adozona.hu
ÍH 2005.125
ÍH 2005.125
BETÉTI TÁRSASÁG MEGSZŰNÉSE VALAMENNYI KÜLTAG KIVÁLÁSA MIATT - A GT. 104. § SZERINTI HATÁRIDŐ JOGI JELLEGE - JOGVESZTŐ HATÁRIDŐ
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az A. Kereskedelmi és Szolgáltató Betéti Társaság az 1997. évi CXLIV. törvény hatálya alá tartozik. A társaságnak két beltagja és egy kültagja volt. A társaság 2004. július 26. napján változásbejegyzési kérelmet terjesztett elő az elsőfokú bíróság előtt, melyben a kültag 2002. április 12. napján bekövetkezett elhalálozása folytán kérte a cégjegyzékből történő törlését és új tag bejegyzését. Az elsőfokú bíróság a 2004. augusztus 4. napján kelt végzésével a változásbejegyzési kérelemnek részben...
ÍH 2005.125 BETÉTI TÁRSASÁG MEGSZŰNÉSE VALAMENNYI KÜLTAG KIVÁLÁSA MIATT - A GT. 104. § SZERINTI HATÁRIDŐ JOGI JELLEGE - JOGVESZTŐ HATÁRIDŐ
I. Anyagi jogi határidő elmulasztásához, az időmúláshoz jogvesztés csak akkor fűződhet, ha a jogszabály erről kifejezetten rendelkezik (jogvesztő határidő). Valamely anyagi jogi határidő elmulasztása kivételesen akkor is jogvesztéssel járhat, ha a normaszöveg a "jogvesztő" szót ugyan nem tartalmazza, azonban a norma megszövegezése, a jogszabály egyéb rendelkezéseinek logikai értelmezése egyértelműen - kétség nélkül - kizárják a határidő elévülési természetét, azt, hogy adott esetben a kimentés lehetőségét (elévülés nyugvása, félbeszakadása, igazolási kérelem alkalmazását) a jogalkotó biztosítani kívánta volna.
II. A betéti társaság megszűnésére vonatkozó, a Gt. 104. § (2) bekezdésében meghatározott három hónapos határidő - a Gt. 101. § (3) bekezdése folytán megfelelően irányadó Gt. 98. § (1) bekezdésére figyelemmel - jogvesztő határidő, és ez független attól, hogy az egyedüli beltag (kültag) döntése miatt, avagy halála folytán szűnt meg tagsági viszonya a bt.-ben. A jogalkotói szándék kétséget kizáróan következik abból, hogy a három hónapos határidő leteltét követően a betéti társaság a törvény erejénél fogva szűnik meg [Gt. 104. § (2) bekezdés].
Az A. Kereskedelmi és Szolgáltató Betéti Társaság az 1997. évi CXLIV. törvény hatálya alá tartozik. A társaságnak két beltagja és egy kültagja volt. A társaság 2004. július 26. napján változásbejegyzési kérelmet terjesztett elő az elsőfokú bíróság előtt, melyben a kültag 2002. április 12. napján bekövetkezett elhalálozása folytán kérte a cégjegyzékből történő törlését és új tag bejegyzését. Az elsőfokú bíróság a 2004. augusztus 4. napján kelt végzésével a változásbejegyzési kérelemnek részben helyt adott, elrendelte néhai F. I. kültag törlését a cégjegyzékből, egyidejűleg a Gt. 104. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel megállapította a betéti társaság megszűnését, végelszámolását rendelte el végelszámoló kijelölése mellett.
A társaság 2004. augusztus 24. napján igazolási kérelmet terjesztett elő, kérte, hogy a bíróság a változásbejegyzési kérelmét határidőben előterjesztettnek tekintse. Álláspontja szerint a Gt. 104. §-ának (2) bekezdésében meghatározott három hónapos határidő nem jogvesztő, így az igazolási kérelemmel a mulasztás orvosolható.
Az elsőfokú bíróság végzésével a társaság igazolási kérelmét érdemi vizsgálat nélkül elutasította. Megállapította, hogy a Gt. 104. §-ának (2) bekezdésében határozott határidő jogvesztő jellegű, így ennek elmulasztása igazolási kérelemmel nem orvosolható.
