adozona.hu
ÍH 2006.168
ÍH 2006.168
PERÉRTÉK MEGHATÁROZÁSA - MÖGÖTTES FELELŐSSÉG MEGÁLLAPÍTÁSA IRÁNTI KERESET ILLETÉKE
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a 2003. július 22-én előterjesztett keresetében a Gt. 296. § (3) bekezdése alapján a II. r. és III. r. alperes korlátlan, teljes és egyetemleges felelősségének a megállapítását kérte az I. r. alperesnek a felperessel szemben fennálló tartozásaiért, utalva arra, hogy az I. r. alperessel szemben - a felszámoló visszaigazolása szerint - 17 419 600 forint követelése áll fenn. A felperes kereseti kérelmén - az Itv. 39. § (3) bekezdésének a) pontjára utalással - 15 000 forint illetéket r...
ÍH 2006.168 PERÉRTÉK MEGHATÁROZÁSA - MÖGÖTTES FELELŐSSÉG MEGÁLLAPÍTÁSA IRÁNTI KERESET ILLETÉKE
A mögöttes felelősség megállapítására irányuló perek - a felszámolási eljárás során meg nem térülő tartozás összességének ismerete hiányában - a meg nem határozható pertárgyértékű eljárások közé tartoznak, így az illetékalap számításánál az Itv. 39. § (3) bekezdésében írtak az irányadóak [Gt. (1997. évi CXLIV. tv.) 296. § (3) bek.; Pp. 24. §; 1990. évi XCIII. tv. 39. §, 42. §, 47. §].
A felperes a 2003. július 22-én előterjesztett keresetében a Gt. 296. § (3) bekezdése alapján a II. r. és III. r. alperes korlátlan, teljes és egyetemleges felelősségének a megállapítását kérte az I. r. alperesnek a felperessel szemben fennálló tartozásaiért, utalva arra, hogy az I. r. alperessel szemben - a felszámoló visszaigazolása szerint - 17 419 600 forint követelése áll fenn. A felperes kereseti kérelmén - az Itv. 39. § (3) bekezdésének a) pontjára utalással - 15 000 forint illetéket rótt le.
A felperes az érdemi tárgyalás megkezdését követően a kereseti kérelmétől elállt és kérte a per megszüntetését, melyhez az alperesek is hozzájárultak, költségigényük nem volt.
Az elsőfokú bíróság a kérelem alapján a 41. sorszámú végzésével a pert megszüntette. Megállapította, hogy az eljárással felmerült mérsékelt kereseti illeték összege 270 000 forint, egyidejűleg - lelet kiállításának terhe mellett - felhívta a felperest, hogy rójon le további 255 000 forint illetéket. Az illeték megállapítása és megfizetésre való felhívása körében hangoztatta, hogy a felperes kereseti kérelmén nem a szükséges mértékben rótta le az illetéket, ugyanis jelen perben a lerovandó illeték összege 900 000 forint, melynek indoka, hogy a Pp. 24. § (1) bekezdése szerint a pertárgyérték megállapításánál a keresettel érvényesített követelés vagy más jog értéke az irányadó. Mivel a felperesnek, mint hitelezőnek az I. r. alperessel szembeni követelése 17 419 600 forint, és a keresetben azt a jogát kívánta érvényesíteni, hogy ezen összeget a II. r. és a III. r. alperesek korlátlanul és egyetemlegesen tartoznak megfizetni a felperesnek a Gt. 296. § (3) bekezdése alapján, így a pertárgy értékeként e követelést kell figyelembe venni. Döntése alátámasztásaként a kifejtetteken kívül az e körben publikált szakirodalomra is hivatkozott.
E végzésnek kizárólag az illeték megállapítására és megfizetésére vonatkozó rendelkezése ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben a végzés e rendelkezésének a megváltoztatását, és a fennálló 8700 forint többletilleték visszafizetéséről való rendelkezést kérte.
Úgy vélte, hogy az elsőfokú bíróság tévesen kötelezte 255 000 forint le nem rótt illeték megfizetésére, mivel tévesen állapította meg a Pp. 24. § (1) bekezdésére tekintettel a pertárgy értékét 17 419 600 forint összegben. Hangoztatta, hogy a kereseti kérelmében nem a megjelölt összeg megfizetésére való kötelezést kérte, hanem csupán az alperesek egyetemleges felelősségének a megállapítását, mely esetben a pertárgy értéke az Itv. 39. § (3) bekezdés alapján 350 000 forint, míg a mérsékelt illeték összege csupán 6300 forint. Mivel pedig a kereseti kérelmén lerótt 15 000 forintot, így jelenleg 8700 forint visszajár a részére.
Az alperesek a fellebbezésre észrevételt nem tettek.
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a fellebbezési kérelem korlátai között felülbírálva megállapította, hogy az előterjesztett fellebbezés - az alábbiak szerint - alapos.
