adozona.hu
ÍH 2005.34
ÍH 2005.34
KÖZVETLEN IRÁNYÍTÁST BIZTOSÍTÓ BEFOLYÁS JOGKÖVETKEZMÉNYE - URALKODÓ TAG KORLÁTLAN FELELŐSSÉGE MEGÁLLAPÍTÁSÁNAK FELTÉTELEI - VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐI ÉS TAGI FELELŐSSÉG KÜLÖNBSÉGEI - KONSZERNJOGI FELELŐSSÉG KFT.-NÉL - ÜZLETPOLITIKA FOGALMA
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
K. E. alperes a W. Kft.-nek (továbbiakban: társaság) alapítás óta tagja, 2002. április 8-ától pedig közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkezik. Alperes a perben nem álló H. Gy.-nével együtt 2000. május 29-ig ügyvezető is volt, ezt követően H. Gy.-né 2001. december 3-áig önállóan képviselte a társaságot, majd alperes lett az egyedüli ügyvezető.
A társaság 2000. október 6-án Aral Company Chipcard, 2000. december 1-jén ROUTEX üzemanyagkártyák használatára vonatkozóan kötött szerződé...
ÍH 2005.34 KÖZVETLEN IRÁNYÍTÁST BIZTOSÍTÓ BEFOLYÁS JOGKÖVETKEZMÉNYE - URALKODÓ TAG KORLÁTLAN FELELŐSSÉGE MEGÁLLAPÍTÁSÁNAK FELTÉTELEI - VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐI ÉS TAGI FELELŐSSÉG KÜLÖNBSÉGEI - KONSZERNJOGI FELELŐSSÉG KFT.-NÉL - ÜZLETPOLITIKA FOGALMA
A közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkező uralkodó tag korlátlan tagi felelőssége megállapításának - a befolyás fennálltán túl - további konjunktív feltétele a társaságra hátrányos üzletpolitika folytatása, és hogy ez a társaság kötelezettségeinek teljesítését jelentősen veszélyeztesse. E feltételek bármelyikének hiánya a korlátlan felelősség megállapítását kizárja [1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 291. §, 296. § (3) bek.].
Amennyiben az uralkodó tag egyben vezető tisztségviselő is, tagi és vezető tisztségviselői tevékenységét el kell határolni egymástól, és a konszernjogi felelősség szempontjából kizárólag az uralkodó tagi magatartás értékelendő [Gt. 21. § (1) bek., 29. § (3) bek., 121. § (1) bek., 129. §].
Az üzletpolitika fogalma alatt üzleti "cselekvési program"; a stratégiai, piaci műveletek hosszabb távú meghatározása; tervezése; a cégre jellemző gazdálkodási koncepció kialakítása; az üzleti célok, irányelvek megfogalmazása értendő.
K. E. alperes a W. Kft.-nek (továbbiakban: társaság) alapítás óta tagja, 2002. április 8-ától pedig közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkezik. Alperes a perben nem álló H. Gy.-nével együtt 2000. május 29-ig ügyvezető is volt, ezt követően H. Gy.-né 2001. december 3-áig önállóan képviselte a társaságot, majd alperes lett az egyedüli ügyvezető.
A társaság 2000. október 6-án Aral Company Chipcard, 2000. december 1-jén ROUTEX üzemanyagkártyák használatára vonatkozóan kötött szerződést felperes jogelődjével. A szerződések lehetővé tették, hogy a hitelkártya felhasználásával, a rendszerbe bekapcsolt benzinkutaknál a társaság készpénzfizetés nélkül vásároljon. Ily módon a társaság 2001. november hó és 2002. november hó között 15 135 873 forint tartozást halmozott fel. Felperes jogelődje és a társaság az Aral Chipcard szerződés biztosítékául 1 000 000 forint értékben ingó jelzálog szerződést kötött a társaság gépjárműjére.
A felperes (az O. Ásványolaj Kft.) által a társaság címére küldött fizetési felszólításai kézbesítetlenek maradtak.
