adozona.hu
BH+ 2007.12.550
BH+ 2007.12.550
I. Nem felel meg az adós gazdálkodó szervezet vagyona nyilvános értékesítésére vonatkozó követelménynek az az értékesítési mód, amikor a felszámoló csak a pályázaton kívül benyújtott vételi ajánlatot teszi közzé nyilvánosan annak érdekében, hogy az elővásárlásra jogosultak élhessenek ezzel a jogukkal. A nyilvános értékesítés figyelmen kívül hagyásával megkötött adásvételi szerződés semmis [Ptk. 200. § (2) bek., 1991. évi XLIX. tv. (továbbiakban: Cstv.) 48. § (2) bek.] II. Az az eljárási szabálysértés, amely
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a V. Vállalat "fa" I. r. alperes tőkeemeléssel vált az M. Kft. I. r. felperes társaság tagjává, melyet két lépcsőben teljesített. Ennek keretében az I. r. alperes a b-i székhelyén lévő, az ingatlan-nyilvántartásban 4123/9. helyrajzi számon bejegyzett 4003 leltári számon feltüntetett kísérleti mérőállomás és laboratórium, a 4404 leltári számon feltüntetett üzemi étterem és konyha, valamint a 4006 leltári számon feltüntetett un. SZEFO raktár m...
BH+ 2007.12.550 I. Nem felel meg az adós gazdálkodó szervezet vagyona nyilvános értékesítésére vonatkozó követelménynek az az értékesítési mód, amikor a felszámoló csak a pályázaton kívül benyújtott vételi ajánlatot teszi közzé nyilvánosan annak érdekében, hogy az elővásárlásra jogosultak élhessenek ezzel a jogukkal. A nyilvános értékesítés figyelmen kívül hagyásával megkötött adásvételi szerződés semmis [Ptk. 200. § (2) bek., 1991. évi XLIX. tv. (továbbiakban: Cstv.) 48. § (2) bek.]
II. Az az eljárási szabálysértés, amelynek az ügy érdemi elbírálására nincs kihatása, nem szolgálhat alapul a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére [Pp. 275. § (3) bek.].
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a V. Vállalat "fa" I. r. alperes tőkeemeléssel vált az M. Kft. I. r. felperes társaság tagjává, melyet két lépcsőben teljesített. Ennek keretében az I. r. alperes a b-i székhelyén lévő, az ingatlan-nyilvántartásban 4123/9. helyrajzi számon bejegyzett 4003 leltári számon feltüntetett kísérleti mérőállomás és laboratórium, a 4404 leltári számon feltüntetett üzemi étterem és konyha, valamint a 4006 leltári számon feltüntetett un. SZEFO raktár megnevezésű épületegyütteseket apportálta az I. r. felperes társaságba, összesen 5 400 000 Ft értékben azzal, hogy mellékszolgáltatásként - többek között - vállalta a tulajdonában álló 4123/9. helyrajzi számú földterület használatának biztosítását. A tőkeemelést és az I. r. alperes tagsági jogviszonyát a cégbíróság 1992. november 27-i hatállyal a cégjegyzékbe bejegyezte.A közhiteles cégnyilvántartás adatai szerint az I. r. alperes a perbeli másodfokú ítélet meghozatalának időpontjában is tagja volt az I. r. felperes társaságnak.
A b.-i 4123/9. hrsz. alatti ingatlan telekalakítás és megosztás folytán jelenleg a 4123/12. hrsz. alatt van nyilvántartva.
Az I. r. alperes felszámolását 1993. szeptember 2-án elrendelték.
1994. július 12-én az I. r. felperes az apportálás alapján benyújtotta a földhivatalhoz a tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmet, amelyet a földhivatal elutasított, a határozat ellen kezdeményezett jogorvoslati eljárások nem vezettek eredményre. Az ezt követően folyó eljárásokban született jogerős határozatok rögzítették, hogy az apportlistában feltüntetett épületek, építmények tulajdonjoga önállóan nem lehet apport tárgya, mert azok a föld tulajdonától függetlenül nem forgalomképesek.
Az I. r. alperes felszámolója többször hirdetett meg nyilvános pályázatot az I. r. alperes tulajdonában álló vagyontárgyak, köztük a b.-i 4123/9. hrsz.-ú ingatlan értékesítésére. A telek árát "kb. 15 000 000 Ft", az I. r. felperes Kft-ben lévő 43,17% tulajdoni arányú üzletrész értékét kb. 5 000 000 Ft-ban határozta meg. A pályázati felhívás azt tartalmazta, hogy az üzletrész, a földterület és az építmények csak együttesen vásárolhatók meg.
