adozona.hu
ÍH 2005.82
ÍH 2005.82
KFT. TEVÉKENYSÉGI KÖRÉBEN ELJÁRT TAG KÖZVETLEN KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉGE - JOGGAL VALÓ VISSZAÉLÉS - KORLÁTOZOTT FELELŐSSÉG ÁTTÖRÉSE
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. és II. rendű alperesek a H. Kft. tagjai voltak, az I. rendű alperes egyúttal ügyvezetői tisztségét is betöltötte. A kft. üzemeltette a M.I-II. típusú HA-DFD lajstromjelű helikoptert, amely 1994. október 22. napján utasrepülés során lezuhant. A baleset következtében az I. rendű felperes házastársa - aki egyúttal a II. rendű felperes édesapja - életét vesztette. A B. Megyei Rendőrkapitányság az I. rendű alperessel szemben halálos tömegszerencsétlenséget okozó foglalkozás körében elkövetet...
ÍH 2005.82 KFT. TEVÉKENYSÉGI KÖRÉBEN ELJÁRT TAG KÖZVETLEN KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉGE - JOGGAL VALÓ VISSZAÉLÉS - KORLÁTOZOTT FELELŐSSÉG ÁTTÖRÉSE
A jogi személy kft. tevékenységi körében eljárt taggal szemben a polgári jogi jogkövetkezmények közvetlenül a külső harmadik személy károsultak részéről kivételesen csak akkor érvényesíthetőek, ha a kft. tagja a korlátolt felelősségével visszaélt (joggal való visszaélés tilalma), vagyis olyan célból hozták létre vagy működtették, amely a jogrenddel ellentétes, így különösen külső harmadik személyek megkárosítását célozta, és a jogi személyiség kifejezetten a természetes személy taggal szembeni közvetlen polgári jogi felelősségi jogkövetkezmények elhárítását célozta (Gt. 56. §).
Az I. és II. rendű alperesek a H. Kft. tagjai voltak, az I. rendű alperes egyúttal ügyvezetői tisztségét is betöltötte. A kft. üzemeltette a M.I-II. típusú HA-DFD lajstromjelű helikoptert, amely 1994. október 22. napján utasrepülés során lezuhant. A baleset következtében az I. rendű felperes házastársa - aki egyúttal a II. rendű felperes édesapja - életét vesztette. A B. Megyei Rendőrkapitányság az I. rendű alperessel szemben halálos tömegszerencsétlenséget okozó foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt nyomozást rendelt el, amely eljárást a B. Megyei Főügyészség 1995. november 30. napján megszüntetett. A Közlekedési Főfelügyelet Repülési Felügyelete 1995. április 24. napján kelt határozatával a H. Kft. engedélyét végérvényesen visszavonta.
A felperesek 1997. február 20. napján pert indítottak a H. Kft. és a Hungária Biztosító Rt. ellen nem vagyoni kár megtérítése iránt. A B. Megyei Bíróság ítéletével kötelezte a H. Kft.-t, hogy fizessen meg az I. rendű felperesnek 2 500 000 Ft-ot, míg a II. rendű felperesnek 3 000 000 Ft-ot nem vagyoni kártérítés címén és ezen összegek után 1994. október 22. napjától a kifizetésig járó évi 20% kamatát. Az alperesek a H. Kft.-ben lévő üzletrészeiket 1996. június hó 1. napján adásvételi szerződéssel értékesítették. A P. Megyei Bíróság mint Cégbíróság a kft.-vel szemben indított törvényességi felügyeleti eljárás során az 1999. október 18. napján jogerőre emelkedett végzésével a H. Kft.-t a cégnyilvántartásból hivatalból törölte.
A felperesek keresetükben - elsődlegesen - kérték a bíróságtól, hogy kötelezze az I-II. rendű alpereseket egyetemlegesen a korábbi jogerős ítéletben foglalt 5 500 000 Ft nem vagyoni kártérítés és járulékai megfizetésére. Kérelmüket azzal indokolták, hogy az alperesek üzletrészeik eladásával visszaéltek a korlátozott felelősségükkel, a társaságot lényegében kiürítették, azt fantomizálták. A H. Kft. jogerős ítéleten alapuló tartozását a Gt. 54. §-a, 55. § (2) bekezdése, valamint az 56. § (3)-(4) bekezdése alapján kötelesek viselni. Másodlagosan azt kérték, hogy a bíróság kötelezze az I. rendű alperest arra, hogy fizessen meg az I. rendű felperesnek 2 500 000 Ft-ot, a II. rendű felperesnek 3 000 000 Ft és ezen összegek után 1994. október 22-től a kifizetésig járó törvényes késedelmi kamatát. Az I. rendű alperessel szembeni keresetüket arra alapították, hogy az üzemben tartó kft. ügyvezetője, azaz az I. rendű alperes mulasztásokat követett el, amelyek okozati összefüggésben állnak a bekövetkezett balesettel, ezért a kár megtérítésére az I. rendű alperes - személyében - a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján köteles.
