adozona.hu
BH+ 2007.12.558
BH+ 2007.12.558
Konszernjogi felelősség megállapítására irányuló keresetnek nincs helye, ha nincs reális lehetőség arra, hogy a követelés az ellenőrzött társaság felszámolása során kielégítésre kerüljön. Ilyen esetben az uralkodó tag marasztalására irányulhat a kereset [1997. évi CLIV. tv. (továbbiakban: Gt.) 296. §, Pp. 123. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperesi rt. öttagú igazgatóságának egyik tagja, N. I. volt. A K. Kft.-t az alperes jogelődje és az I. r. felperes alapította. 1994. március 16-i hatállyal, az alperes közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkezett a kft-ben. N. I.-t 1996. január 1-jével választották meg a K. Kft. ügyvezetőjévé, és annak 2003. március 21-i felszámolás alá kerüléséig ő volt az egyetlen ügyvezetője. N. I. ügyvezető 2001. december 5-én súlyos közlekedési balesetet szenvedett, 2003. márciusáig gyógyke...
BH+ 2007.12.558 Konszernjogi felelősség megállapítására irányuló keresetnek nincs helye, ha nincs reális lehetőség arra, hogy a követelés az ellenőrzött társaság felszámolása során kielégítésre kerüljön. Ilyen esetben az uralkodó tag marasztalására irányulhat a kereset [1997. évi CLIV. tv. (továbbiakban: Gt.) 296. §, Pp. 123. §].
Az alperesi rt. öttagú igazgatóságának egyik tagja, N. I. volt. A K. Kft.-t az alperes jogelődje és az I. r. felperes alapította. 1994. március 16-i hatállyal, az alperes közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkezett a kft-ben. N. I.-t 1996. január 1-jével választották meg a K. Kft. ügyvezetőjévé, és annak 2003. március 21-i felszámolás alá kerüléséig ő volt az egyetlen ügyvezetője. N. I. ügyvezető 2001. december 5-én súlyos közlekedési balesetet szenvedett, 2003. márciusáig gyógykezelés alatt állt.A K. Kft. főtevékenysége haszonállat eledel gyártás volt, melyet 1993-tól kezdődően az alperes tulajdonában levő keverő üzemben végzett. 2000. januárjában 10 éves időtartamra bérleti szerződést kötött az alperessel. A K. Kft. 2001. május 15-én pályázatot nyújtott be 25 000 000 Ft értékű beruházás megvalósítása érdekében. A kft. 9 812 000 Ft vissza nem térítendő támogatást kapott, a fennmaradó összeget saját erőből kellett volna fedeznie. A bank által elfogadható fedezet nem állt a társaság rendelkezésére, hitelt felvenni nem tudott, így a támogatást elvesztette, a tervezett korszerűsítés meghiúsult.
A B. Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás 2001. május 8-án a takarmánykeverőnél ellenőrzést végzett. Mivel a Környezetvédelmi Felügyelőség a szükséges szakhatósági hozzájárulását nem adta meg, így az Állomás a takarmánykeverő üzem működését 2002. február 1-jével felfüggesztette.
A takarmány és táp előállítása céljából a kft. 2000. évben összesen 45 533,30 mázsa kukoricát vásárolt fel 132 076 929 Ft értékben. Az eladók különböző gazdasági társaságok, köztük az I. r. felperes, valamint magánszemélyek voltak. 5954.95 mázsa kukoricát, részben az alperes tulajdonában álló V. Kft-től vásárolt meg, mely részben az alperes tulajdonában állt. A termést az alperestől bérelt magtárban helyezte el. A kukoricát a K. Kft. hitelből vásárolta meg, hiteltartozása 2000. december 31-én 60 710 000 Ft volt. Fedezetet akként nyújtott, hogy a megvásárolt termékből 15.000 mázsára 2000. októberében közraktári szerződést kötött. A terményben 2000. decemberétől molyosodás, csírázás, rovarrágás stb. kezdődött, selejtezni kellett. A raktározott kukorica értéke folyamatosan csökkent, emiatt, illetve a közraktári költségek és a tervezett hitelek kamata folytán további veszteség keletkezett. A kft. 2001. évben további 96 380 000 Ft hitelt vett fel, melyet a korábbi hitelek visszafizetésére fordított, így 2001. december 31-én a kft. hiteltartozása 30 000 000 Ft volt. A hitel felvételt az tette lehetővé, hogy N. I. ügyvezető magánszemélyként óvadéki szerződés formájában lekötötte az OTP Rt.-nél levő értékpapírjait és a kft. által vissza nem fizetett hitelek az értékpapírokból nyertek kielégítést.
