adozona.hu
ÍH 2005.29
ÍH 2005.29
FELELŐSSÉG BRÓKERCÉGHEZ KIRENDELT FELÜGYELETI BIZTOS KÁROKOZÁSÁÉRT - BESZÁMÍTÁS RÉSZVÉNY KIADÁSA IRÁNTI KÖVETELÉSBE - ÁRFOLYAMVESZTESÉG - RÉSZVÉNYKIADÁS MEGTAGADÁSA MIATTI KÁR
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A CB Rt., mint befektetési szolgáltató, eseti megállapodások alapján különböző, tőzsdei forgalomban lévő, nyomdai úton előállított részvényeket vásárolt a felperes részére. Az így megvásárolt részvényeket letétként a Központi Elszámolóház és Értéktár Rt.-nél vezetett letéti számlán helyezték el, amely számla felett a CB Rt. volt jogosult rendelkezni. Az alperes jogelődje az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet az 1998. június 23-án kelt határozatával a CB Rt. befektetési szolgáltató tevékenys...
ÍH 2005.29 FELELŐSSÉG BRÓKERCÉGHEZ KIRENDELT FELÜGYELETI BIZTOS KÁROKOZÁSÁÉRT - BESZÁMÍTÁS RÉSZVÉNY KIADÁSA IRÁNTI KÖVETELÉSBE - ÁRFOLYAMVESZTESÉG - RÉSZVÉNYKIADÁS MEGTAGADÁSA MIATTI KÁR
I. Amennyiben a PSZÁF valamely tőzsdei brókercég működését felfüggeszti és részére felügyeleti biztost rendel ki, a felügyeleti biztos által e minőségében jogellenesen okozott kárért a PSZÁF felelősséggel tartozik.
II. Az egyes részvénytársaságok által kibocsátott részvényekhez eltérő tagsági jogok kapcsolódhatnak, ezért a különböző részvénytársaságok részvényeinek kiadására irányuló igényt nem lehet azonos fajta szolgáltatásnak tekinteni. Adott részvénytársaság részvényeinek kiadása iránti követelésbe nem számítható be egy másik részvénytársaság részvényeinek kiadására irányuló ellenkövetelés, továbbá pénzkövetelés sem, mert a követelések nem egyneműek.
III. A részvények kiadásának megtagadása miatti tényleges kár az árfolyam-veszteség, amely az értékpapírok jogtalanul megtagadott kiadásának időpontjában és az értékpapírok kiadásának időpontjában számított különbözet, a tényleges árfolyam-csökkenés.
Az árfolyam-nyereség elmaradásával, mint elmaradt haszonnal kapcsolatos kár szempontjából a károsultnak azt kell bizonyítania, hogy milyen esélye lett volna az egyéb, bizonytalan tényezők függvényében a vagyonnövekedés bekövetkeztének, azaz adott időintervallumon belül a legmagasabb árfolyamon az értékpapírok értékesítésének. Az előreláthatósági elv alkalmazásával csak a valószínűsíthető előnyöknek (haszonnak) az esély mértékével arányban álló része ítélhető meg kártérítésként.
A részvények elmaradt osztalékának követelése mellett ugyanazon időszakra árfolyam-nyereség elmaradásából származó kárigény nem érvényesíthető [Épt. 141. § (1) bekezdés; Ptk. 348. §].
A CB Rt., mint befektetési szolgáltató, eseti megállapodások alapján különböző, tőzsdei forgalomban lévő, nyomdai úton előállított részvényeket vásárolt a felperes részére. Az így megvásárolt részvényeket letétként a Központi Elszámolóház és Értéktár Rt.-nél vezetett letéti számlán helyezték el, amely számla felett a CB Rt. volt jogosult rendelkezni. Az alperes jogelődje az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet az 1998. június 23-án kelt határozatával a CB Rt. befektetési szolgáltató tevékenységét felfüggesztette és a társasághoz felügyeleti biztost rendelt ki.
