adozona.hu
ÍH 2006.126
ÍH 2006.126
A GT. 296. § SZERINTI KONSZERNJOGI PERBEN BIZONYÍTANDÓ KÖRÜLMÉNYEK - A MÖGÖTTES TAGI FELELŐSSÉGRE ALAPÍTOTT KERESET ELJÁRÁSJOGI MEGÍTÉLÉSE
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperesi részvénytársaság az orosházi D. Mezőgazdasági Termelőszövetkezet jogutódaként 1991. június 21. napján átalakulás folytán jött létre. A 266 410 000 Ft jegyzett tőkével rendelkező társaságot az önálló cégjegyzési joggal rendelkező 5 tagú igazgatóság irányítja, az igazgatósági tagok egyike N. I.
A K. Kft.-t 1991. január 1. napján az alperes jogelődje és az I. rendű felperes alapította 1 000 000 Ft jegyzett tőkével, amelyet 1994. március 16-ai hatállyal 11 000 000 Ft-ra emeltek. Az I...
ÍH 2006.126 A GT. 296. § SZERINTI KONSZERNJOGI PERBEN BIZONYÍTANDÓ KÖRÜLMÉNYEK - A MÖGÖTTES TAGI FELELŐSSÉGRE ALAPÍTOTT KERESET ELJÁRÁSJOGI MEGÍTÉLÉSE
I. A Gt. 296. § (1) bekezdése négy elemből álló konjunktív feltételsor bizonyítását kívánja meg a hitelezőtől, aki a többségi vagy közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkező uralkodó tag ellen indít pert: igazolnia kell, hogy a befolyással rendelkező tartósan hátrányos üzletpolitikát folytatott; az ellenőrzött társaság felszámolása elrendelésre került; a társaság fizetésképtelenné válása okozati összefüggésben áll az uralkodó tag vállalatirányítási gyakorlatával; és az ellenőrzött társaság vagyona a felszámolási eljárásban előterjesztett, a felszámoló által visszaigazolt vagy a felszámoló bíróság által jogszerűnek és összegszerűségében is alaposnak ítélt hitelezői igények kielégítésére nem nyújt fedezetet.
II. Eljárásjogi szempontból az ilyen jogérvényesítés nem megállapítási kereset; a tag mögöttes felelőssége alapján marasztalásnak van helye, annak ítéleti megállapításával, hogy a helytállási kötelezettség akkor és annyiban következik be, amennyiben a társaság vagyonából a követelés nem elégíthető ki [Gt. 296. § (1), (3) bekezdés; Pp. 123. §].
Az alperesi részvénytársaság az orosházi D. Mezőgazdasági Termelőszövetkezet jogutódaként 1991. június 21. napján átalakulás folytán jött létre. A 266 410 000 Ft jegyzett tőkével rendelkező társaságot az önálló cégjegyzési joggal rendelkező 5 tagú igazgatóság irányítja, az igazgatósági tagok egyike N. I.
A K. Kft.-t 1991. január 1. napján az alperes jogelődje és az I. rendű felperes alapította 1 000 000 Ft jegyzett tőkével, amelyet 1994. március 16-ai hatállyal 11 000 000 Ft-ra emeltek. Az I. rendű felperes üzletrésze 100 000 Ft, az alperesé 10 900 000 Ft volt, amely számára a társaságban közvetlen irányítást jelentő befolyást biztosított. N. I.-t 1996. január 1-jével választották meg a K. Kft. ügyvezetőjévé és a társaság 2003. május 21-ei felszámolás alá kerüléséig ő volt az egyetlen cégjegyzésre jogosult vezető tisztségviselő, megbízatását munkaviszony keretében látta el. A társaság fő tevékenysége a haszonállat-eledel gyártás volt, amelyet 1993. évtől kezdődően az alperes tulajdonában lévő orosházi keverőüzemben végzett. Az 1990-es években e tevékenysége jövedelmező volt, ezért a kft. a termelési volumenét és a kapacitását növelni kívánta. E célja megvalósítása érdekében 2001. május 15. napján pályázatot nyújtott be a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumhoz a tervezett 25 000 000 Ft-os beruházása érdekében. Már ezt megelőzően, 2000. január 1-jén az általa addig is használt keverőüzemre 10 évi időtartamra bérleti szerződést kötött az alperessel évi 859 912 Ft + áfa bérleti díj ellenében, a bérlemény burkolatainak, nyílászáróinak, berendezéseinek karbantartását, felújítását, pótlását és állagfenntartását vállalva. A benyújtott pályázata eredményes volt, a társaság 9 812 000 Ft vissza nem térítendő támogatást kapott, a fennmaradó összeget saját erőből kellett fedeznie. Mindezt hitellel kívánta elérni, a pénzügyi lebonyolítást végző bank azonban a hitelhez fedezetet kért. Fedezetként a keverőüzem ingatlant elfogadta volna, erre azonban nem volt mód, mert azt a tulajdonos alperes már korábban biztosítékként lekötötte. Egyéb, a bank által elfogadható fedezet nem állt a társaság rendelkezésére, ezért hitelt felvenni nem tudott, a minisztérium pedig a támogatási okiratot 2002. január 23-án visszavonta. A pályázati támogatás így elveszett, a tervezett korszerűsítés meghiúsult.
A B. Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás 2001. május 8-án a takarmánykeverőnél ellenőrzést végzett, a feltárt hiányosságok pótlását részben azonnali teljesítéssel, részben pedig 2001. december 31-éig, illetőleg 2002. december 31-éig írta elő, ez utóbbi időpontig a kft. részére ideiglenes működési engedélyt adott ki azzal, hogy a hiányosságok pótlásán túl be kell szerezni az Állatgyógyászati, Oltóanyag-, Gyógyszer- és Takarmányellenőrző Intézet kedvező minősítését, valamint a Környezetvédelmi Felügyelőség szakhatósági hozzájárulását. Ez utóbbi hatóság az üzem működéséhez szükséges szakhatósági hozzájárulást nem adta meg, ezért a B. Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás a takarmánykeverő üzem működését 2002. február 1-jével felfüggesztette.
