adozona.hu
BH 2019.6.185
BH 2019.6.185
Az épületrész önálló adótárgy az építményadózásban [1990. C. tv. (Htv.) 11. §, 12. § (1) bek., 52. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes tulajdonát képezte 2016. évben a Székesfehérvár, ….. helyrajzi számú, kivett üzem megnevezésű ingatlan 1/1 tulajdoni hányada.
[2] A Székesfehérvár Megyei Jogú Város jegyzője (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2017. január 12. napján kelt 141118/1/2017. iktatószámú határozatával a felperesnél 2011. március 1. - 2016. május 5. időszakra építményadó és 2012. január 1. - 2014. december 31. közötti időszakra telekadó adónemben végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ell...
BH 2019.6.185 Az épületrész önálló adótárgy az építményadózásban [1990. C. tv. (Htv.) 11. §, 12. § (1) bek., 52. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes tulajdonát képezte 2016. évben a Székesfehérvár, ….. helyrajzi számú, kivett üzem megnevezésű ingatlan 1/1 tulajdoni hányada.[2] A Székesfehérvár Megyei Jogú Város jegyzője (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2017. január 12. napján kelt 141118/1/2017. iktatószámú határozatával a felperesnél 2011. március 1. - 2016. május 5. időszakra építményadó és 2012. január 1. - 2014. december 31. közötti időszakra telekadó adónemben végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzésének eredményeként a felperest építményadó adónemben 2012-2016. évekre adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
[3] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2017. április 26. napján kelt FE/03/752-3/2017. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[4] Döntését a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 52. § 4., 5., 6. pontok, 11. § (1) bekezdés, 12. § (1) bekezdés, az országos település rendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: OTÉK) 1. számú melléklet 93. pontja, a Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzat Közgyűlésének az építményadóról szóló, 2015. december 31-ig hatályban lévő 47/2015. (XII. 30.) számú rendelete (a továbbiakban: Önk.r.1.), a 2016. január 1-jén hatályba lépett 47/2015. (XII. 30.) számú rendelete (a továbbiakban: Önk.r.2.) alapján állapította meg.
[5] Indokolása szerint a helyszíni szemlén tapasztaltak is azt bizonyították, hogy az ingatlanon a 88. sorszámmal megjelölt építmény a valóságban ténylegesen egy nagy épület, és abban 4 önálló, saját utcafronti bejárattal és külön mérősített villanyközművel rendelkező épületrész került kialakításra, amelyek önállóan hasznosíthatóak. Az önálló épületrészként történő kialakítást és hasznosítást igazolja Székesfehérvár Megyei Jogú Város jegyzőjének 61452/12/2007. számú határozata is, amelyben az üzemcsarnok kialakított hajóinak önálló funkcióval raktárcsarnokként való hasznosítására használatbavételi engedélyt adott. Az önkormányzati adóhatóság megállapította, hogy a 88. sorszámmal jelölt épületet alkotó négy épületrész mindegyike önálló épületrésznek, azaz külön adótárgynak minősül, így adózó helytelenül járt el akkor, amikor építményadó adónemben önrevíziót nyújtott be az épület vonatkozásában.
[6] Az alperes megjegyezte, hogy adózó az építményadóbevallásában egészen 2016-ig a 88. számú épületet 4 önálló adótárgyként tüntette fel. Az Önk.r.2. 4. § (3) bekezdés d) pontja 2016. évtől a raktározási, termelési célú építmény esetén a hasznos alapterület 10 000 m2-t meghaladó része után rendkívül kedvező adómértéket vezetett be. Adózó e jogi szabályozás ismeretében, az Önk.r.2. hatálybalépését követően nyújtotta be önellenőrzését.
[7] Kifejtette továbbá, hogy felperes, illetve az általa megbízott építésügyi szakértő építési jogszabályok alapján minősítette az ingatlant, adóügyben azonban ez nem megfelelő. Az adózási jogviszonyokban ugyanis nem az építési jogszabályok, így az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.), illetve a rendelkezései az OTÉK irányadóak, hanem a Htv., illetve az Önk.r.-ek.
[8] Az épületrész fogalmát a Htv. meghatározza, amely a 88. számú épületre is irányadó, és amelynek a nagycsarnok 4 önálló, külön bejáratú, továbbá szerkezeti elemekkel egymástól és a külső tértől egyértelműen elhatárolt szerkezeti egységei megfelelnek. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy adózó az egyes épületrészeket egymástól függetlenül hasznosította, azokat más-más bérlő használja.