A felperes 1998. augusztus 14-én 2595 db MOL Rt., 1300 db RÁBA Rt., 750 db MATÁV Rt., valamint 820 db ZWACK Rt. részvény kiadását kérte, amelyekből a felügyeleti biztos 1999. május 11. napján 846 db MOL Rt., 424 db RÁBA Rt., 245 db MATÁV Rt. és 267 db ZWACK Rt. részvényt adott ki. A fennmaradó részvények kiadását arra hivatkozva tagadta meg, hogy 1998. május 19-én a felperes rendelkezése folytán olyan 4000 db TVK Rt.részvényt transzferált a részére a Polgári Bank Rt.-hez, amelyeknek a vételárát a felperes a CB Rt. nyilvántartásai szerint nem fizette ki.
A Cs. Megyei Bíróság - a Legfelsőbb Bíróság ítéletével 2001. február 23. napján jogerőre emelkedett - ítéletével kötelezte a CB Rt.-t, hogy 15 nap alatt adjon ki a felperesnek 1749 db MOL Rt., 876 db RÁBA Rt., 505 db MATÁV Rt. és 553 db ZWACK Rt. részvényt és fizesse meg a visszatartott részvények 1997. és 1998. évi osztalékát, 438 350 illetve 563 330 Ft-ot. A jogerős ítélet indokolása szerint a felügyeleti biztos jogellenesen tagadta meg a részvények kiadását, mert azokat a felperes már a követelések befagyását megállapító határozat előtt hónapokkal kiadni kérte, a beszámítási kifogása érvényesítésére pedig sem a Ptk., sem az üzletszabályzat alapján nem volt törvényes lehetősége. A Legfelsőbb Bíróság a már hivatkozott számú ítéletében erre figyelemmel azt is megállapította, hogy az alperes kártérítési felelőssége a részvények kiadásának elmulasztása miatt fennáll. A vele munkaviszonyban álló felügyeleti biztos által okozott kárért az Épt. 141. §-ának (1) bekezdése és az ez alapján alkalmazandó Ptk. 348. § (1) bekezdése szerint helytállni tartozik. A másodfokú ítélet ezen rendelkezését a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság hatályon kívül helyezte azon indokkal, hogy a megállapítási kereset előterjesztésének a Pp. 123. §-ában írt törvényi feltételei nem álltak fenn. A jogerős ítéletben írt részvények kiadására 2001. szeptember 24. napján került sor.
A felperes keresetében az alperest 10 905 075 Ft és ennek kamatai, valamint az 1998. évi osztalékból átutalt 157 740 Ft 1999. június 1-jétől 2002. március 31-éig számított évi 20% kamata megfizetésére kérte kötelezni.
Előadta, amiatt, hogy felszólítása ellenére a CB Rt. felügyeleti biztosa a részvényeit csak 1999. május 11-én, illetve 2001. szeptember 24-én adta ki, ilyen összegű kára keletkezett. A kár a ki nem adott részvények 1997. és 1998. évi ki nem fizetett osztaléka, valamint az árfolyamveszteség.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Álláspontja szerint a felügyeleti biztos semmiféle olyan jogellenes magatartást nem tanúsított, amely a kártérítési felelősségét megalapozná. Vitatta a kereset összegszerűségét is, mivel a felperesnek kára nem keletkezett. Semmivel nem igazolta, hogy a ki nem adott részvényeket csúcs-árfolyamon vagy egyáltalán értékesíteni kívánta. A kiadás utáni értékesítéskor esetleg további árfolyamnyereséget is realizálhat.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 4 329 560 Ft-ot és a kifizetésig számított, a mindenkori költségvetési törvényben írt mértékű kamatát. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felügyeleti biztos jogos ok nélkül tagadta meg a CB Rt.-nél letétbe helyezett részvények kiadását. A letéteményes a Ptk. 466. § (1) és (4) bekezdése értelmében az őrzés helyén a felperes felhívására köteles lett volna a letétbe helyezett dolgot - a részvényeket - visszaszolgáltatni. A beszámítási kifogása, amelyre figyelemmel az általa is elismert felperesi igényt megtagadta, alaptalan volt, mert annak érvényesítésére sem a Ptk. 296. § (1) bekezdése, sem a CB Rt. üzletszabályzata alapján nem volt törvényes lehetősége. Az alperes kártérítési felelőssége tehát az Épt. 141. § (1) bekezdése és az ennek alapján alkalmazandó Ptk. 348. § (1) bekezdése szerint fennáll. A kár összegszerűségével kapcsolatosan rámutatott arra, hogy a Ptk. 355. § (4) bekezdése a kártérítés fogalmi körébe vonja a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést, az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges. Jelen esetben a felperes vagyona a részvényekben testesül meg. A részvény olyan speciális vagyon, amelynek árfolyamértéke (forgalmi értéke) állandóan változik a részvénytársaság mindenkori vagyoni helyzete és a piaci viszonyok függvényében. Az aktuális árfolyammozgás a tőzsdei adatokat figyelemmel kísérve ugyan követhető, de annak jövőbeni iránya biztonsággal nem kalkulálható. Azáltal, hogy az alperes által kinevezett felügyeleti biztos szerződésszegő módon megfosztotta a vagyonával való rendelkezési jogától a felperest, a részvények tényleges kiadásáig az árfolyamváltozással kapcsolatos minden kockázatot az alperesnek kell viselnie. Ezért azt vizsgálta, hogy a felperes részvényei a szerződésszegéskor milyen forgalmi értéket képviseltek, a kiadási kötelezettség és a tényleges kiadás időpontja között milyen vagyoncsökkenés következett be a károsult felperes vagyonában.
