adozona.hu
BH 2007.12.421
BH 2007.12.421
A gyógyszertári tevékenységet folytató betéti társaság - személyes gyógyszertár-működtetési joggal rendelkező - kültagjának tagsági jogviszonya megszűnésekor az elszámolás során irányadó szempontok [1988. évi VI. tv. (továbbiakban: Gt.) 61. § (3) bek., 81. §; 1994. évi LIV. tv. 2. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a módosított keresetében kérte kötelezni az I. r. alperest 6 793 000 Ft és ennek 2000. március 20-ától a kifizetésig járó késedelmi kamatainak megfizetésére, a per költségeinek viselésére. Mögöttes helytállásra köteles személyként a II. r. alperest is kérte marasztalni a keresetében megjelölt összeg erejéig. Követelésének jogcímeként a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (továbbiakban: Gt.) 81. §-ára hivatkozott. Előadta, hogy az I. r. alperes betéti társaságban fen...
BH 2007.12.421 A gyógyszertári tevékenységet folytató betéti társaság - személyes gyógyszertár-működtetési joggal rendelkező - kültagjának tagsági jogviszonya megszűnésekor az elszámolás során irányadó szempontok [1988. évi VI. tv. (továbbiakban: Gt.) 61. § (3) bek., 81. §; 1994. évi LIV. tv. 2. §].
A felperes a módosított keresetében kérte kötelezni az I. r. alperest 6 793 000 Ft és ennek 2000. március 20-ától a kifizetésig járó késedelmi kamatainak megfizetésére, a per költségeinek viselésére. Mögöttes helytállásra köteles személyként a II. r. alperest is kérte marasztalni a keresetében megjelölt összeg erejéig. Követelésének jogcímeként a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (továbbiakban: Gt.) 81. §-ára hivatkozott. Előadta, hogy az I. r. alperes betéti társaságban fennállt kültagsági jogviszonya 1999. december 20-ával megszűnt. 2000. március 20-án az I. r. alperestől, vagyonelszámolás jogcímén átvett bruttó 2 582 000 Ft-ot. A társasági vagyonnak, tagsági jogviszonyának megszűnése időpontjában fennállott állapot szerinti forgalmi értékére, az alapításkor általa rendelkezésre bocsátott vagyoni hozzájárulás mértékére tekintettel, a reá eső és még ki nem adott vagyonrész különbözeteként jelölte meg, az alperesektől követelt összeget.Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Annak jogalapját elismerték, az összegszerűséget vitatták.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének részben helyt adott. Kötelezte az I. r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 3 211 200 Ft-ot, és annak késedelmi kamatát. Az elsőfokú bíróság kimondta, amennyiben a követelés az I. r. alperestől behajthatatlan, úgy a II. r. alperes köteles annak megfizetésére. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította.
Határozatának indokolása szerint, követve a kialakult bírói gyakorlatot, a felperest megillető vagyonrész megállapításának alapja, az I. r. alperes társaság teljes vagyonának, a felperes tagsági viszonya megszűnése időpontjában fennálló forgalmi értéke volt. Ezt az értéket dr. K. P. vagyonértékelési szakértő véleménye alapján, 28 966 000 Ft-ban határozta meg.
Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta: a vagyonértékelési szakértő kirendelését megelőzően eljárt igazságügyi könyvszakértők - saját nyilatkozatuk szerint - a vagyonértékelésre képesítéssel nem rendelkeztek. Többször kiegészített véleményük ellenére, az érdemi döntés meghozatalához szükséges volt újabb szakértői vélemény beszerzése. Az újonnan kirendelt vagyonértékelési szakértő, a betéti társaság vagyonának forgalmi értékét kombinált, diszkontált, cash-flow módszerrel határozta meg, és kontroll módszerekkel, illetve súlyozás alapján pontosította.