Az I. r. felperes 1997. november 27-én megtartott közgyűlési jegyzőkönyvében rögzítette, hogy az I. r. alperes felszámolása öt éve folyamatban van és a vagyontárgyainak értékesítése eddig eredménytelen volt. Az I. r. felperes élni kívánt az elővásárlási jogával mind az ingatlan, mind az üzletrész tekintetében, s az ügyvezető felhatalmazást kapott a teljes csomag megvásárlása érdekében hitel felvételére.
Az I. r. alperes felszámolója a Magyar Hírlap 1997. december 9-i számában felhívta a "módosítás előtti 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 48. § (2) bekezdése" szerinti elővásárlási jog jogosultjait arra, hogy elővásárlási jogukkal élhetnek, 20 000 000 Ft és az építmények utáni áfa áron. A felhívás szerint az előszerződés a felhívás megjelenésétől számított 8 napon belül, de legkésőbb 1997. december 17-ig volt megtekinthető azzal, hogy ha bejelentés nem történik, akkor a felszámoló a hallgatást nemleges válasznak tekinti, több azonos értékű vételi ajánlatot tevő között pedig ártárgyalást tart.
Az I. r. felperes ügyvezetője az előszerződést 1997. december 11-én megtekintette és jelezte, hogy elővásárlási jogával élni kíván. Az előszerződés tartalmazta, hogy a II. r. alperes vevő 5 000 000 Ft bánatpénzt helyezett letétbe és az elővásárlási jog gyakorlására 8 napon belül van lehetőség. Az I. r. alperes felszámolója és az I. r. felperes 1997. december 15-i tárgyalását követően a felszámoló figyelmeztette az I. r. felperest, hogy amennyiben a bánatpénzt 1997. december 23-ig nem fizeti meg, s nem köti meg az adásvételi szerződést az I. r. alperessel, akkor a vételi ajánlatot tevő II. r. alperessel köti meg a szerződéseket.
Az I. r. felperes a felszámoló által megjelölt időpontig a bánatpénzt nem fizette meg, így 1998. január 14-én az I-II. r. alperesek megkötötték a szerződést, melynek alapján a földhivatal a II. r. alperes tulajdonjogát 1999. november 17-én az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte. Az I. r. felperesnek a földhivatal határozata ellen benyújtott jogorvoslatai nem vezettek eredményre.
Az adásvételi szerződés 7. pontjában az I. r. alperes mint eladó tájékoztatta a vevőt arról is, hogy a földterülettel kapcsolatban az eladót mellékszolgáltatás terheli az I. r. felperessel szemben. A megállapodás 12. pontja szerint az üzletrész átruházásához a taggyűlés jóváhagyására van szükség. A 14. pont értelmében, ha a II. r. alperes vevő nem válik az I. r. felperes társaság tagjává, akkor kárigény nélkül elállási jog illeti meg, a bánatpénz részére visszafizetendő. Elállási jogát az I. r. felperes taggyűlése határozatának meghozatalától számított 30 napon belül gyakorolhatja. Az adásvételi szerződésben az építmények körében az apportált épületek leltári számát nem tüntették fel.
Az I. r. felperes 1998. február 23-án taggyűlést tartott. E taggyűlésen hozott 99-107/1998. számú határozatok bírósági felülvizsgálata iránt az I. r. alperes keresetet nyújtott be arra hivatkozással, hogy ezekkel a határozatokkal az I. r. felperes hozzájárult a jelen per II-IV. r. felpereseinek mint a társaság tagjainak és az V-VI. r. felpereseknek mint a taggyűlés által kijelölt személyeknek az üzletrész vásárlásához, elővásárlási joguk alapján; a 107/1998. számú határozattal nem hagyta jóvá a taggyűlés az alperesek között létrejött üzletrész-átruházásra vonatkozó szerződést. Az I. r. alperesnek a társasági határozatok felülvizsgálata iránti keresetét a bíróság első fokon elutasította, s ezt a másodfokú bíróság a 2000. április 25. napján kelt jogerős ítéletével helybenhagyta.
Az I-II. r. alperesek az 1998. március 25-én kelt "jegyzőkönyvi megállapodásban" rögzítették, hogy tudomásuk van az I. r. felperes fenti taggyűlési határozatáról. A II. r. alperes ennek ismeretében is úgy nyilatkozott, hogy elállási jogával nem kíván élni és az adásvételi szerződést érvényben lévőnek fogadja el.