Az I-II. rendű alperesek kérték a kereset elutasítását. A társaság tartozásáért felelősségük nem áll fenn, hiszen mint tagok csak a törzsbetét szolgáltatására voltak kötelesek és a Gt. 56. §-ában szabályozott, a felelősség áttörésére lehetőséget biztosító feltételek nem állapíthatóak meg. Az I. rendű alperes a vele szemben előterjesztett kártérítési igény vonatkozásában elévülésre is hivatkozott.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Határozata indokolásában kifejtette, hogy a Gt. 56. §-ában szabályozott és a felelősségáttörés intézményét szabályozó rendelkezések csupán kivételes lehetőséget biztosítanak a társasággal szemben fellépő hitelezők számára. Ilyen esetekben azt kell vizsgálni, hogy a tag a korlátozott felelősséggel visszaélt-e, szándékos rosszhiszemű magatartásával a hitelezői fedezetet el kívánta-e vonni avagy sem. Az alperesek, mint a H. Kft. tagjai a baleset bekövetkezte után csak hosszabb idő elteltével döntöttek üzletrészük értékesítéséről, akkor, amikor a cég működése ellehetetlenült a Repülési Felügyelet engedély-visszavonása következtében. Ezen időpontig a károsultak igényt nem jelentettek be, kártérítési pert sem kezdeményeztek, azaz érvényesített hitelezői igényük nem állt fenn. Minden kétséget kizáró módon a felperesek nem igazolták, hogy a feltételezhető hitelezői igények meghiúsítása céljából került sor az alperesek részéről az üzletrészek eladására, nem nyert bizonyítást az sem, hogy a társaságból a vagyont kivonták. Az üzletrészek eladása után az új tulajdonosok a társaság székhelyét áthelyezték, a cégadatok alapján a kft. működött, törlésére csak 1999 novemberében került sor. Az alperesek, mint eladók az új tulajdonosok tevékenységéért felelőséggel nem tartoznak. A Közlekedési Főfelügyelőség Repülési Főfelügyeletének határozata szerint az I. rendű alperes magatartása, mulasztása nem áll közvetlen okozati összefüggésben a bekövetkezett balesettel, az a légi jármű vezetőjének vezetéstechnikai hibáiból eredt. A másodlagos jogcímen előterjesztett kereset vonatkozásában az okozati összefüggés fennálltát a felperesek nem bizonyították, ezért a Ptk. 339. § (1) bekezdésére alapított kártérítési igényük megalapozatlan, amellett, hogy követelésük el is évült.
Az ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő fellebbezést.
A felperesek fellebbezése alaptalan.
A gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) 155. § (1) bekezdése értelmében a kft. tagjai korlátozott felelősséggel rendelkeznek, a társaság kötelezettségeiért a tag nem felel. Az 1997. évi CXLIV. törvény (új Gt.) 121. § (1) bekezdése ezzel egyezően úgy rendelkezik, hogy a társaság kötelezettségeiért - a törvényben meghatározott kivétellel - a tag nem felel. A kivételt maga az új Gt. szabályozza az 56. §-ban, amely módot ad a korlátozott felelősség áttörésére abban az esetben, ha a tag azzal visszaélt.
Az új Gt. 1998. június hó 16. napján lépett hatályba. A Legfelsőbb Bíróság számos eseti döntésében akként foglalt állást, hogy a régi Gt. alapján megalakult gazdasági társaságoknak a létesítő okiratuk új törvény szerinti módosításáig a régi társasági törvény és a létesítő okiratuk rendelkezései szerint kell működniük, és csak a módosítás - illetve annak cégbejegyzése - után élhetnek az új Gt. szerinti jogintézményekkel (Bírósági Határozatok 1999/130., 1999/318. és 2001/582. szám alatti eseti döntések). Miután a H. Kft. 1998. június 16. napját követően társasági szerződését nem módosította, ezért reá, valamint tagjaira nézve a régi Gt. rendelkezései az irányadóak. Mindebből az következik, hogy az alperesek magatartását az 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) rendelkezései és az annak kapcsán kialakult bírói gyakorlat szerint kell megítélni, ezért a másodfokú bíróság az új Gt. 56. §-ával kapcsolatban kifejtett elsőfokú ítéleti ténybeli és jogi értékelést mellőzi.
