adozona.hu
ÍH 2006.136
ÍH 2006.136
FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁSBAN ÉRVÉNYESÍTETT, ADÓHÁTRALÉKBÓL EREDŐ KÖVETELÉS ELÉVÜLÉSE
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a 4. Fpk-15-98-000251/7. számú, 1999. február 8. napján jogerős határozatával elrendelte az adós felszámolását, felszámolóként a T. Felszámoló Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-t jelölte ki. A felszámolást elrendelő végzés a Cégközlöny 1999. március 11-ei számában lett közzétéve.
A felszámoló a 2000. október 31. napján kelt, és 2000. november 24. napján benyújtott közbenső mérleg tanúsága szerint nyilvántartásba vette a hitelezői igényeket, az APEH Sz. Megyei Igazgatóságát...
ÍH 2006.136 FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁSBAN ÉRVÉNYESÍTETT, ADÓHÁTRALÉKBÓL EREDŐ KÖVETELÉS ELÉVÜLÉSE
Ha az adóhatóság a még el nem évült követelését felszámolási eljárás keretében érvényesíti, utóbb a felszámolás ideje alatt nem kerülhet sor az adótartozás törlésére elévülés címén; ilyenkor ugyanis nem a speciális adójogi, hanem az általános polgári jogi előírások vonatkoznak az elévülésre [Art. 1. § (1) bek., 4. § (1) és (2) bek., 162. § (1) bek., 164. § (6) és (7) bek.; Cstv. 38. §; Ptk. 327. § (1) bek., 329. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a 4. Fpk-15-98-000251/7. számú, 1999. február 8. napján jogerős határozatával elrendelte az adós felszámolását, felszámolóként a T. Felszámoló Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-t jelölte ki. A felszámolást elrendelő végzés a Cégközlöny 1999. március 11-ei számában lett közzétéve.
A felszámoló a 2000. október 31. napján kelt, és 2000. november 24. napján benyújtott közbenső mérleg tanúsága szerint nyilvántartásba vette a hitelezői igényeket, az APEH Sz. Megyei Igazgatóságát, mint hitelezőt 15 000 Ft "A" kategóriájú, 15 739 829 Ft "E" kategóriájú, 100 000 Ft "F" kategóriájú, 3 348 000 Ft "G" kategóriájú, összesen 19 202 829 Ft összegű hitelezői igénnyel.
Az APEH, mint hitelező a 2001. január 31. napján kelt engedményezési nyilatkozattal az adóssal szemben fennálló "E" kategóriájú 7 451 886 Ft, "G" kategóriájú 11 635 943 Ft, összesen 19 087 829 Ft összegű követelését a M. K. Rt.-re (továbbiakban: hitelező), mint engedményesre ruházta át.
A felszámoló szervezet megbízásából eljáró Dr. M. O. felszámolóbiztos a 2005. május 17. napján kelt beadványában a hitelezői jogosultság felülvizsgálata során azt állapította meg, hogy a M. K. Rt. a hitelezői minőségét Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (Art.) 162. § (1) bekezdésének b) pontja, és 164. § (6)-(7) bekezdése alapján elveszítette. Az volt az álláspontja, hogy a jogelőd APEH adójogi követelése elévült - 1999. december 31. napja előtt lejárt -, ezért a hitelezőt törölte a nyilvántartásból.
A hitelező törvényes határidőn belül kifogást nyújtott be a felszámoló intézkedésével szemben. A felszámoló intézkedésének megváltoztatását - a felszámolónak a hitelezői igény visszaigazoltak szerint történő nyilvántartásba vételére történő kötelezését - kérte. Az volt az álláspontja, hogy az Art. speciális szabályai az elévülésre nem alkalmazhatóak. Az adóhatóság által a felszámolási eljárásban határidőben bejelentett, és a bejelentéskor fennálló, nem elévült követelésre a Cstv. és a Ptk. szabályai az irányadóak.
