adozona.hu
ÍH 2006.62
ÍH 2006.62
GAZDASÁGI TÁRSASÁG KÖZREHATÁSA AZ ALKALMAZOTTAI ÁLTAL MEGVALÓSÍTOTT SZEMÉLYISÉGI JOGSÉRTÉSBEN
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A H. Építő és Szolgáltató Kft. alperes tevékenységi körébe tartozik a város vízmérőinek a leolvasása.
A gazdasági társaság vízmérő leolvasója 2004. augusztus 11. napján a felperes tulajdonában álló ingatlan pincehelyiségében felszerelt vízmérőt - a felperes távollétében - a kertes családi ház kerítésén átmászva, és a nyitott ajtón keresztül a pincébe bejutva olvasta le.
A perindítást megelőzően az alperes először írásban elnézést kért a történtek miatt a felperestől. Egy későbbi levelében m...
ÍH 2006.62 GAZDASÁGI TÁRSASÁG KÖZREHATÁSA AZ ALKALMAZOTTAI ÁLTAL MEGVALÓSÍTOTT SZEMÉLYISÉGI JOGSÉRTÉSBEN
Ha a tulajdonos (lakó) távollétében a fogyasztásmérő leolvasását végző alkalmazott behatol a házba, a magánlakáshoz való jog megsértéséért megállapítható a munkáltató felelőssége is, amennyiben a munkavégzés módjának nem megfelelő szabályozásával hozzájárult az ilyen tevékenység szokássá válásához [Alkotmány 59. § (1) bek.; Ptk. 75. § (1) bek., 82. §, 84. § (1) bek.].
A H. Építő és Szolgáltató Kft. alperes tevékenységi körébe tartozik a város vízmérőinek a leolvasása.
A gazdasági társaság vízmérő leolvasója 2004. augusztus 11. napján a felperes tulajdonában álló ingatlan pincehelyiségében felszerelt vízmérőt - a felperes távollétében - a kertes családi ház kerítésén átmászva, és a nyitott ajtón keresztül a pincébe bejutva olvasta le.
A perindítást megelőzően az alperes először írásban elnézést kért a történtek miatt a felperestől. Egy későbbi levelében már azt az álláspontját közölte a felperessel, hogy "törvényes jogait nem sértette meg."
A felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a vízmérő jogtalan behatolással történő leolvasásával megsértette a magánlakás sérthetetlenségéhez való jogát.
Igényelte az alperes további jogsértéstől való eltiltását, valamint elégtétel adására történő kötelezését. Az elégtétel nyújtására az alperes nyilatkozatának a H. Újságban és a H. Naplóban saját költségén való közzétételével kerüljön sor, amely a jogsértésre vonatkozó ténymegállapításokon túl tartalmazza azt is, hogy az alperes elnézést kér a történtek miatt és intézkedik annak érdekében, hogy a jövőben ne kerülhessen sor ilyen jogsértő gyakorlat folytatására.
A felperes a fentiekben hivatkozott és a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének a)-c) pontjaiban részletezett objektív szankciókon kívül az e) pont alapján 10 000 Ft nem vagyoni kártérítés, valamint perköltség megfizetésére is kérte kötelezni az alperest.
A keresetét azzal indokolta, hogy a vízmérő leolvasó jogsértő magatartása arra vezethető vissza, hogy munkakörének az ellátásához nem kapott megfelelő eligazítást az alperestől. Tudomása szerint hasonló eset másoknál is előfordult, és az alperes azzal, hogy második levelében a jogsértést tagadta, lényegében visszavonta a korábbi bocsánatkérését.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
Álláspontja szerint nem nyert bizonyítást, hogy a felperes által állított jogsértés megtörtént.
A felperest ért sérelem - amiért bocsánatot is kért - sokkal kisebb súlyú, mint ahogyan azt a keresetében állította. Tagadta, hogy az esetről a városban többen is tudomást szereztek volna. Az elégtételnyújtás felperes által igényelt tartalma és módja a gazdasági társaság számára megalázó lenne. A jogsértés nem a sajtó útján valósult meg és ezt meghaladóan a bocsánatkérés ezúton azért sem indokolt, mert az már megtörtént.
Elismerte, hogy amikor a munkavállalójuk a vízmérőt a felperes távollétében és az általa kifogásolt módon leolvasta, még nem rendelkezett a vízmérő leolvasásának módját is tartalmazó munkaköri leírással, és, hogy helytelen volt az a gyakorlat, amit a tulajdonos távollétében a vízmérő leolvasása érdekében folytatott.
Az elsőfokú bíróság ítéletével, részben helyt adva a felperes keresetének, megállapította, hogy az alperes a felperesnél 2004. augusztus 11. napján tartott vízóra leolvasás kapcsán megsértette a felperesnek a magánlakás sérthetetlenségéhez fűződő személyiségi jogát, mivel eltűrte azt a gyakorlatot, hogy a vízóra leolvasását végző alkalmazottak - a fogyasztó távollétében - az ingatlan kerítésén bemászva rögzítették a vízóra által mért értéket.