A kereseti kérelem
[9] A felperes keresetében alperes határozatának a 88-as épületre vonatkozó 2016. évi rendelkezését és annak indokolását vitatta.[10] Előadta, hogy a 2016. január 1-től hatályos Önk.r.2. értelmező rendelkezéseket nem tartalmaz. Sem a Htv., sem az Önk.r.2. nem határozza meg 2016-tól az építmény fogalmát, így téves az a hatósági megállapítás, hogy ebben az esetben más jogszabályok rendelkezései ne lennének irányadók. Álláspontja szerint az OTÉK 1. sz. mellékletének 93. pontja szerinti építmény fogalmat kellett volna a hatóságnak alkalmaznia. A határozatok sértik tehát az Önkr.2. 4. §-át, és az OTÉK 1. sz. mellékletének 93. pontját.
[11] Sérelmezte továbbá, hogy a hatóság megsértette a közigazgatási eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72. § (1) bekezdését is, bizonyítékként nem vette figyelembe a becsatolt igazságügyi szakértői véleményt.
Az elsőfokú határozat
[12] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította.[13] Indokolása szerint abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az alperes helyesen értelmezte-e az építményadó tárgyát képező építmény és építményrészek fogalmát a 88-as épületre vonatkozóan.
[14] Kifejtette, a Htv. 11. § (1) és (3) bekezdései szerint az építmény gyűjtőfogalom, így a lakás és nem lakás céljára szolgáló épület is építmény, ahogyan a lakás és nem lakás céljára szolgáló épületrész is. A Htv. 2014. január 1-től hatályos 52. § 5. pontja meghatározta az épület, a 6. pont pedig az épületrész fogalmát. Az Önk.r.1. 7. § 3. pontja rendelkezett az építmény fogalmáról, ami a Htv. szabályozásával volt azonos, és ugyancsak gyűjtőfogalom volt, nem funkciójában határozta meg az építmények jellemzőit, hanem műszaki értelemben, a 4. pont pedig már az épületet definiálta, egyezően a Htv. 11. § (1) bekezdésével építményként, ahogyan ekként az épületrészt is.
[15] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a per tárgyát képező 88. számú csarnok olyan nem lakás céljára szolgáló épület (másként építmény), amelyben a hivatkozott jogszabályoknak megfelelő 4 épületrész (másként építmény) került kialakításra önálló rendeltetéssel, a szabadból nyíló önálló bejárattal, és amely épületrész az ingatlan-nyilvántartásban önálló ingatlanként nem szerepel. Ezek az épületrészek (mint építmények) adókötelesek, az alperes határozata tehát jogszerű.
[16] Megjegyezte, hogy az adókötelezettség tárgyát képező fogalmakat korábban a felperes maga is ekként értelmezte, mivel a korábbi években a 88. számú csarnok esetében 4 épületrészre vonatkozóan nyújtott be építményadó-bevallást. Az a tény, hogy az adó mértékének megváltozása kedvezőtlenül érintette, nem jár azzal, hogy az egyébként változatlan formában funkcionáló épületrészeket ugyanazon fogalommeghatározások mentén a továbbiakban másként kellene értelmezni.
[17] Nem sértette meg az alperes a Ket. 72. § (1) bekezdését sem. Tartalmazza a határozat, hogy jogkérdésről van szó, ezért nem értékelte részletesen a szakértői véleményben foglaltakat, azt azonban kifejtette, hogy adóügyben nem a szakértői vélemény szerint irányadónak minősített építési jogszabályok, hanem az adójogszabályok alapján kellett eljárni.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[18] A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a másodfokú határozat keresete szerinti megváltoztatását, másodlagosan a határozatok hatályon kívül helyezését és a hatóság új eljárásra utasítását kérte.[19] Álláspontja szerint a 88. sz. épület önálló adótárgynak minősül. Az alperes határozata és az azt jogszerűnek minősítő jogerős ítélet ebből következően sértik az Önk.r.2. 4. §, az OTÉK 1. számú mellékletének 93. pont, a Htv. 52. § 5. pont rendelkezéseit, továbbá a Ket. 72. § (1) bekezdését, mert bizonyítékként nem vették figyelembe az általa csatolt igazságügyi szakértői véleményben foglaltakat.
