adozona.hu
ÍH 2006.152
ÍH 2006.152
VÉGREHAJTÁS FELFÜGGESZTÉSE
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes határozatával - az elsőfokú határozatot megváltoztatva a néhai V. V. volt egyéni vállalkozó terhére az egyes adónemekben fennálló előírásokat - a felperes - mint az egyéni vállalkozás továbbfolytatója - adófizetési kötelezettségét személyi jövedelemadó adónemben: 11 198 227 Ft-ban, áfa adónemben: 608 000 Ft-ban, egészségügyi hozzájárulás adónemben: 1 538 110 Ft-ban állapította meg, egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetlevelében kérte a határozat végre...
ÍH 2006.152 VÉGREHAJTÁS FELFÜGGESZTÉSE
A végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmet meg kell indokolni. Az alapul szolgáló okok igazolására vonatkozó bizonyítékokat pontosan meg kell jelölni, és szükség szerint csatolni [Pp. 332. § (3) bek.].
Az alperes határozatával - az elsőfokú határozatot megváltoztatva a néhai V. V. volt egyéni vállalkozó terhére az egyes adónemekben fennálló előírásokat - a felperes - mint az egyéni vállalkozás továbbfolytatója - adófizetési kötelezettségét személyi jövedelemadó adónemben: 11 198 227 Ft-ban, áfa adónemben: 608 000 Ft-ban, egészségügyi hozzájárulás adónemben: 1 538 110 Ft-ban állapította meg, egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetlevelében kérte a határozat végrehajtásának felfüggesztését is.
Az elsőfokú bíróság a felperesi kérelmet a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 332. §-ának (3) bekezdése alapján elutasította. Indokolása szerint a felperes a végrehajtás felfüggesztésére vonatkozó kérelme alátámasztására semminemű indokot, annak megalapozottságát bizonyító egyéb okiratot nem terjesztett elő, a határozat jogszabálysértő voltára való hivatkozás pedig a végrehajtás felfüggesztését nem alapozhatja meg.
A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával kérelme teljesítését kérte. Hivatkozott az adóhatósági eljárás során előterjesztett költségmentességi kérelemhez csatolt okiratokra, amelyek alapján a hatóság részleges költségmentességben részesítette. A teljes iratanyagból - álláspontja szerint - megállapítható, hogy vállalkozása veszteséges, valamint az abban fellehető okiratok alkalmasak arra, hogy vagyoni helyzetét igazolják tekintettel arra, hogy abban 2005. december 28. napja - az adóeljárásbeli fellebbezés előterjesztése - óta nem következett be változás. A 2006. március 20. napján a számláját megterhelő azonnali beszedési megbízás következtésben a számlaforgalomban olyan korlátozás állt be, amely a vállalkozás működtetését ellehetetlenítette. Erre keresetlevelében hivatkozott, egyéb okot, okiratot azért nem hozott fel, mert az rendelkezésre állt.
Az alperes észrevételében a felperes kérelmének elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a költségmentességi kérelemhez előterjesztett okiratok csak a fellebbezési illeték megfizetése alóli részleges mentesülésre szolgáltak megfelelő alapul, de a végrehajtás felfüggesztését nem alapozhatják meg.
A felperes fellebbezése nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló peradatokból okszerű következtetésre jutott, jogi okfejtéseivel a másodfokú bíróság mindenben egyetértett.
A fellebbezésben foglaltakra utalással mutat rá a másodfokú bíróság, hogy a Pp. 332. §-ának (3) bekezdése értelmében a bíróság a közigazgatási határozat végrehajtásának felfüggesztését kérelemre bármikor elrendelheti, a végrehajtás felfüggesztéséről szóló végzés meghozatala során figyelemmel kell lennie arra, hogy a végrehajtást követően az eredeti állapot helyreállítható-e, vagy hogy a végrehajtás elmaradása (azaz a végrehajtás felfüggesztése) nem okoz-e súlyosabb károsodást, mint amilyennel a végrehajtás felfüggesztésének elmaradása (azaz a végrehajtás) járna.
A per során előterjesztett kérelmekre is alkalmazandó a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése, amely szerint a per (kérelem) eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el.