A felperesek többször módosított keresetükben elsődlegesen az I-II. r. alperesek között létrejött adásvételi szerződés semmisségének megállapítását és az eredeti állapot visszaállítását kérték. E körben arra hivatkoztak, hogy a versenytárgyalási felhívás nyilvánosságának, illetve az ajánlat írásos és részletes közlésének elmaradása, az annak alapján megkötött szerződés semmisségét vonja maga után. A pályázati kiírás azért is megsértette a törvényes eljárás rendjét, mert a pályázaton résztvevők személyét jogellenesen korlátozta, azon csak a hitelezők vehettek részt. A hitelezőknek, mint elővásárlásra jogosultaknak a pályázaton nem is kellett volna résztvenniük, ők a pályázat nyertesével kötött szerződésbe, annak helyébe léphettek volna. Továbbá az a tény, hogy a pályáztatás eredményét nem ajánlotta fel további, más jogcímen elővásárlásra jogosultaknak, sérti a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvényben (Gt.), illetve a Ptk.-ban szabályozott elővásárlási jogokat. A pályáztatás további törvénysértése volt, hogy a II. r. alperes nem is vehetett volna azon részt, mert nem volt a társaság hitelezője, nem is pályázott, így szerződéskötési joga sem volt. Ezért nincs jelentősége annak az alperesi hivatkozásnak, hogy az I. r. felperes nem élt a pályázaton való részvétel lehetőségével, mert ez az ügy szempontjából súlytalan.
Az elsődleges kereseti kérelem elutasítása esetére a felperesek másodlagosan kérték, hogy az adásvételi szerződés vonatkozásában a bíróság a felpereseket ismerje el vevőként a II. r. alperes helyett. Kérték, hogy a perben érintett ingatlan teljes tulajdonjogát - földterületet és felépítményeket - a bíróság adja a felperesek megjelölt arányú tulajdonába, vagy úgy, hogy a szerződésben foglalt földtulajdon megszerzésével, mint hitelezők, vagy mint társasági tagok, vagy mint Ptk. szerinti ingatlan tulajdonostársak, elővásárlási joguk alapján az épület tulajdonjogát is megszerezték. Kérték a földhivatal megkeresését is. A mellékszolgáltatás tekintetében úgy nyilatkoztak, hogy a korábban benyújtott keresetüket tartják fenn változatlanul.
Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
A Pp. 252. § (2) bekezdése alapján történt hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, és a felpereseket az I-II. r. alperesek részére perköltség megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy az alperesek által megkötött szerződés semmissége nem állapítható meg. Az I. r. alperes felszámolója több éve próbálta értékesíteni az I. r. alperes vagyontárgyait. Az egy csomagban történő értékesítés nem valósította meg a versenyeztetés szabályainak megsértését. A hirdetmény ezt kifejezetten tartalmazta, így az ingatlan nem került az I. r. felperes tulajdonába. Az I. r. felperesnek lehetősége lett volna megismerni a pályázatot, miután nyilvánosan került közzétételre. A felszámolónak azt külön nem kellett megküldenie az I. r. felperesnek. Mindemellett a pályázat alapján nemcsak a hitelezők tehettek ajánlatot, erre a II. r. alperesnek is lehetősége volt. A felszámoló a II. r. alperes ajánlatát bemutatta az I. r. alperesnek, s külön felhívta az I. r. felperest, hogy 5 000 000 Ft bánatpénzt helyezzen letétbe, amit az I. r. felperes az 1997. december 23-i meghosszabbított határidőben sem tett meg, illetve a szerződéses ajánlatra sem nyilatkozott. Így Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 373. §-ának (2) bekezdése értelmében az I. r. alperes jogosult volt a II. r. alperessel szerződést kötni. A bíróság rámutatott arra is, hogy annak a körülménynek a perben nincs jelentősége, hogy az I. r. felperes a vételár kifizetését hitelből szándékozott megoldani, ez az I. r. felperes érdekkörébe tartozik. A perben nem álló felszámoló esetleges mulasztása pedig önmagában az alperesek által kötött szerződés érvénytelenségére nem hat ki.
Az I-VI. r. felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, s kötelezte a felpereseket, hogy az ítéletben részletezett mértékű perköltséget fizessenek meg személyenként az I-II. r. alperes részére.
A másodfokú bíróság - a felperesek fellebbezése alapján - elsődlegesen azt vizsgálta, hogy az elsőfokú bíróság az elsőfokú eljárás lényeges szabályait megsértette-e. Megállapítása szerint nem lehet egyértelműen meghatározni, hogy az elsőfokú bíróság az ítélet kihirdetéskor döntését szóban, milyen terjedelemben indokolta, de azt egyik fél sem állította, hogy az ítélet rendelkező részének felolvasása nem történt meg. A felperes által e körben hivatkozott, a Bírósági Határozatok c. lapban közzétett 1988. évi 323. számú eseti döntés jelen ügytől eltérő tényálláson alapul, mert ott az elsőfokú bíróság az ítéletét nem hirdette ki, annak rendelkező részét sem ismertette a felekkel. Mindezek alapján a másodfokú bíróság nem látott alapot az ítélet eljárási okokból történő hatályon kívül helyezésére, és azt érdemben vizsgálta.