[20] Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[21] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.[22] Kiemeli a Kúria, hogy a jogerős ítélet meghozatalát követően a peres feleknek lehetőségük van rendkívüli jogorvoslat igénybevételére, ténykérdésben perújítási, jogkérdésben felülvizsgálati kérelmet terjeszthetnek elő. A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, és a megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatta felül [Pp. 272. § (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés, BH 2002.490., KGD 2002.262.]. Az alperes felülvizsgálati kérelmet nem terjesztett elő, a Kúria felülvizsgálatának kereteit és tartalmát a felperes felülvizsgálati kérelme határozta meg.
[23] A Kúria elsődlegesen vizsgálta, hogy a valósággal egyezően állapította-e meg az alperes és az elsőfokú bíróság az adó tárgyát, illetve változott-e a perbeli épület 2015. év és 2016. év között. A periratokban foglaltakkal egyezően rögzítette az alperes határozatának, illetve az elsőfokú bíróság ítéletének tényállásában, hogy a székesfehérvári ….. hrsz.-ú ingatlanon lévő 88-as számú épületben 4 önálló épületrész került kialakításra, mindegyik saját utcafronti bejárattal és mérősített villanyközművel ellátva, az egyes épületrészeket külön-külön hasznosítják. Az épületrészek kialakításában 2015. és 2016. években változás nem történt. Az épületre vonatkozó hatósági és elsőfokú bírósági tényállításokat a felperes nem cáfolta.
[24] A továbbiakban a Kúria vizsgálta, hogy az épületre vonatkozóan a Htv. és az Önkr.2. szabályozását az alperes és az elsőfokú bíróság a jogalkotói akarattal egyezően alkalmazta-e.
[25] A Htv. 2015. és 2016. adóévekben azonos törvényszövegű 11. § (1) bekezdése szerint adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő építmények közül a lakás és a nem lakás céljára szolgáló épület, épületrész (a továbbiakban együtt: építmény). A 12. § (1) bekezdése értelmében az adó alanya az, aki a naptári év (a továbbiakban: év) első napján az építmény tulajdonosa.
[26] A Htv. 2015. és 2016. adóévekben azonos törvényszövegű 52. §-a a következő fogalom meghatározásokat tartalmazta:
"5. pont épület: az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény szerinti olyan építmény vagy annak azon része, amely a környező külső tértől szerkezeti elemekkel részben vagy egészben mesterségesen kialakított, elválasztott teret alkot és ezzel az állandó vagy időszakos tartózkodás, illetve használat feltételeit biztosítja, ideértve az olyan önálló létesítményt is, amely részben vagy teljes belmagasságával a környező csatlakozó terepszint alatt van;
6. pont épületrész: az épület önálló rendeltetésű, a szabadból vagy az épület közös közlekedőjéből nyíló önálló bejárattal ellátott helyisége vagy helyiség-csoportja, amely a 8., a 20., a 45. és 47. pontokban foglaltak szerint azzal felel meg lakásnak, üdülőnek, kereskedelmi egységnek, egyéb nem lakás céljára szolgáló épületnek, hogy az ingatlan-nyilvántartásban önálló ingatlanként nem szerepel;
11. pont nem lakáscélú épület: az az épület, épületrész, amely nem minősül a 8. pont szerinti lakásnak."
[27] A Htv. 52. § 5. pontjában felhívott Étv.-ben a 2. § 8. pont tartalmazza az építmény fogalommeghatározását 2015. és 2016. adóévekben azonos törvényszöveggel: "építési tevékenységgel létrehozott, illetve késztermékként az építési helyszínre szállított, - rendeltetésére, szerkezeti megoldására, anyagára, készültségi fokára és kiterjedésére tekintet nélkül - minden olyan helyhez kötött műszaki alkotás, amely a terepszint, a víz vagy az azok alatti talaj, illetve azok feletti légtér megváltoztatásával, beépítésével jön létre (az építmény az épület és műtárgy gyűjtőfogalma)."
[28] Az Önk.r.1. 2015. december 31-ig hatályos szabályozása szerint:
"2. § (1) bekezdés: Adóköteles Székesfehérvár megyei Jogú Város Önkormányzat illetékességi területén lévő építmények közül a lakás és a nem lakás céljára szolgáló épület, épületrész (a továbbiakban együtt: építmény).
7. § 3. pont: Építmény a rendeltetésére, szerkezeti megoldására, anyagára, kiterjedésére tekintet nélkül minden olyan helyhez kötött műszaki alkotás, amely a talaj, a víz vagy azok feletti légtér megváltoztatásával, beépítésével jön létre.