A takarmány és táp előállítása céljából a K. Kft. 2000. évben összesen 45 533,30 mázsa kukoricát vásárolt fel 132 076 929 Ft értékben. Az eladók különböző gazdasági társaságok - köztük az I. rendű felperes is - és magánszemélyek voltak, 5 954,95 mázsa kukoricát pedig a részben az alperes tulajdonában is álló V. Kft.-től vásárolt meg, e mennyiségből 4000 mázsa a 2000-es gazdasági év termése volt. A V. Kft. mezőgazdasági szolgáltatói tevékenységet, ezen belül terménytisztítást és szárítást is végzett. A tisztított és szárított terményt bizonylatolás után egy csőrendszeren keresztül az alperestől bérelt magtárban helyezték el és a számla kiegyenlítése után azt a megbízók részére kiadták. A V. Kft-nek a magtárban elhelyezett saját terménye, illetőleg a magánszemélyek részére biztosított és betárolt termény, mint a K. Kft. által felvásárolt termény egymástól nem különült el.
A K. Kft. az igen nagy mennyiségben felvásárolt kukorica vételárát hitelből fizette meg, ennek érdekében 2000. évben az OTP Bank Rt.-től összesen 60 710 000 Ft hitelt vett fel, amelyből a tárgy évben semmilyen összeget nem fizetett vissza. Fedezetet akként nyújtott, hogy a megvásárolt terményből 15 000 mázsára 2000. október 19-én közraktári szerződést kötött, amelynek mellékletét képezte az a laborvizsgálati jegyzőkönyv, amely igazolta, hogy a közraktározás időpontjában a termény megfelelő minőségű volt. A közraktározott kukorica mennyiségét köbözéssel határozták meg, és nem különítették el a raktárban tárolt egyéb terménytől, hanem egy madzag kihúzásával jelölték meg a lekötött mennyiséget. A kft.-nek a hitelek visszafizetéséig rendelkeznie kellett az utóbb még két közraktári szerződéssel lekötött összesen 23 000 mázsa kukoricával. A terményben 2000 decemberétől molyosodás, csírázás, rovarrágás kezdődött, amelyet gázosítással, átforgatással és a hibás részek folyamatos leszedésével próbáltak kiküszöbölni. A tárolt kukoricából időről-időre leselejtezésre kényszerültek, a leselejtezett kukoricát N. I. ügyvezető a saját állattartó telepére vitette el. A raktározott kukorica értéke folyamatosan csökkent, és emiatt, valamint a közraktári költségek és a felvett hitelek kamata folytán további veszteség keletkezett.
Az egyre súlyosabbá váló gazdasági nehézségeken a kft. újabb hitelek felvételével próbált úrrá lenni. 2001. évben további 96 380 000 Ft hitel felvételére került sor, amelyet a korábbi hitelek visszafizetésére fordítottak, ennek eredményeként 2001. december 31-én a kft. hiteltartozása 30 000 000 Ft volt. A hitelfelvételek 2001. évben úgy voltak lehetségesek, hogy N. I. ügyvezető magánszemélyként óvadéki szerződés formájában lekötötte az OTP Rt.-nél lévő értékpapírjait és a kft. által vissza nem fizetett hitelek az értékpapírokból nyertek kielégítést.
A társaság egyik legnagyobb megrendelője a P. Kft. volt. 2001. év nyarán a részére szállított takarmány hibás alapanyag bedolgozás folytán nagymértékű elhullást okozott és a P. Kft.-nek mintegy 16 000 000 Ft-os kárigénye keletkezett. A hibás teljesítést a bedolgozott alapanyag forgalmazója elismerte és a P. Kft. kárigényét rendezte, ennek ellenére e társaság 2001 őszétől a további megrendeléseket megszüntette, és azokat azt követően sem újította fel, hogy az elhullás oka tisztázódott. E körülmények más megrendelőket is visszariasztottak a vásárlástól, ezért 2001. év őszétől a kft. termelési tevékenysége nagymértékben lecsökkent.
N. I. ügyvezető 2001. december 5. napján súlyos közlekedési balesetet szenvedett, 2003 márciusáig gyógykezelés alatt állt. A baleset időpontjában a kft.-nek már csak a K. Kft.-vel fennálló szerződése volt hatályban, amelyet 2002. január 5-éig teljesítettek. A 2001. december 31-én fennálló 30 000 000 Ft hiteltartozást is rendezték oly módon, hogy az alperes adott kölcsön 1 400 000 Ft-ot, saját bevételből történt kifizetésre 2 665 511 Ft, míg N. I. ügyvezető magánvagyonából 25 934 489 Ft. Az alperes intézkedéseket tett a kft. követeléseinek behajtására, a szállítói tartozások kiegyenlítésére is, majd 2002 januárjában a dolgozókat elbocsátották és az alapanyagokat leselejtezték, illetve csökkentett értéken eladták.
Az alperes és a K. Kft. között még 1997. április 21-én adásvételi szerződés jött létre, amellyel a kft. megvásárolta az alperes tulajdonában álló 1652 db, darabonként 10 000 Ft névértékű részvényt 4 956 000 Ft-ért. A vételárat 10 év alatt egyenlő részletekben kellett volna megfizetni azzal, hogy az első részlet 1997. december 31-én vált esedékessé. A vételárból a kft. 2002 márciusáig egyetlen részletet sem fizetett meg, ezért 2002. március 5-én az adásvételi szerződést közös megegyezéssel felbontották és megállapodtak abban, hogy a részvényeket a kft. az alperes tulajdonába adja és az ehhez szükséges forgatmányt a részvényeken a képviselője aláírja. Mindez meg is történt.