Mindezek figyelembevételével a felperes árfolyamvesztesége összesen 5 618 475 Ft.
A felperest a jogellenesen visszatartott időszakra a részvényei után osztalék illette meg, ennek összege 1998. évre 563 330 Ft, 1999. évre 493 940 Ft, 2000. évre pedig 231 645 Ft volt. Az 5 618 475 Ft-os tényleges kárát ezen összegekkel, összesen 1 288 915 Ft-tal csökkentette, így a felperes kára 4 329 560 Ft, ennek megfizetésére köteles az alperes. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az ítélet ellen mindkét peres fél fellebbezéssel élt.
Az alperes fellebbezésében hangsúlyozta, hogy a felügyeleti biztos, mint cégjegyzésre jogosult képviselő, nem a kirendelő szerv, hanem a CB Rt. nevében járt el, annak javára és kockázatára szerzett jogokat és kötelezettségeket [Épt. 1996. évi CXI. törvény 140. § (3) bekezdés]. Álláspontja szerint az Épt. 141. § (1) bekezdésének azon rendelkezése, amely szerint a felügyeleti biztos az e minőségében okozott kárért, ha a Felügyelettel munkaviszonyban áll, a Ptk. 348. §-a szerint, ha pedig megbízási jogviszonyban áll, a Ptk. 350. §-a szerint felel, kizárólag a Felügyelet és az általa kirendelt felügyeleti biztos jogviszonyában irányadó. Ez azt is jelenti, hogy harmadik személyek a felügyeleti biztos eljárására alapított perben kártérítési igényüket a kirendelő hatósággal szemben a Ptk. 349. §-ára alapozhatják.
A felperes fellebbezésében a marasztalás összegét 10 369 795 Ft-ra és járulékaira kérte felemelni. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság a kárfelelősség jogalapját helyesen állapította meg, tévedett azonban az árfolyam-veszteségből eredő károk mértékének megállapításánál, különösen az elmaradt árfolyam-nyereség figyelmen kívül hagyásánál. Téves az elsőfokú bíróság azon álláspontja, amely szerint az elmaradt vagyoni előnyt csak akkor lehetett volna kárnak tekinteni, ha bizonyítani tudja, hogy a részvényeit a perbeli időszakban egyáltalán értékesíteni kívánta. Eladási megbízást olyan részvényekre nem adhatott, amelyek nem jelentek meg az értékpapír- számláján. Ha élhetett volna a rendelkezési jogával a nyereség elérése érdekében, nyilvánvalóan élt volna a kedvező tőzsdei értékesítési lehetőségekkel. A korlátozás időtartama alatt elérhető legmagasabb árfolyammal számolva az árfolyam-nyereség - az osztalékok levonásával - részletes számításai szerint 3 764 795 Ft, ezen felül a tényleges kár 5 618 475 Ft, az 1997. évi osztalék 580 605 Ft, az 1998. évi 405 920 Ft, az összes kára tehát 10 369 795 Ft.
A felperes fellebbezése részben alapos, az alperesi fellebbezés alaptalan.
