adozona.hu
ÍH 2006.42
ÍH 2006.42
A KÖZBENSŐ MÉRLEGGEL SZEMBEN TÁMASZTHATÓ KÖVETELMÉNY - KÖZBENSŐ MÉRLEG JÓVÁHAGYÁSA
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós ellen 2002. március 1-jén indult felszámolási eljárás során a Fővárosi Bíróság fizetésképtelenségét megállapító, felszámolást elrendelő végzése 2002. április 18. napján jogerőre emelkedett. A fenti határozatban az elsőfokú bíróság az adós felszámolójául az R. Rt.-t jelölte ki.
A felszámoló 2003. október 6-án 10. sorszám alatt közbenső mérleget nyújtott be és kérte annak jóváhagyását. Jelezte, hogy az APEH Igazgatósága hitelezői észrevételt terjesztett elő, melyben annak adott hangot,...
ÍH 2006.42 A KÖZBENSŐ MÉRLEGGEL SZEMBEN TÁMASZTHATÓ KÖVETELMÉNY - KÖZBENSŐ MÉRLEG JÓVÁHAGYÁSA
A közbenső mérlegnek a valódiság elvén kell állnia, vagyis a beszámolókban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatónak, bizonyíthatónak kell lenniük. A közbenső mérleg által nyújtott hiteles tájékoztatás nem csupán a matematikai logika szerinti hibátlan levezetést jelenti. A tájékoztatásnak tartalmában is, mérlegsoronként is hitelesnek kell lennie. Nem hagyható jóvá olyan közbenső mérleg, amely a csődtörvény, a számviteli törvény, valamint a felszámolás időszaka alatti számviteli feladatokról szóló kormányrendelet rendelkezéseibe ütközik (Cstv. 50. §, 52. §).
Az adós ellen 2002. március 1-jén indult felszámolási eljárás során a Fővárosi Bíróság fizetésképtelenségét megállapító, felszámolást elrendelő végzése 2002. április 18. napján jogerőre emelkedett. A fenti határozatban az elsőfokú bíróság az adós felszámolójául az R. Rt.-t jelölte ki.
A felszámoló 2003. október 6-án 10. sorszám alatt közbenső mérleget nyújtott be és kérte annak jóváhagyását. Jelezte, hogy az APEH Igazgatósága hitelezői észrevételt terjesztett elő, melyben annak adott hangot, hogy ingatlan-értékbecslés jogcímén 123 700 Ft költség szerepel a közbenső mérlegben annak ellenére, hogy az adós a mérleg adatok szerint nem rendelkezik ingatlantulajdonnal. A közbenső mérlegbe beállított 446 000 Ft visszaigényelhető általános forgalmi adót sem fogadta el.
A felszámoló a hitelezői észrevételre adott válaszában kifejtette, hogy az adós az ingatlant évekkel korábban eladta a 100%-ban tulajdonában álló C. Kft.-nek, azonban a tulajdonjog átvezetésére nem került sor, tehát az ingatlan az ingatlan-nyilvántartás szerint az adós tulajdonában állt. A C. Kft. 2001. december 31-ei mérlegében ezen ingatlan 4 094 000 Ft összegben szerepelt. A felszámoló a társaság 2002. december 15-ei mérlegéből kihagyatta az ingatlant a fentiek miatt.
A felszámoló a közbenső mérleg fordulónapját (2003. április 17.) követően értékesítette az ingatlant, azt a tájékoztatást adta, hogy a pénzeszköz növekedést az új közbenső mérlegben kívánja megjelentetni.
A visszaigényelhető áfával kapcsolatban a felszámoló előadta, hogy a közbenső mérlegbe beállított 446 000 Ft áfa az adóhatóság előtt még nem dokumentált. A nyilatkozattal egyidejűleg új adóbevallást tett, melyben ezt a mulasztást korrigálta.
Az adóhatóság a felszámoló válaszára tekintettel észrevételeit visszavonta és a közbenső mérleget elfogadta.
Az elsőfokú bíróság a felszámoló által benyújtott közbenső mérleget jóváhagyta. Megállapította, hogy a felszámolás kezdő időpontjában az adósnak nem volt nyilvántartott és értékesíthető vagyona. A közbenső mérleg fordulónapján (2003. április 17.) még nem alakult ki a hitelezői igények véglegesítése, mivel csak a peres eljárások befejezését követően véglegesíthetők a hitelezői igények. Utalt arra, hogy nem került nyilvántartásba az adós fellelt ingatlanvagyona sem, mivel az ingatlant a jóváhagyásra benyújtott mérleg lezárását követően találta meg a felszámoló.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az adóhatóság észrevételét visszavonta, más hitelező észrevételt nem terjesztett elő. Ezért a Cstv. 50. § (6) bekezdése alapján a közbenső mérlege jogszabályszerű.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen az I-III. rendű hitelezők éltek fellebbezéssel, melyben kérték az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását és a közbenső mérleg elutasítását.