A K. Kft. 2002. évben gyakorlatilag már nem működött, ez végül oda vezetett, hogy N. I. 2003. április 7-ére taggyűlést hívott össze és a taggyűlés a 7/2003. (IV. 7.) határozatával ellenszavazat és tartózkodás nélkül akként határozott, hogy a társaság fizetésképtelenségére tekintettel kezdeményezik a felszámolási eljárás megindítását. Erre annál is inkább szükség volt, mert a könyvvizsgáló jelezte, hogy a veszteségek folytán a társaság saját tőkéjét elvesztette. A felszámolási eljárás 2003. május 21. napján kezdődött és befejeződése után a B. Megyei Bíróság Cégbírósága a K. Kft.-t 2005. március 17-ei hatállyal törölte a cégjegyzékből.
A felperesek a K. Kft. hitelezői voltak - az I. rendű felperes a tagja is -, az I. rendű felperesnek 6 785 512 Ft, a II. rendű felperesnek 6 620 513 Ft, a III. rendű felperesnek 1 765 187 Ft, a IV. rendű felperesnek pedig 6 094 087 Ft követelése állt fenn a társasággal szemben. A felperesek keresetükben a Gt. 296. § (3) bekezdése alapján az alperes teljes és korlátlan felelősségének megállapítását kérték. Előadták, hogy az alperes, mint a K. Kft. közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkező tagja, a kft.-ben tartósan hátrányos üzletpolitikát folytatott, amelynek következtében a társaság felszámolás alá került és vagyona a hitelezői igények kielégítésére nem nyújt fedezetet. A hátrányos üzletpolitika folytatása akként valósult meg, hogy a kft. ügyvezetője egyben a részvénytársaság igazgatótanácsának tagja is volt, a döntések a személyi összefonódások folytán az igazgatótanácsi ülésen születtek, és a kft. gazdálkodásában a részvénytársaság állásfoglalásai érvényesültek.
Az alperes terhére rótták, hogy a keverő rendeltetésszerű működésének biztosításával kapcsolatos szerződéses kötelezettségét elmulasztotta, ezért került sor a keverő működésének felfüggesztésére. Sérelmezték, hogy a kft. által elnyert pályázati támogatás igénybevételével összefüggő hitelfelvétel során nem biztosított fedezetet. A hátrányos üzletpolitika részeként kezelték, hogy a közraktári szerződések kapcsán a V. Kft. által termelt rossz minőségű kukorica került megvásárlásra és lekötésre, a kukorica ellenértéke a V. Kft.-hez került, a felvett hitel viszont a K. Kft.-t terhelte. A rossz minőségű kukorica értékcsökkenése, a hitelhez kapcsolódó kamatterhek és a közraktári költségek miatt a gazdálkodásban jelentős veszteség keletkezett. Taggyűlési jóváhagyás hiányában jogszabályellenesnek minősítették a részvényvásárlással kapcsolatos adásvételi szerződés felbontását is, amelyet a hitelezői igények fedezetéül szolgáló vagyon kimentéseként értékeltek. Kifogásolták, hogy N. I. ügyvezető balesete után az alperes semmit nem tett a rendes üzletvitel biztosítására, és az ügyvezető helyettesítéséről nem gondoskodott. Az alperes terhére rótták a tevékenység megszüntetését, a dolgozók elbocsátását, az alapanyagok leselejtezését és a keverő használatának átjátszását. Véleményük szerint a felszámolás kezdeményezése minden ésszerű gazdasági indokot nélkülözött, a fizetésképtelenséget az eredményezte, hogy az alperes több mint egy évig kivárt és a kft. gazdálkodása végeredményben kontroll nélkül folyt.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Vitatta, hogy a K. Kft. vonatkozásában tartósan hátrányos üzletpolitikát folytatott volna. Álláspontja szerint a kft. N. I. ügyvezető irányítása alatt még 2001. december 5. előtt olyan helyzetbe került, amelynek a felszámolási eljárás az egyenes következménye volt. A cég eladósodott, veszteségesen működött, jegyzett tőkéjét is elvesztette. A társaság tőkeellátottsága elégtelen volt, a forgóeszközök nagy részét hitelek finanszírozták, az árbevétel a kamatköltségre sem nyújtott fedezetet, az alapanyag beszerzésére pénzügyi fedezet nem állt rendelkezésre, a megrendelések megszűntek, a kft. termelési volumene 2000 októberétől 2001. december 5-éig 26 714 407 Ft-tal csökkent, és a kft.-t 22 438 311 Ft összegű veszteség érte. Hangsúlyozta, hogy a Gt. 61. § (1) bekezdésében írt jogszabályi kötelezettségének tett eleget akkor, amikor a kft. felszámolását kezdeményezte. Magát a társaságot is kár érte, mert elvesztette 10,9 millió Ft névértékű üzletrészét és a kft.-vel szembeni több mint 10 millió Ft összegű követelése sem térült meg. Hangsúlyozta, hogy a kft. gazdasági döntéseiről N. I. ügyvezető határozott, az igazgatóság egyetlen olyan döntést sem hozott, amellyel kötelezően előírt volna bármiféle pénzügyi vagy egyéb gazdasági tranzakciót a kft. számára, amely a saját vagyonával önállóan gazdálkodott.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a Gt. 296. § (3) bekezdése szerinti felelősség megállapításának három konjunktív feltétele van: a közvetlen irányítást biztosító befolyás megléte, a befolyás gyakorlásával tartósan hátrányos üzletpolitika folytatása és a tartósan hátrányos üzletpolitikával okozati összefüggésben az ellenőrzött társaság kötelezettségeinek teljesítését jelentősen veszélyeztető helyzet létrejötte. Kiemelte, hogy a Gt. 296. § (1) bekezdésében foglaltakkal szemben a korlátolt felelősség áttörésének nem feltétele az ellenőrzött társaság felszámolás alá vonása, a keresetindításra nem csupán az ellenőrzött társaság hitelezői jogosultak, és a keresetindítás nem kötött határidőhöz. A felelősségátvitel a hitelezők követelésének jogcímét nem változtatja meg, hanem a mögöttes felelős a kötelezett helyébe lép és az eredeti jogcímen, az eredeti esedékességi időponttal köteles helytállni. A perbeli esetben nem volt vitás, hogy az alperes az ellenőrzött társaságnál a szavazatok több mint ľ részével rendelkezett és az sem, hogy a befolyást biztosító jogosultságát gyakorolta is, függetlenül attól, hogy a joggyakorlás nem a jogszabályi keretek között történt. Annak színtere ugyanis nem az ellenőrzött társaság taggyűlése, formája pedig nem taggyűlési határozat volt, hanem a döntéseket az igazgatótanács ülésén hozták meg. A döntéshozatali mechanizmus teljesen szabálytalan volt, mivel a döntések kialakításában olyan személyek is részt vettek, akik nem voltak a K. Kft. társaság tagjai. Álláspontja szerint azonban ez a körülmény nem a tagok, hanem a társaság törvényes működésének biztosítására köteles ügyvezető felelősségét veti fel.