Az elsőfokú bíróság rögzítette azt is, hogy e szakvéleményt, a tárgyaláson tett kiegészítéssel együtt elfogadta. A szakértő az általa alkalmazott módszereknek, és a könyvszakértői véleményektől való eltérések okainak ugyanis magyarázatát adta. A szakértői vélemény ezáltal mentessé vált, a Pp.182. § (3) bekezdésében írt hibáktól. Annak alapján, 20%-os mértékű vagyoni hozzájárulásra tekintettel, a felperest megillető vagyonrész összegét 5 793 200 Ft-ban megállapította. Az I. r. alperes által korábban kifizetett összeg figyelembevételével a különbözet megfizetésére, elsődlegesen az I. r. alperes, mögöttes helytállási kötelezettként, a Gt. 94. § (1) bekezdése alapján a II. r. alperes köteles.
Az elsőfokú bíróság a határozatában kifejtette azt is, hogy az elszámolás során, a II. r. alperes személyes gyógyszertár-működtetési jogát annak figyelembevételével értékelte, hogy a II. r. alperes a gyógyszertárat betéti társaság keretében működteti. A működtetési jog ezért a betéti társaságot illeti meg. Annak vagyoni értéke a betéti társaság vagyonába tartozik. Az, az elszámolás során, a felperes javára is figyelembe veendő.
Az I. r. alperes fellebbezése folytán indult másodfokú eljárás során, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette. Fellebbezett részét helybenhagyta. Határozatának indokolásában kifejtette: az elsőfokú bíróság a tényállást, a bizonyítékoknak a Pp. 206. § (1) bekezdése szerinti indokolt és okszerű mérlegelése alapján, helyesen állapította meg. Jogkövetkeztetései helytállóak, érdemi döntése megalapozott.
A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a szakértői vélemények összességéből és a Magyar Gyógyszerész Kamara tájékoztatójából kitűnik, hogy az I. r. alperes vagyonának értékét, a dologi érték mellett, az üzleti érték is meghatározza. A kettőnek együttesen kell megjelennie abban az elszámolási értékben, amely a felperes jutójaként, a vagyoni betétek szerint számított összeg alapjául szolgál.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint, dr. K. P. igazságügyi vagyonértékelési szakértő, az I. r. alperes 1999. december 20-án fennállt üzleti értékét, az egyik elismert módszerrel, a kombinált, diszkontált, cash-flow módszer felhasználásával határozta meg. A korábban adott igazságügyi könyvszakértői véleményekben mutatkozó bizonytalanságok és hiányosságok kiküszöbölésével, ez a szakértői módszer, kiegészítve kontroll módszerekkel, az I. r. alperes vagyonának forgalmi értékére megbízható adatokat szolgáltatott. Helyesen járt el ezért az elsőfokú bíróság, amikor döntését dr. K. P. szakértő megállapításaira és következtetéseire alapította.
A másodfokú bíróság kitért arra is, hogy a bírói gyakorlat szerint a gyógyszertárnak is van üzleti értéke. A tagsági viszony megszűnése folytán esedékessé váló vagyoni elszámolás során ezért arra is figyelemmel kell lenni. Tévesnek tartotta az I. r. alperes azon álláspontját, hogy a működtetési jog minden esetben, a személyi joggal rendelkező gyógyszerészt illeti meg, és ezért a működtetési joghoz kapcsolódó üzleti érték is csak a javára vehető figyelembe.
A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság azon álláspontjával is, hogy a személyes gyógyszertár-működtetési jog egyik eleme a személyi jog, másik eleme a működtetési jog. Ha a gyógyszerész betéti társaság keretében működteti a gyógyszertárat, a személyi jog és a működtetési jog jogosultjának személye elválik. A személyi jog a gyógyszerészé, míg a működtetési jog a betéti társaságé. A másodfokú bíróság utalt arra, hogy a Fővárosi Ítélőtábla IH 2004/137. szám alatt közzétett eseti döntésében ugyanezt az álláspontot fejtette ki.
A másodfokú bíróság egyetértett abban is az elsőfokú bírósággal, hogy e működtetési jog a társasági vagyon értékét növelte. E megnövekedett értékre figyelemmel kellett a felperesre jutó, pénzben kifizetendő vagyonrészt megállapítani.
