adozona.hu
ÍH 2004.36
ÍH 2004.36
KONSZERNJOGI KAPCSOLAT - IRÁNYÍTÓ RT. FELELŐSSÉGE - UTASÍTÁSI JOGKÖR JELENTŐSÉGE KONSZERNJOGNÁL - KÖZVETETT FELELŐSSÉG ÉRTÉKELÉSE KONSZERNJOGNÁL - KONSZERNJOGI FELELŐSSÉG ÉS KEZESI FELELŐSSÉG KÜLÖNBSÉGE
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesi faktortársaságok az ÁPV. Rt. alperes ellen 2002. december 20-án benyújtott keresetükben 193 810 212 forint és járulékai megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Előadták, hogy a perben nem szereplő Cs. Cs. Rt.-vel a perben ugyancsak nem szereplő OTP Bank Rt. 1997. április 29-én kölcsönszerződést kötött, amelynek alapján az OTP Bank Rt. 150 000 000 forint kölcsönt folyósított e gazdasági társaságnak. Ezt követően az OTP Bank Rt. 1997. szeptember 1-jén kelt másik szerződésben 386...
ÍH 2004.36 KONSZERNJOGI KAPCSOLAT - IRÁNYÍTÓ RT. FELELŐSSÉGE - UTASÍTÁSI JOGKÖR JELENTŐSÉGE KONSZERNJOGNÁL - KÖZVETETT FELELŐSSÉG ÉRTÉKELÉSE KONSZERNJOGNÁL - KONSZERNJOGI FELELŐSSÉG ÉS KEZESI FELELŐSSÉG KÜLÖNBSÉGE
I. Az irányító részvénytársaságra vonatkozó helytállási kötelezettséget az indokolja, hogy a konszernjogi kapcsolatból eredő utasítási joga révén az ellenőrzött társaság neki alárendelt helyzetbe kerül. Az irányító társaság felelőssége mögöttes, de nem kezesi felelősség.
II. Az irányító rt. és az általa közvetlenül ellenőrzött társaság között áll csak fenn a konszernhelyzet, és az ezzel együttjáró mögöttes felelősség. Nem terjed ki e felelősség az ellenőrzött társaság részvényesére, még akkor sem, ha az ellenőrzött társaság és részvényese között is közvetlen irányítást biztosító konszernjogi kapcsolat állapítható meg, miután az irányító rt. és az általa ellenőrzött rt. részvényese között közvetlen kapcsolat és utasítási jog nincsen. [1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 328. §]
A felperesi faktortársaságok az ÁPV. Rt. alperes ellen 2002. december 20-án benyújtott keresetükben 193 810 212 forint és járulékai megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Előadták, hogy a perben nem szereplő Cs. Cs. Rt.-vel a perben ugyancsak nem szereplő OTP Bank Rt. 1997. április 29-én kölcsönszerződést kötött, amelynek alapján az OTP Bank Rt. 150 000 000 forint kölcsönt folyósított e gazdasági társaságnak. Ezt követően az OTP Bank Rt. 1997. szeptember 1-jén kelt másik szerződésben 386 000 000 olasz líra összegre a Cs. Cs. Rt.-ért bankgaranciát vállalt, amelyhól 43 810 212 forint összeg került lehívásra. Az adós teljesítése mindkét esetben elmaradt. A Fővárosi Bíróság mint felszámoló bíróság 1997. október 7-én kelt végzésével elrendelte a Cs. Cs. Rt. felszámolását.
