adozona.hu
BH+ 2008.1.47
BH+ 2008.1.47
Gazdasági esemény hiányában az áfa-levonási jog nem gyakorolható [1992. évi LXXIV. tv. 32. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság új eljárásban bevallás utólagos pénzösszeg kiutalása előtti ellenőrzést folytatott le a felperesnél 2004 április hónapra vonatkozóan általános forgalmi adónemben, melynek eredményeként határozatával összesen 53 887 000 Ft adókülönbözetet és 26 323 000 Ft adóbírságot állapított meg a felperes terhére.
A vizsgált időszakban a felperes hulladék-nagykereskedelemmel foglalkozott és az ellenőrzés a határozatokban felsorolt gazdasági társaságok által kibocsátott, és a felpere...
BH+ 2008.1.47 Gazdasági esemény hiányában az áfa-levonási jog nem gyakorolható [1992. évi LXXIV. tv. 32. §]
Az elsőfokú adóhatóság új eljárásban bevallás utólagos pénzösszeg kiutalása előtti ellenőrzést folytatott le a felperesnél 2004 április hónapra vonatkozóan általános forgalmi adónemben, melynek eredményeként határozatával összesen 53 887 000 Ft adókülönbözetet és 26 323 000 Ft adóbírságot állapított meg a felperes terhére.A vizsgált időszakban a felperes hulladék-nagykereskedelemmel foglalkozott és az ellenőrzés a határozatokban felsorolt gazdasági társaságok által kibocsátott, és a felperes által befogadott számlák vonatkozásában az általános forgalmi adó levonhatóságát a gazdasági esemény megtörténtének hiányában nem engedélyezte. Hivatkozott arra, hogy a gazdasági társaságok nem rendelkeztek hulladékkereskedelmi tevékenység folytatásához előírt engedéllyel, telephellyel, alkalmazottal, gépjárművel, gépi feldolgozáshoz szükséges gépi berendezésekkel. Egyik társaság sem tudta megjelölni a nagy mennyiségű hulladék eredetét. A nyilatkoztatott ügyvezetők ellentmondásba keveredtek, a fuvarleveleken nem szerepelnek a számlakibocsátó cégek megnevezése, a mázsajegyeken a számlakibocsátók esetében leradírozott felirat szerepel, a vasúti szállításoknál a M. alkalmazottak nem ismerték a számlakibocsátó cégeket. Az adóhatóság szerint a számlakibocsátók részben a K. Kft. és a H. Kft. által leszállított hulladék legalizálását végezték a számlák kibocsátásával. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében elsődlegesen az adóhatóság határozatának megváltoztatását, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését és az adóhatóság új eljárásra utasítását indítványozta azzal, hogy a határozat megsértette az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 35. § (1) bekezdését, 44. § (5) bekezdését, az adózós rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 140. § (2) bekezdését. A számlák alakilag és tartalmilag megfelelők, valós gazdasági eseményt tükröznek. Az adólevonási jogot nem befolyásolják olyan körülmények, amelyek a számla kibocsátójának róhatók fel, és amelyre az adóalany ráhatással nincs. A mázsajegyeken történő leradírozás nem bír jelentőséggel. A mázsajeggyel, illetve fuvarlevéllel összefüggésben az adóhatóságok megsértették az Art. 140. § (2) bekezdésében írt tilalmat.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában utalt az Áfa tv. 32. § (1) bekezdés a) pontjára, 35. § (1) bekezdésére, 44. § (5) bekezdésére, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésére azzal, hogy az adó-visszaigénylés teljesítésének elsődleges feltétele az olyan termékértékesítés, amelyről alakilag és tartalmilag hiteles, megbízható és helytálló adatokat tartalmazó számlát állítanak ki.
Megítélése szerint az alperes maradéktalanul feltárta az ügyben irányadó tényállást, így nem sérült az Art. 97. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezés. Az Sztv. értelmében a felperesnek kellett olyan külső vagy belső dokumentummal rendelkeznie az adóellenőrzés során, amely teljes mértékben alátámasztják a számlában feltüntetett adatok valódiságát és a számlában megjelölt gazdasági esemény megtörténtét.
