adozona.hu
ÍH 2004.113
ÍH 2004.113
A FELSZÁMOLÓ ÖNÁLLÓ PERINDÍTÁSI JOGA - FELSZÁMOLÓ KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉGE - AZ ADÓS VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐJÉNEK FELLEBBEZÉSI JOGA
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a 28. sorszámú végzésével a felszámolási eljárást az egyszerűsített szabályok szerint befejezte, és az adós gazdálkodó szervezetet megszüntette.
A végzés indokolása szerint az adós vagyona a várható felszámolási költségekre sem elegendő. A felszámoló kérte az adós egyszerűsített felszámolási eljárással való megszüntetését, ezért az elsőfokú bíróság a többször mód. 1991. évi IL. törvény 63/A. §-a alapján rendelkezett az eljárás befejezéséről és az adós megszüntetéséről.
E...
ÍH 2004.113 A FELSZÁMOLÓ ÖNÁLLÓ PERINDÍTÁSI JOGA - FELSZÁMOLÓ KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉGE - AZ ADÓS VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐJÉNEK FELLEBBEZÉSI JOGA
I. A felszámoló önállóan jogosult azt eldönteni, hogy valamely per indítása, vagy folytatása az adós érdekében áll-e, vagy sem. Esetleges mulasztásáért azonban - a felszámolási eljárás befejezése után - kártérítési felelősséggel tartozik [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 34. § (2) bek., 46. § (1) bek., 48. § (1) bek., 54. §].
II. Az adós a felszámolási eljárásban félnek tekinthető, ezért az adós vezető tisztségviselője fellebbezési joggal rendelkezik [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 6. § (4) bek.].
Az elsőfokú bíróság a 28. sorszámú végzésével a felszámolási eljárást az egyszerűsített szabályok szerint befejezte, és az adós gazdálkodó szervezetet megszüntette.
A végzés indokolása szerint az adós vagyona a várható felszámolási költségekre sem elegendő. A felszámoló kérte az adós egyszerűsített felszámolási eljárással való megszüntetését, ezért az elsőfokú bíróság a többször mód. 1991. évi IL. törvény 63/A. §-a alapján rendelkezett az eljárás befejezéséről és az adós megszüntetéséről.
E végzés ellen É. L., az adós ügyvezetője élt fellebbezéssel, amelyben az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését és az eljárás továbbfolytatásának elrendelését kérte.
A fellebbezés indokolásaként előadta, hogy a felszámolóbiztos nem látta el megfelelően a felszámolás alatt álló adós ügyeit, és nem képviselte az érdekeit. Ennek következménye, hogy az adós vagyona "elapadt". A felszámoló a végrehajtást kérő I. Kft. érdekeit helyezte előtérbe, melynek következtében a többi hitelező követelésének a kielégítésére nem kerülhetett sor, pedig az adós vagyona elegendő lett volna rá. A felszámoló a felszámolási eljárás alatt folyamatban lévő peres eljárások során nem tett meg mindent a perek megnyerése érdekében, nem megfelelően használta fel a szolgáltatott bizonyítékokat.
A felszámoló a fellebbezésre tett észrevételében - annak tartalma szerint - az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását kérte.
Álláspontja szerint É. L. a jelen ügyben nem minősül félnek, így fellebbezési joga sincs az 1991. évi IL. törvény 6. § (4) bekezdése alapján. Csatolta az ügyvezető által aláírt, tevékenységet záró mérleget, amely bizonyítja, hogy az ügyvezető által említett vagyon soha nem képezte az adós tulajdonát. A felszámoló az ügyvezetők kérésére több peres eljárást is kezdeményezett, de a perek megnyeréséhez szükséges bizonyítékokat többszöri kérés ellenére nem kapta meg, később az adós a jogi képviseletének ellátására az adós társaság ügyvédjének adott megbízást. Javaslatot tett a tagoknak arra, hogy a hitelezőkkel kössenek egyezséget - a legnagyobb hitelező hozzájárult a követelésének 10%-on való kiegyenlítéséhez -, de a mai napig nem kapott a felszámoló az egyezség megkötését elhatározó taggyűlési határozatot. A felszámoló a munkáját jogszerűen és lelkiismeretesen végezte. Állításai alátámasztására mellékleteket csatolt (tevékenységet záró mérleg, ügyvezetőknek írt levelek, bírósági ítélet, egyezséggel kapcsolatos levél).
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészíti az alábbiakkal.