Sorozatos engedményezések útján alakult ki a jelen perbeli állapot szerinti felperesi (jogosulti, hitelezői) felállás. A hitelező, illetőleg jogutódai mindkét jogcímen fennálló követelésüket az említett felszámolási eljárásban bejelentették, amelyet a felszámoló visszaigazolt, és arról tájékoztatta a hitelezőt, hogy a hitelezői igények kielégítése nem várható. A felperesek állítása szerint a Cs. Cs. Rt. felszámolójának tájékoztatásából tudták meg - mivel ez a cégnyilvántartás adataiból nem volt megállapítható -, hogy a Cs. Cs. Rt. 99%-ot meghaladó tulajdonosa a perben ugyancsak nem álló Cs. Cs. Vk. Rt. "felszámolás alatt". A felperesek ezután a cégnyilvántartás adataiból megállapították, hogy az alperes 75%-ot meghaladó tulajdonosa a Cs. Cs. Vk. Rt.-nek, így a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: régi Gt.) 328. § (1) és (2) bekezdése értelmében - mint irányító részvénytársaság - a közvetlen irányítása alatt álló részvénytársaság tartozásaiért korlátlanul felel. A felperesek 2002. szeptember 25-én jelentették be a Cs. Cs. Vk. Rt. felszámolójának a hitelezői igényüket. 2002. október 28-i levelükben felszólították az alperest követelésük megfizetésére, azonban a felszólításra érdemi választ nem kaptak. Más ügyükből tudomást szereztek olyan felszámolói nyilatkozatról, hogy fedezet hiányában a hitelezői igények kielégítése nem várható. Ezek után jutottak a felperesek arra az álláspontra, hogy igényüket perrel érvényesítik, mert az alperes a már hivatkozott törvényi rendelkezés alapján köteles a felperesek követelését annak járulékaival együtt megfizetni. Álláspontjuk szerint a régi Gt. 328. § (2) bekezdése, amely konszernhelyzetben személyi felelősséget állapít meg, természetében jogszabályon alapuló, egyszerű kezességnek minősül, vagyis járulékos jellegű kötelezettség, és a törvény a kezesekkel szembeni érvényesítésre külön elévülési határidőt nem állapít meg. A Ptk. 326. § (2) bekezdése szerint, ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított egy éven belül - egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetében pedig három hónapon belül - a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból egy évnél, illetve három hónapnál kevesebb van hátra. A felperesi álláspont szerint a Cs. Cs. Vk. Rt.-vel szemben a követelésüket menthető okból nem tudták érvényesíteni, mert annak létezéséről csak később szereztek tudomást, a tudomásszerzést követően pedig a követelést a jogszabályoknak megfelelően a mögöttes felelősség alapján a Cs. Cs. Vk. Rt.-vel szemben érvényesítették. A felpereseknek az volt az álláspontjuk, hogy az alperes a perbeli követelésekért kezesként helytállni tartozik.
Az alperes az ellenkérelmében elsődlegesen azt kérte, hogy a bíróság a Pp. 157. § a) pontja alapján a pert szüntesse meg, mert a felperesek olyan követelést kívánnak konszernjogi felelősségre hivatkozással érvényesíteni, amelynek bejelentésére az egyéves jogvesztő határidőn túl került sor. A felperesek által csatolt iratokból az állapítható meg, hogy hitelezői igényüket 2002. szeptember 25-én jelentették be a Cs. Cs. Vk. Rt. felszámolójának, vagyis az 1997. január 1-jei közzétételt követően több mint öt év elteltével. A felperesek követelésük érvényesítésével elkéstek, amely jogvesztéssel vagy elévüléssel jár. Amennyiben az előbbi alperesi álláspontot a bíróság nem fogadná el, úgy utasítsa el a felperesek keresetét azon a címen, hogy az alperes mögöttes felelőssége nem áll meg a régi Gt. 328. § konszernjogi szabályainak láncolatos alkalmazásával.
Az alperes hivatkozott arra is, hogy a cégiratok nyilvánossága folytán az igényérvényesítési késedelemhez nem elegendő kimentési ok, hogy a cégjegyzék a tulajdonosi szerkezetet nem tartalmazta.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Az volt a jogi álláspontja, hogy a felperesek határidőben jelentették be követelésüket a Cs. Cs. Vk. Rt. felszámolójának. A követelés nem is évülhetett el, hiszen a felperesek követelésük jogalapjaként a régi Gt. 328. § (2) bekezdését jelölték meg az alperessel szemben, amely törvényi rendelkezés egy mögöttes helytállási kötelezettséget állapít meg, vagyis egy egyszerű kezesi felelősséget, amely járulékos jellegű, és ez azt jelenti, hogy amíg a követelés az egyenes adóssal szemben fennáll, a követelés elévülése kizárt a kezessel szemben.
