adozona.hu
BH 2008.1.32
BH 2008.1.32
A tényállás tisztázása érdekében - a felperes kifejezett bizonyítási indítványára - a vámhatóság is köteles ellenőrizni az állítás valóságát [1957. évi IV. tv. 26. §, 2004. évi CXL. tv. 1. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhatóság 2005. március 31-én ellenőrizte a h.-i P. vámudvar előtti útszakaszon a felperes által üzemeltetett román vontatóból és félpótkocsiból álló járműszerelvényt. A tehergépjármű Románia és Anglia között textilárut szállított tranzitfuvarozás keretében.
Az ellenőrzés során a meghallgatott román állampolgár gépkocsivezető a járműszerelvényre vonatkozó érvényes közlekedési engedélyét nem tudta átnyújtani.
Meghallgatásakor arra hivatkozott, hogy ezt belépése alkalmával a cs.-i határon ...
BH 2008.1.32 A tényállás tisztázása érdekében - a felperes kifejezett bizonyítási indítványára - a vámhatóság is köteles ellenőrizni az állítás valóságát [1957. évi IV. tv. 26. §, 2004. évi CXL. tv. 1. §].
A vámhatóság 2005. március 31-én ellenőrizte a h.-i P. vámudvar előtti útszakaszon a felperes által üzemeltetett román vontatóból és félpótkocsiból álló járműszerelvényt. A tehergépjármű Románia és Anglia között textilárut szállított tranzitfuvarozás keretében.Az ellenőrzés során a meghallgatott román állampolgár gépkocsivezető a járműszerelvényre vonatkozó érvényes közlekedési engedélyét nem tudta átnyújtani.
Meghallgatásakor arra hivatkozott, hogy ezt belépése alkalmával a cs.-i határon az ott ellenőrzést tartó vámtisztviselőknek átnyújtotta. Az egy kötegben visszakapott iratait nem nézte át, így feltehető, hogy az okiratok közül az érvényes közlekedési engedélyt nem kapta vissza. A gépjárművezető kérte előadásának rövid úton való ellenőrzését.
Az elsőfokú vámhatóság az ellenőrzés eredményeként meghozott határozataival a felperest 400 000 Ft közlekedési bírság, majd külön határozatban 60 000 Ft gépjárműadó-hiány, és 300 000 Ft adóbírság megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljáró alperes külön meghozott határozataival az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. A határozatok indokolása megállapította, hogy a felperes által üzemeltetett tehergépjármű az ellenőrzéskor nem rendelkezett érvényes közlekedési engedéllyel, ezért a közlekedési, illetőleg adójogszabályokat megszegte, ebből következően bírságfizetésre kötelezhető.
Az alperesi hatóság az ügy szempontjából elhanyagolhatónak tartotta azt a tényt, hogy a fuvarozási engedély véletlenül a cs.-i vámhivatalban maradt, tekintettel arra, hogy az engedélynek az ellenőrzéskor a gépjárműben megtalálhatónak kell lennie.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
Az alperes fenntartotta a határozatában foglalt jogi álláspontját, amely alapján a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Román Szocialista Köztársaság Kormánya között a nemzetközi közúti személy és árufuvarozás tárgyában létrejött egyezmény kihirdetéséről szóló 6/1973. (II. 7.) MT rendelet 11. Cikke szerint a fuvarozási engedélyt a gépjárművezető köteles a gépjárműben tartani és az ellenőrző hatóság kérésére bemutatni.
A megyei bíróság ítéletével a felperes keresetének helyt adott, és az alperes keresettel támadott határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a tényállás teljes körű tisztázása az 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 26. §-a alapján az eljáró hatóság feladata. A gépjárművezető meghallgatáskor tett nyilatkozatát rövid úton telefonon is lehetett volna ellenőrizni.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes már a másodfokú közigazgatási eljárás során felmutatta a fuvarozási engedély másolatát, amely megegyezett az eredeti példánnyal. Ennek alapján a bíróságnak az volt az álláspontja, hogy a beléptetést végző vámhivatal közrehatása folytán maradt a közlekedési engedély a hivatal helyiségében, ezért nem alapos a gépjárművezető objektív felelősségének megállapítása a bírság jogalapja nem állott fenn.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását.