Az elsőfokú bíróság a 11. sorszámú végzésével a felszámoló 2005. május 11. napján kelt intézkedését megsemmisítette, és kötelezte, hogy 8 napon belül vegye nyilvántartásba a M. K. Rt. hitelező igényét - összesen 19 087 829 Ft összegben, ebből 7 451 886 Ft-ot "E" kategóriában, 11 635 943 Ft-ot "G" kategóriában -, és azt 8 napon belül igazolja vissza. Döntését azzal indokolta, hogy az adós ellen a felszámolás kezdő időpontjában folyamatban lévő végrehajtási eljárásokat a végrehajtást foganatosító bíróságnak haladéktalanul meg kell szüntetni, és a felszámolás kezdő időpontja után a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. Mivel a hitelező jogelődje, az adóhatóság a követelését a felszámolási eljárásban nem vitásan határidőben bejelentette, az igénybejelentéstől kezdődően a követelés elévülésére már nem az Art. rendelkezéseit, hanem a Ptk.-nek az elévülésre vonatkozó szabályait kell alkalmazni. Megállapította azt is, hogy az engedményezés folytán a jogosult hitelező nem az adóhatóság, hanem az engedményes részvénytársaság lett, mely ebben a minőségben sem adóhatósági határozat hozatalára, sem annak végrehajtására nem jogosult az adóügyi szabályok szerint.
A végzés ellen a felszámoló fellebbezett, az elsőfokú bíróság végzésének megváltozatását - tartalma szerint a hitelező kifogásának elutasítását - kérte. Megismételte azt az álláspontját, hogy a hitelezői igény elévülésére az Art. szabályai az irányadók, emiatt a hitelező követelése 1999. december 31. napján elévült.
A hitelező a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte, fenntartotta az elsőfokú eljárásban képviselt álláspontját.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és abból helytálló jogi következtetésre jutott. Az érdemben helyes döntését, megfelelő jogi indokolással látta el. A fellebbezésben foglaltakra tekintettel szükséges az indokolás kiegészítése.
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (Art.) 1. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a törvény célja az adózás rendjének, az eljárás törvényessége és eredményessége érdekében az adózók és az adóhatóságok jogainak és kötelezettségeinek egységes szabályozása.
Az Art. 4. § (1) bekezdése szerint a törvény hatálya kiterjed
a) az adóval, a járulékkal, az illetékkel összefüggő, a központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalap, a Nyugdíjbiztosítási Alap, az Egészségbiztosítási Alap, vagy az önkormányzat javára teljesítendő, törvényen alapuló kötelező befizetésre,
b) a központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalap terhére törvényben, kormányrendeletben, vagy miniszteri rendeletben meghatározott feltételek alapján juttatott támogatásra,
c) az e befizetésekkel és költségvetési támogatásokkal kapcsolatos eljárásokra,
ha annak megállapítása, beszedése, végrehajtása, visszatérítése, kiutalása, vagy ellenőrzése az adóhatóság hatáskörébe tartozik. A (2) bekezdés szerint a végrehajtás és az ezzel összefüggő nyilvántartás tekintetében az Art. rendelkezéseit kell alkalmazni azokra a köztartozásokra, továbbá igazgatási és bírósági szolgáltatási díjakra, amelyekre a törvény az adók módjára való behajtást rendeli el.
Az Art. rendelkezései szabályozzák tehát az adóhatóságra vonatkozó eljárási rendet, amelyek keretében az adóhatóságot egyéni végrehajtási jog illeti meg.
Az Art. speciális elévülési szabályokat állapít meg az adóigazgatási eljárás során az adó megállapításához, valamint az adó végrehajtásához való jog tekintetében.
Az Art. 162. § (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy a végrehajtási eljárást lefolytató adóhatóság határozattal törli az adózó tartozását, és erről a tartozást megállapító, illetőleg nyilvántartó adóhatóságot tájékoztatja, ha
a) a tartozásért helytállni köteles személyekkel szemben lefolytatott végrehajtási eljárás eredménytelenül zárult, és az adóhatóság felszámolási eljárást nem kezdeményezett, vagy
b) az adótartozás végrehajtásához való jog elévült.
Az Art. 164. § (6) bekezdése szerint az adótartozás végrehajtásához, a költségvetési támogatás kiutalásához való jog az esedékesség naptári évének az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el. Amennyiben az adóhatóság végrehajtási cselekményt foganatosított, az elévülés hat hónappal meghosszabbodik. Ha az adó, a bírság és a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás végrehajtásához való jog elévült, a tartozást terhelő késedelmi pótlékot is elévültnek kell tekinteni. A (7) bekezdés szerint az elévülés nyugszik a végrehajtási eljárás felfüggesztésének és szünetelésének, az adózó vagyonának egészére elrendelt bűnügyi zárlatnak, továbbá törvényben biztosított fizetési kedvezménynek, vagy feltételhez kötött adómentességnek az időtartama alatt.