Az elsőfokú bíróság ugyanakkor alaposnak találta azt a védekezést, hogy az alperes konszernjogi felelőssége a felperesekkel szemben nem áll fenn. A konszernjogi felelősséget a régi Gt. 328. §-a szabályozza. Az (1) bekezdés értelmében, ha a többségi részesedéssel rendelkező részvénytársaság az ellenőrzött társaságnak az alaptőkéje több mint háromnegyed részét kitevő részvényeit megszerezte, az irányító részvénytársaság igazgatósága a közvetlen irányítása alá került részvénytársaság igazgatóságának a társaság vezetésére vonatkozóan utasítást adhat, amelyet ez utóbbi (a közvetlen irányítás alatt álló részvénytársaság) köteles végrehajtani. A törvényi rendelkezés tehát a többségi részesedéssel rendelkező részvénytársaság közvetlen irányítási jogáról rendelkezik, ez az irányítás, illetve utasítási jog azonban csak e két igazgatóság viszonylatában áll fenn, vagyis az irányító részvénytársaság igazgatóságának az utasításait csak a közvetlen irányítása alatt álló részvénytársaság köteles végrehajtani. A régi Gt. 328. § (2) bekezdésében előírt helytállási kötelezettsége is éppen ezért csak a közvetlen irányítása alatt álló részvénytársaság tartozásaiért áll fenn korlátlanul, s nem terjed ki az olyan tartozásokért való helytállási kötelezettségekre, amelyek az általa irányított rt. ellenőrzött társaságának tartozásaiból erednek. A jogalkotó tehát ezt az egyébként egyszerű kezesi felelősséget nem akarta korlátlanul kiterjeszteni, hanem korlátozta azokra az esetekre, amikor az irányító részvénytársaság közvetlen irányítása érvényesül egy adott részvénytársaságban. A felperesek kereseti kérelmükben tulajdonképpen az alperes közvetett felelősségét kívánták megállapíttatni, s ennek alapján a helytállási kötelezettségét, amely közvetett felelősséget az akkor hatályos régi Gt. rendelkezései nem ismerték.
Az ítélet ellen a felperesek fellebbeztek, kérték annak megváltoztatását a keresetben foglaltak szerint, vagy annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozathozatalra utasítását. A felperesi álláspont szerint a törvény által megkívánt mértékű tulajdonlási kapcsolata perbeli esetben mind a Cs. Cs. Vk. Rt. (irányító) és Cs. Cs. Rt. (ellenőrzött) között, mind az alperes (irányító) és a Cs. Cs. Vk. Rt. (ellenőrzött) vonatkozásában fennáll, azaz mindkét reláció tekintetében különkülön közvetlen irányítás alatt álló részvénytársaság tartozásáról van szó. A felperesek az alperest a keresetükben a Cs. Cs. Vk. Rt.-nél mint ellenőrzött társaságnál fennálló egy adott tartozás megfizetésére kérték kötelezni, amely tartozás szintén konszernjogi felelősségen alapuló kezesség jogcímén keletkezett. A tartozás keletkezési jogcímének (adósként, kezesként stb.) az ellenőrzött társaság vonatkozásában nincs jelentősége, csupán a tartozás fennállásának, a keletkezési időpontjának és az ellenőrzött társaságtól történő behajthatatlanságának. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a konszernjogi felelősséget nem külön-külön az egyes relációk tekintetében vizsgálta, hanem az érintett három gazdasági társaság viszonyát helytelenül összehozva, közvetett kapcsolatként értékelte.