adozona.hu
ÍH 2005.168
ÍH 2005.168
ÜZLETRÉSZ ADÁSVÉTELI SZERZŐDÉS HATÁLYOSSÁGA - ELŐVÁSÁRLÁSI JOG GYAKORLÁSA - FELFÜGGESZTŐ FELTÉTELTŐL FÜGGŐ SZERZŐDÉS - VITATOTT KÖVETELÉSRE ALAPÍTOTTAN FIZETÉSKÉPTELENSÉG MEGÁLLAPÍTÁSÁNAK KIZÁRTSÁGA
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzésével a felszámolási eljárást megszüntette. Megállapította, hogy az adós és a hitelező között az adós üzletrészére vonatkozóan 2002. december 4-én - sem azt követően - üzletrész adásvételi szerződés nem jött létre, ezért az adós gazdálkodó szervezet nem köteles a hitelező önkormányzat részére vételár jogcímén 2 100 000 Ft megfizetésére, így e vételár meg nem fizetése miatt nem fizetésképtelen. Az adós ugyan az 51/2002. (XII. 4.) taggyűlési hatá...
ÍH 2005.168 ÜZLETRÉSZ ADÁSVÉTELI SZERZŐDÉS HATÁLYOSSÁGA - ELŐVÁSÁRLÁSI JOG GYAKORLÁSA - FELFÜGGESZTŐ FELTÉTELTŐL FÜGGŐ SZERZŐDÉS - VITATOTT KÖVETELÉSRE ALAPÍTOTTAN FIZETÉSKÉPTELENSÉG MEGÁLLAPÍTÁSÁNAK KIZÁRTSÁGA
I. Amennyiben a szerződés hatályosságát harmadik személy elővásárlási jogának gyakorlásától, mint bizonytalan jövőbeli eseménytől teszik függővé, a szerződés létrejön, de csak akkor lesz hatályos, amikor a harmadik személy bejelenti, hogy nem él elővásárlási jogával.
II. Ha az adós a szerződés létrejöttét vitatja, a vételár megfizetésének elmulasztása miatt kezdeményezett felszámolási eljárásban a vitatott követelésre tekintettel nem állapítható meg az adós fizetésképtelensége [1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 134. §; 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 228. § (1) bekezdése; 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 27. § (2) bekezdés a) pontja].
Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzésével a felszámolási eljárást megszüntette. Megállapította, hogy az adós és a hitelező között az adós üzletrészére vonatkozóan 2002. december 4-én - sem azt követően - üzletrész adásvételi szerződés nem jött létre, ezért az adós gazdálkodó szervezet nem köteles a hitelező önkormányzat részére vételár jogcímén 2 100 000 Ft megfizetésére, így e vételár meg nem fizetése miatt nem fizetésképtelen. Az adós ugyan az 51/2002. (XII. 4.) taggyűlési határozatával úgy döntött, hogy a hitelező adós Kft.-ben lévő üzletrészének átruházásával kapcsolatban élni kíván elővásárlási jogával, amennyiben a D. Rt. elővásárlási jogát nem gyakorolja, de nem rögzítették azt a határidőt, amely alatt a D. Rt. elővásárlási jogát gyakorolhatja, ezért az elsőfokú bíróság az adós nyilatkozatát pusztán szándéknyilatkozatnak tekintette. Kifejtette azt az álláspontját is, hogy amennyiben az adásvételi szerződés létrejött volna, az adós fizetésképtelensége ez esetben sem lenne megállapítható, mert az adós taggyűlése a 6/2003. (III. 28.) számú és a 19/2003. (V. 28.) számú határozatai a szerződést megszüntető nyilatkozatnak tekinthetők, tehát a követelés vitatásának, amely 2004. április 13. napja előtt, azaz a felszámolási kérelem benyújtását megelőzően történt.
Hivatkozott az elsőfokú bíróság arra is, hogy a szerződés létrejötte esetén az adós fizetésképtelensége azért sem állapítható meg, mert az értékesítésről a hitelező számlát, vagy számlát helyettesítő okmányt - amely megfelel a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 166. § (1)-(3) bekezdésében írtaknak - nem állított ki, így a jogosult késedelme a kötelezett egyidejű késedelmét kizárja, tehát a követelés nem vált esedékessé.