A másodfokú bíróság hangsúlyozta: az I. r. felperes közhiteles cégnyilvántartási adatainak felülvizsgálatára nincs lehetőség a jelen ügyben alkalmazandó, a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.), valamint a bírósági cégnyilvántartásról és a cégek törvényességi felügyeletéről szóló 1989. évi 23. törvényerejű rendelet rendelkezései értelmében. A kereset elbírálásakor a közhiteles cégadatokat kell figyelembe venni, amely szerint az I. r. felperes társaság cégjegyzékbe bejegyzett törzstőke emelése alapján, a szolgáltatott apporttal az I. r. alperes az I. r. felperes tagjává vált, tagsági jogviszonya jelenleg is fennáll.
A másodfokú bíróság ezt követően az adásvételi szerződés semmisségét vizsgálta, tekintettel arra, hogy a felperes szerint az értékesítési eljárás jogszabályt sértett. A bíróság rámutatott: a vagyontárgyak "egy csomagban" történő értékesítése a gyakorlatban kialakult szokásos eljárásnak minősül, s nem sérti a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) előírásait. A módosítás előtti Cstv. 48. §-ának (2) bekezdése egyértelmű rendelkezést tartalmaz arról, hogy az értékesítés csak nyilvánosan történhet, de ennek követelményeire nem adott konkrét utasítást. A bírói gyakorlat alapján a nyilvánosságon hirdetményi út igénybevételét kell érteni. A Magyar Hírlap 1997. december 9-i számában megjelent közlemény az 1997. májusi eredménytelen pályázatot követő, a II. r. alperes részéről érkezett vételi ajánlat országos napilapban történő közzétételének minősült, az elővásárlási jogok gyakorlása céljából, s ez - egyéb jogszabályi kötelezettség hiányában - megfelelt a nyilvánosság követelményének. A másodfokú bíróság ezért egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal a megállapításával, hogy az alperesek szerződése nem ütközik jogszabályba, ezt az állapotot tartalmazza az ingatlan-nyilvántartás is.
A másodfokú bíróság a továbbiakban a felperesek másodlagos kereseti kérelme körében az elsőfokú bíróságnak a szerződés hatálytalanságának kérdésében kifejtett álláspontját bírálta felül. Megállapította, hogy a II-VI. r. felpereseknek semmilyen jogcímen nem állt fenn az ingatlanon elővásárlási joguk, így a kereseti kérelmet csak az I. r. felperes vonatkozásában vizsgálta. A Legfelsőbb Bíróság Kf.IV.28.900/1999/6. számú, valamint Fpk.VIII.30.111/2002/2. számú határozata, illetve a Ptk.117. §-ának (3) bekezdése alapján rögzítette azt is, hogy az I. r. felperes nem tulajdonosa a perbeli ingatlannak, illetve az ingatlan meghatározott tulajdoni hányadának, ezért őt mint tulajdonostársat elővásárlási jog nem illette meg. Elfogadta az elsőfokú bíróság ítéletében foglaltakat, mely szerint az I. r. felperes több hónappal az alperesek között létrejött adásvételi szerződés megkötése után vált hitelezővé, ezért a támadott megállapodás megkötésének időpontjában nem minősült hitelezőnek. E körben hivatkozott a hasonló tárgyban közzétett BH 2000/457. számú eseti döntésre.
Az üzletrész-átruházási szerződés hatálytalanságára vonatkozó felperesi érveléssel kapcsolatban kifejtette, hogy ez a Ptk. 215. §-ának (1) bekezdése értelmében egy harmadik személy beleegyezéséhez kötött jogügylet volt, amelyre az I. r. felperes közgyűlése jóváhagyásának hiányában az érvénytelenség jogkövetkezményeit kell alkalmazni. A jelen esetben az eredeti állapot visszaállítására nincs mód, mert az I. r. alperes tagsági jogviszonya kapcsán az eredeti állapot áll fenn. Ezért nem állnak fenn a megállapítási keresetnek Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 123. §-ában rögzített feltételei sem.
A másodfokú bíróság szerint tehát az üzletrész adásvételi szerződés nem létező szerződés, amelyre a Ptk. 239. §-ával összhangban a részbeni érvénytelenség jogkövetkezményei az irányadók. A másodfokú bíróság azonban megállapította, hogy az I-II. r. alperesek jegyzőkönyvi megállapodásából, valamint a perben változatlan formában fenntartott alperesi nyilatkozatokból következik, hogy a II. r. alperes szándéka a szerződéskötéskor az ingatlan megvételére fennállt. Annak ellenére, hogy az üzletrész és a perbeli ingatlan együttes értékesítése célszerű volt, a fenti vagyontárgyak külön-külön is forgalomképesek, így önálló értékesítésüknek sincs akadálya. Így az üzletrész-átruházásra alkalmazandó érvénytelenség az ingatlan értékesítésének érvényességére nem hat ki. Az a körülmény, hogy az I. r. alperes mint az I. r. felperes társaság tagja az ingatlan átruházása következtében az üzletrészét terhelő mellékszolgáltatást már nem képes teljesíteni, nem az adásvételi szerződés érvényességét érintő kérdés. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét érdemben helytállónak találta és azt helybenhagyta.
