adozona.hu
BH+ 2007.12.565
BH+ 2007.12.565
A biztosítók és az OEP közötti Megállapodás esetén az Ebtv. 68. §-a szerinti megtérítési kötelezettség a biztosítót terheli [1997. évi LXXXIII. tv. 68., 68/A. §, 190/2004. (VI. 8.) Korm. r. 8. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, valamint a Megállapodásban megnevezett biztosítók - köztük a felperesi beavatkozó - között a korábbi évek gyakorlatának megfelelően 2005. január 7. napján a kötelező gépjármű felelősség-biztosításból eredő egészségbiztosítási igények rendezése tárgyában Megállapodás jött létre.
2004. október 1. napján J. M. sérült a Kft. munkavállalója a felperes által üzemeltetett munkás-szállító autóbuszon utasként a munkahelyére utazott. A.-n a 3-as főúton a körfor...
BH+ 2007.12.565 A biztosítók és az OEP közötti Megállapodás esetén az Ebtv. 68. §-a szerinti megtérítési kötelezettség a biztosítót terheli [1997. évi LXXXIII. tv. 68., 68/A. §, 190/2004. (VI. 8.) Korm. r. 8. §]
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, valamint a Megállapodásban megnevezett biztosítók - köztük a felperesi beavatkozó - között a korábbi évek gyakorlatának megfelelően 2005. január 7. napján a kötelező gépjármű felelősség-biztosításból eredő egészségbiztosítási igények rendezése tárgyában Megállapodás jött létre.2004. október 1. napján J. M. sérült a Kft. munkavállalója a felperes által üzemeltetett munkás-szállító autóbuszon utasként a munkahelyére utazott. A.-n a 3-as főúton a körforgalomban haladva a centrifugális erő miatt a sérült alatt kiszakadt az ülés a padlólemezből, és a sérült az üléssel együtt az üléssorok közti közlekedő másik oldalán lévő két ülés közé átesett, bal alkarja az ülések közé szorult, és elrepedt.
Amikor a munkásokat szállító busz megérkezett a T. telephelyére, a sérült jelezte és megmutatta T. M.-nek, a busz sofőrjének - aki menet közben nem észlelte a baleset bekövetkeztét - a sérülését, a buszsofőr telefonon felhívta a felperes igazgatóját, és tájékoztatta a történtekről.
A balesetet követően a sérültet K. T. kórházba kísérték, ahol megállapították, hogy a bal csuklója elrepedt, és a kezét begipszelték.
A sérült a balesetet követő 3. napon ment be a munkahelyére, ekkor vették fel a munkabaleseti jegyzőkönyvet.
A baleset időpontjában a felperes üzemeltetésében volt gépjármű a beavatkozónál kötelező gépjármű felelősség-biztosítással rendelkezett 2001. január 1-jétől 2005. május 1-jéig.
Az alperes a 2005. október 13. napján kelt fizetési meghagyásával J. M. biztosított 2004. október 1. napján bekövetkezett balesetével összefüggésben felmerült egészségbiztosítási ellátások megtérítése címén 173 071 Ft, és ennek kamatai megfizetésére kötelezte a felperest. Fizetési meghagyását a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 68. §-ára alapozta.
A felperes keresetében a fizetési meghagyás felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte.
Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az alperes nem bizonyította, hogy a baleset bekövetkezett; sem a sofőrnek, sem a felperesnek nem jelezték azt, és a balesetet előidéző ok körülményeire sincs semmilyen bizonyíték.
Vitatta, hogy az ülés esetleges kiszakadása és a sérült balesete között okozati összefüggés lenne. Álláspontja szerint az alperes elmulasztotta a tőle elvárható és minimális bizonyítást akkor, amikor nem kereste meg a balesetet követő legrövidebb időn belül a károkozó alkalmazottat, illetve a káreseménynél jelen volt esetleges tanúkat.
Életszerűtlennek minősítette a felperes, hogy a sérült a baleset bekövetkezését követő több nap elteltével vetette fel a baleseti jegyzőkönyvet.
Nem vitatta a felperes, hogy a sérült részére táppénzt folyósítottak, illetve hogy egészségügyi ellátásban részesült; ugyanakkor vitatta, hogy olyan káreseményről van szó, amelyért a felperes felelősséggel tartozik.
Mivel a balesetről a fizetési meghagyás kézbesítéséig semmilyen módon nem szerzett tudomást, álláspontja szerint a károsult nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható.