A végzés ellen a hitelező terjesztett elő fellebbezést, amelyben az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását, az adós fizetésképtelenségének megállapítását és felszámolása elrendelését kérte. Álláspontja szerint a hitelező és az adós között a hitelező üzletrésze tekintetében 2002. december 4-én az 51/2002. (XII. 4.) számú határozattal az üzletrész adásvételi szerződés létrejött, mert e határozattal a társaság a tag üzletrésze adásvétellel történő értékesítése esetére a Gt. 134. § (2) bekezdése alapján elővásárlási jogát gyakorolta. Az elővásárlási jog gyakorlásával elfogadta a kívülálló harmadik személytől érkezett vételi ajánlat teljes tartalmát, amely rögzítette a vételárat és annak esedékességét is. Miután pedig a december 4-én létrejött szerződést követően a vételi ajánlatban szereplő 15 napos határidő alatt a vételárat az adós nem fizette meg, így a teljesítéssel késedelembe esett, annak utóbb - 60 napon belül - sem tett eleget, tartozását ugyanakkor nem vitatta, így a fizetésképtelenség megállapításának a Cstv. 27. § (1) bekezdés a) pontjában írt feltételei fennállnak.
Az adós fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyására és a hitelező másodfokú eljárási költségben történő marasztalására irányult. Álláspontja szerint helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a december 4-i taggyűlési határozat nem az elővásárlási jog gyakorlásának, hanem szándéknyilatkozatnak minősül az adós részéről, így az üzletrész adásvételi szerződés a hitelező és az adós között nem jött létre. Ugyancsak helyesnek tartotta az elsőfokú bíróság végzésének indokolásában kifejtetteket a vonatkozásban, hogy a 6/2003. (III. 28.) és a 19/2003. (V. 28.) számú taggyűlési határozatok a szerződést megszüntető nyilatkozatnak tekinthetők, amelyek a követelés vitatását jelentik, s amelyekre a felszámolási eljárás iránti kérelem benyújtását megelőzően került sor.
Megítélése szerint helytálló továbbá az elsőfokú bíróságnak a számvitelről szóló 2002. évi C. törvény 166. § (1)-(3) bekezdésére hivatkozása, mert a hitelező a számviteli törvény előírásainak megfelelően sem számlát, sem számlát helyettesítő okmányt nem állított ki, és nem küldött meg az adósnak, így tehát a jogosulti késedelem a kötelezett egyidejű késedelmét kizárja.
A fellebbezés alaptalan.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az elsőfokú eljárásban becsatolt okirati bizonyítékok tartalma alapján az alábbiak szerint pontosítja:
2002 őszén a P.-i Vízmű Rt. ajánlatot tett E. Község Önkormányzata, valamint az általa képviselt települési önkormányzatok - köztük a hitelező - részére az E. Község Önkormányzata, valamint az általa képviselt települési önkormányzatok adós gazdálkodó szervezetben meglévő, összesen legalább 10 000 000 Ft névértékű üzletrészének megvásárlására a névérték ötszöröséért, azaz összesen 50 000 000 Ft vételáron azzal, hogy a vételár az egyes üzletrész-tulajdonosokat üzletrészeik arányában illeti meg. Ajánlatában rögzítette, hogy a vételár megfizetése egy összegben, az üzletrész-átruházási szerződés megkötésétől számított 15 napon belül esedékes. Rögzítette, hogy az üzletrész vásárlására vonatkozó ajánlatát 2002. december 31. napjáig tartja fenn.
2002. október 18. napján W. P. polgármester E. Község Önkormányzata képviseletében az alperes taggyűlésén átadta az üzletrész-eladással kapcsolatos 16 önkormányzat által részére adott meghatalmazásokat, és bejelentette, hogy az általa képviselt 16 önkormányzat üzletrészének egy részét értékesíteni kívánja, továbbá azt is, hogy a 16 önkormányzat nem kíván az adós Kft.-ből kilépni. Ezt követően az adós gazdálkodó szervezet 19-34. sorszám alatt taggyűlési határozatokat hozott az üzletrészek felosztásáról. E határozatok között szerepelt a 22/2002. (X. 18.) számú, amellyel a taggyűlés hozzájárult ahhoz, hogy B. Község Önkormányzata tag 620 000 Ft névértékű üzletrészét felosztják 420 000 Ft és 200 000 Ft névértékű üzletrészekre.
A taggyűlésen W. P. képviselő tájékoztatást adott a taggyűlésnek arról, hogy a 16 önkormányzat taggyűlési határozattal felosztott üzletrészeinek mely részére - köztük B. Község Önkormányzat tag 420 000 Ft névértékű üzletrészére - kívülállótól ötszörös áron vételi ajánlat érkezett. Ezt követően a taggyűlésen a D. Rt. tag bejelentette, hogy elővásárlási jogával élni kíván a jelzett üzletrészek tekintetében. A D. Rt. tag nyilatkozatát figyelembe véve az adós gazdálkodó szervezet ügyvezető igazgatója megállapította, hogy az adós társaságnak elővásárlási jogáról nem kell nyilatkoznia.