A jogerős ítélettel szemben az I., III-VI. r. felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, melyben K.L. II. r. felperes elhalálozására is tekintettel a támadott határozat hatályon kívül helyezését, illetve kereseti kérelmüknek történő helytadást kérték. Abban az esetben, ha a perbeli szerződésbe a felperesek nem léphetnek be, kérték az eredeti állapot helyreállításának elrendelését.
A felperesek felülvizsgálati kérelmükben elsődlegesen arra hivatkoztak, hogy a bíróság a tényállást hiányosan és iratellenesen állapította meg a következők szerint:
Figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy az I. r. alperes a peres eljárást megelőzően 8-10 alkalommal elismerte, az apportba bevitt épületek tulajdonjoga az I. r. felperest illeti.
Az I. r. alperes először több alkalommal nyilvános pályázatot hirdetett meg, a későbbiekben csak a hitelezőknek szóló "pályázatot" tett közzé.
A II. r. alperes nem vett részt a nyilvános pályázatokon. Figyelmen kívül hagyta a másodfokú bíróság, hogy az I. r. felperes az eredeti hitelezői igény benyújtásától számít hitelezőnek, s a per során becsatolt felszámolói listán már a felszámolás kezdetén hitelezőként került feltüntetésre. Hiányolta az I. r. felperes az 1998. február 24-én megtartott taggyűlés anyagának kellő mértékű ismertetését azzal, hogy a taggyűlés az üzletrész és a telekrész értékesítéséhez nem járult hozzá. Az I. r. alperes a taggyűlésen - felhívás ellenére - nem biztosította a II. r. alperes ajánlatának megismerését. A másodfokú bíróság tévesen állította azt is, hogy az I. r. felperes részt vett az értékesítésre irányuló nyilvános pályázaton.
Eljárásjogi jogszabálysértésként jelölték meg, hogy az elsőfokú bíróság ítélete szóbeli indokolásának elmaradása miatt a bíróság megsértette a Pp. 218. §-ának (3) bekezdését, valamint a 117. § (2) bekezdésének e) pontját és ezt a másodfokú bíróság nem értékelte hatályon kívül helyezési okként.
A felperesek az anyagi jogi jogszabálysértést a következőkben jelölték meg: A perbeli ingatlanon álló épületek tulajdonjogának kivétele az adásvételi szerződésből a szerződés érvénytelenségét eredményezi. Az alperesek szándéka egy olyan ingatlanrész adásvételére terjedt ki, amely nem különíthető el a rajta lévő épületek tulajdonjogától, így lehetetlen szolgáltatásra irányult, és sérti a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdését, 227. §-ának (2) bekezdését, valamint 215. §-ának (1) bekezdését. Az üzletrésznek a taggyűlés hozzájárulása nélküli értékesítése sérti a Gt. 170. §-ának (2) bekezdését.
A felperesek hangsúlyozták, hogy az egész pályázati értékesítés sértette a Cstv. 48. §-ának (2) bekezdését a következő okokból: a II. r. alperes, mint vevő pályázaton kívül jelentkezett vételi ajánlatával, a vételi ajánlat nyilvános meghirdetése elmaradt, az elővásárlásra jogosultak pályáztatása nem történt meg, s az "erőrangsort" figyelmen kívül hagyta a felszámoló. E körben hivatkoztak a Bírósági Határozatok c. lapban közzétett 1998. évi 146. sz., 1997. évi 851. sz., 1996. évi 116. sz. eseti döntésekre.
Az I. r. felperes hitelezői minőségével kapcsolatos korábban kifejtett álláspontjukat fenntartották.
A felperesek álláspontja szerint az ingatlan birtokba adásának hiánya miatt is érvénytelen az adásvételi szerződés, s a jogerős ítélet emiatt sérti a Ptk. 117. §-ának (2) bekezdését. A másodlagos kereseti kérelem körében korábbi jogi álláspontjukat fenntartották. A felperesek szerint törvénysértő a jogerős ítéletnek az a jogi következtetése is, hogy az alperesek az üzletrész kivonása után is megkötötték volna az adásvételi szerződést. Életszerűtlen az ítéletnek az az állítása, hogy a vevő az üzletrész és az épület tulajdonhányad nélkül is megvette volna azt az ingatlan telekrészt, amelyet további mellékszolgáltatás terhel. Kiemelték azt is, hogy az adásvételi szerződést nem lehetett volna úgy módosítani, hogy eltérjen az eredeti pályázat feltételeitől, mert ilyen esetben új pályázatot kellett volna kiírni. Az üzletrész kiemelése nem felel meg a pályáztatási feltételeknek, annak nyilvánosságra hozott jellemzőitől eltér.
