adozona.hu
ÍH 2004.38
ÍH 2004.38
ADÓTARTOZÁS MIATTI FIZETÉSKÉPTELENSÉG
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH hitelező 2001. augusztus 24-én benyújtott kérelmében az adós fizetésképtelenségének megállapítását és felszámolása elrendelését kérte arra hivatkozással, hogy az adós 327 735 Ft összegű végrehajtás alá vont adótartozását nem egyenlítette ki és vele szemben a végrehajtás eredményre nem vezetett. Kérelmében az adóhatóság előadta, hogy az adós teljes tartozása hitelező felé 679 735 Ft, melyből azonban a végrehajtás 327 735 Ft összeg erejéig indult meg. A hitelező a kérelméhez csatolt fog...
ÍH 2004.38 ADÓTARTOZÁS MIATTI FIZETÉSKÉPTELENSÉG
Az olyan adótartozás esetében, amely a felszámolási kérelem benyújtásakor fennállt, de arra a kérelemben nem hivatkoztak, a hitelező utóbb kérheti a fizetésképtelenség megállapítását. Ebben az esetben azonban a fizetésképtelenség előfeltételeinek fennállását e tartozások tekintetében is igazolnia kell. [Többször módosított 1991. évi IL. törvény 6. § (2) bekezdése, Pp. 146. § (1) bekezdés]
Az APEH hitelező 2001. augusztus 24-én benyújtott kérelmében az adós fizetésképtelenségének megállapítását és felszámolása elrendelését kérte arra hivatkozással, hogy az adós 327 735 Ft összegű végrehajtás alá vont adótartozását nem egyenlítette ki és vele szemben a végrehajtás eredményre nem vezetett. Kérelmében az adóhatóság előadta, hogy az adós teljes tartozása hitelező felé 679 735 Ft, melyből azonban a végrehajtás 327 735 Ft összeg erejéig indult meg. A hitelező a kérelméhez csatolt foglalási jegyzőkönyve igazolta, hogy 329 735 Ft összegű követelése végrehajtását kísérelte meg.
Az eljárás során a felek megállapodást kötöttek, mely megállapodásban az adós a teljes 679 735 Ft összegű fennálló adótartozása megfizetését vállalta, ebből a megállapodás aláírásának napjáig 310 735 Ft-ot megfizetett, a fennmaradó 369 000 Ft összegű tartozás megfizetését pedig 2002. április 5. napjáig vállalta oly módon, hogy amennyiben tartozását határidőig kiegyenlíti, úgy a hitelező 69 000 Ft összegű pótléktartozást elenged. A megállapodásra figyelemmel a felek az eljárás szünetelésének megállapítását kérték. A hitelező 2002. május 7. napján kérte a szünetelő eljárás folytatását, kérelmében előadta, hogy az adós tartozás 1 209 000 Ft-ra növekedett, ezért továbbra is kérte a fizetésképtelenség megállapítását. Kérelméhez adófolyószámla kivonatokat csatolt, melyből megállapítható, hogy az adós 2002. április 27-én a hitelezőhöz összesen 490 735 Ft-ot fizetett be.
Az elsőfokú bíróság a hitelező kérelmét az adós részére kézbesítette, aki arra úgy nyilatkozott, hogy a korábbi adóhátralékát megfizette, már csak az időközben keletkezett adóval tartozik. Ennek megfizetésére további fizetési határidő hosszabbítást kért.
Ezt követően az elsőfokú bíróság 6. sorszámú végzésével az adós fizetésképtelenségét megállapította és felszámolását elrendelte. Végzését a Cstv. 27. § (2) bekezdés b) pontjára alapította.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen az adós jelentett be fellebbezést. Fellebbezésében az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását kérte. Fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a 2001. október 26. napján kelt megállapodásban foglaltaknak az adós mindenben eleget tett. A hitelező felé fennálló tartozása a megállapodás megkötését követően keletkezett adótartozás, mely fizetési kötelezettségének eleget kíván tenni.