A végzéssel szemben a cég élt fellebbezéssel, kérte az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését és a cégbíróság utasítását az igazolási kérelem érdemi vizsgálatára. Arra hivatkozott, a cégbíróság tévesen állapította meg, hogy a Gt. 104. §-ának (1) és (2) bekezdésében írt határidők jogvesztő jellegűek, ugyanis az ezen jogszabályhoz fűzött kommentár szerint a határidő nem jogvesztő, elmulasztása esetén a Pp. általános szabályai szerint kimentésnek - igazolási kérelemnek - van helye. Miután a Pp. 109. §-ának (2) bekezdése szerint érdemi vizsgálat nélkül csak akkor kell elutasítani az igazolási kérelmet, ha az igazolást a törvény kizárja, a konkrét esetben pedig a Gt. 104. §-a ilyen tiltó rendelkezést nem tartalmaz, ezért érdemi vizsgálat nélkül a kérelem elutasításának nincsen helye. Álláspontjának alátámasztására hivatkozott a 4/2003. számú polgári jogegységi határozatra is, mely szerint a jogvesztés súlyos következménye csak a jogszabály kifejezett rendelkezése alapján állhat be.
A fellebbezés alaptalan.
A fellebbezés jogi indokai az 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 104. §-ának értelmezésére vonatkoznak. Jogértelmezési probléma azért merülhet fel, mert a hivatkozott jogszabályi rendelkezés nem foglal állást arról, hogy a 104. § (1) és (2) bekezdésében írt határidőt elévülési vagy jogvesztő határidőnek kell tekinteni.
A jogirodalomban többségi vélemény alakult ki arról, hogy mivel a 104. § a 98. § (1) bekezdésében szabályozottal analóg eseteket rendez, és a 98. § (1) bekezdés szerinti három hónapos határidőt a törvény kifejezetten jogvesztőként jelöli meg, így helyes értelmezés mellett a 104. §-ban írt három hónapos határidők is jogvesztő jellegűnek tekintendők (Sárközy Tamás: A társasági és a cégtörvény kommentárja HVG-ORAC 2004. I. kötet 476. oldal). Ismert az ítélőtábla előtt, hogy a Complex CD jogtár kommentárja azt a megállapítást teszi, a Gt. 104. §-ában írt határidő nem jogvesztő jellegű, ezért elmulasztása esetén a Pp. általános szabályai szerint igazolási kérelemnek van helye. A Legfelsőbb Bíróság jogértelmezési gyakorlatában születtek a Gt. 104. § (2) bekezdésében írt határidőt elévülési határidőnek tekintő döntések (pl.: Legfelsőbb Bíróság Cgf. II. 32.292/2001. számú határozat, közzétéve a Közigazgatási-Gazdasági Döntvénytár 2002/10/223. jogeset szám alatt, Legfelsőbb Bíróság Cgf. VII. 32.875/2001. számú határozat, közzétéve a Közigazgatási-Gazdasági Döntvénytár 2003/2/31. jogeset szám alatt), ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság többségi határozatai szerint is a határidő objektív jellegű (ez utóbbi gyakorlatra hivatkozik Sárközy Tamás: A társasági és a cégtörvény kommentárjában; HVG-ORAC 2004. I. kötet 476-477. oldal, Cgf. II. 32.635/2000/2. számú döntés). Megjegyzendő, hogy 2001. évet követően is születtek a Gt. 104. §-ának (2) bekezdésében írt határidő objektív jellegét kimondó Legfelsőbb Bírósági eseti döntések, azonban ezek közzétételére nem került sor (Cgf. VII. 30.116/2001/2., Cgf. VII. 30.667/2002/2., Cgf. VII. 30.301/2002/2., Cgf. II. 31.947/2001/2., Cgf. II. 30.153/2002/2., Cgf. VII. 30.025/2002/2. számú határozatok, hozzáférhetőek a Legfelsőbb Bíróság határozatainak adatbázisában). Az ellentétes bírói gyakorlat miatt - a jelen ügyhöz hasonló tényállás mellett - a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság is állást foglalt a határidő jellegéről. A Gfv. X. 31.678/2002/3. számú - nem közzétett, de a Legfelsőbb Bíróság határozatainak adatbázisában megjelentetett - felülvizsgálati eljárásban hozott határozat úgy foglalt állást, hogy a Gt. 101. §-ának (3) bekezdése folytán megfelelően irányadó Gt. 98. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel a 104. §-ban meghatározott három hónapos határidő jogvesztő határidőnek tekintendő és ez független attól, hogy az egyedüli beltag (kültag) döntése, avagy halála miatt szűnt meg tagsági viszonya a bt.-ben. A felülvizsgálati bíróság álláspontja az volt, hogy a konkrét ügyben hozott jogerős határozat (amely a határidő objektív jellegét mondta ki) a Gt. vonatkozó rendelkezésének és az az alapján kialakult bírói gyakorlatnak megfelel, az nem jogszabálysértő. Visszautalt arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság a konkrét ügyben felmerült jogkérdésben a felülvizsgálati kérelemmel támadott határozattal tartalmilag lényegében azonos döntéseket már többször is hozott, így hivatkozott a Cgf. II. 30.500/2000/4., valamint a Cgf. II. 32.292/2001/2. számú határozatokra.