Az ismertetett jogi szabályozásból az következik, hogy az Art. 162. § (1) bekezdés a) pontja alapján nem kerülhet sor a behajthatatlan adótartozás törlésére, ha az adóhatóság felszámolási eljárást kezdeményez. A felszámolási eljárás kezdeményezésével nyilvánvalóan egy tekintet alá esik az is, ha a már elrendelt felszámolási eljárásban az adóhatóság a hitelezői igényét bejelenti, és ezáltal a követelését érvényesíti.
Az Art. 162. § (1) bekezdés b) pontjának alkalmazását pedig a Cstv. szabályozása zárja ki.
A jelen eljárásban irányadó A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, többször - az 1993. évi LXXXI., az 1997. évi XXVII. törvényekkel - módosított 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 38. § (1) bekezdése szól arról, hogy az adós ellen a felszámolás kezdő időpontjában folyamatban lévő - a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos - végrehajtási eljárásokat a végrehajtást foganatosító bíróságnak haladéktalanul meg kell szüntetni, a lefoglalt vagyontárgyakat és a befolyt, de még ki nem fizetett pénzeszközöket a kijelölt felszámolónak kell átadni.
Mivel a Cstv. 38. § (3) bekezdése alapján a felszámolási eljárás közzététele után a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos követelést - ideértve a végrehajtás elrendelése iránti kérelmet is - csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni, emiatt a Cstv. igényérvényesítési szabályai kiterjednek az adóhatóságra is.
Az adóhatóság privilegizált igényérvényesítési jogokkal nem rendelkezik, emiatt a felszámolás elrendelése után hitelezői igényére már nem az Art., hanem a Cstv. szabályai az irányadók. Az adóhatóság a Cstv. előírásai szerint érvényesítette igényét azzal, hogy nem elévült követelését határidőben bejelentette, melyet a felszámoló nyilvántartásba vett, és visszaigazolt.
Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a speciális adóigazgatási szabályokat nemcsak az adóhatóság nem alkalmazhatja, de a felszámoló sem, mert a felszámolóra az Art. személyi hatálya nem terjed ki.
A hitelezők speciális jogvédelme ugyanakkor feltételezi azt is, hogy egyik hitelező sem rendelkezik privilegizált jogosítványokkal, de olyan hátrányos megkülönböztetéssel sem, amely a már érvényesített hitelezői igénynek a felszámolási eljárás elhúzódása esetén való törlését eredményezi. A felszámoló fellebbezésében képviselt jogértelmezés azt jelentené, hogy az Art.-ben szabályozott elévülési határidő elteltével az adóhatóság követeléseit törölni kellene, ellentétben más hitelezők tartozásaival.
A felszámolónak a felszámolási eljárás során a Cstv. és mögöttes szabályként a Polgári perrendtartásról szóló, többször módosított 1952. évi III. tv. (Pp.) és a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló, többször módosított 1959. évi IV. tv. (Ptk.) rendelkezéseit kell alkalmaznia.
A Cstv. eltérő rendelkezésének hiányában a Ptk. szabályai irányadók az elévülés tekintetében. A Ptk. 327. § (1) bekezdése szerint az elévülést a követelés bírói úton való érvényesítése megszakítja, ezért a felszámolási eljárásban kizárt a bejelentett követelések elévülése.
Jelen esetben a felszámolási eljárás során az adóhatóság a követelését szabályszerűen és igazoltan engedményezte a hitelezőre, aki a Ptk. 329. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a korábbi jogosult helyébe lépett, ezáltal az engedményezés a követelésnek a kielégítési sorrendben elfoglalt helyét nem érinti.
Mindezekből az állapítható meg, hogy az adóhatóság követelése az igény érvényesítésekor nem évült el, ezért az engedményezett tartozásra is irányadó ugyanez a megállapítás.
Az ítélőtábla a fenti indokolásbeli kiegészítéssel az elsőfokú bíróság végzését - lényegében annak helyes indokai szerint - a Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 259. §-a, és a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Debreceni Ítélőtábla Fpkhf. III. 30.621/2005/2.)