Az adóellenőrzés során megállapításra került, hogy egyik számlakibocsátó sem rendelkezett hulladékkereskedelmi tevékenység folytatásához jogszabályban előírt engedéllyel, telephellyel, mely nélkül kétséges a hulladék felvásárlásának elvégzése és az előírt hulladék gépi feldolgozása. A számlakibocsátóknak sem alkalmazottja, sem gépjárműve, sem a gépi feldolgozáshoz szükséges gépi berendezése nem volt. Az iratanyagok ellenőrzése azért vált lehetetlenné, mert a társaságot időközben vagy eladták, vagy az iratokat ellopták, a társaság képviseletére jogosultak nem nyilatkoztak, vagy nyilatkozat esetén ellentmondásba keveredtek.
A felperes érvelésével szemben az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az ügy megítélése szempontjából jelentősége van a leradírozott mázsajegyeknek és fuvarleveleknek. A könyvviteli nyilvántartások bejegyzése alapjául szolgáló adatokat nem lehet nyilatkozatokkal pótolni és a meglévő mázsajegyek, fuvarlevelek sem alkalmasak a számlákban foglalt gazdasági események alátámasztására.
Az elsőfokú bíróság kitért arra is, hogy a gazdasági esemény megtörténtének igazolására a vételár kifizetése önmagában nem alkalmas. Megállapította, hogy a szállítók a beszerzett áruk eredetét nem tudták hitelesen igazolni, a felperes birtokában lévő mázsajegyek a leradírozás következtében megkérdőjelezhetők.
Az Áfa tv. 44. § (5) bekezdésével kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a kellően körültekintő magatartás szempontjainak meghatározásánál nem hagyható figyelmen kívül a tényállással megvalósított gazdasági esemény értékelése. A felperes maga is olyan tevékenységet végez, amelyre az Áfa tv. a normál szabályoktól eltérő szabályozást tartalmaz, így a kellő körültekintés meghatározása is e speciális jelek figyelembevételével történhet. A felperes azonban nem győződött meg arról, hogy a perrel érintett számlakibocsátók rendelkeznek-e engedélyekkel, a hulladék feldolgozásához szükséges eszközökkel. A felperes utalt ugyan arra, hogy a számlakibocsátók egyéb úton is elvégezhetik a feldolgozást, de ennek ellenőrzéséről, igazolásáról nem győződött meg semmilyen módon.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes nem sértette meg az Art. 140. § (2) bekezdését, mivel az új eljárás lefolytatását elrendelő határozat szerint kizárólag a számlákban érvényesített árukészlet vizsgálatára kapott volna felhatalmazást, a mázsajegyek, fuvarlevelek vizsgálatára nem. Az árukészlet meglétének megállapításához szükség van a mázsalevél vizsgálata annak megállapítására, hogy a számlában foglalt mennyiség ténylegesen megvolt, átvételre került-e. Az árukészlet vizsgálatának tehát tényállási elemei közé tartozik - a tevékenység sajátos jellege folytán - a mázsajegy és a fuvarlevél is.