7. § 4. pont: Épület az olyan építmény, vagy az építmény azon része, amely a környező külső tértől szerkezeti elemekkel részben vagy egészben mesterségesen kialakított, elválasztott teret alkot és ezzel állandó vagy időszakos tartózkodás, illetőleg használat feltételeit biztosítja. Épületrész az épület önálló rendeltetésű, a szabadból vagy az épület közös közlekedőjéből nyíló, önálló bejárattal ellátott helyisége vagy helyiség csoportja, amely a Htv. 52. § 8., 20., 45. és 47. pontokban foglaltak szerint azzal felel meg lakásnak, üdülőnek, kereskedelmi egységnek, egyéb nem lakás céljára szolgáló épületnek, hogy az ingatlan-nyilvántartásban önálló ingatlanként nem szerepel."
[29] Az Önk.r.2.-ben a Közgyűlés 2016. január 1-től hatályosan meghatározta az 1. §-ban az építményadó bevezetését, a 2. §-ban 1. a kereskedelmi célú, 2. a munkásszálló hasznosítási célú, 3. a raktározási, termelési célra szolgáló, 4. a sportegyesületi és tömegsport célra szolgáló, 5. az üzleti célt nem szolgáló építmények fogalmát, a 3. §-ban az adómentes építményt, a 4. §-ban az adó alapját, az 5. §-ban az adó mértékét, a 6. §-ban az adóbevallási kötelezettség alól mentesülő személyt. A 7. § (2) bekezdése pedig akként rendelkezett, hogy: "E rendelettel nem szabályozott kérdésekben a Htv. és az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény rendelkezései az irányadóak."
[30] Az elsőfokú bíróság helytállóan mutatott rá ítéletében, hogy helyi adóra az irányadó jogi szabályozást az ezen adónemre vonatkozóan megalkotott törvény, a Htv., illetve az Önk.r.-ek tartalmazzák, a további jogszabályok pedig abban az esetben alkalmazhatóak, ha a Htv.-ben foglalt rendelkezések azt megengedik.
[31] Az alperes és az elsőfokú bíróság így megfelelően alkalmazta a Htv.-t, az Önk.r.-eket, illetve a Htv. 52. § 5. pontjában felhívott Étv.-ből a 2. § 8. pontot. E jogszabályok meghatározták az építmény, az épület és az épületrész fogalmait, a Htv. 2005. és 2006. években szövegazonos szabályozással, az Önkr.1. tartalmazott építmény, épület, épületrész definíciót, az Önkr.2. már nem tartalmazta e fogalommeghatározásokat, ugyanakkor előírta, hogy e rendelettel nem szabályozott kérdésekben a Htv. rendelkezései az irányadók. Nem volt törvényi felhatalmazása az alperesnek az OTÉK alkalmazására, minden olyan meghatározást, amely a felperes tulajdonában lévő épületre és az abban kialakított épületrészekre az építményadózás körében szükséges volt és értékelni kellett, a Htv., az Önk.r.-ek, illetve az Étv. meghatározott pontja tartalmazták. Helyesen állapította meg ezért az elsőfokú bíróság azt is, hogy az alperes a Ket. 72. § (1) bekezdését sem sértette meg akkor, amikor döntését nem az építésügyi szakértői véleményben foglaltakon alapulóan hozta meg.
[32] A felperes tulajdonában lévő építménynek minősülő épületben kialakított 4 épületrész a Htv. és az Önk.r.-ek szabályozása alapján - amint azt az alperes és az elsőfokú bíróság jogszerűen megállapította - önállóan, külön-külön épületrészként adótárgyak és építményadó-kötelesek.
[33] A Kúria a közigazgatási határozatok, a kereset, a jogerős ítélet, illetve a felülvizsgálati kérelem összevetése alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a felperes keresetét teljeskörűen elbírálta [Pp. 213. § (1) bekezdés], rendelkezését részletesen megindokolta, a bizonyítékok helyes értékelésével [Pp. 206. § (1) bekezdés], megfelelő jogértelmezéssel és jogalkalmazással meghozott döntése jogszerű.