A felperesek által hivatkozott hátrányos üzletpolitika folytatásával kapcsolatosan, azokat tételesen vizsgálva a következőkre mutatott rá. A K. Kft. részére bérbe adott keverőüzem a rendelkezésre álló bizonyítékok szerint nem felelt meg a működéséhez szükséges feltételeknek, ott olyan munkálatok elvégzése vált szükségessé, amely meghaladta a bérleti szerződésben foglaltakat és a bérbeadó feladata volt. E kötelezettségének az alperes nem tett eleget, ez a mulasztása azonban nem a hátrányos üzletpolitika részeként, hanem a szerződéses kötelezettség megszegéseként értékelendő. A munkák elvégzése elsősorban és kiemelten a K. Kft. érdekeit szolgálta, az általa folytatott tevékenység tette szükségessé, ezért a munkálatokat a kft.-nek kellett volna elvégeznie, azt követően élhetett volna a bérbeszámítás jogával, mert bérleti díjat a bérleti szerződés megkötését követően egyetlen évben sem fizetett, pedig ez is szerződéses kötelezettsége volt. Az Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás által meghozott határozatnak ezen túl több olyan előírása is volt, amelyek teljesítése a tényleges használóra hárult. A keverő felfüggesztésének oka pedig részben a szakhatósági hozzájárulás hiánya volt, erre pedig akkor is sor került volna, ha az alperes a bérbeadói kötelezettségének teljes egészében eleget tesz. A szakhatósági engedély elmaradásának oka a K. Kft. érdekkörében jelentkezett, azért az alperes felelőssé nem tehető. Ugyanígy nem tekintette hátrányos üzletpolitikának azt sem, hogy az alperes a pályázat kapcsán a kft. hitelfelvételéhez nem nyújtott biztosítékot. Az alperest nem terhelte sem jogi, sem más természetű kötelezettség abban, hogy a fejlesztéshez tőkét fektessen be, vagy a hitelhez biztosítékot nyújtson. A K. Kft. önálló jogalany volt, önálló gazdálkodási paraméterekkel és üzleti kockázattal. Nincs automatizmus a tekintetben, hogy pályázat esetén a hiányzó feltételekért a közvetlen irányítást biztosító tagnak kellene helytállnia, vagy a feltételek teljesítését - akár közvetett módon is - segítenie kellene. A részvény adásvételi szerződés felbontásával kapcsolatosan kifejtette, hogy a részvények visszaforgatása sem előnyt, sem pedig hátrányt nem okozott a K. Kft-nek. Arra ugyanis nincs bizonyíték, hogy a részvényeket a kft., illetve a felszámoló névértéken, vagy névérték felett tudta volna értékesíteni, és ennélfogva a kft. vagyona a szállítók felé fennálló tartozásokra nagyobb arányban nyújtott volna fedezetet. A szerződés felbontása nem tekinthető hátrányosnak, így nem lehet a hátrányos üzletpolitika része sem. Nem osztotta a felpereseknek a kukoricavásárlással kapcsolatos pénzügyi tranzakciót támadó álláspontját sem. A könyvszakértői véleményt elfogadva megállapította, hogy a szemes takarmányt a K. Kft. különböző gazdasági társaságoktól és magánszemélyektől szerezte be. A V. Kft.-től megvásárolt kukoricából az ősszel átvett 4000 mázsa került közraktárra. Ez a kukorica nem volt minőségileg hibás, bevizsgálása előzetesen megtörtént és minősége megfelelt a Magyar Szabvány előírásainak. Következésképpen nem volt szó arról, hogy az alperes a konszernjogi helyzet alapján kényszerítette volna a K. Kft.-t a V. Kft.-től történő rossz minőségű kukorica megvásárlására. A K. Kft. a közraktári szerződésekben tudomásul vette, hogy a közraktár megbízottjának az áruval kapcsolatos utasításait (fertőtlenítés, forgatás, stb.) saját költségére végre kell hajtania. Az áru kezelése a kft.-t terhelte, amennyiben ezt elmulasztotta, a felelősséget nem háríthatja át. A K. Kft. 2001. december 1-jén nem volt fizetésképtelen, de az összes forráson belül a saját tőke mindössze 1%-os részarányt képviselt, amiből adódóan a társaság tőkeellátottsága elégtelen volt, a kft. eladósodott, és a vagyoni eszközöket 99%-ban idegen források finanszírozták. A saját tőke nagysága nem érte el a társasági formára előírt 3 000 000 Ft-os értékhatárt. A K. Kft. részére gyártott táp kivételével 2001. december 5-étől tényleges termelés nem folyt, a társaság 2001. december 31-ére fizetésképtelenné vált. Ekkorra a társaság saját tőkéjét teljes mértékben elvesztette, a felvett hitelek visszafizetésére az árbevétel nem biztosított fedezetet, a fennmaradt hiteltartozás túlnyomórészt újabb hitelfelvételből, illetve a N. I. ügyvezető által felajánlott biztosítékból került rendezésre. Gyakorlatilag 2001. év végére a további gazdálkodás lehetetlenné vált. A P. Kft. az őt ért károsodás miatt 2001. év őszétől a további megrendelésektől elállt, ezzel a K. Kft. korábbi legnagyobb megrendelőjét veszítette el. A nagy mennyiségben felvásárolt és felhalmozott alapanyag jelentős része megromlott, a további gyártáshoz szükséges új alapanyag beszerzésére megfelelő tőke nem állt rendelkezésre. A hibás alapanyag miatt a megrendelők jelentős része elpártolt a K. Kft-től, a termelés volumene csökkent, a teljes foglalkoztatottság megszűnt. Ebben a helyzetben a társaság felszámolására tett kezdeményezés nem volt indokolatlan, a döntés a kialakult helyzettel összhangban állt. Mindezekre figyelemmel a Gt. 296. § (3) bekezdésében írt teljes és korlátlan felelősség megállapítására nincs mód, ezért a felperesek keresetét elutasította.