A társaság egyik legnagyobb megrendelője a P. Kft. volt. 2001. év nyarán az állatállományban jelentős elhullás következett be, bár ez a K. Kft.-nek nem volt be tudható. A P. Kft. 2001. őszétől a további megrendeléseket megszüntette és további megrendelők sem vásároltak a K. Kft.-től.
N. I. közlekedési balesetének időpontjában a K. Kft.-nek már csak a K. L. Kft.-vel volt szerződéses kapcsolata, melyet 2002. január 5-ig teljesítettek. A 2001. december 31-én fennálló 30 000 000 Ft hiteltartozást oly módon rendezték, hogy az alperes adott kölcsön 1 400 000 Ft-ot, saját bevételből került kifizetésre 2 665 511 Ft, míg N. I. a magánvagyonából 25 934 489 Ft-ot biztosított. Az alperes intézkedéseket tett a kft. követeléseinek behajtására 2002. januárjában a dolgozókat elbocsátották, az alapanyagokat leselejtezték, értékesítették.
Az alperes és a K. Kft. között 1997. április 21-én létrejött adásvételi szerződés szerint a kft. megvásárolta az alperes tulajdonában álló 1652 db 10 000 Ft névértékű részvényt 4 956 000 Ft-ért. A vételárat 10 év alatt egyenlő részletekben kellett volna megfizetni, az első részlet 1997. december 31-én vált esedékessé. A vételárból a kft. 2002. márciusáig egyetlen részletet sem fizetett meg, az adásvételi szerződést utóbb 2002. március 5-én közös megegyezéssel felbontották.
A K. Kft. 2002. évben gyakorlatilag már nem működött, saját felszámolását a 2003. április 7-i taggyűlésen határozta el. A K. Kft. 2005. március 17-i hatállyal a cégjegyzékből törlésre került.
A felperesek a K. Kft. hitelezői voltak, az I. r. felperes a kft. tagja is. Az I. r. felperesnek 6 785 512 Ft, a II. r. felperesnek 6 620 513 Ft, a III. r. felperesnek 1 765 187 Ft és a IV. r. felperesnek 6 094 087 Ft követelése állt fenn a társasággal szemben. A felperesek keresetükben a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 296. §-a (3) bekezdése alapján az alperes teljes és korlátlan felelősségének megállapítását kérték.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság 2005. május 6-án kelt ítéletében a felperes keresetét elutasította, rendelkezett a perköltség viseléséről. Ítélete indokolásában többek között kifejtette, az alperes befolyást biztosító jogosultságát nem a jogszabályi előírások között a kft. taggyűlésén gyakorolta, hanem a döntéseket az igazgatóság ülésén hozták meg. A döntésekben olyanok is részt vettek, akik nem voltak a kft. tagjai, de ez a körülmény a kft. ügyvezetőjének felelősségét veti fel. Az elsőfokú bíróság egyenként vizsgálta a felperesek által megjelölt ügyleteket, s arra a megállapításra jutott, hogy nem állapítható meg, miszerint az alperes tartósan hátrányos üzletpolitikát folytatott volna.
A másodfokú bíróság 2005. december 16-án kelt ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, rendelkezett a másodfokú perköltség, eljárási illeték megfizetéséről. Ítélete indokolásában kifejtette, a felperesek az alperes Gt. 296. § (3) bekezdése szerinti konszernjogi felelősségének megállapítását kérték, holott e törvényhely alapján kereset előterjesztésére csak addig kerülhet sor, amíg az ellenőrzött társaság felszámolása meg nem indul. A felperesek keresetüket a K. Kft. 2003. május 21-ei felszámolás alá kerülését követően 2003. november 11-én terjesztették elő, amikor marasztalásra irányuló kereseti kérelmet kellett volna előterjeszteniük a Gt. 296. § (1) bekezdéseire hivatkozással. Ugyanakkor a bíróság feladata a kereseti kérelem elbírálása, a követelés jogcímének helytelen megjelölése nem zárja ki, hogy a bíróság kereseti kérelmüket érdemben elbírálja a Gt. 296. § (1) bekezdése alapján. Mivel e jogszabályhely szerint a megállapítás iránti kereset előterjesztésének eljárásjogi feltételei nem álltak fenn, a marasztalásra irányuló igény hiánya önmagában is a kereset elutasítását eredményezte. A felperesek keresete azonban a másodfokú bíróság álláspontja szerint rendelkezésre álló bizonyítékok alapján érdemben sem lenne alapos és az ezzel kapcsolatos álláspontját az ítélőtábla ítéletében részletesen kifejtette.