Az illetékekről szóló, többször módosított 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 37. § (1) bekezdése értelmében a bírósági eljárásért az e törvényben megállapított illetéket kell fizetni, melyet a 38. § (1) bekezdése alapján az eljárást kezdeményező fél az eljárás megindításakor köteles megfizetni, kivéve, ha az illeték megfizetéséről utólag kell határozni.
Az Itv. 39. § (1) bekezdése kimondja, hogy a polgári peres és nemperes eljárásban az illeték alapja - ha törvény másként nem rendelkezik - az eljárás tárgyának az eljárás megindításakor fennálló értéke, jogorvoslati eljárásban pedig a vitássá tett követelés vagy követelésrész értéke. A pertárgy értékéről a Pp. 24. § (1) bekezdése rendelkezik, eszerint a pertárgy értékének megállapításánál a keresettel érvényesített követelés vagy más jog értéke az irányadó. Ha az eljárás tárgyának az értéke az Itv. 39. § (1) bekezdésben foglaltak szerint nem állapítható meg, és ha törvény másként nem rendelkezik, az illeték számításának az alapja az Itv. 39. § (3) bekezdése b) pontja értelmében a Fővárosi Bíróság és a megyei bíróság előtt első fokon indult peres eljárásban 350 000 forint, míg a c) pont alapján az ítélőtábla előtti fellebbezési eljárásban peres eljárás esetén 400 000 forint.
Az illeték mértékét az Itv. 42. § (1) bekezdés a) pontja, illetve 47. § (1) bekezdése állapítja meg, mely szerint az elsőfokú polgári eljárás illetéke az Itv. 39-41. §-ban meghatározott illetékalap 6%-a, de legalább 7000 forint és legfeljebb 900 000 forint, míg a végzés elleni fellebbezés esetén az illeték mértéke 3%, de legalább 5000 forint, legfeljebb 175 000 forint.
A fentiekből következően az illeték alapja az eljárás tárgyának az eljárás megindításakor fennálló értéke, vagyis a pertárgy értéke, ha pedig ez nem állapítható meg, úgy a törvényben meghatározott összegek képezik az illeték alapját.
A felperes keresetében az 1997. évi CXLIV. törvény (régi Gt.) 296. § (3) bekezdésében megjelöltek alapján az uralkodó tag korlátlan és teljes felelősségének a megállapítását kérte az általa ellenőrzött társaság tartozásaiért. A vele szemben fennálló tartozás összegét - a felszámoló visszaigazolása alapján - 17 319 600 forintban határozta meg.
Tekintettel azonban arra, hogy a felperes keresete az alperesek mögöttes felelősségének a megállapítására és nem marasztalásra irányult, ezért a lerovandó illeték összegét nem a felperes által megjelölt tartozás összegének az alapulvételével kell meghatározni. Jelen per ugyanis - a fennálló tartozás összegének a megjelölése ellenére - a meg nem határozható pertárgyértékű eljárások közé tartozik, hiszen a felperes a hitelezői igénye felszámolás során történő kielégítésének az ismerete hiányában még nincs is abban a helyzetben, hogy az uralkodó taggal szemben fennmaradó igényének a pontos összegét megjelölje. Marasztalás csak a mögöttes felelősség megállapítása esetén és akkor kérhető, ha a társaság vagyonából a követelés nem lesz majd kielégíthető. Ebből következően adott esetben nem a Pp. 24. § a pertárgy értékének a megállapítására vonatkozó szabályai, hanem az Itv. 39. § (3) bekezdésének a rendelkezései az irányadóak, mely szerint jelen esetben az első fokon indult eljárás illetékének az alapja - mivel a per megyei bíróság hatáskörébe tartozik - 350 000 forint.
Ezért tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor az illetéket 900 000 forintban határozta meg, melyet a felperes keresettől való elállása miatt az Itv. 58. § (2) bekezdése alapján 270 000 forint összegre mérsékelt. Jelen esetben - a kifejtettekre figyelemmel - a törvényben megjelölt 350 000 forint alapulvételével állapítandó meg az illeték összege (21 000 forint), mely a 30%-os mérséklést is figyelembe véve csupán 6300 forint. Mivel pedig a felperes a keresetén 15 000 forint illetéket lerótt, így a többletilleték visszafizetésének, és nem további illeték megfizetésének van helye.
A fentiekkel ellentétes álláspont elfogadása azt eredményezné, hogy a felszámolás során meg nem térülő tartozás pontos összegének ismerete hiányában először a teljes tartozás, majd a marasztalásra irányuló kereset esetén a meg nem térült összeg alapulvételével kiszámított illetéket kellene a felperesnek megfizetnie.
A fentiek miatt a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-ára figyelemmel a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és az elsőfokú eljárással felmerült illeték összegét 6300 forintban megállapítva mellőzte a felperes illeték megfizetésére való kötelezését.
(Fővárosi Ítélőtábla 12. Gf. 40.281/2006/2.)