Az ítélet ellen a felperesek éltek fellebbezéssel.
A fellebbezés alaptalan.
A felperesek keresetükben az alperes, mint a K. Kft. közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkező tagja konszernjogi felelősségének megállapítását kérték a Gt. 296. § (3) bekezdése alapján.
A korlátolt felelősségű társasági forma vonása a tag korlátozott felelőssége. Az 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 121. § (1) bekezdése szerint a társaság kötelezettségeiért - e törvényben meghatározott kivétellel - a tag nem felel. A tagi korlátozott felelősséggel azonban vissza lehet élni, ezért a törvényben kivételként felsorolt esetek - a Gt. 12. § (4) bekezdés, 19. § (2) bekezdés, 56. § (3) és (4) bekezdés, 128. §, 173. § (3) bekezdés, 292. § (3) bekezdés és a 296. § (1) és (3) bekezdése is - felelősségi oldalról érintik a tag magánvagyonát. A Gt. 296. §-a a többségi és a közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkező uralkodó tagnak a tagsági pozíciójából fakadó korlátozott felelőssége áttörésének feltételrendszere meghatározásakor arra a körülményre van figyelemmel, hogy a társaság ügyeiben döntési helyzetben lévő tulajdonos saját érdekeit szem előtt tartva olyan hátrányos üzletpolitikát kényszeríthet az ellenőrzött társaságra, amely lényegében annak tönkretételével jár. Ez a tisztességtelen piaci magatartásnak is tekinthető eljárás az ellenőrzött társaság hitelezőinek [296. § (1) bekezdés], de a többi tagjának is [296. § (3) bekezdés] súlyosan sérti az érdekét, ezért biztosítja védelmükre a törvény, hogy a társaság uralkodó tagjának a magánvagyonával szemben - a jogi személy tag korlátozott felelősségének áttörésével - követeléseiket közvetlenül érvényesítsék [296. § (1) bekezdés] vagy annak megállapítását kérjék, hogy az uralkodó tag felelőssége az ellenőrzött társaság tartozásaiért korlátlan és teljes [Gt. 296. § (3) bekezdés]. A Gt. 297. §-a értelmében a 296. § (1) és (3) bekezdésében foglalt szabályok megfelelően alkalmazandók abban az esetben is, ha a részvénytársaság vagy a korlátolt felelősségű társaság valamely részvényese, illetve tagja már a társaság alapításakor a szavazatoknak legalább felével, illetve ľ-ével rendelkezik.
A felperesek megállapításra irányuló keresetének jogalapjaként megjelölt Gt. 296. § (3) bekezdése az (1) bekezdéshez képest speciális és attól részben eltérő tényállást, feltételrendszert határoz meg: a korlátolt felelősség áttörésének nem feltétele az ellenőrzött társaság felszámolás alá vonása; az uralkodó tag által érvényesített hátrányos üzletpolitika következtében elegendő a kötelezettségek teljesítésének "jelentős veszélyeztetése"; a keresetindításra nem csupán az ellenőrzött társaság hitelezői, hanem a tagok is jogosultak. A törvény a keresetindításra ugyan nem állapít meg kifejezett időkorlátozást, de éppen az első feltétel megfogalmazásából az a következtetés vonható le, hogy arra csak az ellenőrzött társaság működése során és addig kerülhet sor, amíg a "veszélyhelyzet" nem vált bizonyossággá - vagyis a társaság felszámolása megindítására nem került sor.
A Gt. 296. § (3) bekezdésére hivatkozással kizárólag megállapítási kereset terjeszthető elő, hiszen legfeljebb feltételezhető, hogy a hitelezői igények nem kerülnek kielégítésre, ekkor a kötelezettségek teljesítése még csupán "jelentősen veszélyeztetett", a tagnak pedig - hacsak nem maga is hitelező - marasztalási igénye nem is lehet. Mindezekkel szemben a Gt. 296. § (1) bekezdése négy elemből álló konjunktív feltételsor bizonyítását kívánja meg attól a hitelezőtől, aki a többségi vagy közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkező uralkodó tag ellen indít pert: a felperes(ek)nek igazolniuk kell, hogy a befolyással rendelkező "tartósan hátrányos üzletpolitikát" folytatott; az ellenőrzött társaság felszámolása elrendelésre került; a társaság fizetésképtelenné válása okozati összefüggésben áll az uralkodó tag vállalatirányítási gyakorlatával; és végül, hogy az ellenőrzött társaság vagyona a felszámolási eljárásban előterjesztett, a felszámoló által visszaigazolt vagy az ugyanezen eljárásban a bíróság által jogszerűnek és összegszerűségében is alaposnak ítélt hitelezői igények kielégítésére nem nyújt fedezetet.