A régi Gt. hatálya alatt működő társaságok, jogi személyek keretei között eljárt természetes személyek felelősségre vonhatóságának feltételeit, a korlátozott felelősségre vonatkozó szabály áttörését a Csongrád Megyei Bíróság 1998. április 17-i büntető-polgári-gazdasági közös kollégiumi ülésének ajánlása, valamint a Legfelsőbb Bíróság Bírósági Határozatok 1999/10/465. számú eseti döntése írta körül. A jogi személy tevékenységi körében eljárt taggal szemben a polgári-jogi jogkövetkezmények közvetlenül a külső harmadik személy károsultak részéről kivételesen, csak akkor érvényesíthetőek, ha a jogi személy tagja a korlátolt felelősségével visszaélt (joggal való visszaélés tilalma), vagyis a jogi személyt olyan célból hozták létre, illetve olyan célból működtették, amely a jogrenddel ellentétes, így különösen külső harmadik személyek (hitelező) kifejezett megkárosítását célozta, a tevékenység körében kifejtett magatartás rendszerint bűncselekmény törvényi tényállását is megvalósítja, és a jogi személyiség kifejezetten a természetes személy taggal szembeni közvetlen polgári jogi felelősségi jogkövetkezmények elhárítását célozta. A korlátozott felelősség áttörését lehetővé tévő szigorú feltételek a perbeli ügyben nem valósultak meg. Nem állapítható meg az sem, hogy az alperesek üzletrészeiket a hitelezők kifejezett megkárosítása céljából értékesítették, azaz nem állapítható meg, hogy tagsági és tulajdonosi jogaikat visszaélésszerűen gyakorolták. Ennek hiányában a korlátozott felelősség áttörésére valóban nincs mód, és a kft. tartozásaiért a volt tagok nem kötelesek helytállni, velük szemben a károsultak a jogi személy vonatkozásában fennálló kártérítési igényüket megalapozottan nem érvényesíthetik.
A felperesek másodlagos kereseti kérelme vonatkozásában szintén nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény, hogy az I. rendű alperes ügyvezetőként a H. Kft. nevében járt el, felelőssége nem függetleníthető a jogi személytől, önálló kártérítési felelőssége nem áll fenn. A régi Gt. 207. § értelmében a társaság felelős azért a kárért, amelyet ügyvezetője az ügykörébe eső tevékenységével harmadik személyeknek okoz. Az ügyvezetővel szemben ilyen esetben a Ptk. 339. § (1) bekezdésre hivatkozással még jogellenes és felróható magatartás esetén sem lehet igényt érvényesíteni (Legfelsőbb Bíróság Pf. 20.416/1994.; Közigazgatási-Gazdasági Döntvénytár 1995/10/208.; 1997/4/89. szám alatti jogesetek). Az előbbiekben kifejtettekre tekintettel az ügyvezetői minőség vonatkozásában sem kerülhet sor a felelősség áttörésére, ezért az ügyvezetővel szemben önálló kártérítési igény nem érvényesíthető. Amennyiben igazolható volna, hogy az I. rendű alperes az ügyvezetői minőségén túlmenően, bármilyen más magatartásával - többlettényállásként - a légi szerencsétlenség bekövetkeztében közrehatott, úgy a felperesek követelése valóban elévült, hiszen az elévülés a követelés esedékessé válásával - jelen esetben a hozzátartozó halálával - vette kezdetét [Ptk. 326. § (1) bekezdés és 360. § (1) bekezdés]. Ettől számítva az öt éves elévülési határidő a jelen perben előterjesztett kereset benyújtásáig már eltelt. A felperesek kártérítési követelésének elévülése mindaddig ugyan nyugodott, amíg tudomást nem szereztek arról, hogy az alperesek üzletrészeiket értékesítették, ezen tudomásszerzésre azonban a H. Kft. elleni perben az 1997. szeptember hó 5. napján tartott tárgyaláson sor került, így ettől számított öt éven belül kellett volna igényüket az I. rendű alperessel szemben érvényesíteni ahhoz, hogy az esetleges kártérítő felelősség fennállta érdemben vizsgálható legyen. A másodlagos jogcímen előterjesztett kereset a korlátozott felelősség áttörésének hiánya miatt érdemben nem volt vizsgálható, emellett az egyéb magatartással összefüggő esetleges kártérítési követelés az elévülés bekövetkezte miatt bírósági úton nem volt érvényesíthető, ezért a másodfokú bíróság az okozati összefüggés hiányával kapcsolatos elsőfokú ítéleti okfejtést szintén mellőzte.
Az előbbiekben kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a kifejtett eltérő jogi indokolással a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Szegedi Ítélőtábla Pf. III. 20.255/2004.)