[34] Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv.V.35.155/2018.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Kfv.V.35.155/2018/6.A tanács tagjai: Dr. Lomnici Zoltán a tanács elnöke
Dr. Kurucz Krisztina előadó bíró
Dr. Stefancsik Márta bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. Balsai Szabolcs ügyvéd
Az alperes: Fejér Megyei Kormányhivatal
Az alperes képviselője: dr. Kovács Anikó jogtanácsos
A per tárgya: helyi adóügyben hozott közigazgatási határozat bíróság általi felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A felülvizsgálni kért jogerős végzés: Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2017. november 28. napján kelt 10.K.27.263/2017/5. számú ítélete
Rendelkező rész
A Kúria a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.27.263/2017/5. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 10.000 (azaz tízezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 1.718.800 (azaz egymillió-hétszáztizennyolcezer-nyolcszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes tulajdonát képezte 2016. évben a Székesfehérvár, ….. helyrajzi számú, kivett üzem megnevezésű ingatlan 1/1 tulajdoni hányada.[2] A Székesfehérvár Megyei Jogú Város Jegyzője (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2017. január 12. napján kelt 141118/1/2017. iktatószámú határozatával a felperesnél 2011. március 1. - 2016. május 5. időszakra építményadó és 2012. január 1. - 2014. december 31. közötti időszakra telekadó adónemben végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzésének eredményeként a felperest építményadó adónemben 2012. - 2016. évekre adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
[3] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2017. április 26. napján kelt FE/03/752-3/2017. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[4] Döntését a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 52.§ 4., 5., 6. pontok, 11.§ (1) bekezdés, 12.§ (1) bekezdés, az országos település rendezési és építési követelményekről szóló 253/1997.(XII.20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: OTÉK) 1. számú melléklet 93. pontja, a Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzat Közgyűlésének az építményadóról szóló, 2015. december 31-ig hatályban lévő 47/2015.(XII.30.) számú rendelete (a továbbiakban: Önk.r.1.), a 2016. január 01-jén hatályba lépett 47/2015.(XII.30.) számú rendelete (a továbbiakban: Önk.r.2.) alapján állapította meg.
[5] Indokolása szerint a helyszíni szemlén tapasztaltak is azt bizonyították, hogy az ingatlanon a 88. sorszámmal megjelölt építmény a valóságban ténylegesen egy nagy épület, és abban 4 önálló, saját utcafronti bejárattal és külön mérősített villanyközművel rendelkező épületrész került kialakításra, amelyek önállóan hasznosíthatóak. Az önálló épületrészként történő kialakítást és hasznosítást igazolja Székesfehérvár Megyei Jogú Város Jegyzőjének 61452/12/2007. számú határozata is, amelyben az üzemcsarnok kialakított hajóinak önálló funkcióval raktárcsarnokként való hasznosítására használatba vételi engedélyt adott. Az önkormányzati adóhatóság megállapította, hogy a 88. sorszámmal jelölt épületet alkotó négy épületrész mindegyike önálló épületrésznek, azaz külön adótárgynak minősül, így adózó helytelenül járt el akkor, amikor építményadó adónemben önrevíziót nyújtott be az épület vonatkozásában.
[6] Az alperes megjegyezte, hogy adózó az építményadó bevallásában egészen 2016-ig a 88. számú épületet 4 önálló adótárgyként tüntette fel. Az Önk.r.2. 4.§ (3) bekezdés d) pontja 2016. évtől a raktározási, termelési célú építmény esetén a hasznos alapterület 10.000 m2-t meghaladó része után rendkívül kedvező adómértéket vezetett be. Adózó e jogi szabályozás ismeretében, az Önk.r.2. hatályba lépését követően nyújtotta be önellenőrzését.
[7] Kifejtette továbbá, hogy felperes, illetve az általa megbízott építésügyi szakértő építési jogszabályok alapján minősítette az ingatlant, adóügyben azonban ez nem megfelelő. Az adózási jogviszonyokban ugyanis nem az építési jogszabályok, így az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.), illetve az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997.(XII.20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: OTÉK) rendelkezései az irányadóak, hanem a Htv., illetve az Önk.r.-ek.
[8] Az épületrész fogalmát a Htv. meghatározza, amely a 88. számú épületre is irányadó, és amelynek a nagycsarnok 4 önálló, külön bejáratú, továbbá szerkezeti elemekkel egymástól és a külső tértől egyértelműen elhatárolt szerkezeti egységei megfelelnek. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy adózó az egyes épületrészeket egymástól függetlenül hasznosította, azokat más-más bérlő használja.