Kötelezte az alperest, hogy a H. Újságnak az ítélet jogerőre emelkedését követően megjelenő legkorábbi számában a leolvasási időpont és mód, továbbá a felperes neve és címe megjelölése mellett kérjen elnézést a történtekért a felperestől.
Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet indokolása szerint az alperes megsértette a felperesnek a Ptk. 75. § (1) bekezdésével és a 82. §-ával védett - és az Alkotmány 59. §-ának (1) bekezdésében is biztosított - jogát azzal, hogy a vízmérő leolvasást végző alperesi alkalmazott a felperes távollétében, engedély hiányában hatolt be a felperes kertjébe, majd ezt követően a pincehelyiségbe, ahol a vízóra volt.
Megállapította azt is, hogy ilyen eset általános jelleggel előfordult, és hogy az alperes a perbeli időszakban nem rendelkezett olyan munkaköri leírással, amely eligazítást tartalmazott volna arra vonatkozóan, hogy a tulajdonos távollétében a vízmérő leolvasó alkalmazottak milyen magatartást fejthetnek ki.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperesnek ez a mulasztása hozzájárult a perben igazolt helytelen gyakorlat kialakulásához és ezért a jogsértést a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a terhére kell megállapítani.
A Ptk. 84. § (1) bekezdés b) pontja szerinti objektív szankció, a további jogsértéstől való eltiltás alkalmazására nem látott lehetőséget azzal az indokkal, hogy a kifogásolt eljárás megismétlődésétől nem kell tartani, mert az alperes elkészítette azt a munkaköri leírást, amely a sikertelen vízmérő leolvasás esetére részletesen tartalmazza a munkavállaló kötelezettségét.
Az elsőfokú bíróság a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján megfelelő elégtételadásra is kötelezte az alperest.
Osztotta a felperes álláspontját abban, hogy az alperes első levelében megfogalmazott nyilatkozata, a második levél jogsértést tagadó tartalma miatt nem tekinthető bocsánatkérésnek, és miután a felperes lakókörnyezete is tudomást szerzett a megállapított jogsértésről, a megfelelő elégtételadás kizárólag a sajtó útján biztosítható.
A felperes nem vagyoni kártérítés iránti igényét az elsőfokú bíróság alaptalannak találta és elutasította.
Ezt a döntését azzal indokolta, hogy a személyiségi jogok megsértésének a megállapítása önmagában még nem alapozza meg az alperes kártérítési felelősségét.
Az elsőfokú ítélet ellen - annak megváltoztatását, a felperes keresetének az elutasítását és perköltségben való marasztalását igényelve - az alperes nyújtott be fellebbezést.
Álláspontja szerint a perbeli esetben az alperes felelőssége nem állapítható meg.
A személyéhez fűződő jogában megsértett felperes ezt az igényét a jogsértő magatartást tanúsító munkavállalójukkal szemben érvényesíthette volna.
A vízmérőnek a perben megállapított módon történő leolvasására utasítást nem adtak. A munkaköri eligazítás hiányossága pedig azért nem értékelhető az alperes terhére, mert fel sem merülhetett az alperesben, hogy ilyen módon sor kerülhet a vízmérő leolvasására és az alperes ebből az esetből okulva részletes munkaköri leírást adott ki a leolvasás módjára.
Sérelmezte továbbá az elsőfokú ítéletnek az elégtételadás tartalmára és módjára vonatkozó rendelkezéseit.
A jogsértés megállapításának esetére - arra hivatkozással, hogy az messzemenőleg meghaladja az arányosságot - kérte annak mellőzését, hogy a sajtó útján, a H. Újságban kérjenek elnézést a felperestől.
Vitatta az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy az elégtételadás kizárólag a sajtó útján biztosítható.
A felperes lakókörnyezete közvetlen észlelés útján igen szűk körben szerzett tudomást a történtekről. Az pedig nem értékelhető az alperes terhére, hogy a felperes elmesélte a perbeli esetet a lakókörnyezetében. Az esetleges jogsértés miatt egyébként a megfelelő elégtételadásra levélben közölt bocsánatkérésével sor került.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletnek a további jogsértéstől való eltiltás és a nem vagyoni kártérítés megállapítása iránt előterjesztett kereseti kérelmet elutasító rendelkezését, fellebbezés hiányában, a Pp. 253. §-ának (3) bekezdése alapján nem érintette.
Az alperes fellebbezését részben, az alábbiak szerint találta alaposnak.
Alaptalanul sérelmezte az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítéletnek a jogsértés megállapítására vonatkozó döntését.
Az elsőfokú bíróság a peres felek előadásának, a kihallgatott tanúk vallomásának, valamint a becsatolt okirati bizonyítékok adatainak az egymással való egybevetése, azok okszerű és a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak is megfelelő értékelése alapján helyes tényállást állapított meg.