A felperes keresetének ténybeli alapját egyrészt az alperes által kirendelt felügyeleti biztos által elkövetett mulasztásokban, másrészt az alperes Épt. 123. § (1) bekezdésének c) és f) pontjában írt folyamatos ellenőrzési és intézkedési kötelezettségének elmulasztásában, az alperes felelősségének jogalapját ennek megfelelően az Épt. 141. § (1) és a Ptk. 348. § (1) bekezdésében, illetve a Ptk. 349. § (1) bekezdésében jelölte meg.
Az ítélőtábla elsősorban arra mutat rá, hogy a keresettel érvényesített jog nem ítélt dolog, mert a Legfelsőbb Bíróság ítéletének az alperes kártérítési felelősségét megállapító rendelkezését - eljárásjogi okból - a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság hatályon kívül helyezte. Emiatt a jelen eljárásban az alperes felelősségének jogalapja vitatható volt, azt érdemben kellett elbírálni. Az eljárásjogi okból történt hatályon kívül helyezés azonban nem jelenti azt, hogy a Legfelsőbb Bíróság másodfokú határozatának indokolásában kifejtettek - a felülvizsgálat során hozott döntés szerint - érdemben ne lennének helytállóak. Helyesen utalt az elsőfokú bíróság az ítéletének indokolásában a Legfelsőbb Bíróság másodfokú határozatában írtakra, amelyet az ítélőtábla is magáévá tett. Eszerint az alperes határozatával a CB Rt. működését azért függesztette fel és felügyeleti biztost azért rendelt ki, mert az általa folytatott vizsgálat alapján az volt megállapítható, hogy a CB Rt. nyilvántartási rendszere a jogszabályi előírásoknak nem felelt meg, ezáltal az ügyfelek befektetési eszközeinek pontos kimutatása és elkülönített kezelése nem volt biztosítva. A CB Rt.-nél az Épt. 140. §-ának (3) bekezdése értelmében a felügyeleti biztos vette át a cégjegyzésre jogosult vezető állású személy feladatait, így neki kellett gondoskodnia a felperes tulajdonában álló részvények kiadásáról. A vitás részvények a CB Rt.-nél letétként voltak elhelyezve, ezért a Ptk. 462. §-ának (1) bekezdése szerint a CB Rt., mint letéteményes, köteles volt azokat időlegesen megőrizni és - a Ptk. 466. §-ának (1) és (4) bekezdése értelmében - az őrzés helyén a felperes felhívására bármikor visszaszolgáltatni. Alaptalanul hivatkozott az alperes arra, hogy miután a CB Rt.-nél a követelések befagyását állapították meg, a befektetők ún. veszélyközösséget alkottak, ezért a felperes csak arányos kielégítésre tarthatott igényt. A felperes az értékpapírok kiadását hónapokkal a követelések befagyását megállapító határozat előtt igényelte.
A felügyeleti biztos a felperesnek az értékpapírok kiadására irányuló igényét elismerte, de - jogi tévedése folytán - olyan beszámítási kifogással élt, amelynek az érvényesítésére sem a Ptk., sem az üzletszabályzata alapján nem volt törvényes lehetősége. A Ptk. 296. §-ának (1) bekezdése szerint a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését, - ha jogszabály kivételt nem tesz - a jogosulthoz intézett vagy a bírósági eljárás során tett nyilatkozattal a tartozásába beszámíthatja. A perbeli esetben a felperes a MOL Rt., a RÁBA Rt., a MATÁV Rt. és a ZWACK Rt. által kibocsátott részvények őrzésével bízta meg a CB Rt.-t, mint letéteményest és ezek kiadását kérte. A CB Rt. viszont a TVK Rt. által kibocsátott részvények visszaadása iránti igénnyel lépett fel a felperessel szemben. Az időközben hatályon kívül helyezett, de a jelen perben még irányadó 1988. évi VI. törvény (Gt.) 234. §-ának (1) bekezdése értelmében a részvény a tagsági jogokat megtestesítő értékpapír. A részvény tulajdonosának tagsági joga többek között az osztalékra való jogosultság, az alapszabályban az egyes részvényfajtákra meghatározott külön jogosultságok, valamint a részvénytársaság jogutód nélküli megszűnése esetén a felosztható vagyonnak a részvényeivel arányos részére való igénye. Az egyes részvénytársaságok által kibocsátott részvényekhez eltérő tagsági jogok kapcsolódhatnak, így a különböző részvénytársaságok részvényeinek kiadására irányuló igényt nem lehet azonos fajta szolgáltatásnak tekinteni. A perbeli részvények kiadása iránti követelésbe a Ptk. 296. §-ának (1) bekezdése szerint nem volt beszámítható a CB Rt.-nek a felperessel szemben a TVK Rt. részvényeinek kiadására irányuló követelése. Azon a címen pedig, hogy a CB Rt.-nek a felperessel szemben a letéti jogviszonyon kívüli ügyletből származó pénzkövetelése van, nem volt törvényi lehetőség a felperes által letett részvények kiadásának a megtagadására. Az alperes által kirendelt felügyeleti biztos ezért jogos ok nélkül, tehát jogellenesen tagadta meg a perbeli részvények kiadását. A kiadás megtagadásával az alperessel munkaviszonyban álló felügyeleti biztos által okozott kárért az Épt. 141. §-ának (1) bekezdése és az ez alapján alkalmazandó, a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése szerint az alperes tartozik helytállni.