Az alperes álláspontja az volt, hogy a gépjárművezető feladata lett volna, a fuvarozási engedély meglétéről meggyőződni. Az objektív felelősség alapján a bírság kiszabásának jogalapja fennállott, nem lehet kimentési okként kezelni azt a tényt, miszerint az engedélyt a gépjárművezető a beléptető vámhatóságnál felejtette.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem alapos.
A perben nem volt vitás az a tény, hogy a felperes által üzemeltetett tehergépjármű magyarországi kilépéskor történő ellenőrzés során a gépjármű vezetője a nemzetközi közlekedési engedélyt nem tudta felmutatni. A közlekedési szolgáltatásokról és a közúti járművek üzemben tartásáról szóló 89/1988. (XII. 20.) MT rendelet (továbbiakban: MT r.) 19. § (3) bekezdése értelmében a fuvarozási tevékenység közlekedési engedélyhez kötötten végezhető, az MT r. 24. § a) pontja alapján a fuvarozási engedélyt a gépjármű vezetője köteles a gépjárműben tartani és azt az ellenőrző hatóság kérésére bemutatni.
A perben az alperes nem vitatta, hogy a felperes által üzemeltetett tehergépjármű tranzitfuvarozást végzett, és a gépjárművezetőt a Magyar Köztársaság területére való belépéskor a cs.-i határátkelőhelyen is ellenőrizték. A belépéskor megállapításra került, hogy a felperes valamennyi fuvarozáshoz szükséges hivatalos okmánnyal rendelkezett. A perben az sem volt vitatott, hogy a felperes az országon való áthaladáskor minden további megállás, illetőleg az út megszakítása nélkül érkezett az országból való kilépésre a határátkelőhelyre, ahol ismételt ellenőrzését végezték el. Az alperes által nem volt vitatott az a megállapított és a felperes által a peres eljárás során tanúvallomással is megerősített tényállás, mely szerint a felperesnél az országba való belépéskor felmutatott valamennyi okmány rendelkezésre állt, az okmányokat az ellenőrzést végző beléptető vámhivatal megtekintette, majd azt a gépjárművezetőnek visszaadta. Az így visszaadott okmányok közül egy okmány, a nemzetközi fuvarozási engedély maradt véletlenül a beléptető vámhivatal hivatalos helyiségében.
Helytállóan hivatkozott az alperes határozatában arra, hogy mivel a gépjárművezető az ellenőrzéskor nem tudta felmutatni a fuvarozási engedélyt, a hatóságot további bizonyítási kötelezettség nem terheli. Egyetértett azonban a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságnak azon álláspontjával, hogy abban az esetben, amikor a felperes kérte a tényállás tisztázását, előterjesztett olyan bizonyítási indítványt, amely valószínűsítette a hiányzó okirat meglétét másik hasonló ügykörben eljáró államigazgatási szervnél, erre tekintettel az eljáró, ellenőrző hatóságnak a hivatkozott Áe. 26. § (1) bekezdése szerinti tényállás tisztázási kötelezettsége fennállott.
A peres eljárás során hatályos és a vámeljáráskor alkalmazandó államigazgatási eljárási törvény alapelvei közé tartozott a közhatalmat gyakorló igazgatási hatóság eljárásában a humanizmus érvényesítése, amely abból eredt, hogy a közhatalmat gyakorló igazgatási hatóság szolgáltató közigazgatás iránti igényt és követelményt is kielégít.
Ennek az elvnek a még fokozottabb megvalósítási követelményét írta elő az ellenőrzéskor ugyan még hatályban nem lévő, de már a jogalkotó által kihirdetett, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 1. § (2) bekezdése, mely kimondta, hogy a közigazgatási hatóság a hatáskörének gyakorlásával nem élhet vissza, hatásköre gyakorlása során a szakszerűség, az egyszerűség és az ügyféllel való együttműködés követelményeinek megfelelően köteles eljárni.
Ennek az elvnek az érvényre juttatását jelentette volna az a perbeli, a szokványos helyzettől teljesen eltérő speciális eset, amikor a felperes éppen arra hivatkozott, hogy a vámhatóság közreműködése miatt nem állt rendelkezésre a gépjárművezetőnél az egyik okirat.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság azon álláspontjával - e kivételes helyzetben -, miszerint a bírság (mind a közlekedési, mind az adóbírság) kiszabásának jogszabályi feltételei nem álltak fenn. A felperes bizonyítási indítványának helyt adása esetén a jogszerű állapot helyreállítható volt.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése szerint hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.410/2006.)