adozona.hu
BH+ 2008.1.37
BH+ 2008.1.37
Az egyszemélyes kht. egyedüli tulajdonosa határozatának írásbeli átadásával az alperes eleget tett írásbeli értesítési kötelezettségének. Az alapítói határozat megtámadására engedett elévülési határidő nyugvásának megállapítása körében vizsgálandó körülmények [1997. évi CXLIV. tv. (továbbiakban: Gt. II.) 47. § (3) bek., 51. § (6) bek., 171. § (1) bek., 172. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperesi kht. egyszemélyes társaság, tulajdonosa Sz. Város Önkormányzata. Az önkormányzat képviselőtestülete 2006. május 8-án tartott testületi ülésen meghozta 91/2006. (V. 08.) Kt. számú határozatát, mellyel a felperest az alperes kht. ügyvezetői tisztségéből azonnali hatállyal visszahívta, egyben munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette. A határozat meghozatalát követően a felperes a cégbíróságon törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezett, majd azt követően, hogy kérelm...
BH+ 2008.1.37 Az egyszemélyes kht. egyedüli tulajdonosa határozatának írásbeli átadásával az alperes eleget tett írásbeli értesítési kötelezettségének. Az alapítói határozat megtámadására engedett elévülési határidő nyugvásának megállapítása körében vizsgálandó körülmények [1997. évi CXLIV. tv. (továbbiakban: Gt. II.) 47. § (3) bek., 51. § (6) bek., 171. § (1) bek., 172. § (1) bek.].
Az alperesi kht. egyszemélyes társaság, tulajdonosa Sz. Város Önkormányzata. Az önkormányzat képviselőtestülete 2006. május 8-án tartott testületi ülésen meghozta 91/2006. (V. 08.) Kt. számú határozatát, mellyel a felperest az alperes kht. ügyvezetői tisztségéből azonnali hatállyal visszahívta, egyben munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette. A határozat meghozatalát követően a felperes a cégbíróságon törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezett, majd azt követően, hogy kérelmét hatáskör hiánya miatt a cégbíróság elutasította, 2006. augusztus 4-én a határozat hatályon kívül helyezése iránt pert indított. A felperes a munkaügyi bíróságon a munkaviszonya rendkívüli felmondással történő megszüntetése miatt is kereseti kérelmet terjesztett elő.A felperes perbeli keresetében kérte, hogy a bíróság az alperesi alapító 91/2006. (V. 08.) Kt. számú határozatát helyezze hatályon kívül.
Az alperes a kereset elutasítását indítványozta.
A megyei bíróság ítéletével az alperesi alapító 91/2006. (V. 08.) Kt. számú határozatát hatályon kívül helyezte, rendelkezett az elsőfokú perköltség viseléséről. Ítélete indokolásában többek között kifejtette, a Ptk. 57. § (2) bekezdése folytán irányadó, a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. tv. 47. §-a alapján vizsgálandó volt, hogy a felperes keresetét határidőn belül terjesztette-e elő. Kifejtette, a felperes keresetét a határozat meghozatalától számított 30 napon túl, de 90 napon belül benyújtotta, és igazolási kérelmet is előterjesztett, ezen utóbbit pedig a Pp. 109. § (3) bekezdése szerint méltányosan kell elbírálni. Hangsúlyozta, a felperes törvényességi felügyeleti eljárást, illetve munkaügyi pert is kezdeményezett, s a törvényességi felügyeleti eljárásban szerzett tudomást arról, hogy a kérelem a törvényességi felügyeleti eljárásban nem volt elbírálható. A felperes a legegyszerűbb, legcélravezetőbb jogorvoslati eszközt kívánta igénybe venni, amikor törvényességi felügyeleti kérelmét előterjesztette. Az elsőfokú bíróság amellett, hogy a perbeli határozat érvénytelenséget a véleményezési szabályok megsértése miatt megállapította, rámutatott arra is, hogy a Gt. 172. §-ának (1) bekezdése írásbafoglalási kötelezettséget ír elő. Az írásbafoglalás az adott esetben elmaradt, mert az egyedüli tag képviseletében eljáró polgármester a testületi ülés alapján nem hozta meg az alapítói határozatot és nem foglalta írásba. "Az írásbafoglalási kötelezettség és értesítési kötelezettség elmaradása a keresetindítási határidő alperesi számítását megkérdőjelezhetné, bár a felperes arra nem hivatkozott, elismerte, hogy az ülésen jelen volt."