Felperes 2003. május 5-én benyújtott keresetében annak megállapítását kérte, hogy alperes a Gt. 296. § (3) bekezdése alapján korlátlan felelősséggel tartozik az általa ellenőrzött társaság tartozásaiért, kérte továbbá alperes perköltség viselésére kötelezését is.
Arra hivatkozott, hogy az alperes mint ügyvezető is, megszegte a Ptk. 277. § (2) és (3) bekezdésében foglalt együttműködési és tájékoztatási kötelezettséget. Sérelmezte, hogy az alperes nem működött közre további jelzálogszerződések létrejöttében, követelések rendezésében. Előadta továbbá, az adós társaság a székhelyén fellelhetetlenné vált, ezáltal a társasággal szemben indítandó peres eljárások, végrehajtási eljárás, felszámolási eljárás sem vezetne eredményre. A hátrányos üzletpolitika folytatására, az alperes felelősségének fennálltára nézve előadta, hogy az alperesnek volt döntési lehetősége, mely számlák kerülnek kifizetésre. Az alperes terhére rótta e körben a felperes azt is, hogy a társaság "likvid pénzeszközét más társaság üzletrésze megvásárlására használta fel". A hátrányos üzletpolitika folytatásaként értékelte a felperes azt az alperesi magatartást is, hogy a nem megfelelő munka végzése miatt ügyvezetői tisztségéből felmentett H. Gy.-nét a cég ügyeiben általános meghatalmazással bízta meg.
Alperes ellenkérelmében a tartozások fennállását nem vitatta. Előadta, hogy azok jó része H. Gy.-né működése következtében halmozódott fel, mert a fuvarszámlákat nem, vagy csak késve továbbította a könyvelésbe. Állította, a tartozásokról csak e perben értesült, fizetési felszólítás levelezési címére nem érkezett.
Az üzletrészvásárlásra nézve kifejtette, arra éppen a társaság további, jövedelmező tevékenysége érdekében volt szükség, H. Gy.-né meghatalmazását pedig a szakemberhiánnyal indokolta.
Állította azt is, a társaság bevétellel, vagyonnal rendelkezik, a felperesi követelés kielégítése nincs veszélyeztetve. Ennek bizonyítására benyújtotta 2001. és 2002. évi üzleti évről készült egyszerűsített éves beszámolóit. Indítványozta továbbá a társaság könyvelőjének tanúkénti meghallgatását.
A Gy. Megyei Bíróság ítéletével megállapította, hogy alperes korlátlan és teljes felelősséggel tartozik a W. Kft.-nek a felperessel szemben fennálló 15 035 873 forint tőke és járulékai összegben fennálló tatozásáért. Kötelezte alperest 40 000 forint perköltség megfizetésére.
Az ítélet indokolásában kifejtette, alperes a közvetlen irányítást lehetővé tevő részesedése ellenére sem intézkedett a tartozások további növekedésének megakadályozása és a meglévők csökkentése iránt, nem a tulajdonostól elvárható gondossággal járt el a társaság irányításában. Alperest más elfoglaltsága, külföldi tartózkodása sem menti ki, egyértelműen hátrányos üzletpolitikát folytatott. Az alperesnek a társaság könyvelője meghallgatására vonatkozó bizonyítási indítvány elutasítását azzal indokolta, hogy az nem eredményezne más tényállás megállapítást.
Az ítélettel szemben alperes fellebbezett. A kereset elutasítását, a felperes perköltségben marasztalását kérte. Vitatta, hogy hátrányos üzletpolitikát folytatott volna, állította a társasági kötelezettségek teljesítése nem volt, és ma sincs veszélyeztetve, a társaság fizetőképes, a tartozás rendezésétől nem zárkózik el, továbbá, hogy egy ilyen pernek csak a társasággal szemben indított más eljárások eredménytelensége esetén lenne helye.