A felperes az Áfa tv. 44. § (5) bekezdésében foglaltak szerint nem tanúsított kellően gondos eljárást, így az alperesi határozat - a felperes által hivatkozott Európai Bíróság C-354/03., C-355/03., C-484/03. számú ügyben hozott ítéletére figyelemmel - nem jogszabálysértő.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte annak hatályon kívül helyezését és a keresetnek történő helyt adást azzal, hogy megsértette az Áfa tv. 4. §, 32. és 33. §, 44. § (5) bekezdésében, 63. § (2) bekezdésében, 64/B. §-ában foglaltakat, valamint az Art. 97. § (4) bekezdésébe, 140. § (2) bekezdésébe, az Sztv. 15. § (3) bekezdésébe, a Pp. 3. § (3) bekezdésébe, 213. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésébe ütközik. Az alperes a tényállást nem tárta fel maradéktalanul és azt kellően nem bizonyította. A mázsajegyek leradírozásának nincs jelentősége, a felek között a gazdasági kapcsolat létrejött, ezt a számlakibocsátók is elismerték. Az elsőfokú bíróság nem tájékoztatta a feleket a bizonyítási teherről. A felperes kellő körültekintéssel járt el, az ügylet körülményei nem térnek el a szokásostól. A felperesnek nincs ráhatása arra, hogy a beszállító alkalmaz-e valamely különleges adózási módot. Az adóhatóságok az új eljárásban nem vizsgálhatták volna ismételten a mázsajegyeket, illetve fuvarleveleket.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta annak ténybeli és jogi helytállóságára hivatkozva.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Áfa tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a 34. § szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből (48. § (1) bekezdés) levonja azt az összeget, amelyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany - ideértve átalakulása esetén annak jogelődjét is - valamint az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany rá áthárított. Az Áfa tv. 35. § (1) bekezdése alapján az adólevonási jog - ha az adózás rendjéről szóló törvény másként nem rendelkezik - kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Az Sztv. 15. § (3) bekezdése alapján a könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatónak, bizonyítónak, kívülállók által is megállapíthatónak kell lenniük. A 166. § (2) bekezdés értelmében a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie.
Ezen jogszabályi előírások figyelembevételével vizsgálta az elsőfokú bíróság az alperesi határozat jogszerűségét, vagyis, hogy a vitatott számlák esetén megállapíthatók-e a számlában foglalt gazdasági események megtörténte.
Ezt a vizsgálatot mind a számlakibocsátók, mind a számlabefogadó felperes vonatkozásában elvégezte az elsőfokú bíróság. Feltárta azokat az egyedi hiányosságokat, amelyek önmagukban nem vezettek volna a gazdasági esemény hiányának megállapítására, de egymást erősítve ezen tényekre és bizonyítékokra, vagy bizonyítatlanságokra figyelemmel jogszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a perbeli számlák esetében az abban foglalt gazdasági események megtörténte nem bizonyított.
A számlabefogadó felperesi oldalon vizsgálta az elsőfokú bíróság a felperes által az adóhatóság rendelkezésére bocsátott fuvarleveleket és mázsajegyeket. A felperes hivatkozásával szemben minden olyan iratnak jelentősége van, amely az adott gazdasági esemény valódiságát tanúsítja akár a felek személyét, akár a termék megnevezését, mennyiségét, a szolgáltatás fajtáját, stb. Így nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a körülményt, hogy a vizsgált iratanyagban éppen ezen vitatott számlákhoz kapcsolódó mázsajegyeken került sor adatok eltüntetésére, leradírozására. Szintén hiányosságok voltak a fuvarlevelekkel kapcsolatban, mivel azon nem szerepeltek a vitatott számlakibocsátó cégek megnevezései. A felperes állítása szerint éppen a fuvarlevelek és a mázsajegyek alapján kerültek kiállításra a vitatott számlák. Ezek a fuvarlevelek és mázsajegyek azonban olyan hiányosak, hogy nem bizonyítják a számla tartalmi valódiságát.
A Legfelsőbb Bíróság nem osztja a felperesnek az Art. 140. § (2) bekezdésére, mint eljárásjogi jogszabálysértésre való hivatkozást. Az Art. 140. § (2) bekezdése alapján új eljárásra utasítás esetén a felettes szerv határozatában meghatározza az új eljárásban vizsgálandó körülményeket, illetőleg az adót, költségvetési támogatást és bevallási időszakot. Az adóhatóság a felettes szerve, vagy a bíróság által elrendelt új eljárásban kizárólag az új eljárás elrendelésére okot adó körülményeket, illetőleg az ezekkel összefüggő tényállási elemeket vizsgálhatja.