A hitelező a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Észrevételében arra hivatkozott, hogy az adósnak 2002. január 1. és 2002. április 5. napja közti időszakban 1 171 000 Ft adóhátraléka keletkezett.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
A jelen eljárásra alkalmazandó többször, legutóbb a 2000. évi CXXXVII. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban többször módosított Cstv.) 27. § (1) bekezdés b) pontja szerint a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapíthatja meg, ha a vele szemben lefolytatott végrehajtás eredményre nem vezetett. A hitelező felszámolás iránti kérelmét 327 735 Ft összeg erejéig alapozta a Cstv. 27. § (1) bekezdés b) pontjára és e tekintetben igazolta azt, hogy a megkísérek végrehajtás eredményre nem vezetett. Az eljárás során azonban az adós igazolta, illetve a hitelező elismerte, hogy az adós ennél lényegesen nagyobb összeget fizetett meg a hitelező részére, nevezetesen egy összegben 310 000 Ft-ot, majd pedig az eljárás szünetelése során 490 735 Ft-ot. Így összesen az adós megfizetett a hitelező részére mintegy 700 000 Ft összegű adótartozást. Az elsőfokú bíróság a szünetelést követően újraindult eljárás során nem vizsgálta azt, hogy az adós által történt befizetéseket követően a hitelező eredeti kérelmében foglalt tartozás kiegyenlítésre került-e, vagy abból még van kifizetetlen, rendezetlen tétel. Ennek vizsgálata során az elsőfokú bíróságnak a hitelezőt fel kell hívnia arra, hogy az adós által történt befizetéseket az Art. 32. és ezt követő szakaszaiban foglaltakra figyelemmel tételesen számolja el és mutassa ki azt, hogy az eredeti felszámolási kérelemben jelzett tartozásból milyen összeg nem került kiegyenlítésre.
A felszámolási kérelem alapjául nem szolgáló, az akkor ugyan fennálló, végrehajtás alá még nem vont, illetve az eljárás szünetelése időtartama alatt keletkezett újabb adótartozások tekintetében a hitelezői kérelem olyan megváltoztatásának minősül, amire a többször módosított Cstv. 6. § (2) bekezdés folytán megfelelően alkalmazandó Pp. 146. § (1) bekezdés értelmében lehetőség van, de ha a hitelező a felszámolási kérelmét e korábban nem érvényesített összegekre tekintettel is fenn kívánja tartani, úgy e tekintetben a Cstv. 27. § (2) bekezdés b) pontja szerinti feltételek fennállását ugyanúgy igazolnia kell, azaz igazolnia kell azt, hogy az adóssal szemben a végrehajtás az újonnan keletkező adótartozások tekintetében is eredménytelen volt. Az elsőfokú bíróság e körülményeket sem vizsgálta.
Nem állapítható meg tehát az elsőfokú eljárás adatai alapján az, hogy az adóssal szemben a Cstv. 27. § (2) bekezdés b) pontjában írt feltételek fennállnak-e, van-e az adósnak olyan jogerős, végrehajtható határozaton alapuló tartozása, amelynek végrehajtása eredményre nem vezetett, illetve, amelyet önként nem teljesített, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 258. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új határozat meghozatalára utasította. Az elsőfokú bíróságnak az újabb határozat meghozatalát megelőzően a fent leírt körülményeket, a felszámolási kérelem alapjául szolgáló tényeket vizsgálnia kell és ezt követően kell állást foglalnia az adós fizetésképtelensége kérdésében.
A másodfokú eljárásban felmerült költséget az adós részéről a másodfokú bíróság a Pp. 259. §-ára figyelemmel a Pp. 253. § (4) bekezdése alapján megállapította, annak viseléséről az elsőfokú bíróságnak kell döntenie. A hitelező részéről másodfokú költség nem merült fel.
(Pécsi Ítélőtábla Fpkf. IV. 30.119/2003/2.)