Ismételten hivatkozott H.-né tevékenységére, továbbá arra is, hogy a leggondosabb ügyvezetői, tulajdonosi magatartás sem tud kivédeni egy esetleges büntetőjogilag is aggályos cselekménysorozatot.
Sérelmezte, az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, hogy az üzletrészvásárlás ténylegesen hitelezői igénykielégítési alapot vont-e el, továbbá azt is, bizonyítási indítványa elutasításra került annak ellenére, hogy a társaság könyvelőjének meghallgatása az üzletpolitikájáról hiteles képet nyújtott volna.
Felperes fellebbezési ellenkérelemében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte annak helyes ténybeli és jogi indokai alapján. Hivatkozott arra is, a korlátlan felelősség megállapítása preventív jellegű szankció, alkalmazásához nem szükséges, hogy a tartozás az adós társaságtól behajthatatlanná váljon.
A fellebbezés az alábbiakra tekintettel megalapozott.
A gazdasági társaságok működésére, a tagok és a vezető tisztségviselők kötelezettségére, felelősségére az 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) tartalmaz rendelkezéseket.
A 121. § (1) bekezdése és 129. §-a a korlátolt felelősségű társaság tagja fő kötelezettségévé teszi a törzsbetét szolgáltatását és az esetlegesen vállalt egyéb vagyoni hozzájárulás teljesítését. A 121. § (1) bekezdése továbbá azt is kimondja, a társaság kötelezettségeiért - a Gt.-ben meghatározott kivétellel - a tag nem felel.
A Gt. 21. § (1) bekezdése ugyanakkor a vezető tisztségviselők fő feladataként az ügyvezetést határozza meg.
A 29. § azt is kimondja, hogy a vezető tisztségviselők az ügyvezetést az ilyen tisztséget betöltő személyektől elvárható fokozott gondossággal, a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. Ügyvezetési kötelezettségeik vétkes megszegésével a gazdasági társaságnak okozott kárért a polgári jog általános szabályai szerint felelnek a társasággal szemben.
A (3) bekezdés továbbá akként rendelkezik, a társaság felelős azért a kárért, amelyet a vezető tisztségviselője e jogkörében eljárva harmadik személynek okozott.
A tagi és ügyvezetési kötelezettségek és felelősség tehát egymástól eltér. Éppen ezért, ha tag látja el a vezető tisztségviselői feladatokat (ügyvezetést), tagi és tisztségviselői kötelezettségeit és ezzel összefüggésben felelősségét különös körültekintéssel kell megítélni.
A Gt. sajátos tagi felelősséget állapít meg arra az esetre, ha a tag részesedésénél, illetve ezzel összefüggésben szavazati jogánál fogva a társaság működésében meghatározó, irányító szerepet tölthet be.
A 291. § akként rendelkezik, közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkezik az uralkodó tag, ha az ellenőrzött társaságnál a szavazatok több, mint háromnegyed részével rendelkezik.
A 296. § (3) bekezdése pedig azt is kimondja, közvetlen irányítást biztosító befolyás esetén, ha az uralkodó tag a közvetlen irányítást biztosító befolyása következtében tartósan hátrányos üzletpolitikát folytat és ez az ellenőrzött társaság kötelezettségeinek teljesítését jelentősen veszélyezteti, az ellenőrzött társaság bármely tagja (részvényese) illetve hitelezője keresete alapján a bíróság megállapíthatja az uralkodó tag korlátlan és teljes felelősségét az ellenőrzött társaság tartozásaiért.