2002. december 4. napján az adós gazdálkodó szervezet ismételten taggyűlést tartott, amelyen a D. Rt. képviselője úgy nyilatkozott, hogy megerősíti elővásárlási szándékát, de mivel a végleges döntést a D. Rt. igazgatósága jogosult meghozni, ezért javasolta, hogy amennyiben a D. Rt. nem kíván élni elővásárlási jogával, úgy a társaság éljen azzal. Ezután az adós gazdálkodó szervezet taggyűlése meghozta az 51/2002. (XII. 4.) számú taggyűlési határozatot, amely az alábbiakat rögzítette:
"A K-VÍZ Kft. Sz. Község Önkormányzata és a többi 15 tag önkormányzat üzletrészének átruházásával kapcsolatban élni kíván elővásárlási jogával, amennyiben a D. Rt. elővásárlási jogát nem gyakorolja."
2003. február 26. napján az adós gazdálkodó szervezet levelet küldött a hitelezőnek, amely rögzítette, hogy a K-VÍZ Kft. adós 2002. december 4-i taggyűlése döntött arról, hogy a társaság elővásárlási jogával élve megvásárolja 16 önkormányzat (tag) eladásra kínált üzletrészét a kívül álló vevő ajánlatában meghatározott feltételekkel. Az üzletrész átruházásával kapcsolatban tájékoztatta a hitelezőt, hogy a társaság a vételár kifizetéséhez szükséges szabad pénzeszközzel nem rendelkezik, ezért fizetési kötelezettségének csak hitel igénybevételével tud eleget tenni. A hitel felvételéhez szükséges intézkedéseket megtette, a hitel felvétele folyamatban van. A levélhez mellékelten megküldte a hitelező részére az üzletrész-átruházási szerződés tervezetét, és azt aláírást követően kérte visszaküldeni.
2003. március 28. napján az adós gazdálkodó szervezet újabb taggyűlést tartott, amelyen a D. Rt. képviselője bejelentette, hogy a 2002. december 4-én elhangzottak alapján a D. Rt. igazgatótanácsa nem látta biztosítottnak a hosszú távú üzemeltetést, ezért a vásárlástól elálltak. Ezt követően a taggyűlés meghozta a 6/2003. (III. 28.) számú taggyűlési határozatot az alábbi tartalommal:
"A K-VÍZ Kft. taggyűlése nem járult hozzá az üzletrész megvásárlásával összefüggő hitel felvételéhez. Megállapította, hogy - miután a Kft. törzstőkén felüli vagyona a 11 önkormányzat tag üzletrészének kívülálló által meghatározott értékét nem fedezi - hitel nélkül az üzletrészek társaság által történő megvásárlása nem lehetséges".
2002. május 28.-án az adós gazdálkodó szervezet a 19/2003. (V. 28.) számon az alábbi tartalmú taggyűlési határozatot hozta:
"A taggyűlés 2002. október 18-án a 19-34/2002. (X. 18.) sz. határozatokkal az érintett községek önkormányzata üzletrészének felosztásához járult hozzá.
T. Község Önkormányzata felosztott üzletrészéből 650 000 Ft értékű üzletrészt apportált a V és É Kft.-be. A többi önkormányzat üzletrészének elidegenítése nem realizálódott ezért - figyelemmel a Gt. 133. § (2) bekezdésére is - a 19-34/2002. (X. 18.) sz. taggyűlési határozatokat hatályon kívül helyezi a kft. taggyűlése."
A hitelező 2004. április 13. napján nyújtott be kérelmet az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségének megállapítása és felszámolása elrendelése iránt a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján.
Az így pontosított tényállás alapján a másodfokú bíróság álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy nem jött létre üzletrész adásvételi szerződés 2002. december 4. napján a hitelező és az adós között, a hitelező 420 000 Ft-os névértékű üzletrésze tekintetében.
A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 134.§ (2) bekezdése szerint az üzletrészt kívülálló személyre csak akkor lehet átruházni, ha a tag a törzsbetétjét teljes mértékben befizette, kivéve a 130. §-ban, valamint a 132. § (3) bekezdésben foglalt eseteket. A tagot, a társaságot vagy a taggyűlés által kijelölt személyt - ebben a sorrendben - az adásvételi szerződés útján átruházni kívánt üzletrészre elővásárlási jog illeti meg.