Az I. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és a felpereseknek a felülvizsgálati eljárás költségeiben való marasztalását kérte. Utalt arra, hogy a peres felek között több eljárás volt már folyamatban, melyeknek tárgya lényegében megegyezik a jelen perben felmerült kérdésekkel, s ezekben az eljárásokban hozott jogerős döntések minden, a jelen jogvita szempontjából jelentős kérdésben állást foglaltak. Kiemelte: három eljárás határozatai rögzítették, hogy a teljes ingatlan tulajdonjoga a II. r. alperest illeti. Kifejtette, hogy a II. r. felperes halála a társasági szerződés idézett rendelkezései alapján, a jogutódlás kizártságára tekintettel az eljárás folytatásának nem akadálya. A mellékszolgáltatás körében rögzítette, hogy az I. r. alperes minden tőle telhetőt megtett a mellékszolgáltatás biztosítása érdekében, az az I. r. felperesnek felróhatóan lehetetlenült. A II. r. alperes ugyanis vállalta volna a mellékszolgáltatás teljesítését, azonban az I. r. felperes megtagadta az üzletrész adásvételhez való hozzájárulást, így a II. r. alperesnek mint az ingatlan tulajdonosának és a birtoklás, használat hasznok szedése jogosultjának nem kötelezettsége a mellékszolgáltatás teljesítése.
A II. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a felpereseknek a felülvizsgálati kérelemben tett bejelentése alapján megállapította, hogy K. L. II. r. felperesnek, még a másodfokú eljárás során 2006. szeptember 14-én történt elhalálozása következtében, vele szemben hatályos jogerős ítélet nem született. Ezért a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között az I., III-VI. r. felperesek és az alperesek tekintetében bírálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdésének rendelkezései szerint.
Az I., III-VI. r. felperesek hatályon kívül helyezésre alapul szolgáló eljárási jogszabálysértésként jelölték meg azt, hogy az elsőfokú bíróság az ítélete kihirdetésekor - a Pp. 218. § (2) bekezdésében és a 117. § (2) bekezdésének e) pontjában foglaltak ellenére - azt szóban nem indokolta meg és ezt a tényt a másodfokú bíróság nem értékelte hatályon kívül helyezési okként.
E körben a felülvizsgálati bíróság rámutat arra, hogy ha történt volna ilyen eljárási szabálysértés, annak az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása nem lenne, mert az ítélet rendelkező részének kihirdetése nem vitásan megtörtént, annak indokolását pedig az írásba foglalt ítélet tartalmazza és a felülbírálat tárgyát ezek képezték.
A Pp. 275. §-ának (3) bekezdése értelmében pedig az olyan eljárási szabálysértés, amelynek az ügy érdemi elbírálására nincs kihatása, nem szolgálhat alapul a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére. Ezért a felülvizsgálati bíróság az I., III-VI. r. felperesek (továbbiakban: felperesek) tekintetében hozott jogerős ítéletet érdemben bírálta felül.
A Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint a felülvizsgálati kérelem az ügy érdeme tekintetében, az elsődleges kereseti kérelem elbírálása körében, az alábbiak szerint alapos.
Az I., III-VI. r. felperesek felülvizsgálati kérelmükben megalapozottan hivatkoztak arra, hogy a per irataiból megállapítható, de a jogerős ítéletben foglalt tényállás nem tartalmazza egyértelműen azt a tényt, hogy az I. r. alperes felszámolója pályázaton kívül fogadta el a II. r. alperes vételi ajánlatát. Ezt a tényt az I. r. alperes felszámolója B. E. maga adta elő az I. r. felperes 1998. február 23-i taggyűlésén. Erre vonatkozóan az iratokhoz csatolt taggyűlési jegyzőkönyv 11. oldalának utolsó bekezdése a következőket tartalmazza: "B. E.: a V. Vállalat üzletrésze és a kezelésében lévő földterület többszöri meghirdetés után pályázaton kívüli ajánlat keretében elkelt. Elővásárlásra jogosultak részéről konkrét vételi ajánlat és feltételek teljesítése nem történt meg. A meghirdetett határidő lejártakor az M. Kft.-vel az adásvételi szerződés megkötésre került. A V. Vállalat tulajdonában lévő 43,17%-os üzletrész 5,4 mFt-ért a telek és a korábban nem beapportált eszközök összesen 13,8 mFt-ért, illetve 700 000 Ft + áfáért értékesítésre kerültek az M. Kft. részére" (lásd a felperes 2005. november 20-i fellebbezéséhez csatolt 7. számú mellékletet az MP. Kft. 1998. február 23-i taggyűléséről). Az alperesek által kötött adásvételi szerződés 2.) pontja is tartalmazza, hogy az eladó a vagyontárgyakat a többször meghirdetett és eredménytelenül zárult pályázati felhívásokat követően adott vételi ajánlat szerint értékesítette.