E szigorú felelősségnek megállapítása tehát feltételezi, hogy az uralkodó tag az ellenőrzött társaságban közvetlen irányítást biztosító befolyást eredményező - több, mint háromnegyedes - szavazataránnyal rendelkezzen. Önmagában a befolyás fennállta azonban még nem eredményez speciális felelősséget. Ehhez további két feltétel megvalósulása szükséges, éspedig, hogy az uralkodó tag a befolyásával élve, a befolyás következtében - értelemszerűen az irányított társaságra nézve - hátrányos üzletpolitikát folytasson és továbbá, hogy ezen hátrányos üzletpolitika következményeként az ellenőrzött társaság kötelezettségének teljesítése jelentős veszélybe kerüljön. Ezen konjunktív feltételek bármelyikének hiánya a korlátlan felelősség megállapítását kizárja. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy ezen rendelkezés kifejezetten a tagnak a befolyását felhasználó tevékenységét, hátrányos üzletpolitika folytatását szankcionálja. Amennyiben az uralkodó tag egyben ügyvezetője is az ellenőrzött társaságnak, e sajátos helyzetben tagi és ügyvezetői tevékenységét gondosan el kell határolni egymástól, és kizárólag az uralkodó tagi magatartás értékelendő.
A továbbiakban pedig a fentiek szerint azt kell vizsgálni, az uralkodó tag terhére megállapítható-e a hátrányos üzletpolitika folytatása.
A Gt. az üzletpolitika fogalmát, tartalmát nem határozza meg, annak mibenlétére nézve nem ad szabályozást. E tekintetben azonban eligazítást adnak a Gt. általános tagi magatartásra, kötelezettségre, s az ügyvezetésre vonatkozó rendelkezései, továbbá az a körülmény, hogy a törvény speciális szankciót fűz az uralkodó tag által folytatott hátrányos üzletpolitikához.
Mindebből azt kell leszűrni, nem vonható az üzletpolitika fogalmi körébe az ügyvezető feladatkörébe tartozó napi gazdálkodás, operatív irányítás, foglalkoztatás, ennek keretében a munkamegosztás, feladatmegosztás kérdése, így az ügyvezetői hatáskör ügyek meghatározott csoportjára nézve történő átruházása sem.
Az üzletpolitika üzleti "cselekvési program", a stratégiai, piaci műveletek hosszabb távú meghatározását, tervezését, a cégre jellemző gazdálkodási koncepció kialakítását, az üzleti célok, irányelvek megfogalmazását foglalja magában. Amennyiben ez a tevékenység, magatartás nem a társaság érdekét szolgálja, esetlegesen azzal ellentétes, például a társaságnak tartósan bevételkiesést, vagy más hátrányt okoz, a hátrányos üzletpolitika megvalósul. Önmagában az a tény azonban, hogy az ellenőrzött társaság huzamosabb időn keresztül nem elégíti ki a hitelezői követelést, nem működik közre biztosítékok nyújtásában, nem valósít meg hátrányos üzletpolitikát, nem alapozhatja meg a tag korlátlan felelősségét.
Úgyszintén nem minősíthető hátrányos üzletpolitikának a fent kifejtettek értelmében az sem, ha az ellenőrzött társaság a székhelyén nem érhető el, különös tekintettel arra, hogy ilyen esetekre az l997. évi CXLV. tv. speciális szabályokat tartalmaz, és a jogkövetkezmény törvényességi felügyeleti eljárás keretében vonható le.
Az adott ügyben a felperes az uralkodó tag által ellenőrzött társasággal szemben fennálló kielégítetlen hitelezői igénye miatt kérte az uralkodó tag korlátlan felelősségének megállapítását az ellenőrzött társaság tartozásaiért.
Felperes által az alperes terhére rótt magatartások azonban a kifejtettek szerint nem vonhatók az üzletpolitika körébe, így nem adhatnak alapot az alperes korlátlan felelősségének megállapításához sem.
Tévedett ezért az elsőfokú bíróság, amikor az egyébként nem vitatott tényállás alapján a tagi és az ügyvezetői magatartást, tevékenységet (ügyvezetői mulasztást) - egymástól egyebekben el nem határolva - hátrányos üzletpolitikának minősítette, s az alperes korlátlan felelősségét megállapította.
(Tévedett továbbá azért is, mert az összegszerűségre nézve is rendelkezett, annak ellenére, hogy erre jogszabályi lehetősége nem volt.)
A kifejtettekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a keresetet elutasította.
(Fővárosi Ítélőtábla 16. Gf. 40 080/2004/3.)