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítéletet jogi következtetéseiben helyesnek, a perbeli tényállás megállapításánál valósnak tekintette, ezért sem okot, sem lehetőséget nem látott annak a felperesi indítvány szerinti megváltozatására. Az alperes megismételte azt az álláspontját, hogy az ÁPV Rt. konszernjogi felelőssége állami vállalatból gazdasági társasággá való átalakulásával nem következett be. Arra is hivatkozott, hogy a Legfelsőbb Bíróság Gf. VII. 30.837/2002. számú végzésével azt a pert, amely a jelen perben hivatkozási alapként szerepel (BH 2001.130), a hatályon kívül helyezés folytán lefolytatott újabb eljárás eredményeként a Pp. 157. § a) pontja alapján megszüntette. Egy jogszerűtlen eljárás keretében hozott végzés jogszerű iránymutatásként nem jöhet szóba. Ez utóbbit az alperes azért tekintette hangsúlyosnak, mert az ÁPV Rt. konszernjogi felelősségét megállapító minden ítélet csak erre a BH-ra való hivatkozással döntötte el a jogkérdést. Az illetékességgel nem rendelkező bíróság által kifejtett jogi indokok a jelen peres eljárásban sem lehetnek irányadóak. A felperesek és az alperes felelősségi felfogásában éles különbség mutatkozik: a régi Gt. 328. § (2) bekezdésében megfogalmazott korlátlan felelősség ugyanis se nem objektív, se nem kezesi felelősség, a korlátlan felelősség egyszerűen egyenlő más megfogalmazásban a polgári jogi felelősséggel, amely korlátlan és kimentő jellegű. A láncolati felelősség teóriája pedig tarthatatlan. A régi Gt. 328. § (1) bekezdése két szereplős tényállás. A felperesek át nem gondolt okfejtéssel állítják, hogy kezesi konstrukció áll fenn (a Cs. Cs. Rt. tartozásaiért kezes a Cs. Cs. Vk. Rt., a kezes kezese pedig az alperes), a konszernjog ezt a láncolatot nem ismeri.
A felperesek álláspontja szerint ezzel szemben az alperes mint irányító társaság konszernjogi felelősséggel tartozik a Cs. Cs. Vk. Rt. mint ellenőrzött társaság minden tartozásáért, amely a konszernjogi kapcsolat fennállása alatt keletkezett. A felperes nem vitatta azt a tényt, hogy a BH 2001.130. számú jogesetben szereplő pert megszüntették, azonban nem az alperes konszernjogi felelőssége kérdéskörében felmerült ok eredményezte ezt, hanem a tartozás jellege (adó- és társadalombiztosítási járulék), ezért a per során a konszernjogi kérdésben levont jogi következtetés mindenképpen iránymutató lehet a további jogalkalmazás számára.
A felperesi jogi képviselő 2003. október 28-án benyújtott nyilatkozatában előadta, hogy a felperesek által bejelentett hitelezői igényt a Cs. Cs. Vk. Rt. felszámolója vitatta, ezért a Cstv. 46. § (4) bekezdése alapján felülvizsgálat céljából mint vitatott igényt a felszámoló bírósághoz előterjesztette. A Fővárosi Bíróság a felszámolási eljárásban a felperesek hitelezői igénybejelentését elutasította arra hivatkozással, hogy a hitelezői igénybejelentés elkésett. Ezt a végzést a felperesek megfellebbezték. A fellebbezést a Fővárosi Bíróság hivatalból elutasította, mert az a törvényes határidő lejártát követően került előterjesztésre. A fellebbezés folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla a végzést hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot további eljárásra utasította. Megállapította, hogy a felperesek fellebbezése nem késett el, ezért az elsőfokú bíróságnak meg kell vizsgálnia a fellebbezés felterjesztésre alkalmasságát és ebben a körben meghoznia a szükséges intézkedéseket.
A felperesi álláspont szerint a felperesi követelések a Cs. Cs. Vk. Rt. felszámolási eljárásban történő nyilvántartásba vételének elmaradása esetén is érvényesíthetőek az alperessel szemben, így a jelen perben mindenképpen fennáll az a tényállási elem, amely az alperesi mögöttes felelősség alapján fennálló fizetési kötelezettségét kiváltja.