Kiegészítésre szorul továbbá a jogerős ítéleti tényállás az alperesek által kötött adásvételi szerződés tartalmának pontos ismertetése tekintetében az alábbiak szerint:
Az adásvételi szerződés tárgya: "A b.-i ingatlan-nyilvántartásban, a 15. szektoron lévő, 731 térképszelvényen felvett, 4123/12 hrsz. (a volt 4123/9 hrsz.) alatti, 2757 m2 térmértékű földterület, a hozzá tartozó leltár szerinti építmények és az MP. Kft-ben lévő, az "fa" V. Vállalat tagot megillető, 43,17% tulajdoni arányú üzletrész adásvételére szerződés".
A szerződés 1/a., b., c. pontjai szerint:
a)"a 2757 m2 földterület a Magyar Állam tulajdonában és az "fa" V. Vállalat jogszerű kezelésében áll, melynek értéke 13 900 000 Ft.
b) az építmények az "fa" V. Vállalat 125 számú főkönyvi szám alatt nyilvántartott és 4052, 4053, 4054, 4055, 4056, 4057, 4058 és 4072 azonosítási szám alatt nyilvántartottak, összesen 700 000 Ft + áfa értéken.
c) Az MP. Kft.-ben lévő, "fa" V. Vállalat tag üzletrésze, melynek tulajdoni aránya a társaság törzstőkéjéhez viszonyítottan 43,17%, értéke 5 400 000 Ft".
Az I. r. alperes felszámolási eljárására alkalmazandó 1991. évi XLIX. törvény 48. §-ának (2) bekezdése akként rendelkezett, hogy a vagyontárgyakat nyilvánosan kell értékesíteni, a forgalomban elérhető legmagasabb áron. Azonos feltételek esetén a hitelezőket, szövetkezet esetén a szövetkezet tagját is elővásárlási jog illeti meg. A szövetkezeti tag elővásárlási joga a hitelező elővásárlási jogát megelőzi. Ha a hitelező az elővásárlási jogával élni kíván, de a vagyontárgyon harmadik személynek is törvényes elővásárlási joga van, akkor a korábban keletkezett elővásárlási jog megelőzi a későbbit. Több hitelező esetén a nagyobb összegű hitelezői igényt érvényesítő jogosult az elővásárlási jog gyakorlására.
A jogerős ítélet azt helytállóan állapította meg: egyértelmű rendelkezést tartalmaz az ismertetett jogszabály arról, hogy az értékesítés csak nyilvánosan történhet.
Azt is helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy a felperesi állásponttal szemben a Magyar Hírlap 1997. évi december 9. számában megjelölt közlemény nem újabb - zártkörű - pályázat kiírása volt, hanem az 1997. májusi eredménytelen pályázatot követő, a II. r. alperes részéről érkezett vételi ajánlat országos napilapban történő közzétételének minősült az elővásárlási jogok gyakorlása céljából.
A felülvizsgálati bíróság megállapítása szerint azonban a jogerős ítélet tévesen jutott arra a jogi következtetésre, hogy ez - egyéb konkrét jogszabályi kötelezettség hiányában - megfelelt a nyilvánosság követelményének.
A jogerős ítéletnek ez a jogi álláspontja azért téves, mert a Cstv. 48. §-ának (2) bekezdése a nyilvános értékesítést azért írja elő, hogy az adós vagyontárgyát a forgalomban elérhető legmagasabb áron lehessen értékesíteni. Ez szolgálja ugyanis a felszámolási eljárás célját, nevezetesen az adós gazdálkodó szervezet jogutód nélküli megszüntetését oly módon, hogy a megszüntetés eredményeként a hitelezők követeléseit minél nagyobb arányban kielégítsék. A nyilvános értékesítés az eszköze annak, hogy a lehető legmagasabb vételár alakuljon ki a vevők licitálásának eredményeként. A nyilvános értékesítéssel nem egyenértékű az az eljárás, ha egy pályázaton kívül érkezett vételi ajánlatot azért tesz nyilvánosan közzé a felszámoló, hogy abban felhívja az elővásárlásra jogosultakat elővásárlási joguk gyakorlására. Ebben az esetben ugyanis az ár változni már nem fog, hiszen az elővásárlási jogát gyakorló a nyilvános értékesítésen kívül, egyoldalúan felajánlott vételáron és nem árverseny eredményeként kialakult áron jut hozzá a vagyontárgyhoz.