Állította, hogy a felperesnek nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amely a biztosító helytállása esetén megtérült volna. Hivatkozott arra, hogy az A. Biztosító Rt.-nél kötelező gépjármű felelősség-biztosítása van, amely az alperes által állított fenti balesetből eredő kárra is kiterjed, ezért az alperes közvetlenül fordulhatott volna a biztosítóhoz igénye érvényesítése érdekében.
Előadta továbbá, hogy az alperesnek pergazdaságossági szempontból kellett volna a biztosítóhoz fordulnia kárigénye érvényesítése iránt, tekintettel arra, hogy ha a bíróság jelen perben marasztalja a felperest, akkor a gépjármű felelősség-biztosítás alapján a felperes a biztosítóval térítteti meg az igényt.
Álláspontja szerint nyilvánvaló, hogy ha bekövetkezett a baleset, akkor közlekedési balesetről van szó, hiszen az a gépjármű üzemeltetésével összefüggésben következett be; az alperest terheli a bizonyítás atekintetben, hogy nem közlekedési balesetről van szó.
A felperesi beavatkozó szintén a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezését kérte.
Arra hivatkozott, hogy az alperes és a beavatkozó között - éppen a jelen perhez hasonló eljárások elkerülése és a költségek csökkentése érdekében - hosszabb idő óta megállapodások sorozata van érvényben, amelyekben évente a szerződő felek a gépjárművek üzemben tartóinak kötelező felelősségbiztosításáról szóló kormányrendelet és az Ebtv. alapján megállapodnak az egészségbiztosító jogszabályon alapuló megtérítési követelése mértékéről, és annak egy összegben történő teljesítéséről. A Megállapodás körébe az egészségbiztosító azon megtérítési követelései tartoznak, amelyek az Ebtv. 68. §-ában foglaltak közé sorolhatók.
Előadta, hogy az alperesnek a perbeli igénye is ezen Megállapodás hatálya alá tartozik, tekintve, hogy az alperes által előadott tényállás szerint a baleset a beavatkozó felelősség-biztosítási fedezeti körébe eső gépjármű üzemeltetésével összefüggésben következett be, és a fizetési meghagyással érvényesített megtérítési követelés tekintetében az alperes az Ebtv. 68. §-ára hivatkozott.
Állította a beavatkozó, hogy a felperessel szemben fennálló perbeli balesettel kapcsolatos megtérítési követelést az OEP, és más piaci biztosítókkal együtt megkötött Megállapodás keretében, annak teljesítése során, megtérítette.
Mivel a beavatkozó az átalány-megállapodás alapján fizetési kötelezettségének eleget tett, a perbeli balesettel kapcsolatos perbeli követelés indokolatlan, az az egészségügyi költség kétszeres megfizetését jelentené.
A beavatkozó véleménye szerint minden olyan káreset, amely a gépjármű üzemeltetésével okozati összefüggésben következik be, közlekedési balesetnek minősül, függetlenül attól, hogy a gépjárművezető, vagy az üzemben tartó polgárjogi kártérítési felelőssége veszélyes üzemi felelősség, vagy a vétkességi felelősség szabályai szerint állapítható meg.
A munkaügyi bíróság a felperes keresetét megalapozottnak értékelte, és az alperes 2005. október 13. napján kelt fizetési meghagyását hatályon kívül helyezte.
Ítéletének indokolásában az Ebtv. 68. § (1) és (2) bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy a Pp. 164. § (1) bekezdésében foglaltak alapján az alperest terhelte a bizonyítás abban a tekintetben, hogy a fizetési meghagyás megalapozott, a felperes az Ebtv. 68. § (1) és (2) bekezdése alapján felelős a perbeli baleset miatt nyújtott egészségbiztosítási ellátás megtérítéséért.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a rendelkezésre állt bizonyítékok - baleseti jegyzőkönyv, tanúvallomások - alkalmasak voltak annak megállapítására, hogy a baleset a fizetési meghagyás indokolásában foglaltaknak megfelelően a felperes által üzemben tartott munkás-szállító busz üzemelése során következett be.
Önmagában az a körülmény, hogy a baleseti jegyzőkönyvet nem közvetlenül a balesetet követően vették fel, nem teszi kétségessé annak tartalmát.
A felperes az Ebtv. 68. §-a alapján felelős J. M. J.-t 2004. október 1. napján ért balesetből eredő betegségért, keresőképtelenségért.
Idézte az elsőfokú munkaügyi bíróság a gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló, 190/2004. (VI. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 8. § (1) bekezdésében foglaltakat és megállapította, hogy ezen jogszabályi rendelkezésből nem következik az, hogy az alperes igényét ne érvényesíthetné közvetlenül a felperessel szemben.