A Gt. 134. § (3) bekezdése szerint, ha a tag az átruházási szándék bejelentésétől számított 15 napon belül nem nyilatkozik, úgy kell tekinteni, hogy az elővásárlási jogával nem kívánt élni. A társaság, vagy az általa kijelölt személy esetén a határidő a bejelentéstől számított 30 nap.
A Gt. 134. § (3) bekezdésében írt - az elővásárlási jog gyakorlására vonatkozó - nyilatkozat megtételére megállapított határidő az üzletrész eladójának védelmét szolgáló megdönthető vélelmet rögzít. Amennyiben ugyanis e határidő az elővásárlási jog gyakorlása nélkül telik el, úgy ezt követően az adásvételi szerződés a kívülálló személlyel megköthető.
Az irányadó tényállás szerint a tag hitelező üzletrész-átruházási szándékát az adós gazdálkodó szervezet 2002. október 18. napján megtartott taggyűlésén jelentette be, így a Gt. 134. § (3) bekezdésében foglalt vélelem szerint a D. Rt. tag 2002. november 2. napjáig, az adós gazdálkodó szervezet társaság pedig 2002. november 17. napjáig terjeszthette volna elő az elővásárlási jog gyakorlására vonatkozó nyilatkozatát. 2002. október 18-án a D. Rt. tag elővásárlási joga gyakorlásáról ugyan nyilatkozott, de e nyilatkozat pusztán szándéknyilatkozatnak volt tekinthető, hiszen - ahogy ez utóbb jegyzőkönyvben is rögzítésre került, s amit a hitelező később nem is kifogásolt - a végső döntést e kérdésben a D. Rt. igazgatósága volt jogosult meghozni. Az adós társaság az említett határidőn belül elővásárlási jog gyakorlására vonatkozó szándékáról nem nyilatkozott, így e határidők eltelte után a hitelező az üzletrész adásvételi szerződést az eredeti ajánlattevő P.-i Vízmű Rt.-vel megköthette volna. Az eljárásban rendelkezésre álló bizonyítékok alapján azonban megállapítható, hogy november 17-ét követően az eredeti ajánlatban szereplő 2002. december 31-éig a hitelező nem kötött adásvételi szerződést a P.-i Vízmű Rt.-vel az adós gazdálkodó szervezetben meglévő felosztott üzletrésze tekintetében. A fizetésképtelenség megállapítása iránti kérelem tartalmából és a hitelező eljárás során tett nyilatkozataiból kitűnően a hitelező maga sem tekintette úgy, hogy elővásárlási jogával a D. Rt. tag, illetve az adós társaság nem kíván élni, hiszen a november 17-ei 30 napos határidő lejártát követő 2002. december 4-ei - az adós társaság taggyűlésén meghozott 51/2002. (XII. 4.) számú - határozat alapján maga is úgy gondolta, hogy az adós társaság elővásárlási jogát gyakorolta.
Az elővásárlási jog gyakorlására vonatkozó, az adós társaság által hozott 51/2002. (XII. 4.) taggyűlési határozat hatálybalépését az adós társaság egy felfüggesztő feltételhez kötötte, mégpedig ahhoz, hogy a D. Rt. tag elővásárlási jogát a hitelező üzletrészére vonatkozóan ne gyakorolja.
A Ptk. 228. § (1) bekezdése értelmében, ha a felek a szerződés hatályának beálltát bizonytalan jövőbeni eseménytől tették függővé (felfüggesztő feltétel), a szerződés hatálya e feltétel bekövetkeztével áll be.
A fentiekre tekintettel tehát az állapítható meg, hogy 2002. december 4. napján az adós társaság elővásárlási jogát a hitelező üzletrésze tekintetében gyakorolta, s a felfüggesztő feltétel bekövetkeztével - vagyis azzal, hogy 2003 márciusában a D. Rt. bejelentette, hogy elővásárlási jogával nem kíván élni - az üzletrész adásvételi szerződés az adós társaság és a hitelező között hatályossá vált. A bizonytalan jövőbeni esemény adott esetben az volt, hogy a D. Rt. tag az elővásárlási joga gyakorlására bejelentett szándéknyilatkozata ellenére, igazgatótanácsa döntése alapján mégsem gyakorolja elővásárlási jogát az átruházni kívánt üzletrész tekintetében. Ez a bizonytalan jövőbeni esemény 2003 márciusában bekövetkezett, ez azonban nem jelenti azt, hogy a hitelező és az adós gazdálkodó szervezet közötti adásvételi szerződés eddig az időpontig már ne jött volna létre. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a hitelező és az adós gazdálkodó szervezet között 2002. december 4-én az erre vonatkozó taggyűlési határozat meghozatalának napján létrejött az üzletrész adásvételi szerződés, annak hatálya azonban csak 2003 márciusában állt be, amikor is a felfüggesztő feltétel bekövetkezett.