Az alperes ezzel összefüggésben kifejtette, hogy az alperes a bejelentés elkésettségétől függetlenül azért nem felel, mert a konszernjog lényege az irányító részvénytársaság (alperes) és az irányított részvénytársaság igazgatóságai közötti közvetlen kapcsolat. Ez a közvetlen kapcsolat csak a háttérfelelős Cs. Cs. Vk. Rt.-nél mutatható ki, a Cs. Cs. Rt.-nél nem. A fentiek alapján az alperes konszernjogi felelőssége kizárt, a régi Gt. 328. §-a szerint felállított feltételrendszernek sem alanyi, sem tárgyi szempontból nem felel meg a jelen perben felvázolt tényállás. Ami pedig a felszámolói bejelentés és visszaigazolás kérdését illeti, osztja a felszámoló bíróság elutasító álláspontját. A 30 napon túli bejelentés esetén az eredeti adós is csak akkor felel, ha marad fedezet. Ennél terhesebb kötelezettség a háttérfelelősön sem kérhető számon.
A felperesek előadása szerint az utasítási jog a közvetlen irányítás alatt álló részvénytársaság igazgatóságának minden ügyére kiterjed, ezért az alperes a Cs. Cs. Vk. Rt. igazgatóságát utasíthatta a Cs. Cs. Rt. igazgatóságával kapcsolatosan is. Az érintett részvénytáraságok cégjegyzékének adatai között szerepelnie kellett volna a közvetlen irányítás alá kerülésnek, az alperes azonban elmulasztotta az ezzel kapcsolatos bejelentési kötelezettségét. Ha a Cs. Cs. Vk. Rt. vonatkozásában a felszámolási eljárásban a hitelező követelését nem igazolnák vissza, annak nincs anyagi jogi kihatása, hanem csak eljárásjogi. Ha a bíróság mégis úgy értékelné, hogy anyagi jogi vonatkozása van a hitelezői igény elismerésének, akkor az előkérdésnek minősülne a jelen peres eljárás szempontjából, és az eljárást fel kellene függesztenie.
A fellebbezést a Fővárosi Ítélőtábla alaptalannak találta.
A felperesek a keresetüket az alperessel szemben a régi Gt. 328. §-ára alapították. A régi Gt. 328. § (1) bekezdése szerint ha a többségi részesedéssel rendelkező részvénytársaság az ellenőrzött részvénytársaságnak az alaptőkéje több mint háromnegyed részét kitevő részvényeit megszerezte, az irányító részvénytársaság igazgatósága a közvetlen irányítás alá került részvénytársaság igazgatóságának a társaság vezetésére vonatkozóan utasítást adhat, amelyet ez utóbbi köteles végrehajtani (közvetlen irányítás alatt álló részvénytársaság). A (2) bekezdés értelmében az irányító társaság a közvetlen irányítás alatt álló részvénytársaság tartozásaiért korlátlanul felel. A (3) bekezdés szerint a közvetlen irányítást a cégjegyzékbe be kell jegyezni és hivatalos lapban közzé kell tenni.