Nem alapos az alperes azon hivatkozása, hogy az Épt. 141. § (1) bekezdésének a rendelkezése - amely szerint a felügyeleti biztos az e minőségében okozott kárért, ha a Felügyelettel munkaviszonyban áll a Ptk. 348. §-a szerint, ha pedig megbízási jogviszonyban áll, a Ptk. 350. §-a szerint felel - csak a Felügyelet és az általa kirendelt felügyeleti biztos (belső) jogviszonyában irányadó. Az alperes által kirendelt és vele munkaviszonyban álló felügyeleti biztos belső jogviszonyára nem a Ptk. szabályai vonatkoznak.
Az Épt. speciális rendelkezése éppen arra vonatkozik, ha valaki a munkáltató nevében (kirendelése alapján) jár el, eljárása a munkáltató eljárása, amelyért éppen a kívülállókkal, harmadik személyekkel szemben a munkáltató a felelős. A munkavállaló a kártérítés feltételei és mértéke tekintetében kevésbé szigorú felelősséggel tartozik a munkáltatóval szembeni belső jogviszonyában a munkajogi szabályok szerint, mint a munkáltató a harmadik személyekkel szembeni külső jogviszonyában a polgári jog szabályai szerint. Nem osztja az ítélőtábla azt az alperesi álláspontot sem, hogy a felperes a felügyeleti biztos eljárása miatti kártérítési igényét kizárólag a Ptk. 349. §-ára alapíthatta volna. A Ptk. 349. §-a az alkalmazotti károkozásra vonatkozó rendelkezés speciális esete. Államigazgatási jogkörben okozott kárnak csak az államigazgatási jellegű, tehát a közhatalom gyakorlása során kifejtett szervező-intézkedő tevékenységgel, illetőleg ennek elmulasztásával okozott kárt lehet tekinteni, ebben az esetben az államigazgatási szerv, mint munkáltató csak a Ptk. 349. § (1) bekezdésében írt feltételek esetén felel. Jelen esetben az alperes közhatalmi tevékenységet gyakorolt akkor, amikor határozatával a CB Rt.-hez felügyeleti biztost nevezett ki és az Épt. 140. §-ának (3) bekezdése értelmében cégjegyzési joggal ruházta fel. A felügyeleti biztos alkalmazottként ugyancsak kifejthetett közhatalmi tevékenységet, és ha ezzel kárt okoz, felelősségére a Ptk. 349. §-a (is) irányadó. A CB Rt.-nél azonban egyebek mellett a befektetők transzfer- és egyéb kérelmeinek teljesítéséről való döntés volt a feladata, e körben harmadik személyek, így a felperes irányában sem közhatalmi tevékenységet látott el, a mulasztásával okozott kár megtérítésére a Ptk. 348. § (1) bekezdésében írtakat kell alkalmazni. Az egyébként közigazgatási szerv munkáltatói kárfelelőssége akkor is fennáll, ha alkalmazottja magatartásával a kárt nem a közhatalmi-közigazgatási tevékenység körében, de a munkaviszonnyal összefüggésben okozta.
Arra helyesen hivatkozott az alperes, hogy a részvények kiadásának megtagadásával a szerződésszegést a felperessel jogviszonyban álló CB Rt. követte el. A felügyeleti biztos, mint kirendelt törvényes képviselő viszont téves jogi álláspontja miatt mulasztásával a szerződésszegő állapotot fenntartotta, az okozott kárért a Ptk. 318. §-a folytán alkalmazandó Ptk. 339. § (1) bekezdése és a 348. § (1) bekezdése alapján az alperes felel.