Ugyanakkor a 2005. január 7. napján kelt Megállapodás III. pontja kizárja a perbeli balesettel kapcsolatban felmerült egészségbiztosítási igény érvényesíthetőségét, mivel az a megállapodásban foglaltak szerint - átalány formájában - már kielégítést nyert.
A munkaügyi bíróság a bizonyítási eljárás alapján feltárt tényállás és a Megállapodás alapján - az alperes hivatkozásával ellentétben - azt állapította meg, hogy a Megállapodás a perbeli esetben alkalmazandó. A Megállapodás szerint a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás szabályai irányadóak abban a tekintetben, hogy a Megállapodás hatálya alá mely káresetek tartoznak. Mivel a káreset gépjármű-üzemeltetése során egy útkanyarulatban történő irányváltozás miatt következett be, a káreset kötelező gépjármű felelősségbiztosítása alapján a gépjármű üzemeltetésével összefüggő közlekedési balesetnek minősül - függetlenül attól, hogy a sérült utas volt.
Utalt e körben a munkaügyi bíróság arra, hogy az OEP Főigazgatója 32/2002. számú utasításának hatálya nem terjed ki a perbeli Megállapodásra és az általa rendezett kárigényekre, figyelemmel arra, hogy a Megállapodás semmilyen utalást nem tartalmaz abban a tekintetben, hogy az alperes ezen belső utasítása - így annak "baleset" fogalom-meghatározása - irányadó lenne ebben a tekintetben.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint megalapozatlanul hivatkozott arra is a felperes, hogy a balesetről az alperest a fizetési meghagyás kibocsátását megelőzően nem tájékoztatta, ugyanis ilyen - jogszabályon alapuló - kötelezettség az alperest nem terheli, igényét elévülési időn belül érvényesítheti.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte.
Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti az Ebtv. 68. §-át, a Ptk. 339. §-át és 345. §-át, valamint az R.-ben foglalt rendelkezésekkel is ellentétes.
Álláspontja szerint az R. 1. számú mellékletének 8. pontja alapján a perben vizsgált baleset nem minősül az R. hatálya alá tartozó közúti balesetnek.
Megjegyezte, hogy az OEP és a biztosítók között létrejött "Megállapodás a kötelező gépjármű felelősségbiztosításból eredő biztosítási igények rendezésére" - mint a nevéből is kitűnik - a kárigények rendezésének módjára, nem pedig a felelősség megállapítására és elbírálására vonatkozik.
Kifejtette, hogy a felperes nem jelentette az eseményt közlekedési balesetként, a biztosítónál igényt nem jelentett be, a KRESZ szerinti szabálysértési felelősségre vonás nem történt. Az alperes szerint a felperes nem megfelelő műszaki állapotban levő busszal végeztette a dolgozók szállítását. A baleset a busz nem megfelelő karbantartása miatt következett be, nem pedig a gépjárművezető által történt közlekedési szabályok megszegése miatt. Állította, hogy nem a gépjárművezető vétkes, szabályellenes közlekedésben történő részvétele a baleset oka, hanem a nem megfelelő állagmegóvás, karbantartás. A kötelező gépjármű felelősségbiztosítás hatálya nem terjed ki a nem megfelelő gépjármű karbantartással ok-okozati összefüggésben keletkező kárigényekre.
Az ilyen kárt az üzembentartó köteles viselni, helyette nem tartozik helytállni a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás alapján egyik biztosító sem.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
Utalt arra, hogy az R. 1. számú mellékletének 8. pontja azokat az eseteket sorolja fel, amelyek esetén a biztosító nem téríti meg az adott körülmények között keletkezett kárt. A 8. pont egyetlen fordulata sem tartalmaz hasonló esetet, mint a jelen eset, nyilvánvalóan azért nem jelölt meg az alperes sem, egyetlen pontot sem a felsorolásból.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei munkaügyi bíróság megfelelő alapossággal feltárta az ügyben irányadó tényállást, és abból - az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával - helytálló jogi következtetést vont le.
Az alperes a felperes terhére kibocsátott fizetési meghagyásában a megtérítési kötelezettséget az Ebtv. 68. §-ára alapozta.
A perben rendelkezésre állt iratanyagból egyértelműen megállapítható volt, hogy az alperes és több biztosítótársaság - így a felperesi beavatkozó - között is 2005. január 7. napján megállapodás jött létre, a kötelező gépjármű felelősségbiztosításból eredő egészségbiztosítási igények rendezésére.