Az I. r. alperes a jogerős ítélettel szemben benyújtott felülvizsgálati kérelmében annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte. Az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértésként hivatkozott arra, hogy az eljárt bíróságok a perben beszerzett szakértői vélemények között fennálló ellentmondások kiküszöbölése végett, a Pp. 182. § (4) bekezdése alapján, a felülvizsgálatot nem rendelték el az igazságügyi könyvszakértői bizottság megkeresésével. Az I. r. alperes előadta azt is, hogy a gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályairól szóló 1994. évi LIV. törvény (továbbiakban: Gytv.) 2. § f) pontját is sérti a jogerős ítélet. Amennyiben ugyanis a II. r. alperes személyéhez kötődő személyes gyógyszertár-működtetési jog, az I. r. alperes társaság vagyonának könyv szerinti érték feletti értékét növeli, azt csak javára lehet figyelembe venni, a felperes jutójának meghatározásakor figyelmen kívül hagyandó.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a jogerős ítélet meghozatalának időpontjára tekintettel alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése alapján, a támadott határozatot, a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között vizsgálta. Megállapította, hogy a jogerős ítélet az alábbiak szerint jogszabálysértő.
A Gt. 21. § (1) bekezdés c) pontja értelmében, a társasági szerződésben meg kell határozni a társaság tevékenységi körét, a d) pont szerint a társasági vagyon mértékét, rendelkezésre bocsátásának módját és idejét. A Gt. 4. § (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy hatósági engedélyhez kötött tevékenységet a társaság csak ennek birtokában végezhet. A Gt. 22. § (1) bekezdés rendelkezése kimondja, hogy a gazdasági társaság vagyonát a tagok bocsátják rendelkezésre, akik a nyereségből, illetőleg a vagyonnövekményből közösen részesednek. A Gt. 60. § (1) bekezdés szerint a tag pénzben és elhasználható, vagy helyettesíthető dolgokban nyújtott vagyoni hozzájárulása a társaság tulajdonába, egyéb vagyoni hozzájárulása a társaság tulajdonába, vagy használatába kerül. A (4) bekezdés a társaság által, a működése során szerzett vagyont a társaság tulajdonába sorolja. A Gt. 61. § (3) bekezdése értelmében a vagyoni hozzájárulás vagy értéke kiadását csak a társaság, vagy a tagsági viszony megszűnésekor lehet követelni. A Gt. 81. § (1) bekezdés alapján a társaságtól megváló taggal a tagsági viszony megszűnésének időpontjában fennállott állapot szerint kell elszámolni, követelését pénzben kell kifizetni. A Gt. 94. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a betéti társaságra - eltérő rendelkezés hiányában - a közkereseti társaság szabályait kell alkalmazni.
A Gytv. 1999. július 1-jétől hatályos 2. § f) pontja értelmében személyes gyógyszertár-működtetési jog: "megfelelő szakképesítéssel és szakmai gyakorlattal rendelkező gyógyszerész részére, közforgalmú gyógyszertár kizárólagos működtetésére, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Országos Tisztifőorvosi Hivatala (OTH) által adott engedély (a továbbiakban: személyi jog)". A Gytv. 3. § (1) bekezdés szerint új gyógyszertár csak akkor működtethető, ha létesítési és működési engedéllyel rendelkezik. A létesítésről az OTH dönt [Gytv. 3. § (2) bekezdés].
A Gytv. 10. § (1) bekezdése rendelkezik a működési engedélyről, mely szerint a gyógyszertár működésének megkezdéséhez működési engedély kell, amelyet az ÁNTSZ ad ki.
A személyi jogról, annak megszerzéséről részletesen a Gytv. 15-20. §-ai rendelkeznek, kimondva, hogy közforgalmú gyógyszertár létesítésére, működésére az OTH által engedélyezett személyi jog alapján van lehetőség [15. § (1) bekezdés]. A Gytv. 20. § (3) bekezdése lehetővé teszi - OTH engedélye alapján - a személyi jog gyógyszertár vezetésére jogosult részére való átengedését.
