adozona.hu
ÍH 2004.56
ÍH 2004.56
NÉVVISELÉSI JOG SÉRELME BEJEGYZETT CÉGNÉV HASZNÁLATÁVAL - BEJEGYZETT CÉGNÉV HASZNÁLATÁVAL MEGVALÓSULÓ NÉVVISELÉSI JOGSÉRELEM - SZEMÉLYHEZ FŰZŐDŐ JOG SÉRELME A NÉVVISELÉSI JOG MEGSÉRTÉSÉVEL - NÉVVISELÉSI JOG MEGSÉRTÉSÉVEL ELKÖVETETT SZEMÉLYHEZ FŰZŐDŐ JOGSÉRTÉS
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes jogsértést követett el azzal, hogy cégneve vezérszavába a "REHAB" szót vette fel, kötelezte ezért a jogsértés abbahagyására és arra, hogy az ítélet kézhezvételétől számított 15 nap alatt cégneve vezérszavából a "REHAB" szót törölje, valamint 60 000 Ft perköltséget a felperesnek fizessen meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a cégnevek, illetőleg kereskedelmi nevek védelmét több jogintézmény is biztosí...
ÍH 2004.56 NÉVVISELÉSI JOG SÉRELME BEJEGYZETT CÉGNÉV HASZNÁLATÁVAL - BEJEGYZETT CÉGNÉV HASZNÁLATÁVAL MEGVALÓSULÓ NÉVVISELÉSI JOGSÉRELEM - SZEMÉLYHEZ FŰZŐDŐ JOG SÉRELME A NÉVVISELÉSI JOG MEGSÉRTÉSÉVEL - NÉVVISELÉSI JOG MEGSÉRTÉSÉVEL ELKÖVETETT SZEMÉLYHEZ FŰZŐDŐ JOGSÉRTÉS
A névviselési jog sérelme bejegyzett cégnév használatával is megvalósulhat, annak bekövetkezése nem lehet időben korábbi, mint a cégnévnek a cégnyilvántartásba történt bejegyzése. A cégnév használatával összefüggő személyhez fűződő jog megsértésére alapított igény vizsgálata és annak elbírálása nem a cégbíróság, hanem a peres eljárásra hatáskörrel rendelkező bíróság feladata [Ptk. 77. § (1) és (3) bekezdése; 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 6. §; 1997. évi CXLV. törvény (Ctv.) 15. § (1)-(2) és (8) bekezdés].
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes jogsértést követett el azzal, hogy cégneve vezérszavába a "REHAB" szót vette fel, kötelezte ezért a jogsértés abbahagyására és arra, hogy az ítélet kézhezvételétől számított 15 nap alatt cégneve vezérszavából a "REHAB" szót törölje, valamint 60 000 Ft perköltséget a felperesnek fizessen meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a cégnevek, illetőleg kereskedelmi nevek védelmét több jogintézmény is biztosítja, amelyek alapján jogsérelem esetén a jogvédelem attól függetlenül kérhető, hogy az adott cégnevet a cégbíróság bejegyezte.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a peres felek versenytársak s az sem volt vitás, hogy a felperes vezérszavában a "REHAB" szót az alperesnél korábban használja. Mindezek alapján a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 6. §-a alapján megállapította, hogy az alperes jogsértést követett el, amikor cégnevében a felperesi cég egyik vezérszavával megegyező vezérszót, mint az üzleti életben a felperes versenytársa felvette. Erre még az sem jogosítja fel az alperest, ha az alperesi cégbe beolvadt REHAB Bt. ismert volt a gyógyászati segédeszközök piacán.
Az elsőfokú bíróság nem foglalkozott azzal az alperesi védekezéssel, hogy az alperes a REHAB Bt. jogutódja, és ezen az alapon jogosult-e a névhasználatra, mert egyértelműen megállapítható, hogy a felperes névhasználata az említett cég névhasználatát is megelőzi.
Az ítélet ellen előterjesztett fellebbezésében az alperes az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a kereset elutasítását, továbbá annak megállapítását kérte, hogy a felperes magatartása a Ptk. 4. §-ába ütközik.