E Megállapodás I. pont alatti Bevezetőjében a szerződő felek kinyilvánították, hogy a Megállapodást a gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló 171/2000. (X. 13.), illetve az R., valamint az Ebtv. 68. §-a és 68/A. §-a alapján a magyarországi telephelyű gépjármű üzemeltetésével okozott közlekedési balesetekből eredő, 2004. évben teljesített Egészségbiztosítási Alapot terhelő költségekből származó - a biztosítókkal szemben a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás alapján fennálló - megtérítési követelések elszámolására és teljesítésére hozták létre.
Ezen Megállapodásnak a per során történt csatolásakor az alperes még arra hivatkozott, hogy a per tárgyát képező baleset nem minősül közlekedési balesetnek, és ezen megállapodás ezért jelen esetben nem alkalmazható.
Felülvizsgálati kérelmében ezen álláspontját akként módosította, hogy a baleseti közlekedési balesetnek minősül; azt vitatta azonban, hogy a perbeli baleset nem a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás hatálya alá tartozik.
E körben hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy az R. 1. számú melléklete "A gépjármű felelősségbiztosítás általános feltételei"-ről rendelkezik. 8. pontja sorolja fel a)-l) pontjaiban azokat az eseteket, amikor a biztosító, a kártalanítási számla kezelője, illetve a Nemzeti Iroda nem téríti meg az ott megjelölt káreseteket.
A jogszabály mellékletét képező felsorolásból egyértelműen megállapítható, hogy a perbeli baleset a felsorolás egyikébe sem tartozik, tehát nem minősül olyan kivételnek, amely a kötelező felelősségbiztosítás keretében történő megtérítési kötelezettség alól mentesítést eredményezne.
Kiemelten hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság e körben, hogy a felperesi beavatkozó a per során mindvégig elismerte a felperessel kötött kötelező felelősségbiztosítási szerződése alapján a perbeli balesettel kapcsolatosan felmerült egészségbiztosítási ellátások megtérítése iránti kötelezettségét, sőt, annak teljesítését is.
Félreértésen alapul - a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint - az alperes azon érvelése, hogy a Megállapodás a kárigények rendezésének módjára, nem pedig a felelősség megállapítására és elbírálására vonatkozik.
Ezen megállapításnak a jelen per szempontjából, illetve a fizetési meghagyás címzettje megjelölését illetően relevanciája nem volt.
A perbeli ügy megítélésének jogi alapját az képezte, hogy az alperes megtérítési igényét az Ebtv. 68. § (1) bekezdésére alapozta, a perbeli baleset közlekedési balesetnek minősült, arra a felperesi beavatkozó kötelező felelősségbiztosítási rendszere kiterjedt - az az alóli mentesülésére sem jogszabályi előírás nem terjedt ki, sem pedig ilyet perbeli bizonyítás nem támasztott alá.
A fent hivatkozott Megállapodás II/3. pontja egyértelműen leszögezte, hogy "az OEP kijelenti, hogy a 2. pontban rögzített teljes összeg megfizetésével (2004. évre 1 741 000 000 Ft) valamennyi, az I/1. pontban megjelölt időszakban az Egészségbiztosítási Alapból teljesített kifizetésekre vonatkozó, az ott megjelölt jogalap alapján fennálló megtérítési követelését kielégítettnek tekinti, és ezt semmilyen jogcímen nem vitatja".
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az alperes tehát a Megállapodás ezen pontjával ellentétesen járt el, amikor a Megállapodás I/1. pontjában az Ebtv. 68. §-a és 68/A. §-a, mint jogalapként megjelölt magyarországi telephelyű gépjármű üzemeltetésével okozott közlekedési balesetből eredő megtérítési követelését mégsem tekintette kielégítettnek, hanem azt a felperessel szemben (is) érvényesíteni kívánta.
Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a perbeli baleset megtörténtét, körülményeit az alperesi, majd a bírósági eljárás során felvett bizonyítás részletesen feltárta.
Nem vitás, hogy az a gépjármű üzemeltetésével összefüggésben következett be, és közlekedési balesetnek minősül.
Alaptalanul hivatkozott az alperes felülvizsgálati kérelmében a Ptk. 339. § (1) bekezdésére és 345. § (1) bekezdésére is, ugyanis ezen jogszabályi rendelkezéseknek az Ebtv. 68. § (1) bekezdése szerinti felelősség meghatározása során van jelentősége, az Ebtv. 68. § (1) bekezdése szerinti megtérítési kötelezettséget pedig a Megállapodás rendezte.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. MfvK.IV.10.918/2006.)