Az irányító részvénytársaságra vonatkozó helytállási kötelezettség lényege abban áll, hogy az utasítási jog érvényesülésével az ellenőrzött részvénytársaság alárendelt helyzetbe kerül. Az irányító részvénytársaság felelőssége egyfajta mögöttes felelősség. A mögöttes felelősség fogalmát általános jelleggel tételes jogszabály nem fogalmazza meg, egyes eseteiről a különböző anyagi jogszabályok rendelkeznek [ebbe a körbe esik a régi Gt. 328. § (2) bekezdése is]. Kezesi felelősséget jogszabály vagy szerződés hozhat létre. Kezesi kötelezettséget tehát jogszabály is megállapíthat, de erről kifejezetten rendelkeznie kell. A régi Gt. 328. § (2) bekezdése kifejezett rendelkezést nem tartalmaz az uralkodó társaság kezesi felelősségére [mint pl. a régi Gt. 127. § (1) bekezdése a közös vállalat tartozásainál a tagok kezesi felelősségére], ezért az irányító részvénytársaság korlátlan felelőssége a közvetlen irányítás alatt álló részvénytársaság tartozásaiért mögöttes, de nem kezesi felelősség. A törvényi szabályozás értelmében a konszernhelyzet és az ezzel kapcsolatos mögöttes felelősség az irányító részvénytársaság és a közvetlen irányítása alatt álló részvénytársaság között áll fenn, és nem terjed ki az utóbbi részvénytársaság részvényesére, még akkor sem, ha az irányított részvénytársaság és részvényese között közvetlen irányítást biztosító részesedés áll fenn az előbbi javára. A konkrét ügyben az adott tényállás mellett az elsőfokú bíróság megalapozottan fogadta el az ítélet indokolásában is megjelenő alperesi álláspontot, amely szerint az alperes helytállási kötelezettsége (mögöttes felelőssége) az egyenesadós Cs. Cs. Rt. tartozásaiért nem áll fenn, mert az adós és az alperes között nincs konszernjogi kapcsolat. Az alperes és a Cs. Cs. Vk. Rt. között kétségtelenül fennálló konszernhelyzetnek pedig az előbbiek értelmében a perbevitt követelések tekintetében nincs jogi relevanciája.
A perben megállapított tényállás szerint az érintett részvénytársaságok felszámolás alatt állnak, a felszámolási eljárások még nem fejeződtek be. A Cs. Cs. Vk. Rt. felszámolója a felperesi hitelezői igények nyilvántartásba vételét elkésettség okából megtagadta, illetőleg mint vitathatónak minősíthető igényeket elbírálás végett megküldte a felszámolást elrendelő bíróságnak.
A Cstv. 38. § (3) bekezdése szerint a felszámolás kezdő időpontja után a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. A konszernhelyzet fennállása esetén az ellenőrzött részvénytársaság tartozásaiért elsősorban maga a részvénytársaság felel, az irányító részvénytársaság a régi Gt. 328. § (2) bekezdése alapján csak az ellenőrzött részvénytársaság olyan ki nem fizetett tartozásaiért köteles helytállni, amelyet az adós részvénytársaság vagyona nem fedez. A fedezetlenség azonban felszámolás esetén csak a felszámolási eljárás jogerős befejezésekor állapítható meg. Ennek eljárási jogkövetkezményeit a másodfokú bíróság azért nem vonta le, mert álláspontja szerint nincs konszernhelyzet az adós társaság (Cs. Cs. Rt.) és az alperes között.
A közvetlen irányítás alá került részvénytársaság részvényeseinek és hitelezőinek alapvető érdekeit védő rendelkezés - mint azt a Legfelsőbb Bíróság Cgf. II. 30.405/1994/2. számú határozatában kifejtette -, hogy a közvetlen irányítás ténye a cégjegyzékbe lehetőség szerint rövid időn belül bejegyzést nyerjen és a hivatalos lapban közzétételre kerüljön. Annak a körülménynek azonban, hogy az adott esetben az arra kötelezettek bejelentési és bejegyeztetési kötelezettségüknek eleget tettek-e és miképpen, a konszernjogi kapcsolat hiánya miatt nincs jogi jelentősége. A közhiteles cégnyilvántartás egyébként a valóban hiányos cégjegyzéken kívül az ott elhelyezett cégiratokat is tartalmazza (pl. alapító okiratok és azok módosításai, a közgyűlések jelenléti ívei). Az érintett részvénytársaságok esetében ezek egyszerű betekintésével a tulajdonosi állapot (részvényesi kör) nehézség nélkül megállapítható. Ezt a jogi indokolást a Fővárosi Ítélőtábla is elfogadta, és a jelen határozatánál az indokolásának részévé tette.
Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helyben hagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 13. Gf. 41.427/2003/10.)