Ez utóbbi feltétel lényegében azt jelenti, hogy az uralkodó tag felelőssége nem "állapítható meg" olyan hitelezői követelésért, amely követelés az ellenőrzött társasággal szemben sem alapos, illetve amelyet a felszámolási eljárásban nem érvényesítettek. A Gt. 296. § (1) bekezdése szerinti jogérvényesítés eljárásjogi szempontból - szemben a (3) bekezdésben írtakkal - ezért nem megállapítási kereset, a Pp. 123. §-ában szabályozott konjunktív feltételek nem is állnak fenn. A törvény szövegezése azt jelenti, ha megállapítja a bíróság a törvényi tényállásban felsorolt feltételek fennálltát, a közvetlen marasztalás jogalapját, akkor a "felelősség-átvitel" következtében a lejárt tartozások tekintetében a mögöttes felelős áll helyt. Az uralkodó tag nem a saját, hanem a társasága tartozásait lesz köteles kiegyenlíteni annak ellenére, hogy a hitelezőkkel nem ő, hanem az általa ellenőrzött társaság volt szerződéses kapcsolatban. A felelősség-átvitel lényege, hogy a hitelezők követelésének jogcímét nem változtatja meg, hanem a kötelezett társaság helyébe lép a tag, és az eredeti (felelősségi) jogcímen (pl. vételártartozás stb.) köteles helytállni. A tag mögöttes felelőssége alapján történő marasztalás annak ítéleti megállapításával történik, hogy a helytállási kötelezettség akkor és annyiban következik be, amennyiben a társaság vagyonából a követelés nem elégíthető ki (Legfelsőbb Bíróság Gfv. II. 30.016/2001/6. számú határozat, Bírósági Döntések Tára 2005/4/49. számú eseti döntés).
Jelen esetben a felperesek a keresetlevelüket a K. Kft. 2003. május 21-ei felszámolás alá kerülését követően - 2003. november 11-én - terjesztették elő a Gt. 296. § (3) bekezdésére alapítottan. Ezt tartották fenn annak ellenére, hogy a felszámolási eljárás már az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőzően befejeződött és a kft.-t a cégbíróság 2005. március 17-ei hatállyal törölte a cégjegyzékből. A fent kifejtettekből egyenesen következik, hogy a felpereseknek eleve nem megállapításra, hanem - az általuk egyébként összegszerűen is megjelölt - marasztalásra irányuló kereseti kérelmet kellett volna előterjeszteni a Gt. 296. § (1) bekezdése alapján. A felszámolási eljárásnak a per során történő befejeződése az e jogcímen előterjesztett igényérvényesítést nem akadályozta volna, sőt a felszámolási zárómérleg ismerete közvetlen, és nem feltételes marasztalást tett volna lehetővé.
A Pp. 215. §-a szerint a bíróság érdemi döntése nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetőleg az ellenkérelmen. A kereseti kérelemhez kötöttség azonban nem jelenti egyúttal a jogcímhez kötöttséget is. A bíróság feladata a kereseti kérelem alapjául szolgáló jogviszony elbírálása, és a döntést nem akadályozhatja az, hogy a felperesek a követelésük jogcímét helytelenül jelölték meg, vagyis a kereseti kérelmük érdemben elbírálható volt, de a Gt. 296. § (1) bekezdésében írt feltételek vizsgálata mellett. Nem lett volna akadálya annak sem, hogy akár a másodfokú eljárásban a keresetüket megváltoztatva a megállapítás helyett marasztalást (teljesítést) követelhessenek [Pp. 247. § (1) bekezdés c) pont], erre azonban nem került sor. Mivel a Pp. 123. § szerinti megállapítási kereset eljárásjogi feltételei nem álltak fenn, a marasztalásra irányuló igény hiánya önmagában is a kereset elutasítását eredményezte.
A felperesek keresete azonban a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján érdemben sem lenne alapos. Alapvető jelentőséggel bír, hogy a K. Kft. a gazdasági összefonódás és érdekeltség mellett is elkülönült vagyoni eszközökkel rendelkező és azzal gazdálkodó önálló gazdasági társaság volt, jogi értelemben nem része az alperesi részvénytársaságnak, és szervezeti egysége sem. Ügyvezetője - N. I. - mint vezető tisztségviselő ügyvezetési kötelezettségének önállóan, e tisztségre nézve külön megállapított személyes felelősséggel (Gt. 29. §) volt köteles eleget tenni. E minőségében - főszabályként [Gt. 22. § (2) bekezdés] - nem volt utasítható, a kft.-vel kapcsolatos valamennyi cselekményét ügyvezetői minőségében tette, döntései - még ha esetleg ésszerűtlenek vagy jogszerűtlenek voltak is - a kft. kockázatvállalása körébe tartoztak. A felperesek okfejtése azzal volt kapcsolatos, hogy N. I. eljárása, intézkedései, döntései "kinek tudhatók be": a kft.-nek, melynek ügyvezetője vagy az rt.-nek, melynek igazgatósági tagja volt. Nem tartható az a "skizofrén" érvelés, hogy a kft. ügyvezetőjének - N. I.-nek - a döntését az alperesi rt. az igazgatósági tagjának - N. I.-nek - útján "befolyásolta", vagyis N. I. ügyvezetőt N. I. igazgatósági tag presszionálta, akarata ellenére a kft. szempontjából gazdaságilag hátrányos döntések meghozatalára kényszerítette. Valójában az alperes, mint a közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkező tag befolyásolása akkor valósul meg, ha bizonyítható módon a meghozott döntések valóban az rt. igazgatóságának kollektív elhatározásai voltak, és ezek megvalósítása érdekében kollektív pressziót gyakoroltak a kft. ügyvezetője irányában. Önmagában az a tény, hogy a kft. ügyvezetője egyben az rt. igazgatóságának tagja is volt, az egyéb körülményektől függetlenül - mechanikusan - nem jelent egyben befolyásolást is. Akkor eredményezi azt, ha az igazgatóság a többségi akaratát - az ügyvezető, egyben igazgatósági tag akaratával szemben, annak ellenére - az ügyvezetőre, ennek folytán az ellenőrzött kft.-re kényszeríti, akár formális igazgatósági határozat útján, akár informális (jogon kívüli) eszközökkel, nyomásgyakorlással.