Az ítélőtábla ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Rendelkezett a perköltség viseléséről. Ítélete indokolásában kifejtette, a 4/2003. PJE határozat alapján megállapítható, hogy a felperes a Gt. 47. § (3) bekezdésében meghatározott, a perindításra rendelkezésre álló 30 napos kimentésre alapot adott anyagi jogi határidőt túllépte. A bíróság az elévülés szabályait alkalmazva arra a következtetésre jutott, az elévülés nyugvása akkor lenne megállapítható, ha valamilyen körülmény felperest ténylegesen és hibáján kívül akadályozta volna a keresetlevél benyújtásában. A felperes a határozatról tudomást szerzett, ezt igazolja, hogy 30 napon belül a törvényességi felügyeleti kérelmet, továbbá munkaügyi keresetét előterjesztette, így olyan tényleges akadály nem volt, ami a felperest a keresetindításban meggátolta volna.
Felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Kifejtette, az alapító képviseletében eljáró polgármesternek a Gt. 172. § (1) bekezdése alapján írásba foglalt alapítói határozatot kellett volna hoznia, és azt a felperes részére kézbesítenie kellett volna. Miután ez elmaradt a jogorvoslati határidő el sem indult. A másodfokú bíróság nem foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy született-e egyáltalán jogszerű alapítói határozat. Önmagában az, hogy a felperes jelen volt az ülésen, nem mentesíti az alperest az alól, hogy a határozatot megfelelő okirati formába foglalja. Kifejtette továbbá a munkaügyi bíróságnak a Pp. 129. § (1) bekezdése alapján az ügyvezetői tisztségből történő visszahívás jogellenességének megállapításával kapcsolatos igény tekintetében meg kellett volna állapítania hatásköre hiányát és a keresetet át kellett volna tennie a megyei bíróságra, ez esetben pedig úgy kellene tekinteni, hogy a felperes a keresetet időben nyújtotta be. Az ítélőtábla nem foglalkozott azzal sem, hogy a 2006. május 9-i tájékoztatóban kifejezetten az szerepelt, miszerint a felperes a munkaügyi bírósághoz fordulhat, ezért az alperes elévülési kifogása rosszhiszemű, és a Ptk. 4. § (4) bekezdésben szereplő alapelvbe ütközik. Felperes álláspontja szerint mindaddig, amíg a cégbíróság végzését nem kapta kézhez nem volt abban a helyzetben, hogy igényét a megyei íróság előtt érvényesítse.
Az alperes a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra nem tett észrevételt.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és arra a megállapításra jutott, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a 4/2003. PJE határozatban foglaltakat a másodfokú bíróság helyesen értelmezte.
A Gt. 172. § (1) bekezdése előírja, hogy "egyszemélyes társaságnál a taggyűlési hatáskörbe tartozó kérdésekben a 171. § (1) bekezdésében meghatározott tag dönt és erről a vezető tisztségviselőket írásban köteles értesíteni." A felperes által sem vitatottan a felperes azon túlmenően, hogy a testületi ülésen részt vett, így a határozatról tudomást szerzett, kézhez kapta a polgármester által aláírt 2006. május 9-i keltű levelet, mely tartalmazta többek között, hogy a képviselőtestület a felperest az ügyvezetői tisztségből azonnali hatállyal visszahívta. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint ez a levél a Gt. 172. § (1) bekezdése szerinti írásbeli értesítési kötelezettségnek az adott tényállás mellett megfelel. Tekintetbe vette, hogy az egyedüli tulajdonos nevében a tagi jogokat az alperesnél a képviselőtestület gyakorolja, figyelemmel a társasági szerződés 11.1. pontjában foglaltakra. Az adott ügyben nem bírálható el, hogy mi lett volna a munkaügyi bíróság helyes eljárása, az azonban tényként szögezhető le, hogy a támadott határozat egyrészt társasági jogi (ügyvezető visszahívása), másrészt munkajogi (munkaviszony rendkívüli felmondása) tárgyú. Az ügyvezető visszahívásáról döntő taggyűlési határozatnak nem kellett az esetleges jogorvoslati kérelem benyújtása tekintetében tájékoztatást tartalmaznia, ilyen előírás a Gt.-ben nem szerepel. A felperes a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról, és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. tv. 51. § (6) bekezdésébe ütköző jogorvoslati eszközt vett igénybe, amikor törvényességi felügyeleti kérelmét előterjesztette. Ez azonban nem adhat jogszerűen alapot annak megállapítására, hogy a felperes a törvényességi felügyeleti kérelme elbírálásáig nem volt abban a helyzetben, hogy igényét a megyei bíróság előtt érvényesítse és ezért az elévülési jellegű határidő nyugodott.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Gfv.X.30.370/2007.)