A kereseti kérelem
[9] A felperes keresetében alperes határozatának a 88-as épületre vonatkozó 2016. évi rendelkezését és annak indokolását vitatta.[10] Előadta, hogy a 2016. január 1-től hatályos Önk.r.2. értelmező rendelkezéseket nem tartalmaz. Sem a Htv., sem az Önk.r.2. nem határozza meg 2016-tól az építmény fogalmát, így téves az a hatósági megállapítás, hogy ebben az esetben más jogszabályok rendelkezései ne lennének irányadók. Álláspontja szerint az OTÉK 1. sz. mellékletének 93. pontja szerinti építmény fogalmat kellett volna a hatóságnak alkalmaznia. A határozatok sértik tehát az Önkr.2. 4. §-át, és az OTÉK 1. sz. mellékletének 93. pontját.
[11] Sérelmezte továbbá, hogy a hatóság megsértette a közigazgatási eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72.§ (1) bekezdését is, bizonyítékként nem vette figyelembe a becsatolt igazságügyi szakértői véleményt.
Az elsőfokú határozat
[12] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította.[13] Indokolása szerint abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az alperes helyesen értelmezte-e az építményadó tárgyát képező építmény és építményrészek fogalmát a 88-as épületre vonatkozóan.
[14] Kifejtette, a Htv. 11. § (1) és (3) bekezdései szerint az építmény gyűjtőfogalom, így a lakás és nem lakás céljára szolgáló épület is építmény, ahogyan a lakás és nem lakás céljára szolgáló épületrész is. A Htv. 2014. január 1-től hatályos 52. § 5. pontja meghatározta az épület, a 6. pont pedig az épületrész fogalmát. Az Önk.r.1. 7. § 3. pontja rendelkezett az építmény fogalmáról, ami a Htv. szabályozásával volt azonos, és ugyancsak gyűjtőfogalom volt, nem funkciójában határozta meg az építmények jellemzőit, hanem műszaki értelemben, a 4. pont pedig már az épületet definiálta, egyezően a Htv. 11. § (1) bekezdésével építményként, ahogyan ekként az épületrészt is.
[15] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a per tárgyát képező 88. számú csarnok olyan nem lakás céljára szolgáló épület (másként építmény), amelyben a hivatkozott jogszabályoknak megfelelő 4 épületrész (másként építmény) került kialakításra önálló rendeltetéssel, a szabadból nyíló önálló bejárattal, és amely épületrész az ingatlan-nyilvántartásban önálló ingatlanként nem szerepel. Ezek az épületrészek (mint építmények) adókötelesek, az alperes határozata tehát jogszerű.
[16] Megjegyezte, hogy az adókötelezettség tárgyát képező fogalmakat korábban a felperes maga is ekként értelmezte, mivel a korábbi években a 88. számú csarnok esetében 4 épületrészre vonatkozóan nyújtott be építményadó bevallást. Az a tény, hogy az adó mértékének megváltozása kedvezőtlenül érintette, nem jár azzal, hogy az egyébként változatlan formában funkcionáló épületrészeket ugyanazon fogalom meghatározások mentén a továbbiakban másként kellene értelmezni.
[17] Nem sértette meg az alperes a Ket. 72. § (1) bekezdését sem. Tartalmazza a határozat, hogy jogkérdésről van szó, ezért nem értékelte részletesen a szakértői véleményben foglaltakat, azt azonban kifejtette, hogy adóügyben nem a szakértői vélemény szerint irányadónak minősített építési jogszabályok, hanem az adójogszabályok alapján kellett eljárni.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[18] A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a másodfokú határozat keresete szerinti megváltoztatását, másodlagosan a határozatok hatályon kívül helyezését és a hatóság új eljárásra utasítását kérte.[19] Álláspontja szerint a 88. sz. épület önálló adótárgynak minősül. Az alperes határozata és az azt jogszerűnek minősítő jogerős ítélet ebből következően sértik az Önk.r.2. 4.§, az OTÉK 1. számú mellékletének 93. pont, a Htv. 52.§ 5. pont rendelkezéseit, továbbá a Ket. 72.§ (1) bekezdését, mert bizonyítékként nem vették figyelembe az általa csatolt igazságügyi szakértői véleményben foglaltakat.