Az alperes álláspontja szerint az ítélet Tpvt.-re hivatkozó rendelkezései figyelmen kívül hagyhatók, mert annak hatálybalépése előtt, 1993-ban keletkezett jogviszony tekintetében nem alkalmazhatók. Utóbb e nyilatkozatát akként módosította, hogy a jogviszony keletkezésének általa állított idején a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. törvény volt hatályban.
Érvelése szerint cégnevek vonatkozásában a Ptk. névhasználatra vonatkozó szabályait megelőzi a cégtörvény speciális szabálya. Ez utóbbi rendelkezésének figyelembevételével a névazonosság pedig nem szenved sérelmet, mivel a felperes nevének vezérszavában használt "GYSGY" rövidítés - jelezve a felperes ismert elnevezését - a mellé felvett "REHAB" szó együttes használatával jelöli csupán a felperest. Az elől álló "GYSGY" vezérszórész pedig egyértelműen megkülönbözteti a felperest más, szintén a "REHAB" szót nevében viselő cég elnevezésétől.
Az alperes utalt arra is, hogy az ország területén a különböző cégbíróságok még 65 más cég elnevezésében is engedélyezték a "REHAB" szó használatát, amelyek közül számosan a gyógyászati segédeszközöket gyártók és forgalmazók piacán fejtik ki tevékenységüket.
Végül - megismételve az elsőfokú eljárásban hangoztatott előadását - állította, hogy miután a felperesnek közel tíz éve tudomása van más cégek esetében a "REHAB" szó cégnevükben történő használatáról, a jelen perbeli fellépése a Ptk. 4. §-ának rendelkezésébe ütközően tisztességtelennek minősül a gyógyászati segédeszközök piacán komoly konkurenciát jelentő alperessel szemben.
A felperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és az alperes 50 000 Ft perköltségben való marasztalását kérte. Csatolta új keletű cégkivonatát, amelyből megállapítható, hogy rövidített elnevezése 2002. június 21-től "REHAB Rt."-re változott.
A fellebbezés az alábbiak szerint nem alapos.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és abból helyes következtetésre jutott, ítéletének indokolásával a másodfokú bíróság is egyetért.
A fellebbezésben említettek kapcsán a másodfokú bíróság a következőket emeli ki.
Téves az az alperesi érvelés, hogy a jogviszony elbírálására - annak keletkezése idejére tekintettel - a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló korábbi törvény alkalmazandó.
A jelen per alperese - a csatolt cégkivonat által is igazoltan - 2000. augusztus 8-i hatállyal került a cégjegyzékbe bejegyzésre. A felperes a perben az alperes és nem más, az alperes átalakulása folytán beolvadt korábbi cégek névhasználatát sérelmezte. Így a névviselési jog sérelme az alperes tekintetében nem lehet korábbi, mint a cégnyilvántartásba történt bejegyzése. Ennek időpontjára tekintettel pedig megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság helyesen alkalmazta az 1997. január 1-jétől hatályos Tpvt. 6. §-ának rendelkezését az alperes tisztességtelen magatartásának megállapítására vonatkozó kereseti kérelem elbírálása körében.
Helytelenül érvelt az alperes azzal is, hogy a cégnevek vonatkozásában a Ptk. névhasználatra vonatkozó szabályait megelőzi a cégtörvény speciális szabálya.
A cégnevek bejegyzésekor a cégbíróság a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (Ctv.) rendelkezései alapján hivatalból vizsgálja a cégek elnevezése körében előírt három fő alapelv, a cégvalódiság, a cégszabatosság és a cégkizárólagosság követelményének érvényesülését [Ctv. 15. § (1) és (2) bekezdés, 15. § (8) bekezdés]. Még ha a cégbíróság úgy is ítélte meg, hogy az alperes "REHAB Kft." rövidített cégneve a felperes "GYSGY-REHAB Rt." rövidített cégnevéhez viszonyítva megfelel a cégkizárólagosság Ctv. 15. §-ának (8) bekezdésében előírt követelményének, e körülmény nem zárja ki azt, hogy e bejegyzett cégnév más névviselési jogát más jogintézmény adta védelem keretében nem sértheti.