Jelen esetben nem ez történt. Az alperes gazdasági érdekeltségéhez tartozó öt kft. önállóan gazdálkodott. Az ügyvezetők egyben, mint igazgatósági tagok az rt. igazgatósági ülésein valóban összehangolták gazdasági tevékenységüket, ami azonban nem tiltott. A K. Kft. ügyvezetőjére - annak elhatározásával, akaratával szemben - döntéseket rá nem kényszerítettek, hanem az ügyvezető szándékának megfelelő döntések születtek. Az ügyvezető gazdasági eljárása részben objektív okokból (a premix hibája és emiatt a megrendelések nagyarányú visszaesése), részben szubjektív okokból is (a megvásárolt kukorica nem megfelelő kezelése stb.) veszteséget okoztak, a kft.-t hitelfelvételekre kényszerítették, ami végül gazdasági csődhöz vezetett.
Az a tény, hogy az rt. igazgatósága előtt ismertek voltak N. I. ügyvezető különböző döntései, gazdasági tervei, elképzelései, adott esetben azokhoz az alperes "asszisztált" is, felelősség megosztást nem eredményez. A tartós hátrányokozás szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartás, amelynek okozati összefüggésben kell állnia az ellenőrzött társaságnál keletkező, a felszámolási eljáráshoz vezető veszteséggel. Jelen esetben nem nyert bizonyítást, hogy az rt. igazgatósága határozatban írta volna elő N. I. és ezáltal a kft. által végrehajtandó gazdasági-pénzügyi tranzakciókat és az sem, hogy informálisan, presszió gyakorlásával kényszerítette volna a különböző ügyletek lebonyolítására, amelyek végül is a társaság fizetésképtelenségéhez vezettek (a Legfelsőbb Bíróság Határozatainak Hivatalos Gyűjteménye 2004/1/1038. számú elvi határozat). Összességében tehát nem az történt, hogy az rt. elhibázott, és számára is az objektív gazdasági körülmények következtében veszteséget eredményező döntéseket hozott és kényszerített volna rá az általa ellenőrzött K. Kft.-re - ami a konszernjogi felelősség megállapítására egyébként sem szolgálhatna alapul -, hanem az utóbb "szerencsétlennek", elhibázottnak bizonyuló döntéseket maga az ügyvezető hozta meg. Mindez oda vezetett, hogy a kft. 2001. december 5-én - N. I. ügyvezető balesetének időpontjában - már nagyon súlyos gazdasági helyzetben volt, nehéz likviditási körülmények jellemezték, forgóeszközeit 99%-ban idegen forrásokból finanszírozta, saját tőkéje még a 2 millió Ft-ot sem érte el. Ezt a helyzetet N. I. ügyvezető gazdasági döntései és az objektív körülmények idézték elő. Az ezt követő időszakban - 2001. december 31-ére - a hiteltartozás 30 millió Ft-ra csökkent attól függetlenül, hogy új ügyvezető választásra nem került sor. Megjegyzendő, hogy az I. rendű felperes, a kft. másik tagja is megtehette volna a szükséges lépéseket, a Gt. 158. § (3) bekezdése alapján kérhette volna, hogy a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárás keretében a taggyűlést hívja össze, ami a Gt. 152. § (2) bekezdése értelmében azért is kötelezővé vált, mert ekkorra a társaság a saját tőkéjét teljes egészében elvesztette. Tőkepótlásra - a felperesek álláspontjával szemben - az alperes nem volt köteles, nem nyert bizonyítást, hogy a pótbefizetés lehetőségét a társasági szerződés tartalmazta volna. A 2002. december 31-én fennálló több mint 64 millió Ft-os szállítói és hiteltartozásra figyelemmel a kft. tevékenységének "felfüggesztése" racionális tulajdonosi döntés volt, a konszernjogi felelősséget a veszteséges társaság további működésének megszüntetése nem alapozza meg.