[20] Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[21] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.[22] Kiemeli a Kúria, hogy a jogerős ítélet meghozatalát követően a peres feleknek lehetőségük van rendkívüli jogorvoslat igénybe vételére, ténykérdésben perújítási, jogkérdésben felülvizsgálati kérelmet terjeszthetnek elő. A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, és a megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatta felül [Pp. 272. § (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés, BH 2002.490., KGD 2002.262.]. Az alperes felülvizsgálati kérelmet nem terjesztett elő, a Kúria felülvizsgálatának kereteit és tartalmát a felperes felülvizsgálati kérelme határozta meg.
[23] A Kúria elsődlegesen vizsgálta, hogy a valósággal egyezően állapította-e meg az alperes és az elsőfokú bíróság az adó tárgyát, illetve változott-e a perbeli épület 2015. év és 2016. év között. A periratokban foglaltakkal egyezően rögzítette az alperes határozatának, illetve az elsőfokú bíróság ítéletének tényállásában, hogy a székesfehérvári 7609/3. hrsz.-ú ingatlanon lévő 88-as számú épületben 4 önálló épületrész került kialakításra, mindegyik saját utcafronti bejárattal és mérősített villany-közművel ellátva, az egyes épületrészeket külön-külön hasznosítják. Az épületrészek kialakításában 2015. és 2016. években változás nem történt. Az épületre vonatkozó hatósági és elsőfokú bírósági tényállításokat a felperes nem cáfolta.
[24] A továbbiakban a Kúria vizsgálta, hogy az épületre vonatkozóan a Htv. és az Önkr.2. szabályozását az alperes és az elsőfokú bíróság a jogalkotói akarattal egyezően alkalmazta-e.
[25] A Htv. 2015. és 2016. adóévekben azonos törvényszövegű 11. § (1) bekezdése szerint adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő építmények közül a lakás és a nem lakás céljára szolgáló épület, épületrész (a továbbiakban együtt: építmény). A 12. § (1) bekezdése értelmében az adó alanya az, aki a naptári év (a továbbiakban: év) első napján az építmény tulajdonosa.
[26] A Htv. 2015. és 2016. adóévekben azonos törvényszövegű 52. §-a a következő fogalom meghatározásokat tartalmazta:
"5. pont épület: az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény szerinti olyan építmény vagy annak azon része, amely a környező külső tértől szerkezeti elemekkel részben vagy egészben mes-terségesen kialakított, elválasztott teret alkot és ezzel az állandó vagy időszakos tartózkodás, illetve használat feltételeit biztosítja, ideértve az olyan önálló létesítményt is, amely részben vagy teljes belmagasságával a környező csatlakozó terepszint alatt van;
6. pont épületrész: az épület önálló rendeltetésű, a szabadból vagy az épület közös közlekedőjéből nyíló önálló bejárattal ellátott helyisége vagy helyiség-csoportja, amely a 8., a 20., a 45. és 47. pontok-ban foglaltak szerint azzal felel meg lakásnak, üdülőnek, kereskedelmi egységnek, egyéb nem la-kás céljára szolgáló épületnek, hogy az ingatlan-nyilvántartásban önálló ingatlanként nem szerepel;
11. pont nem lakáscélú épület: az az épület, épületrész, amely nem minősül a 8. pont szerinti lakásnak."
[27] A Htv. 52. § 5. pontjában felhívott Étv.-ben a 2. § 8. pont tartalmazza az építmény fogalom meghatározását 2015. és 2016. adóévekben azonos törvényszöveggel: építési tevékenységgel létrehozott, illetve késztermékként az építési helyszínre szállított, - rendeltetésére, szerkezeti megoldására, anyagára, készültségi fokára és kiterjedésére tekintet nélkül - minden olyan helyhez kötött műszaki alkotás, amely a terepszint, a víz vagy az azok alatti talaj, illetve azok feletti légtér megváltoztatásával, beépítésével jön létre (az építmény az épület és műtárgy gyűjtőfogalma)."
[28] Az Önk.r.1. 2015. december 31-ig hatályos szabályozása szerint:
"2. § (1) bekezdés: Adóköteles Székesfehérvár megyei Jogú Város Önkormányzat illetékességi területén lévő építmények közül a lakás és a nem lakás céljára szolgáló épület, épületrész (a továbbiakban együtt: építmény).
7. § 3. pont: Építmény a rendeltetésére, szerkezeti megoldására, anyagára, kiterjedésére tekintet nélkül minden olyan helyhez kötött műszaki alkotás, amely a talaj, a víz vagy azok feletti légtér megváltoztatásával, beépítésével jön létre.