A Pp. 324. §-ának (1) bekezdése a Pp. általános szabályait a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perekben a Pp. XX. fejezetében foglalt eltérésekkel rendeli alkalmazni.
A Pp. 3. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a bíróság - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van; a bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe.
A Pp. 3. §-ának (3) bekezdése értelmében a jogvita elbírálásához szükséges bizonyítékok rendelkezésre bocsátása - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a feleket terheli, a bizonyítás esetleges sikertelensége törvény eltérő rendelkezése hiányában a bizonyításra kötelezett felet terheli.
A Pp. 3. §-ának (5) bekezdése szerint pedig, ha törvény másként nem rendelkezik, a bíróság a polgári perben alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazásához nincs kötve, szabadon felhasználhatja a felek előadásait, valamint felhasználhat minden egyéb bizonyítékot, amely a tényállás felderítésére alkalmas.
A Pp. 4. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a bíróságot határozatának meghozatalában más hatóság döntése, illetve az abban megállapított tényállás nem köti.
A fenti jogszabályhelyek értelmében a bíróság a közigazgatási perben előterjesztett végrehajtás felfüggesztés iránti kérelem elbírálása során a fél által előadott indokok és az azok igazolására előterjesztett bizonyítékok összevetésével - a rendelkezésre álló bizonyítékokat egyenként és a maguk összességében szabadon értékelve - a saját meggyőződése szerint állapítja meg az irányadó tényállást, és mérlegelési jogkörében ez alapján dönt a kérelem megalapozottsága tekintetében.
A felperes a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmét keresetlevelében megfelelően nem indokolta és ezt a fellebbezésben sem pótolta. Elmulasztotta megjelölni azokat a konkrét okokat, amelyek - amennyiben azokat a bíróság valónak fogadja el - alkalmasak lettek volna arra, hogy a végrehajtás felfüggesztését megalapozzák. Arra a körülményre való hivatkozás, hogy a társaság veszteséges és a bankszámláján nem áll rendelkezésére az adóhiány kiegyenlítéséhez szükséges összeg - annak hiányában, hogy a felperes ezzel összefüggésben feltárná a saját és a vállalkozása valós anyagi helyzetét, és azokat a körülményeket, amelyek a vállalkozás folytatását teljes mértékben ellehetetlenítik és ezzel a megélhetését súlyosan veszélyeztetik - önmagában a végrehajtás felfüggesztését nem alapozhatja meg.
A bizonyítás során a jogszabály a bíróság által felhasználható bizonyítékok körét, valamint a bizonyítás módját nem korlátozza. Ezen jogszabályi rendelkezés figyelembevételével sem alkalmas az adóhatósági eljárásbeli fellebbezési illetékfizetési kedvezmény iránti kérlelem elbírálása során az adóhatóság előtt keletkezett iratanyagra történő általános utalás arra, hogy az ott előterjesztett okiratokat a bíróság a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem elbírálása során lefolytatott bizonyítás körében figyelembe vegye. A törvény kifejezetten a fél kötelezettségévé teszi egyrészt azon körülmények pontos megjelölését, amelyek a végrehajtás felfüggesztését megalapozhatják, másrészt az ezek igazolásához szükséges bizonyítékok előterjesztését. A törvény csupán azokat a szempontokat határozza meg, amelyeket a kérelem elbírálása során a bíróságnak figyelembe kell vennie, ezért a fél szabadon döntheti el, hogy mely körülményre (körülményekre) hivatkozással kéri a végrehajtás felfüggesztését. A másodfokú bíróság részletesen indokolt kérelem hiányában nem határozhatta meg (nem kereshette és találhatta meg) a figyelembe veendő bizonyítékok körét; egyéb méltányolható körülmény hiányában pedig, önmagában az arra való hivatkozás, hogy a határozat végrehajtása a felperes egyéni vállalkozó anyagi helyzetére negatív hatással lehet, a végrehajtás felfüggesztését nem alapozhatta meg.
Mindezek folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a szerint alkalmazandó Pp. 253. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 2. Kpkf. 50.430/2006/3.)