Tévesen utalt a kártérítési felelősséggel kapcsolatosan az alperes a Gt. 39. §-ában szabályozott képviseletre. A felügyeleti biztos ugyan az eljárás alá vont törvényes képviselőjévé vált, nyilatkozatai a képviseltet kötelezték, az Épt. 141. § (1) bekezdése azonban éppen arról szól, hogy ebben a jogkörében, minőségében eljárva a munkáltatója - és nem csak az eljárás alá vont gazdasági társaság - saját személyében is felelősséggel tartozik a jogellenes károkozás miatt. Hasonlóan rendelkezik a képviseleti és cégjegyzési joggal rendelkező felszámoló és végelszámoló kárfelelősségéről a Cstv. 54. §-a, illetve a 73. § (3) bekezdése is.
Helyesen mellőzte viszont az elsőfokú bíróság az alperes felelőssége körében a megelőző ellenőrzéssel, intézkedéssel kapcsolatos közigazgatási jellegű - a felperes által állított - mulasztások megállapítását, mert ilyen bizonyított mulasztás nem állapítható meg. A felügyeleti-ellenőrzési jogkör egyebekben nem "mögöttes helytállást" jelent a brókercégek esetleges csődje esetén.
A felperes fellebbezésében a kár összegének meghatározásakor külön jelölte meg az árfolyam-veszteségét, mint tényleges kárt és külön az elmaradt árfolyam-nyereséget.
A tényleges kár - árfolyam-veszteség - a jogtalanul kiadni megtagadott értékpapírok 1998. augusztus 14-étől 1999. május 11-éig, illetve 2001. szeptember 24-éig számított tényleges árfolyam-csökkenése. Az elsőfokú bíróság a tényleges kár összegét - a 2001. szeptember 24-én kiadott 1749 db MOL Rt. részvény vonatkozásában 3000 Ft-os számítási hiba kivételével - helyesen állapította meg. A felügyelőbiztos mulasztásával a felperest az értékpapírjaiban megtestesülő vagyonnal való rendelkezési jogától megfosztva 5 615 475 Ft kárt okozott. A tényleges kár bekövetkeztében felperesi önhiba fel sem merült, hiszen a CB Rt., illetve a felügyeleti biztos a letevő felperes felszólítására haladéktalanul köteles lett volna a részvényeket kiadni (Bírósági Döntések Tára 2003/3/44. számú eseti döntés).
Az árfolyam-nyereség elmaradásával - az elmaradt haszonnal - kapcsolatosan az ítélőtábla álláspontja a következő: Az értékpapírok árfolyama "hullámzó"; semmiből sem következik, hogy visszatekintve, több év relációjában az utólag kimutatható legmagasabb árfolyamon - különböző részvények esetén különböző időpontokban - adta volna el az összes érintett értékpapírját a befektető felperes. Adott időpontban nem lehet megállapítani, hogy valóban az lesz-e hosszabb időtávlaton belül az értékpapír legmagasabb árfolyama. A befektető tőzsde-piaci "taktikája" változó: vagy kivár, további árfolyam-emelkedésre számítva, vagy elad, árfolyam-csökkenéstől tartva. Adott pillanatban azonban nem lehet megítélni, hogy helyesen döntött-e, hiszen éppen ebben áll az értékpapír ügylet "szerencse jellege". Az értékpapír eladás-vétel, a tőzsdei ügylet mindig nagyfokú kockázatvállalást jelent, az ügylet vagy sikeres, nyereséges, vagy éppen ellenkezőleg. A felperes számítása abból a virtuális, spekulatív logikából táplálkozik, hogy ő biztosan felismerte (volna) a legmagasabb árfolyamot és a legmegfelelőbb időpontban az eladási ügyleteket mindegyik részvényre biztosan lebonyolította volna. Valójában a felperes több év távlatában, utólag kimutatott legmagasabb árfolyamok alapján végzett kárszámítása éppen a tőzsdei ügylet lényegét nélkülözi: az adott pillanatban felvállalt üzleti kockázatot.