Az alperesnek az elsőfokú határozatot megsemmisítő és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasító határozata az alábbiakat tartalmazta: "Eljárásom során megállapítottam, hogy arra a kérdésre, hogy a hét beszállító társaság által kiállított számlákon feltüntetett színesfémhulladék mennyiség ténylegesen megvételre került-e az adózó társaság részéről, megnyugtató válasz adózó árukészleteinek és értékesítéseinek vizsgálata nélkül nem adható. Az elsőfokú adóhatóság nem tisztázta, hogy valóban megtörténtek-e, illetve valóban a számlán szereplő felek között történtek-e meg azok a gazdasági események, amelyek igazolása céljából a számlák, mázsajegyek, fuvarlevelek kibocsátásra kerültek, azonban mely gazdasági események megvalósulását a számlakibocsátóknál és partnereiknél lefolytatott vizsgálat során tapasztaltak erőteljesen megkérdőjeleznek".
A fentiek alapján az új eljárásban nemcsak az árukészlet mennyiségbeli feltárását kellett elvégeznie az adóhatóságnak, hanem vizsgálnia kellett, hogy a gazdasági események valóságban megtörténtek-e a számlán szereplő felek között. Ehhez vizsgálni kellett a vitatott gazdasági eseményt felperes szerint igazoló iratokat, így a mázsajegyeket és a fuvarleveleket is. Az adóhatóság nem vont be körébe olyan vizsgálandó körülményeket, amelyre ne lett volna felhatalmazása.
Az Áfa tv. 44. § (5) bekezdése alapján a számlában, az egyszerűsített számlában feltüntetett adatok valódiságáért a kibocsátó felelős. A bizonylatban vevőként feltüntetett adóalany adózással kapcsolatos jogai nem sérülhetnek, ha az adóköteles tényállás kapcsán a termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás körülményeit figyelembe véve kellő körültekintéssel járt el. A Legfelsőbb Bíróság egyetért az elsőfokú bíróságnak az Áfa tv. 44. § (5) bekezdésében foglaltakkal kapcsolatban kifejtett elvi indokolásával, de ezt jelen perre konkretizálva az alábbiakkal egészíti ki.
A Legfelsőbb Bíróság az Áfa tv. 44. § (5) bekezdésével kapcsolatban elvi éllel fejtette ki jogi álláspontját az EBH 2005/1258. számú határozatában. Ennek leglényegesebb eleme, hogy a kellő gondosság tanúsításának megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha a számla hiteltelensége olyan okból következik be, amelyről a számlabefogadónak nem volt tudomása, arról tudomást sem szerezhetett volna, nem ismerhette fel és arra ráhatása sem volt vagy nem lehetett. A perbeli esetben azonban az elsőfokú bíróság jogerős ítélete és a Legfelsőbb Bíróság ítélete is azt állapította meg, hogy a felperes és a számlakibocsátók között gazdasági kapcsolat nem jött létre. Nem kizárólag a számlakibocsátók oldalán fennálló valamely hiányosság folytán vált hiteltelenné a számla, a számlák tartalmi hiteltelensége, a nem létező gazdasági kapcsolatokra alapított, ez a körülmény mindkét, a számlában szereplő félnek felróható. A felperes nem hivatkozhat kellő gondosságra olyan gazdasági eseménynél, amely létre sem jött, mert a gazdasági kapcsolat nem állt fenn a számlában szereplő gazdasági társaságok között. Ebből a szempontból lényegtelen, hogy a felperes vizsgálta-e a számlakibocsátók engedélyét, vagy rendelkeztek-e az értékesített hulladék feldolgozásához szükséges eszközökkel. Ezek a körülmények ugyanis irrelevánsak, mert a gazdasági kapcsolat nem jött létre, így a felperes kellő körültekintésre alappal nem hivatkozhat.
Az alperes határozatát arra alapította, hogy a számlákban szereplő felek között a gazdasági kapcsolat nem jött létre. Erre figyelemmel a felperes bizonyítási kötelezettsége a Pp. 3. § (3) bekezdésében szabályozott tájékoztatás nélkül is egyértelmű volt, hiszen kereseti kérelmét is arra alapította, hogy valós gazdasági eseményekről kiállított számla alapján kívánt élni az általános forgalmi adólevonási jogosultságával.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - annak kiegészítésével - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Kfv.I.35.382/2006.)