7. § 4. pont: Épület az olyan építmény, vagy az építmény azon része, amely a környező külső tértől szerkezeti elemekkel részben vagy egészben mesterségesen kialakított, elválasztott teret alkot és ezzel állandó vagy időszakos tartózkodás, illetőleg használat feltételeit biztosítja. Épületrész az épület önálló rendeltetésű, a szabadból vagy az épület közös közlekedőjéből nyíló, önálló bejárattal ellátott helyisége vagy helyiség csoportja, amely a Htv. 52. § 8., 20., 45. és 47. pontokban foglaltak szerint azzal felel meg lakásnak, üdülőnek, kereskedelmi egységnek, egyéb nem lakás céljára szolgáló épületnek, hogy az ingatlan-nyilvántartásban önálló ingatlanként nem szerepel."
[29] Az Önk.r.2.-ben a Közgyűlés 2016. január 1-től hatályosan meghatározta az 1.§-ban az építményadó bevezetését, a 2. §-ban 1. a kereskedelmi célú, 2. a munkásszálló hasznosítási célú, 3. a raktározási, termelési célra szolgáló, 4. a sportegyesületi és tömegsport célra szolgáló, 5. az üzleti célt nem szolgáló építmények fogalmát, a 3. §-ban az adómentes építményt, a 4. §-ban az adó alapját, az 5. §-ban az adó mértékét, a 6. §-ban az adóbevallási kötelezettség alól mentesülő személyt. A 7. § (2) bekezdése pedig akként rendelkezett, hogy: "E rendelettel nem szabályozott kérdésekben a Htv. és az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény rendelkezései az irányadóak.".
[30] Az elsőfokú bíróság helytállóan mutatott rá ítéletében, hogy helyi adóra az irányadó jogi szabályozást az ezen adónemre vonatkozóan megalkotott törvény, a Htv., illetve az Önk.r.-ek tartalmazzák, a további jogszabályok pedig abban az esetben alkalmazhatóak, ha a Htv.-ben foglalt rendelkezések azt megengedik.
[31] Az alperes és az elsőfokú bíróság így megfelelően alkalmazta a Htv.-t, az Önk.r.-eket, illetve a Htv. 52. § 5. pontjában felhívott Étv.-ből a 2. § 8. pontot. E jogszabályok meghatározták az építmény, az épület és az épületrész fogalmait, a Htv. 2005. és 2006. években szöveg-azonos szabályozással, az Önkr.1. tartalmazott építmény, épület, épületrész definíciót, az Önkr.2. már nem tartalmazta e fogalom-meghatározásokat, ugyanakkor előírta, hogy e rendelettel nem szabályozott kérdésekben a Htv. rendelkezései az irányadók. Nem volt törvényi felhatalmazása az alperesnek az OTÉK alkalmazására, minden olyan meghatározást, amely a felperes tulajdonában lévő épületre és az abban kialakított épületrészekre az építményadózás körében szükséges volt és értékelni kellett, a Htv., az Önk.r.-ek, illetve az Étv. meghatározott pontja tartalmazták. Helyesen állapította meg ezért az elsőfokú bíróság azt is, hogy az alperes a Ket. 72. § (1) bekezdését sem sértette meg akkor, amikor döntését nem az építésügyi szakértői véleményben foglaltakon alapulóan hozta meg.
[32] A felperes tulajdonában lévő építménynek minősülő épületben kialakított 4 épületrész a Htv. és az Önk.r.-ek szabályozása alapján - amint azt az alperes és az elsőfokú bíróság jogszerűen megállapította - önállóan, külön-külön épületrészként adótárgyak és építményadó kötelesek.
[33] A Kúria a közigazgatási határozatok, a kereset, a jogerős ítélet, illetve a felülvizsgálati kérelem összevetése alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a felperes keresetét teljes körűen elbírálta (Pp. 213. § (1) bekezdés), rendelkezését részletesen megindokolta, a bizonyítékok helyes értékelésével (Pp. 206. § (1) bekezdés), megfelelő jogértelmezéssel és jogalkalmazással meghozott döntése jogszerű.
[34] Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Záró rész
[35] A Kúria a felperest a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes felülvizsgálati perköltsége megfizetésére.[36] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viseléséről a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. §-ának (1) bekezdése, a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdése alapján rendelkezett.
[37] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el.
Budapest, 2018. november 15.
Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kurucz Krisztina sk. előadó bíró,
Dr. Stefancsik Márta sk.bíró
(Kúria, Kfv.V.35.155/2018.)