A fenti jogszabályi rendelkezések egybevetése alapján a bíróságoknak a jogvita eldöntése érdekében elsősorban abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy milyen elvi alapjai vannak a felperest, tagsági jogviszonyának megszűnésére tekintettel, a betéti társaság vagyonából megillető rész meghatározásának.
A Gytv. ismertetett szabályai alapján megállapítható, hogy a személyi jog személyhez kötött, leginkább a képesítési követelményekhez hasonlítható sajátos engedély, korlátozottan forgalomképes, mert bizonyos személyi feltételekkel rendelkező más természetes személynek - engedélyezést követően - átengedhető. A személyi joggal rendelkező gyógyszerésznek ez a sajátos státusa nem képezi a társaság vagyonát, az ugyanis a társaság mérlegében, könyveiben nem jelenik meg, az a társaság összetételének és működésének jogszabályi feltétele. Az első- és a másodfokú bíróság a személyi jog megítélése szempontjából ugyanerre a következtetésre jutott.
Nem osztja azonban a felülvizsgálati bíróság az ítéletekben kifejtett azt az álláspontot, amely szerint a személyes gyógyszertár-működtetési jog két elemből áll, és annak a személyi jog mellett másik eleme a működtetési jog. A Gytv. ismertetett 2. § f) pontja egyértelmű; a személyes gyógyszertár-működtetési jog azonos a személyi joggal, az tehát nem két, tartalmában eltérő fogalom, és az nem is választható szét. Ezért sem külön működtetési jogról, sem annak társasági vagyoni jellegéről nem lehet beszélni.
A betéti társaságnak létesítési és működési engedéllyel kell rendelkezni [Gt. 4. § (4) bekezdés Gytv. 3. § (2) bekezdés, 10. § (1) bekezdés], kiadásának feltétele a személyi joggal rendelkező személy beltagi jogviszonya, a működési engedély pedig olyan hatósági engedély, amely a társaság működésének elengedhetetlen feltétele, de az a társaságnak nem vagyona, könyveiben, mérlegében szintén nem jelenik meg.
A fentiek előbocsátása mellett abban a további kérdésben is állást kellett foglalni: a felperes tagsági jogviszonyának megszűnése időpontjában mekkora volt az a társasági vagyon, amely a Gt. 81. §-a alapján a kiadható rész alapját képezhette.
Az ügyben eljárt bíróságok a társaság vagyonának megállapítására szakértői bizonyítást rendeltek el. A szakértő feladatává a cég üzleti értéknek megállapítását tették. A szakértőnek azonban nem lehetett feladata annak tényszerű közlése, hogy a felperest a társaság vagyonából milyen érték illetheti meg, mert ezt csak a bíróság döntheti el.
Az ügyben nyolc szakértő járt el, és 12 szakvélemény készült. A szakértők eltérő módszereket alkalmaztak, hangsúlyozva: a cégérték megállapításának nincs általánosan elfogadott módszere. A szakvélemények egyezőnek tűnő állásfoglalása szerint a tagsági jogviszony megszűnésének időpontja körül készült leltár a saját vagyon megállapítása során irányadónak tekinthető (12 990 000 Ft). Ehhez képest a saját tőke vélelmezhető legnagyobb összege 13 893 000 Ft-ra volt tehető (K. féle szakvélemény 14. és 17. oldal). Az eltérések abban mutatkoztak, hogy a saját tőkén felül elszámolható-e és milyen többletérték, ebben a körben figyelembe vehető-e, és ha igen, milyen összegben a cég jövőbeli jövedelem termelőképessége, mint amelynek alapvető hatása van a cég értékére. A szakvélemények részletesen foglalkoztak azzal, milyen szempontok befolyásolják egy vállalkozás értékét, annak, vagy egy részének (tagi tulajdoni hányad) értékesítése esetében. E körben kerül különösen értékelésre a good will részeként figyelembe vehető jó hírnév, elhelyezkedés, vevőkör, nyitva tartás, áruval való ellátottság stb. (Magyar Gyógyszerész Kamara tájékoztatója, B. féle szakvélemény 2. oldala, K. féle szakvélemény 15. oldala stb.). A szakvélemények szerint ezek a tényezők a cég értékesítése során mindig befolyásoló tényezők, és mindig csak a jövőre nézve értelmezhetőek (B. féle szakvélemény 1. oldal).