Az I., II., és IV. r. felperesek felülvizsgálati kérelmükben elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a kereset szerinti döntés meghozatalát, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság más tanácsának új eljárásra történő utasítását kérték. Kifejtették, a jogerős ítélet a Pp. 206. §-ába, illetve a Gt. 296. §-ába ütközik. Álláspontjuk szerint a peres eljárás során bizonyították, hogy a K. Kft. vonatkozásában a döntéseket nem a taggyűlésen, hanem az alperes igazgatóságában hozták meg. Csak az igazgatóság tagjai között történtek a kft. gazdálkodását meghatározó megbeszélések az igazgatóság tagjai az alperes tulajdonában álló öt kft. ügyvezetői voltak, köztük N. I. is. Ez a személyi összefonódás biztosította, hogy a K. Kft. saját érdekeit figyelmen kívül hagyva az alperesi érdekek szerint folytassa gazdálkodását, mely a K. Kft. felszámolásához vezetett. A másodfokú bíróság a befolyásolás fogalmát túlságosan leszűkítette. Felperesi álláspont szerint a K. Kft. ügyvezetője az alperes igazgatóságának tagja, az igazgatóság beleegyezésével azért mellőzte a K. Kft. jogszerű működtetését, mert ez megfelelt az alperesi érdekeknek. Az igazgatóság fedezte az így folyó gazdálkodást, ezért nem volt szükség nyomást gyakorolni a kft.-re, mert az alperes részéről a befolyásolás így is biztosított volt. Téves és okszerűtlen a másodfokú ítélet indokolása, amely megkívánja az ellenőrzött társaság ügyvezetője olyan mértékű ellenállását, hogy amiatt a befolyásoló akaratnak kényszer formáját kell öntenie. Úgy szintén téves annak megállapítása, hogy az alperes öt kft.-je önállóan gazdálkodott. Az elsőfokú ítélet is megállapította, hogy a döntéseket nem a kft. taggyűlésén, hanem az rt. igazgatóságában hozták. Ezt a megállapítást a másodfokú bíróság felülmérlegelte azzal a hivatkozással, hogy a döntéseket az ügyvezetőre rá nem kényszerítették. A kényszerítés azonban a befolyásolásnak csak egyik formája. A másodfokú bíróság is észlelte a szabálytalanságokat, valamint hogy ezt az alperes ismerte, de szerinte ezek a jogilag kifogásolható, szabálytalan magatartások megrekedtek az ügyvezető részére nyújtott asszisztálás szintjén. Az ügyvezető egyben az rt. igazgatóságának tagja volt, okszerűtlen értékelés tehát az ügyvezető felelősségének elsődlegességét és önállóságát hangsúlyozni. A K. Kft. üzletpolitikáját 2001. december 5-től 2003. márciusáig tényleges az alperes határozta meg, másik ügyvezető megválasztásáról ez alatt az idő alatt nem gondoskodott, a fizetésképtelenség ekkor alakult ki.
A kukorica vásárlással, és a közraktározással összefüggésben hangsúlyozták, felperesi álláspont szerint a K. Kft.-nek az első közraktározáskor nem volt kukoricája, így a V. kft. tulajdonában levő kukorica került közraktárra. Semmi sem támasztja alá a másodfokú bíróság ítéletének azon megállapítását, hogy a K. Kft. cégektől és magánszemélyektől vásárolt kukoricáját tette közraktárba. A bérlettel összefüggésben a felülvizsgálati kérelmet benyújtó felperesek hangsúlyozták, az alperes nemcsak bérbe adó volt, hanem befolyásoló részesedéssel rendelkező tulajdonos. Iratellenes megállapítás, hogy csak az ügyvezető rendelkezett aláírási joggal, az alperes könyvelőjének is volt ilyen jogosultsága. A kft. 20 milliós vesztességéből az alperes által szabálytalanul végrehajtott selejtezés 8 millió Ft vesztességet okozott, a selejtezésben a K. Kft. részéről senki nem vett részt. A K. Kft. az ügyvezető balesetekor nem volt fizetésképtelen, a szakértői véleményben szereplő, a K. Kft. vesztességeihez vezető szubjektív ok az alperes befolyásoló részesedése volt.