A hitelezők fellebbezésükben arra hivatkoztak, hogy az elsőfokú bíróság nem hagyhatta volna jóvá a közbenső mérleget, mivel a felszámoló nem tüntette fel a közbenső mérlegben azon ingatlant, amelyről a mérleg fordulónapját megelőzően bebizonyosodott, hogy az adós tulajdonában állt. Kifejtették, hogy a közbenső mérlegben szerepelnie kellett volna annak az ingatlannak, amely korábban tévesen a C. Kft. mérlegében volt nyilvántartva. A felszámoló számára a C. Kft. 2002. december 15-ei mérlegéből egyértelművé vált, hogy a hivatkozott ingatlan tulajdonosa az adós, tehát az ingatlan a közbenső mérleg fordulónapját megelőzően az adós tulajdonában volt és csak ezt követően került értékesítésre.
A felszámoló a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Kifejtette, hogy 2004. március 29-i beadványában csupán az adóhatóság észrevételre adott magyarázatot küldte meg a bíróság részére, módosított mérleget nem terjesztett elő.
A felszámoló a hitelezők ingatlannal kapcsolatos észrevételére érdemben előadta, hogy a valós helyzet átvezetésével az adós vagyoni helyzete gyakorlatilag nem változik, mert az adós vagyona az ingatlan értékével nő, az adósnak a C. Kft. "v.a."-ban meglévő befektetésének értéke pedig csökken. Hivatkozott arra, hogy a Pp. 235. § (1) bekezdése értelmében a hitelezők nem hivatkozhatnak új tényre vagy bizonyítékra a fellebbezésben, mivel azokról a körülményekről, amikre jogorvoslati kérelmükben hivatkoztak már az elsőfokú határozat meghozatalát megelőzően tudomással bírtak.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
A másodfokú bíróság a becsatolt iratokban foglaltak alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a vonatkozó rendelkezések súlyos megsértésével nem derítette fel kellő mértékben a tényállást, így a közbenső mérleg vonatkozásában megalapozott döntést nem hozhatott.
A jelen eljárásra irányadó, a lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel, az 1997. évi XXVII. törvénnyel, valamint a 2000. évi CXXXVIII. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 50. §-ának (1) bekezdése alapján, ha a felszámolási eljárás során a hitelezők igényének kielégítéséhez elegendő pénzeszköz folyt be, a felszámoló a követelések bejelentésére megadott határidő letelte után közbenső felszámolási mérleget készíthet. A Cstv. 50. § (2) bekezdése értelmében a felszámolás kezdetétől évente a közbenső mérleg elkészítése kötelező. A közbenső mérleg tartalmazza a gazdálkodó szervezet tevékenységet lezáró mérlegének adatait. A közbenső mérleget az 52. § (3) bekezdésében, a bevételek és költségek alakulásáról készített kimutatást az 52. § (4) bekezdésében meghatározott bontásban kell elkészíteni. A mérleghez csatolt szöveges jelentésnek tartalmaznia kell a tevékenységet lezáró mérleg és a közbenső mérleg eltéréseinek, valamint a bevételek és költségek alakulásának részletes magyarázatát.
A csődtörvény a közbenső mérleg készítésére speciális rendelkezéseket nem tartalmaz, ezért a felszámolónak a közbenső mérleget a többször módosított 2000. évi C. törvényben (számviteli törvény) meghatározott általános követelményeknek és az adós felszámolására irányadó, a felszámolás és a végelszámolás időszaka alatti számviteli feladatokról szóló 225/2000. (XII. 19.) Kormányrendelet (a továbbiakban: kormányrendelet) rendelkezésének megfelelően a módosított Cstv. 52. §-ában - a zárómérlegre vonatkozóan - meghatározott követelmények szerint kell elkészítenie.
A kormányrendelet 4. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a gazdálkodó szerv a felszámolás időszaka alatt is köteles megfelelni a számviteli törvény 12. §-ának (1)-(2) bekezdésében meghatározott könyvvezetési kötelezettségnek, a (2)-(9) bekezdésben foglaltak figyelembevételével. A 4. § (8) bekezdése szerint a vagyoni eszközök és a források változását jelentő gazdasági eseményeket a nyitó felszámolási mérleg alapján megnyitott könyvekben, a valóságnak megfelelően, folyamatosan, áttekinthetően kell - a bizonylati elv és bizonylati fegyelem követelményeinek megfelelően - bizonylatolni, elszámolni és nyilvántartani. A kormányrendelet 7. §-a értelmében a közbenső felszámolási mérleg célja, hogy megbízható, hiteles helyzetfelmérés alapján történjen a hitelezők és a bíróság tájékoztatása a pénzügyi helyzetről. A közbenső felszámolási mérleg a mérlegfordulónapra vonatkozóan tartalmazza - a Cstv. 50. § (1) bekezdésének megfelelően - a vagyoni eszközök, a kötelezettségek és a saját tőke állományát könyv szerinti értéken, a bevételek (árbevétel és egyéb bevételek) és a költségek (ráfordítások) alakulásáról készített kimutatást és a szöveges jelentést.