A befektetőt döntésében nem a vállalkozás múltja befolyásolja alapvetően, hanem a jövőbeli gazdasági esélyek, a vállalkozás jövedelmezősége, megtérülése, hasznossága. A cég megvásárlásakor vagy abban részesedés szerzéskor tehát a befektető a jegyzett (saját) tőkén felül akkor fizet többet - annak ellenére, hogy az a cég könyveiben nem jelenik meg - ha a fentiek szerint jó a megtérülési arány, a befektetés akkor "éri meg". A jövőbeli eseményeket prognosztizálni lehet a múlt gazdasági eseményei alapján, és különböző módszerekkel meghatározható a megtérülési ráta, amely a vételárat végül kialakítja. Ez az álláspont - a cég jövőbeli jövedelem termelőképességének meghatározása - egyértelműen kifejeződik a szakvéleményekből is (K. féle szakvélemény 15. oldal, Gyógyszerész Kamara tájékoztatója, a gyógyszertárak privatizációjánál (eladásánál!) követett gyakorlatról 2. oldal, H. féle szakvélemény utolsó előtti oldal, a harmadik, O. féle szakvélemény 5. oldal, B. féle szakvélemény 1. oldal).
A perbeli ügyben azonban nem a pontenciális befektetőktől alappal kérhető összeg nagysága volt a kérdés, hanem az, hogy a társaságtól megváló tagot a társaság vagyonából milyen érték illeti meg.
A felülvizsgálati bíróság a személyi joggal kapcsolatos álláspontját korábbiakban már kifejtette. A saját tőkén felüli ún. cégértéknek a felperes javára történő figyelembevételét illetően álláspontja az alábbi.
A felperes társasági tagságának létesítése során vagyoni hozzájárulást teljesített. Tagtársai vagyoni hozzájárulásával, egyes tagok személyes közreműködésével, a társaság haszonra tett szert. Eredményességét befolyásolták mindazok a körülmények, amelyeknek a jövőre nézve is eszmei értékemelő hatása van. A felperes tagsági jogviszonyának megszűnéséig tehát ez a "jó hírnév, üzleti bevezetettség" stb. neki is hasznot "termelt". Tagsági jogviszonyának megszűnésével azonban vagyoni hozzájárulása - és ennek eredménye - a társaságban már nem működik. A cégérték, mint a jövőbeli jövedelmezőséget befolyásoló, hasznot hajtó tényező hatása a számára nem érvényesülhet, nem vehető figyelembe. A felperest az az érték illeti, amelyet a társaság a tagsági viszony megszűnéséig megtermelt, jövőbeli hasznot termelő képesség a számára nem ítélhető meg. (Első, O. féle szakvélemény 4. oldal, H. féle szakvélemény utolsó előtti oldal, K. féle szakvélemény 27. oldal, F. féle szakvélemény 4. oldal). Ezt az álláspontot támasztja alá az a körülmény is: amikor maga a társaság szűnik meg, a tagok közötti elszámolás alapját csak a társaság ténylegesen meglévő vagyona képezheti, üzleti vagy cégérték a vagyonban már nem jelenhet meg. A felperes által hivatkozott határozatok más tényállás mellett születtek, az abban foglaltak ebben az ügyben nem irányadóak.
Tévedtek az ügyben eljárt bíróságok, amikor a társaságtól megváló felperest megillető vagyoni részesedést úgy vették számba, mintha a társasági részesedése kerülne értékesítésre. A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján ezért hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az I. r. alperest, valamint a II. r. alperest mögöttesen terhelő marasztalás összegét 891 250 Ft-ra leszállította. A marasztalás összegét a K. féle szakvéleményben rögzített 13 893 000 Ft saját vagyon alapulvételével állapította meg, és figyelemmel volt az I. r. alperes által már kifizetett 2 582 000 Ft-ra.
(Legf. Bír. Gfv. X. 30.360/2006.)