A perben feltárt tények alapján helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az alperes megsértette a felperesnek a Ptk. 82. §-ában védett, magánlakáshoz fűződő személyiségi jogát és ezért a felperes a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének a)-c) pontjaiban meghatározott objektív szankciók alkalmazását, a Pp. 75. §-ának (1) bekezdésére is tekintettel az alperessel szemben érvényesíthette.
A Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének a)-d) pontjai tartalmazzák az objektív személyiségvédelmi eszközöket.
Ezek igénybevételére akkor van lehetőség, ha megállapítható a személyhez fűződő jogok sérelme, valamint az, hogy e sérelem és a jogsértő magatartás között okozati összefüggés áll fenn.
A jogkövetkezmények azzal szemben alkalmazhatóak, aki a jogsértést okozta, vagy annak bekövetkeztében közrehatott.
A perben feltárt adatok alapján egyértelműen megállapítható, hogy az alperes a jogsértés bekövetkeztében közrehatott azzal, hogy eltűrt egy olyan helytelen gyakorlatot, ami a jogsértést előidézte.
Amennyiben az alperes a munkavállalók alkalmazásával egyidejűleg, munkaköri leírásban szabályozza a vízmérő leolvasásának módját és ennek keretében megtiltja engedély nélkül a magánlakásba való belépést és benntartózkodást, a felperes személyhez fűződő jogát sértő magatartásra nem kerülhetett volna sor.
Tény, hogy a Ptk. 348. §-a csak a munkáltató mögöttes kártérítési felelősségének esetkörében alkalmazható, de ezen az alapon nem zárható ki a Ptk. 84. § (1) bekezdés a)-d) pontjaiban meghatározott objektív szankciók alkalmazhatósága a munkáltatói jogokat gyakorló társasággal szemben.
Ebből az okból - egyetértve az elsőfokú bíróság álláspontjával - az ítélőtábla is arra a következtetésre jutott, hogy a perbeli esetben a személyhez fűződő jog megsértése miatt az alperes felelőssége közvetve megállapítható.
A személyhez fűződő jogok között sajátos helyet foglal el a Ptk. 82. §-ával védett, a magánlakás sérthetetlenségéhez fűződő jog.
Ez a törvényhely a védelmet igénylő magatartást még példálózó felsorolással sem határozza meg, így tilt minden olyan magatartást és védelmet biztosít minden olyan eljárással szemben, amely a magánszemélyt a lakásban folytatott és belátása szerint alakított életvitelében zavarja, vagy akadályozza. E körbe sorolható már a lakásba (helyiségbe) való belépés, vagy benntartózkodás is, vagy az ezekre vonatkozó szabályok megszegése.
Ebből következően mindenki igényelheti, hogy életének, tevékenységének azt a terét, amelyben a magánszférája (autonómiája) megvalósul, mindenki tartsa tiszteletben, oda jogellenesen ne hatoljon be, vagy azt más módon ne zavarja meg.
A Ptk. 84. §-a a személyhez fűződő jogok megsértése esetén érvényesíthető polgári jogi igényeket sorolja fel. A törvény taxatív felsorolása a polgári jogi igények között semmiféle sorrendet nem állít fel, azok külön-külön, illetőleg egymással párhuzamosan is érvényesíthetők.
A magánlakáshoz fűződő személyiségi jogában megsértett felperes adekvátan a perbeli esetben is ezeket a jogkövetkezményeket érvényesíthette az alperessel szemben.
Az ítélőtábla az alperes jogsértő magatartásának a megállapítása mellett egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal a döntésével is, hogy az alperest elégtételadásra a nyilvánosság biztosításával kell kötelezni.
Az elégtételnyújtás elsőfokú bíróság által megállapított módját azonban - az alperes fellebbezését ebben a körben részben alaposnak találva - megváltoztatta, és az alperest elnézés kérése helyett arra kötelezte, hogy a H. Újság 2006. januári számában a peres felek nevének feltüntetése mellett, fizetett hirdetésként jelentesse meg az elsőfokú ítélet rendelkező részének első bekezdését.
Az alperes bocsánatkérését az ítélőtábla azért nem találta indokoltnak, mert a felperes sérelmére elkövetett jogsértéssel, annak jellegére is tekintettel, a felperes becsületét olyan sérelem nem érte, ami indokolná, hogy az alperes a közleményben elnézést is kérjen a felperestől.
Tekintettel arra, hogy az elégtételnyújtás szövegét a bíróságnak kell az ítéletben meghatároznia, az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tartalmú közleményt a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta. (BH 1991/5/197. sz.)
Az ítélőtábla a kifejtettek alapján az elsőfokú bíróság ítéletét, fellebbezett részében a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta.
(Debreceni Ítélőtábla Pf. I. 20.396/2005/3.)