A kifejtettekre figyelemmel az alperesek által kötött adásvételi szerződés az I. r. alperes felszámolási eljárására vonatkozó egyik legalapvetőbb és az egész felszámolási eljárás eredményére kiható szabályba, a Cstv. 48. §-ának (2) bekezdésébe ütközik.
E szerződésre alkalmazandó Ptk. 200. § (2) bekezdése értelmében semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek, kivéve, ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fűz.
A perbeli esetben jogszabály a Ptk.-tól eltérő más jogkövetkezményt nem fűz a jogszabályba ütközéshez, ezért az alperesek által megkötött szerződés a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése és 234. §-ának (1) bekezdése értelmében érvénytelen.
Csak megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az alperesek által megkötött adásvételi szerződés 1/a., b., c. pontjai sorolják fel az adásvétel tárgyát. Az 1/a. pont különválasztja a földterületet a felépítményektől. Az 1/b. pont a felépítmények között a szerződés tárgyaként nem sorolja fel azokat, amelyeket az I. r. alperes apportként bevitt az I. r. felperes kft.-be, nevezetesen a 4300 leltári számon feltüntetett kísérleti mérőállomást és laboratóriumot, a 4404 leltári számon feltüntetett üzemi éttermet és konyhát, valamint a 4006 leltári számon feltüntetett un. SZEFO raktár megnevezésű épületegyütteseket. Mindebből az a következtetés vonható le, hogy az alperesek szándéka szerint az 1/a., b. pontban megjelölt vételár nem foglalta magába az apport tárgyát képező felépítményeket. Ugyanakkor annak következtében, hogy az apport tárgyaként szolgáltatott épületek önálló ingatlanként történő bejegyzése iránt az I. r. alperes nem intézkedett, ezek az építmények a föld tulajdonjogától függetlenül nem forgalomképesek, csak a föld tulajdonjogával együtt ruházhatók át. Ez pedig - ha a perbeli adásvételi szerződés semmissége nem lenne megállapítható - azt eredményezné, hogy a II. r. alperes ellenérték nélkül jutna a vételár kialakításánál számításba nem vett felépítményekhez.
A Ptk. 234. §-ának (1) bekezdése értelmében a perbeli semmis adásvételi szerződés érvénytelenségére - ha a törvény kivételt nem tesz - bárki határidő nélkül hivatkozhat. A perbeli esetre a törvény kivételt nem tartalmaz.
A Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése értelmében az érvénytelen szerződés esetében a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani.
A Ptk. 237. §-ának (2) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy ha a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja. Ebben az esetben rendelkezni kell az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítéséről.
A Pp. 275. §-ának (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. Annak megállapításához, hogy a perbeli semmis adásvételi szerződés érvénytelenségének melyik jogkövetkezménye alkalmazható, a szükséges tények nem állnak a Legfelsőbb Bíróság rendelkezésére. Ennek eldöntéséhez mindenekelőtt szükség van az adásvételi szerződés tárgyát képező ingatlan jelenlegi ingatlan-nyilvántartási állapotát bizonyító tulajdoni lap másolatának beszerzésére.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogszabálysértő jogerős ítéletet az I., III-VI. r. felpereseket érintő részében hatályon kívül helyezte és az ügyben eljárt másodfokú bíróságot utasította új eljárásra és új határozat hozatalára.
Az új eljárás lefolytatása során a perbeli ingatlan tulajdoni lap másolatának beszerzését követően az abban foglaltaktól függően kell döntenie a másodfokú bíróságnak abban a kérdésben, hogy az elsődleges kereseti kérelemnek megfelelően az eredeti állapot helyreállítható-e, vagy pedig az érvénytelenség jogkövetkezményének a Ptk. 237. § (2) bekezdésében foglalt jogkövetkezményeit lehet alkalmazni.
Tekintettel arra, hogy K.L. II. r. felperes még a másodfokú eljárás során elhalálozott, a felülvizsgálati bíróság meghagyta a másodfokú bíróságnak, hogy az eljárásnak a II. r. felperessel szembeni félbeszakadásáról döntsön a Pp. 111. §-ának (1) bekezdése alapján.
Figyelemmel arra, hogy a felülvizsgálati bíróság hatályon kívül helyező végzést hozott, a felülvizsgálati eljárásban a felek részéről felmerült költség összegét a Pp. 275. §-ának (5) bekezdése alapján csak megállapította, annak viseléséről az új határozatot hozó bíróságnak kell döntenie. (Legf.Bír. Gfv.XI.30.045/2007.)