Felperesi álláspont szerint a felperesek keresetüket a Gt. 296. §-ára alapították. Mind az (1) mind a (3) bekezdés alapján megállapításra van lehetőség. Természetesen ez nem zárja ki, hogy az alperes nem teljesítése esetén a felperes marasztalásra irányuló keresetet terjesszen elő. Az adott tényállás mellett megállapítható, hogy a K. Kft. gyakorlatilag önállóságát elvesztette, az alperes üzletpolitikája érvényesült, mely a kft. hitelezői érdekeinek kijátszására irányult.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül és megállapította, hogy a jogerős ítélet az ügy érdemi elbírálására kihatóan nem jogszabálysértő.
A felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel elsődlegesen abban a kérdésben kellett a Legfelsőbb Bíróságnak, mint felülvizsgálati bíróságnak állást foglalnia, hogy a felperes a Gt. 296.§-ának (1) bekezdése alapján megállapítási kereset előterjesztésére jogosult volt-e, avagy csak marasztalásra irányuló keresetet terjeszthetett elő.
A Gt. 296. §-ának (1) bekezdése értelmében "ha az ellenőrzött társaság az uralkodó tag legalább többségi irányítást biztosító befolyása következtében tartósan hátrányos üzletpolitikát folytat, és ennek következtében az ellenőrzött társaság felszámolása esetén az ellenőrzött társaság vagyona a hitelezők kielégítésére nem nyújt fedezetet, a hitelező felszámolási eljárás során benyújtott keresete alapján a bíróság megállapíthatja az uralkodó tag korlátlan és teljes felelősségét az ellenőrzött társaság tartozásaiért."
A Gt. 296. § (1) bekezdésének rendelkezéséből és a törvény indokolásából következően az állapítható meg, hogy a Gt. e szabályában a hitelezői igény érvényesítésének valójában több esetkörét rendezi. Abban az esetben, amikor a keresetlevél benyújtásakor még nem állapítható meg egyértelműen, hogy a felperes mint hitelező az ellenőrzött társaság vagyonából kielégítéshez jut-e vagy sem, illetve milyen mértékben, a hitelező a Gt. felhatalmazása folytán kizárólag megállapítás iránti keresetet is előterjeszthet, de annak sincs akadálya, hogy a befolyással rendelkező tag mögöttes, feltételes marasztalását kérje. Amennyiben azonban az ellenőrzött társaság elleni felszámolás olyan stádiumba jut, hogy abból egyértelműen megállapítható, miszerint nem áll fenn a reális lehetőség, hogy a hitelezői követelés az ellenőrzött társaságtól, mint főkötelezettől behajtható, ezen időponttól kezdődően a Pp. 123. §-ára tekintettel már marasztalásra irányuló keresetet kell a hitelezőnek előterjesztenie. Az adott tényállás mellett egyértelműen megállapítható, hogy az ellenőrzött társaság törlésére az ügyben született elsőfokú bírósági ítélet előtt sor került. Ebből következően legkésőbb az ellenőrzött társaság törlését követően a felpereseknek a tag mögöttes felelősségének megállapítása iránti keresetüket módosítaniuk kellett volna, és az alperes marasztalását kellett volna kérniük.
A fent kifejtettekre tekintettel tehát a Legfelsőbb Bíróság a fenti indokolásbeli pontosítással fogadta el a másodfokú bíróság jogi álláspontját, miszerint a felpereseknek az alperes közvetlen marasztalását kellett volna kérniük, legkésőbb akkor, amikor egyértelművé vált, hogy az ellenőrzött társaság vagyona a felperesi követeléseket nem fedezi. A fenti jogi álláspontra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság nem vizsgálta, hogy az egyes felperesek által hivatkozott üzletkötésekkel, gazdasági tevékenységgel, az ellenőrzött kft. működtetésének módjával összefüggésben az alperes az ellenőrzött társaság vonatkozásában hátrányos üzletpolitikát folytatott-e.
A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv.X.30.117/2006.)