A fellebbezésben írtakkal ellentétben a perbeli jogvita szempontjából nem a felperesek által felsorolt egyes ügyletek, konkrét sérelmek tényállásának felderítése, megállapítása és azok elbírálása volt a feladat. Jelen pernek nem az a tárgya, hogy mely ügyletért kit terhel vagy terhel-e felelősség, hanem a felsorolt ügyleteket, konkrét sérelmeket abból a szempontból kellett vizsgálni, hogy összességükben utalnak-e az alperes mögöttes felelősségét megalapozó és a Gt. 296. § (1) bekezdésében felsorolt konjunktív feltételrendszer megvalósulására, bekövetkeztére. A fizetésképtelenséghez vezető és a felperesek által hivatkozott egyes okokat tekintve az ítélőtábla az alábbiakra mutat rá:
A kukoricavásárlással és a közraktári szerződések kötésével kapcsolatos gazdasági döntés és kockázatvállalás egyértelműen N. I. ügyvezető részéről történt, jogi lebonyolítása és konzekvenciái a kft. (ügyvezetése) érdekkörébe esnek. Ebben az alperesi rt.-nek - mint önálló jogi személynek - utasítása, döntése, befolyása nem volt. A korábbi nagyobb volumenű megrendelésekre alapozva a kft. döntően magánszemélyektől adásvétel útján vásárolt kukoricát. A V. Kft.-től történt "vétel" esetleges jogilag kifogásolható lebonyolítása sem írható az alperes terhére, az a K. Kft. és a V. Kft. jogügylete és jogviszonya volt. A közraktározás "szabálytalan" vagy "felületes" lebonyolítása ugyancsak az ügyvezető felelősségi körébe tartozik, maga is elismerte, hogy "a közraktáros ügylet élete legnagyobb bukása volt". Az ügyvezető által felvállalt jogi formáció szerint a kukoricát a kft. magánszemélyektől megvásárolta, az a tulajdonába került, ezt "közraktározta", így a saját kukoricája romlott meg, aminek következtében csaknem 30 000 mázsát le kellett selejtezni, kb. 8500 mázsát pedig áron alul értékesíteni, és mindez 2001-2002. évben 22,5 millió Ft veszteséget okozott. Az esetleges hibás teljesítés miatt a kft. és nem az alperes érvényesíthetett (volna) jogi igényt az eladóval szemben, feltéve, hogy nem a kft. (raktározási, kezelési) mulasztásai miatt keletkezett a kár. Az ebből eredő "hátrányokat" - a felperesek véleményével szemben - nem a K. Kft-re "rótták", hanem azokat a tulajdonos K. Kft.-nek kellett viselnie. Amennyiben pedig - felperesi előadás szerint - "a közraktározás csak egy pénzcsinálási tranzakció volt", akkor azt N. I., mint a kft. ügyvezetője vállalta fel az összes jogi és gazdasági kockázatával, következményeivel együtt.
A keverőüzem bérlője a kft., mint önállóan gazdálkodó jogalany volt. Az általa benyújtott pályázathoz az uralkodó tag a saját vagyonából nem volt köteles biztosítékot nyújtani, és nem volt kötelessége bérbeadóként a hatósági engedély kiadásához szükséges feltételek megteremtése sem. A keverőüzem működtetése, felújítása az azt üzemeltető bérlő, a kft. üzleti tevékenységéhez, érdekkörébe tartozott, a bérbeadó alperes szerződésszegése az ezzel kapcsolatos beruházások elmaradása miatt szóba sem kerülhet. Az intézkedések, engedélyek beszerzésének elmulasztása pedig a döntést hozó, de a feltételek megteremtésére képtelen kft. érdekkörébe esik.
A kifogásolt részvényeket tekintve jogi értelemben az alperes a kft. vételár nemfizetése (a teljesítés elmaradása) miatt egyoldalúan jogszerűen elállhatott a részvény adásvételtől, ehhez taggyűlési döntésre nem volt szükség [Ptk. 300. § (2) bekezdés, 320. § (1) bekezdés]. Az elállás eredményét tekintve azonos a szerződés felbontásával, vagyis ennek folytán az eredeti állapotot kellett helyreállítani. Mindez szükségképpen azt jelenti, hogy a kft.-nek ebből előnye nem származhatott, az eredeti állapot helyreállítása szankciós következmény. Adott esetben hátránya sem volt, az alperes ugyanis sem kamatot, sem kártérítést stb. nem igényelt. Az elállás jogszerűsége szempontjából közömbös, hogy a többi kft. esetében az alperes élt-e az elállási jogával, és ha nem, ezt mi indokolta. Az alperes eljárása szabályszerű, törvényes volt, gazdasági érdeke pedig azt diktálta, hogy részvényei ne kerüljenek mások tulajdonába.
Összességében tényként állapítható meg, hogy a K. Kft., mint önállóan gazdálkodó jogi személy gazdasági döntéseit az ügyvezetője hozta meg. Nem történt meg a "döntési jog elvonása", az igazgatóság nem hozott a kft.-re kötelező döntést, határozatot, a folyamatos egyeztetés, összehangolás a kft.-ügyvezetők, mint igazgatósági tagok között nem erre irányult. A kft. taggyűlésének hiányát - amelyet évente egy alkalommal igazoltan össze is hívtak [Gt. 150. § (1) bekezdés] - az I. rendű felperes nem kifogásolta, és a törvényes működés hiányára hivatkozva soha nem lépett fel. A személyi összefonódás megléte tény, azonban N. I. ügyvezetőként önállóan hozta meg a döntéseket, erre nézve az alperes igazgatósága utasítást nem adott. A társaság bankszámlájával - a cégmásolatból kitűnően - az egyetlen és önálló aláírási joggal felruházott ügyvezető rendelkezhetett, más aláírásra jogosult személy nem volt. A közraktározás, a hitelek sorozatos felvétele az ügyvezető döntése volt az összes kockázatával együtt. A kukorica megromlása jogi értelemben a tulajdonos kft. kockázati veszélyviselése körébe tartozott, beleértve a selejtezést is. A működési feltételeket a kft.-nek önállóan kellett megteremtenie, ennek hiányában önálló létének jogi-gazdasági feltételei kezdettől fogva fenn sem álltak volna. A pályázati előírások teljesítése, az önerő biztosítása ugyancsak a kft. érdekkörébe tartozott, a részvény adásvételi szerződéstől pedig az alperes jogszerűen állt el. A fizetésképtelenséget nem az alperes tartósan hátrányos üzletpolitikája, hanem az ügyvezető kockázatos tranzakciói, a közreműködője által szolgáltatott hibás alapanyag (premix) miatt legnagyobb megrendelőjének elvesztése, a felvásárolt és a közraktározás, mint fedezet miatt a hitelek visszafizetéséig kötelezően megtartandó kukoricamennyiség, valamint annak a nem megfelelő kezelés és tárolás miatti tönkremenetele okozták.
Az ítélőtábla mindezekre figyelemmel - részben eltérő indokolással - az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Szegedi Ítélőtábla Gf. I. 30.306/2005.)