adozona.hu
BH+ 2008.2.96
BH+ 2008.2.96
A bizonyítékok helyes mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálati eredménnyel nem támadható [1952. évi III. tv. 206. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A munkaügyi bíróság által megállapított irányadó tényállás szerint a felperes 2005. április 26-án rokkantsági nyugdíj megállapítása iránti kérelmet terjesztett elő az alperesnél. Az alperes ezt a kérelmet elutasította, tekintettel arra, hogy az Országos Orvosszakértői Intézet szerint a felperes munkaképesség-csökkenése 40%-os. A másodfokú eljárásban az alperes igazgatója 2005. augusztus 29-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, mivel a másodfokú orvosszakértői vizsgálat ...
BH+ 2008.2.96 A bizonyítékok helyes mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálati eredménnyel nem támadható [1952. évi III. tv. 206. §]
A munkaügyi bíróság által megállapított irányadó tényállás szerint a felperes 2005. április 26-án rokkantsági nyugdíj megállapítása iránti kérelmet terjesztett elő az alperesnél. Az alperes ezt a kérelmet elutasította, tekintettel arra, hogy az Országos Orvosszakértői Intézet szerint a felperes munkaképesség-csökkenése 40%-os. A másodfokú eljárásban az alperes igazgatója 2005. augusztus 29-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, mivel a másodfokú orvosszakértői vizsgálat a felperes munkaképesség-csökkenését ismételten 40%-ban állapította meg. A felperes keresetében rokkantsági nyugdíj megállapítását kérte. Előadta, hogy már 1987-ben elkezdődtek gerinc és izületi problémái, amely miatt reumatológiai kezelés alatt állt, ezen túlmenően csontritkulása is van. Járáskor többször rosszul van, ezért egyedül kezelésekre sem tud járni; szívproblémái vannak, illetőleg halláskorosodása is fennáll. Vitatta az első- és másodfokú orvosszakértői vizsgálat eredményét. A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Indokolása szerint a perben kirendelt igazságügyi orvosszakértő a felperes munkaképesség-csökkenését össz-szervezeti szempontból 50%-ban állapította meg, amiből az következik, hogy részére rokkantsági nyugdíj nem állapítható meg.Az ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperesi keresetnek helyt adó határozatot, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését és az ügyben eljárt bíróság új eljárásra és új határozat meghozatalára kötelezését kérte. Álláspontja szerint az eljárt bíróság megsértette a Pp. 206. §-ába foglalt kötelezettségét és jogszabálysértő módon fogadta el az ügyben kirendelt szakértő tárgyaláson szóban tett azon kijelentését, hogy a szakvéleményben foglalt időpontban - 2005. január 31. - elírás történt és az alperesre egy évvel kedvezőbb időpont, 2006. január 31-e a valós. A szakértői vélemény ilyen fokú ellentmondása esetén új szakértőt kellett volna kirendelni vagy az írásbeli szakvéleményt kellett volna irányadónak tekinteni.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A társadalombiztosítási nyugellátásáról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 23. §-ának (1) bekezdése szerint rokkantsági nyugdíjra az jogosult, aki munkaképességét 67%-ban elvesztette. A munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként helyes döntést hozott, amikor a keresetet elutasította. Az alperes által alkalmazott szakértők a felperes munkaképesség-csökkenését 40%-ban állapították meg. Ilyen mértékű munkaképesség-csökkenés alapján nem állapítható meg javára rokkant nyugdíj. Az alperes határozata a rendelkezésére álló tényeken és bizonyítékokon alapult. A felperes vitatta munkaképesség-csökkenése mértékét. Ennek megállapítására a bíróság igazságügyi szakértőt rendelt ki. Az igazságügyi szakértő a felperes munkaképesség-csökkenését 50%-ban határozta meg. A felperes kérelmét a rokkant nyugdíj megállapítására 2005. április 26-án adta be az alpereshez. Ez az időpont, amelyben a rokkantság százalékos mértékét vizsgálni kell. Az igazságügyi szakértő véleményében - elírás miatt azt kijavítva - 2006. január 31-től állapította meg a felperesnél az 50%-os munkaképesség-csökkenést. A szakértő véleményében a kijavítás folytán ellentmondás nem volt, ennélfogva az alperes határozata jogszerű volt. Az elsőfokú bíróság ítéletét a bizonyítékok mérlegelésére alapította. A felperes felülvizsgálati kérelmében lényegében a bizonyítékok Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerinti szabad mérlegelését támadta azzal az állításával, hogy az alkalmazott, illetve a kirendelt szakértő véleménye nem helytálló. A felperes felülvizsgálati kérelmében foglaltakkal kapcsolatban rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a Pp. 270. §-ának (2) bekezdése értelmében a Legfelsőbb Bíróságtól jogszabálysértésre alapítottan lehet a jogerős ítélet felülvizsgálatát kérni. Anyagi jogi és eljárási szabályok megsértése egyaránt alapot adhat a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére, azonban ha olyan eljárási szabálysértés nem történt, amely az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással volt, a megtámadott ítélet hatályában fenn kell tartani. Ha tehát a bírósági ítélet tényállása iratellenesen került megállapításra, okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó módon történt a bizonyítékok mérlegelése, akkor az eljárási szabálysértés megállapítható. Nem állapítható meg ugyanakkor jogszabálysértés, ha a felülvizsgálati kérelem - mint a perbeli esetben is - a bizonyítékok szabad mérlegelését támadja.
A Legfelsőbb Bíróság jelen ügyben olyan eljárási szabálysértést nem észlelt, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolná; a munkaügyi bíróság a bizonyítékok helyes mérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy a felperes keresete alaptalan. (Legf.Bír. Mfv/K.III.10.129/2007.)