A közbenső felszámolási mérleg tartalmában és felépítésében egyező a Cstv. 52. §-ának (3) bekezdésében meghatározott felszámolási zárómérleggel. A közbenső felszámolási mérleghez kapcsolódó szöveges jelentésben be kell mutatni a nyitó felszámolási mérleg adatait módosító korrekciókat és részletes tájékoztatást kell adni a nyitó felszámolási mérleg és a közbenső felszámolási mérleg adatai közötti eltérések, változások minősítéséről, indokairól.
A közbenső mérlegnek a valódiság elvén kell állnia, vagyis a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatónak, bizonyíthatónak, kívülállók számára is megállapíthatóknak kell lenniük, értékelésüknek meg kell felelni a számviteli törvényben előírt értékelési elveknek és az azokhoz kapcsolódó értékelési eljárásoknak.
A mérleg szempontjából vagyonváltozásként, gazdasági eseményként kell kezelni azokat az eseményeket, amelyek növelik, vagy csökkentik a vagyon összmértékét, és azokat is, amelyek csak valamelyik csoportosítási szempont szerint változtatják meg a vagyon összetételét, összességében nem növelve vagy csökkentve azt.
A közbenső mérleg által nyújtott hiteles tájékoztatás nem csupán a matematikai logika szerinti hibátlan levezetést jelenti. A tájékoztatásnak tartalmában is, mérlegsoronként is hitelesnek kell lennie.
Nem tekinthető hitelesnek a tájékoztatás, ha az egyes mérlegsorok nem felelnek meg a valóságnak, pl. a tárgyi eszközök és a befektetett pénzügyi eszközök közötti mozgást nem tüntetik fel.
A közbenső felszámolási mérleg jóváhagyására csak akkor kerülhet sor, ha megfelel a fentiekben részletezett jogszabályi rendelkezéseknek. Nem hagyható jóvá olyan közbenső mérleg, amely a csődtörvény, a számviteli törvény vagy a kormányrendelet rendelkezéseibe ütközik.
Ezért az elsőfokú bíróságnak észrevételek hiányában is, illetve az észrevételeken túlmenően is meg kell vizsgálnia a felszámoló által beterjesztett közbenső mérleget. Amennyiben a szöveges jelentés és a mérleg nincs összhangban, vagy a szöveges jelentés nem ad kellően részletes és indokolt magyarázatot a mérlegsorok változására, a mérleg által - az adós pénzügyi helyzetéről - adott tájékoztatás nem megbízható, nem hiteles. Ilyen esetben és ezen túlmenően is, ha a bíróságnak bármilyen kételye merül fel, hogy a mérleg hűen tükrözi-e az adós vagyonát, illetve az egyes mérlegsorok hitelesek-e, a bíróságnak tisztáznia kell a felszámoló meghallgatásával vagy írásbeli nyilatkoztatásával ezen tényeket.
Jelen ügyben megállapítható, hogy a felszámoló a közbenső mérleg fordulónapja előtt tudomással bírt arról, hogy az adós tulajdonában van olyan ingatlan, melyet korábban az adós eszközei között nem tüntettek fel, valamint arról is, hogy az adós tulajdonában álló üzleti részesedés értéke ezzel az ingatlannal csökkent. Ennek ellenére a közbenső mérlegben ezeket a változásokat nem tüntette fel. Ily módon a közbenső mérleg által, az adós pénzügyi helyzetéről adott tájékoztatás nem tekinthető hitelesnek, ezért a közbenső mérleg átdolgozásra szorul, amely a Cstv. 50. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a felszámoló joga és feladata.
Az elsőfokú bíróság a határozatának meghozatala során lényeges eljárási szabálysértést követett el, amikor nem vizsgálta, hogy a felszámoló által benyújtott közbenső mérleg és ahhoz tartozó jelentés megfelelő részletezéssel és aggálytalanul alátámasztja-e a mérlegsorokat, különös figyelemmel arra, hogy az APEH hitelező észrevétele és az arra adott felszámolói válasz felhívta a bíróság figyelmét a beterjesztett anyaggal kapcsolatos kétségekre.
Ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a többször módosított Cstv. 6. § (2) bekezdése, illetőleg a Pp. 259. §-a szerint alkalmazandó Pp. 252. §-ának (2) bekezdése alapján - a fellebbezés korlátaira tekintet nélkül - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak fel kell hívnia a felszámolót, hogy a közbenső mérleget dolgozza át oly módon, hogy tükrözze az ingatlan valós viszonyait, az üzletrészek valós értékét, az egyes mérlegsorok hitelességét biztosítsa, és a szöveges jelentést szükség szerinti egészítse ki.
Ezt követően kell az átdolgozott közbenső mérleget megküldeni az összes hitelező részére. A felszámoló a beérkezett észrevételekkel együtt - az esetlegesen átdolgozott - közbenső mérleget köteles benyújtani a bíróságnak elbírálás végett.
Csak a fentieknek megfelelően tisztázott tényállás alapján kerül majd az elsőfokú bíróság abba a helyzetbe, hogy megalapozott döntést hozzon a kérdésben, hogy a közbenső mérleg valamint az ahhoz tartozó jelentések a jogszabálynak megfelelőek-e.
(Fővárosi Ítélőtábla 11. Fpkf. 44.931/2004/3.)