A fenti jogértelmezési gyakorlatra is figyelemmel a Szegedi Ítélőtábla álláspontja az, hogy a Gt. 104. § (2) bekezdésében írt határidő elévülési határidőként való kezelése téves, a határidőt csak jogvesztő határidőnek lehet tekinteni az alábbiak miatt:
A betéti társaság az 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) általános rendelkezéseire figyelemmel az 53. § (1) bekezdésében felsorolt esetekben megszűnik. A betéti társaság esetében azonban a jogalkotó élt az 53. § (1) bekezdés h) pontjában írt felhatalmazással és a megszűnésnek két speciális esetét is szabályozta. Mindkettő a betéti társaságnak a beltagok és kültagok megkülönböztetésében rejlő jellegzetességével függ össze, vagyis azzal, hogy betéti társaság sem beltagok nélkül, sem pedig kültagok nélkül fogalmilag nem létezhet. Ezért abban a két speciális esetben, amikor a társaságból valamennyi beltag, illetve valamennyi kültag kiválik, a betéti társaság főszabályként megszűnik. A megszűnés elkerülésére a jogalkotó két lehetőséget biztosított. Az egyik az utolsó kültag kiválásától számított 3 hónapon belül új kültag belépésének a cégbírósághoz való bejelentése, a másik pedig, ha több beltag elhatározza a társaságnak közkereseti társaságként való - átalakulásnak nem minősülő - továbbfolytatását, és az ennek megfelelő társasági szerződés módosítást ugyanezen határidő alatt a cégbírósághoz benyújtják.
A Gt. 104. §-ának (2) bekezdésében írt három hónapos határidő jogvesztő jellegű. A jogvesztő határidő lényege az, hogy magát az anyagi jogosultságot szünteti meg, szemben az elévülési jellegű határidőkkel, amelyek esetében a bírósági igényérvényesítés lehetősége szűnik meg, ugyanakkor igazolással az elévülési jellegű határidők orvosolhatók. A Gt. betéti társaságokra vonatkozó rendelkezéseinek értelmezéséből az a következtetés vonható le, hogy legfeljebb három hónapos időszakra tartotta a jogalkotó elfogadhatónak olyan helyzet fenntartását, amikor a betéti társaság lényeges fogalmi elemei átmenetileg nem valósulnak meg. A jogalkotói szándék egyértelműen következik abból, hogy a három hónapos határidő leteltét követően a társaság ex legem történő megszűnését írja elő a jogszabály.
A fellebbezésben hivatkozott - a keresetlevél benyújtására nyitva álló határidő jogi természetének megítéléséről szóló - 4/2003. számú jogegységi határozat a cég fellebbezésében kifejtett jogi álláspontot nem támasztja alá. Amennyiben ugyanis a törvényszöveg expressis verbis nem mondja ki a határidőről, hogy az jogvesztő jellegű, azonban jogértelmezéssel egyértelműen - kétséget kizáróan - állást lehet foglalni a határidő ilyen természetét illetően, azaz a jogalkotói szándékra figyelemmel a konkrét határidőt csak objektív, jogvesztő jellegűnek lehet tekinteni, úgy a levezetett okfejtésre tekintettel az elsőfokú bíróság döntése nem ellentétes a jogegységi határozatban foglaltakkal.
A cég adott esetben olyan határidővel szemben terjesztett elő igazolási kérelmet, amely a fentiek szerint a törvény értelmében jogvesztő jellegű, azaz maga az anyagi jogosultsága szűnt meg a cégnek a három hónapos határidő leteltét követően új kültag személyének bejelentésére, így helytállóan utasította el az elsőfokú bíróság a Pp. 109. §-ának (2) bekezdése alapján az igazolási kérelmet. Ha a törvény jogvesztő határidőt szab az új kültag bejelentésének határidejére, úgy utóbb ezen jogvesztő törvényi határidő elmulasztása igazolással nem orvosolható.
A fentiekre figyelemmel az ítélőtábla a Ctv. 20. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 259. §-a és 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
(Szegedi Ítélőtábla Cgf. III. 30.474/2004.)