Általában is igaz: az elmaradó vagyoni előnyt előidéző károkozó magatartás abban áll, hogy megszakad az az oksági kapcsolat, amely a károsult felperes vagyonának a növekedéséhez vezetett volna. Az azonban, hogy ez a vagyon növekmény ténylegesen bekövetkezzen, még számos más bizonytalan (és utólag már el sem dönthető) tényezőtől is függ. A kár megtérítése szempontjából lényeges, hogy milyen esélye lett volna - az egyéb, bizonytalan tényezők függvényében - a vagyonnövekedés bekövetkeztének, azaz: a jövőbe vezető virtuális és spekulatív okozati összefüggés milyen (távlati) határok között fogadható el. Az ún. előreláthatósági elv alkalmazásával csak a valószínűsíthető előnyöknek (haszonnak) az esély mértékével arányban álló része ítélhető meg kártérítésként. Minél távolabb vezet a virtuális, spekulatív okozati összefüggés, annál kisebb az előrelátható, valószínűsíthető előny esélye, ami a kár mértékét behatárolja. Az előrelátható, valószínűsíthető vagyoni előny bekövetkezését - miután a kár összegét érinti - a károsultnak kell bizonyítania. Jelen esetben a felperes az árfolyam-nyereség elmaradásával kapcsolatos bizonyítási kötelezettségének a kifejtett szempontok miatt nem tett eleget.
Ellene szól nyomatékosan az is, hogy a perben mindvégig osztalékot (is) követelt - jóllehet eladási szándék esetén ez fel sem merülhet -, és csak a fellebbezési szakban terjesztett elő más, az előzőektől eltérő számítási módot. Az elmaradt árfolyam-nyereséggel kapcsolatos fellebbezése ezért alaptalan.
Alapos viszont a fellebbezés az osztalékot illetően. A felperes - ha a részvények tulajdonosa marad - az árfolyam-csökkenéstől függetlenül osztalékhoz jutott volna, amelytől elesett. Az osztalékra, mint kárra igényt tarthat, azért a károkozásban közreható alperes tartozik helytállni. Az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben az osztalékot nem levonni kell a tényleges kár összegéből, hanem ahhoz hozzá kell adni. A felperes az 1997. évi osztalékot 438 350 Ft-ban, az 1998. évit 405 590 Ft-ban határozta meg. Az ítélőtábla ezen összegeket kárként elfogadta és az alperest a megfizetésére kötelezte.
Tény, hogy az 1997-1998. évi osztalék megfizetésére a Cs. Megyei Bíróság ítéletével a felszámolás alatt álló CB Rt.-t már kötelezte. A felszámolótól beszerzett tájékoztatás szerint azonban a CB Rt. felszámolási vagyona a Cstv. 57. § (1) bekezdés d) pontjába sorolt hitelezői igények legfeljebb 1-2%-os kielégítésére elegendő. A részvény, mint értékpapír vásárlása gazdasági előny elérése érdekében történik. A felperesnek, mint hitelezőnek ez a gazdasági kockázatot is magában foglaló tevékenysége gazdasági tevékenységnek, a részvények kiadásával kapcsolatos szerződésszegéssel okozott kár megtérítése iránti igénye pedig magánszemély gazdasági tevékenységből eredő követelésének minősül. Ezért ez a követelés nem sorolható be a Cstv. 57. § (1) bekezdés d) pontjában szereplő privilegizált követelések közé, hanem csak az f) pontban írt egyéb követelésnek minősül (Bírósági Határozatok 2002/12/494. számú eseti döntés). Mindezekből következik, hogy a felperes a felszámolási eljárásban nem számíthat kielégítésre, ezért - a jogerős ítélet ellenére - a károkozásban közreható, mulasztó alperes tartozik helytállni. Ilyen körülmények mellett - miután a felperes az értékpapírok miatti igényét jogerős ítélet, majd felszámolás útján megkísérelte behajtani - a követelés idő előtti sem lehet. Más kérdés, hogy törvényi engedmény folytán az alperes az általa kifizetett összeget megkísérelheti behajtani a felszámolási eljárásban.
Az ítélőtábla mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve, a megfellebbezett rendelkezéseit a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta és az alperes által fizetendő marasztalás összegét 6 459 415 Ft-ra, és ennek a kifizetésig számított kamataira felemelte.
(Szegedi Ítélőtábla Pf. I. 20.029/2004/8.)