Ugyancsak tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor a 6/2003. (III. 28.) számú taggyűlési határozatot a hitelező és az adós között létrejött adásvételi szerződést megszüntető nyilatkozatnak tekintette, annak tartalmából ugyanis ez az elsőfokú bíróság által levont következtetés nem olvasható ki. A határozat pusztán azt rögzíti, hogy az adós társaságnak a létrejött adásvételi szerződés teljesítéséhez szükséges pénzeszközök nem állnak rendelkezésére, így a szerződés teljesítésére hitel felvétele nélkül nem képes.
Egyetért ugyanakkor a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság azon megállapításával, hogy a 19/2003. (V. 28) számú taggyűlési határozattal az adós gazdálkodó szervezet a tartozás fennállását vitatta, ugyanis az azt rögzíti, hogy a T. Község Önkormányzata felosztott üzletrészét leszámítva, a többi önkormányzat üzletrészének elidegenítése nem realizálódott.
E határozat tehát már vitatta a felek közötti üzletrész adásvételi szerződés létrejöttét, s ezáltal a tartozás fennállását.
Arra pedig helyesen utalt az elsőfokú bíróság végzésében, hogy a vitatás megalapozottságának elbírálása nem tartozik a felszámolás tárgyában eljáró bíróság határkörébe.
Az eljárás során a hitelező a követelés esedékességével kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy álláspontja szerint azt nem érinti az a körülmény, hogy az adós részére számlát nem állított ki, számlaadási kötelezettség a hitelezőt ugyanis ebben az esetben nem terhelte. A P.-i Vízmű által megküldött vételi ajánlat - amely vonatkozásában az adós elővásárlási jogát gyakorolta - pontosan meghatározta a szerződés tárgyát, a vételár összegét és a fizetés módját, illetve esedékességét [Áfa. törvény 43. § (3) bekezdés].
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 43. § (1) bekezdése szerint az adóalany köteles az általa teljesített termékértékesítésről és szolgáltatásnyújtásról
a) számlát,
b) készpénzzel vagy készpénz-helyettesítő eszközzel történő fizetés esetén pedig kérésre - a kibocsátó döntésétől függően - egyszerűsített számlát vagy számlát kibocsátani.
A 43. § (2) bekezdése szerint, ha az ellenérték nem pénzben kifejezett, az adóalany köteles az általa teljesített termékértékesítésről és szolgáltatás-nyújtásról számlát helyettesítő okmányt kibocsátani.
A 43. § (3) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a (2) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni akkor is, ha a termékértékesítés és szolgáltatás-nyújtás ellenérték nélküli, de az adó másra áthárítható, továbbá a 17. § szerinti előlegfizetés esetén.
A 43. § (4) bekezdése értelmében a számlára, az egyszerűsített számlára és a számlát helyettesítő okmányra a számviteli törvénynek a számviteli bizonylatra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
A másodfokú bíróság megítélése szerint alaptalanul hivatkozott az elsőfokú eljárás során a hitelező arra, hogy adott esetben számla kibocsátására nem volt köteles, tekintettel arra, hogy az üzletrész ellenértéke pénzben kifejezett volt, illetőleg arra, hogy a termékértékesítés és a szolgáltatás-nyújtás (adott esetben az üzletrész értékesítés) nem volt ellenérték nélküli.
A számlázási kötelezettség elmulasztása pedig olyan jogosulti késedelem [Ptk. 302. § b) pont] amelyre tekintettel a kötelezettel szemben a késedelem jogkövetkezményei - így a felszámolási eljárás megindítása - nem alkalmazhatóak (BH 2002/370.).
A fentiek értelmében az adós fizetésképtelenségének Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja szerinti feltételei nem állnak fenn, ezért az indokolás fentiek szerinti módosításával a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntését a többször módosított Cstv. 6. § (2) bekezdése alapján irányadó Pp. 259. §-a folytán alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A hitelező fellebbezése eredménytelen volt, ezért a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján viseli az eljárásban felmerült saját költségeit, valamint köteles az adós másodfokú eljárásban felmerült költsége megtérítésére, amely a hitelezőt képviselő ügyvéd munkadíja.
(Pécsi Ítélőtábla Fpkf. IV. 30.353/2004/2.)