A felszámoló által az elsőfokú bírósághoz benyújtott egyszerűsített felszámolási zárójelentés tartalmazza, hogy a tevékenységet záró mérlegben feltüntetett, 43 574 000 Ft vagyoni eszközzel a társaság ügyvezetője a felszámolónak nem számolt el, ezért azt a felszámoló a felszámolási nyitómérlegből kivette, és csak a kötelezettségeket szerepeltette.
A fellebbezés - figyelemmel a kiegészített tényállásra is - nem alapos.
A jelen felszámolási eljárásban alkalmazandó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel, valamint az 1997. évi XXVII. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (többször mód. Cstv.) 6. § (4) bekezdése szerint a felszámolási eljárásban az adós félnek tekinthető, ezért az adós ügyvezetőjének fellebbezését a bíróság érdemben bírálta el. A többször mód. Cstv. 63/A. §-ának (1)-(3) bekezdései a felszámolási eljárásra irányuló speciális szabályokat tartalmaznak. Ezek értelmében, ha a vagyon a várható felszámolási költségek fedezetére sem elegendő, vagy a nyilvántartások, illetve a könyvvezetés hiányai miatt az eljárás technikailag lebonyolíthatatlan, a bíróság a felszámoló kérelmére és írásbeli előkészítése alapján - a kérelem beérkezését követő 15 napon belül - végzésében elrendelheti az adós vagyonának, illetve a be nem hajtott követeléseinek a hitelezők közötti felosztását az 57. § (1) bekezdése alapján, valamint az adós megszüntetését.
Az adott ügyben az eljárás adataiból megállapíthatóan a felszámoló megtette a szükséges és lehetséges intézkedéseket, a bíróság pedig jogszerűen járt el akkor, amikor az idézett törvényi rendelkezést alkalmazva elrendelte az egyszerűsített felszámolást.
A számviteli nyilvántartás adatai szerint az adós vagyona a felszámolási költségek fedezetére sem elegendő. A fellebbező fellebbezésében maga sem állítja, hogy a nyilvántartások valótlan adatokat tartalmaznak.
A tevékenységet záró mérleg, a felszámolási közbenső, és zárómérleg adatai, valamint a felszámoló zárójelentésének összevetése alapján megalapozatlan a fellebbező azon állítása, hogy az adós gazdálkodó szervezet vagyona a felszámoló tevékenysége következtében csökkent nullára. A zárójelentésben foglaltakkal szemben nem állítja, és nem bizonyítja sem az első-, sem a másodfokú eljárásban, hogy a tevékenységet záró mérlegben az általa feltüntetett vagyoni eszközöket a felszámolónak átadta, illetőleg, hogy a peres eljárás tárgyává tett ingatlan az ingatlan-nyilvántartás szerint az adós tulajdonát képezte volna.
A felszámoló az adós kérelmére peres eljárásokat indított, majd az alapügynek tekinthető végrehajtási igényper jogerős elvesztése után a további perektől indokolt módon elállt.
A többször mód. Cstv. 34. § (2) bekezdése értelmében a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet. A 46. § (1) bekezdése kimondja, hogy a felszámoló felméri a gazdálkodó szervezet vagyoni helyzetét és a vele szemben támasztott követeléseket. A 48. § (1) bekezdése szerint pedig a felszámoló az adós követeléseit behajtja, igényeit érvényesíti, és vagyonát értékesíti.
A bírói gyakorlat szerint e rendelkezésekből következik, hogy az adós felszámolója nem kötelezhető valamely per megindítására. A felszámoló önállóan jogosult azt eldönteni, hogy az adós érdekében áll-e valamely per megindítása, folytatása, vagy sem. Ekként foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság több eseti döntése is: pl. Fpk. VI. 31.189/1999/2., Fpk. VIII. 31.924/1999/3.
Adott ügyben tehát nincs a bíróságnak jogszabályi lehetősége arra, hogy a felszámolót kötelezze a felszámolási vagyon visszaszerzésére irányuló bírósági eljárás megindítására. Ha a felszámoló esetleges mulasztásával kárt okozott, a károsult e kártérítési igényét a többször mód. Cstv. 54. §-ában foglaltakra figyelemmel - a felszámolóval szemben a felszámolási eljárás befejezése után - polgári perben érvényesítheti. Az adott ügyben azonban a felszámoló mulasztására vonatkozó adat nem merült fel.
Fentiekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a többször mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján - a kiegészített tényállásra is tekintettel - helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 15. Fpkf. 43 .647/2004/3.)