Egységes az ítélkezési gyakorlat abban a kérdésben, hogy bejegyzett cégnév használatával is megvalósulhat a névviselési jog sérelme, ha a Ptk. 77. §-ának (1) bekezdésén alapuló kérelem a Ptk. 77. §-ának (3) bekezdése szerinti megkülönböztető név hiányát sérelmezi. A névviselési jog sérelme személyhez fűződő jogot sért, melynek védelme nem a cégbíróságnak, hanem peres eljárásban hatáskörrel rendelkező bíróságnak a feladata. Ezért helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság a cégnévvel megvalósított Ptk. rendelkezésein alapuló névviselési jog sérelme miatt történő perbeli fellépés indokoltsága kérdésében.
A Ptk. 77. §-ának (3) bekezdésében megfogalmazott névkizárólagosság követelménye magában foglalja azt is, hogy a jogi személy nevének alkalmasnak kell lennie az egyediesítésre, és ki kell zárni az összetévesztés veszélyét a hasonló működési körben és azonos területen tevékenykedő más jogi személyek nevével - a peres felek nem vitásan ilyenek.
Nem ért egyet a másodfokú bíróság azzal a fellebbezési állásponttal, amely szerint a felperes rövidített nevében a két szóból álló vezérszó közül a "GYSGY" szóelem a domináns. A cég rövidített neve a vezérszóból és a cég formájának megjelöléséből áll. A felperesi cég rövidített neve: "GYSGY-REHAB Rt.". A felperesi cég nevének vezérszavában alkalmazott "GYSGY" elem kétségtelenül a korábbi elnevezésének a szavak kezdő nagy betűiből összetett rövidítése, önmagában azonban az így képzett vezérszóelem a felperest korábban nem ismerő, a piacra újonnan belépő számára csupán azt jelentheti, hogy a cégnév valamilyen gyár rövidítése. A "REHAB" szóelem a "rehabilitáció" szó gyógyászatban általánosan használt rövidítése, amelynek használata a cégnévben egyértelműen utal arra, hogy a gazdaság gyógyászathoz kapcsolódó területein fejti ki tevékenységét. E szóelem általános használata és jelentése révén sokkal inkább informál és megmarad az emlékezetben, mint a nehezebben kiejthető "GYSGY" rövidítés. Az alperesi cég nevében használt "REHAB" vezérszóelem tehát az összetévesztés veszélyét hordozza a felperesi "GYSGY-REHAB Rt." rövidített cégnevével, ezért a Ptk. 77. §-ának (3) bekezdésében írt névkizárólagosság elve is sérült.
Az alperes által hivatkozott más cégek nevében használt "REHAB" szóelem tekintetében a másodfokú bíróság utal arra, hogy a jelen pernek nem tárgya az esetlegesen más cégek által megvalósított jogsértés vizsgálata. Ugyanakkor jelzi a másodfokú bíróság azt is, hogy a felperes az elsőfokú eljárásban maga adta elő, hogy számos, a gyógyászati segédeszközök piacán tevékenységet kifejtő cég a felperessel kötött franchise szerződésből eredően engedéllyel használja nevében a "REHAB" szót.
Az alperes hivatkozására - a felperesnek a Ptk. 4. § (1) bekezdésében előírt tisztesség követelményeibe ütköző magatartása tekintetében - a másodfokú bíróság rámutat arra, hogy a jelen pernek nem tárgya a felperes piaci magatartásának vizsgálata.
A fent kifejtettek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét annak helytálló indokai alapján a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
Az eredménytelenül fellebbező alperest a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a perköltség megfizetésére.
Észlelte a másodfokú bíróság, hogy az alperes fellebbezésén 15 000 Ft fellebbezési illetéket rótt le annak ellenére, hogy a 2002. évi XLII. törvénnyel módosított Itv. 39. §-a (3) bekezdésének c) pontja és 46. §-ának (1) bekezdése alapján a fellebbezési illeték mértéke helyesen 24 000 Ft, ezért az Itv. 65. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel leletezés terhével hívta fel a hiányzó 9000 Ft fellebbezési illeték lerovására.
(Fővárosi Ítélőtábla 8. Pf. 20.554/2003/3.)