adozona.hu
BH 2007.11.385
BH 2007.11.385
Ha az illetékes szakszervezet és az üzemi tanács a nyolc napos határidőben nem nyilatkozik a munkáltató írásbeli megkeresésére, ez egyetértésnek minősül [Mt. 28. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes gépkezelő munkakörben dolgozott az alperesnél, egyben szakszervezeti tisztségviselő és üzemi tanácstag volt. Az alperes a 2002. június 28-án kelt rendes felmondással a munkaviszonyát megszüntette. Az indokolás szerint a felperes munkavégzésével folyamatosan problémák merültek fel, amelyek miatt többször írásbeli figyelmeztetésben is részesült: 2000. május 17-én a tejfölbe égett ...
BH 2007.11.385 Ha az illetékes szakszervezet és az üzemi tanács a nyolc napos határidőben nem nyilatkozik a munkáltató írásbeli megkeresésére, ez egyetértésnek minősül [Mt. 28. §]
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét.Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes gépkezelő munkakörben dolgozott az alperesnél, egyben szakszervezeti tisztségviselő és üzemi tanácstag volt. Az alperes a 2002. június 28-án kelt rendes felmondással a munkaviszonyát megszüntette. Az indokolás szerint a felperes munkavégzésével folyamatosan problémák merültek fel, amelyek miatt többször írásbeli figyelmeztetésben is részesült: 2000. május 17-én a tejfölbe égett szemcsék kerültek, és a felperes a durva minőségi hibát nem vette észre, 2001. szeptember 14-én három órás termeléskiesés keletkezett, mivel elmulasztotta a töltőfejekbe a termékszűrőket beszerelni, 2002. május 31-én nem rendeltetésszerűen használta a hajhálót. A rendes felmondás arra is hivatkozott, hogy a felperes 2001-ben megtagadta egy írásbeli figyelmeztetés átvételét. Az intézkedés a szakszervezet által összehívott gyűlésen a felperes munkájával való elégedetlenségre vonatkozó művezetői nyilatkozatokra is utalt.
A munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján bizonyítottnak találta, hogy az alperes az Mt. 28. § (1) bekezdése alapján az előzetes egyetértés beszerzése érdekében írásban megkereste a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv elnökét és az üzemi tanács elnökét, ők azonban a (2) bekezdésében előírt 8 napon belül nem válaszoltak. Mindezeket úgy értékelte, hogy az adott szervek hozzájárultak a rendes felmondáshoz, az alperesnél működő szakszervezeti szerv eljárását a kereset elbírálása szempontjából szükségtelennek ítélte. A munkaügyi bíróság nem találta megalapozottnak a felperes arra való hivatkozását, hogy a munkaviszonya megszüntetésének valódi indoka a szakszervezeti érdekképviseleti tevékenysége volt. A rendes felmondás indokait vizsgálva úgy ítélte meg, hogy a tanúvallomások a felperes terhére megállapítottakat mindenben alátámasztották.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével helyes indokai alapján az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, a felperes által ajánlott bizonyítékokat a Pp. 235. § (1) bekezdése alapján mellőzte.
A felperes a törvényes határidőben benyújtott felülvizsgálati kérelmében az első- és a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, másodlagosan az elsőfokú ítélet megváltoztatását kérte. Arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok a tényállást hiányosan tárták fel, az elsőfokú bíróság iratellenesen következtetett a szakszervezet előzetes egyetértésére, valamint arra, hogy az üzemi tanács elnöke mikor vette át a munkáltatói iratot. A terhére rótt mulasztások tekintetében a tanúk nyilatkozatait ellentmondásosnak tartotta. Álláspontja szerint a figyelmeztetések a munkavállalók érdekében történt fellépéseivel függtek össze. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság nem vette figyelembe az új bizonyítékait. Ezzel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a bíróságnak kellett volna tájékoztatást adni a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről és a bizonyítás sikertelensége következményeiről. A felperes a felülvizsgálati kérelmét utóbb kiegészítette, és ebben az előbbiekkel kapcsolatos részletes indokait adta elő.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, majd újabb észrevételeiben korábbi érveit ismét részletesen kifejtette.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 272. § (1) bekezdése előírja, hogy a felülvizsgálati kérelmet az elsőfokú határozatot hozó bíróságnál a határozat közlésétől számított hatvan napon belül kell benyújtani vagy ajánlott küldeményként postára adni. E határidő elmulasztása esetén az elmulasztott határidő utolsó napjától számított harminc napon belül igazolásnak van helye. A Pp. 272. § (2) bekezdése értelmében a kérelem indokait az előbbi határidőben benyújtott felülvizsgálati kérelemben kell előadni. Következésképpen a 2006. június 27-én kézhez vett jogerős ítélet tekintetében a 2006. augusztus 28-ai felülvizsgálati kérelem volt figyelembe vehető (60. nap augusztus 26-ára, szombatra esett). A felülvizsgálati kérelem további részletes indokai (kiegészítése) hatvan napon túli előterjesztésére vonatkozó igazolási kérelemnek általánosságban a nyári szabadságolásokra előadott indoka nem alkalmas a határidő mulasztás igazolására [Pp. 272. § (1) bekezdés, 107. § (2) bekezdés, BH 2001/281.]. Ebből következően a Legfelsőbb Bíróság a határidőben előterjesztett felülvizsgálati kérelmet vette figyelembe.
A felülvizsgálati kérelem - noha a jogszabályt nem jelölte meg - tartalmilag a bizonyítékok bírói mérlegelésére vonatkozó Pp. 206. § (1) bekezdését támadta. A felülvizsgálati eljárásban annak rendkívüli jogorvoslati jellegéből következően nincs mód a bizonyítékok felülmérlegelésére. Eljárási jogszabálysértést a Pp. 206. § (1) bekezdése körében a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen, iratellenes, vagy a logika szabályaiba ütköző értékelése valósíthat meg. Az adott esetben ilyen jogszabálysértés sem a szakszervezeti és üzemi tanácsi előzetes egyetértés, sem pedig a rendes felmondás indoka tekintetében feltárt tényállást illetően nem volt megállapítható, beleértve a rendeltetésellenes joggyakorlásra vonatkozó kereseti kérelmet is.
A munkaügyi bíróság helytállóan emelte ki, hogy az Mt. 28. § (1) bekezdése szerinti előzetes egyetértés jogát a felperes tekintetében az É. Szakszervezet gyakorolta. Ezt a tényt a felperes nem vitatta. Az alperes a perben hitelt érdemlően (tértivevénnyel) igazolta, hogy az előzetes egyetértés iránti tájékoztatást a közvetlen felettes szakszervezeti szerv 2002. június 18-án kézhez vette, és nem volt vitás, miszerint innen az Mt. 28. § (2) bekezdésében előírt nyolc napon belül válasz nem érkezett. Ezért az elsőfokú bíróság törvénysértés nélkül állapította meg, hogy a közvetlen felettes szakszervezeti szerv véleményének hiányát úgy kellett tekinteni, mintha a tervezett rendes felmondással egyetértene. Az elsőfokú bíróság arra is helytállóan mutatott rá, hogy az alperesnél működő - a fentiek szerint nem a közvetlen felsőbb szakszervezetnek minősülő - helyi szakszervezeti szerv - a művezetők bevonásával történt - véleménynyilvánításának az Mt. 28. § (1) és (2) bekezdése érvényesülése szempontjából nincs jelentősége. Az a körülmény, hogy a művezetők a 2002. június 27-én készült jegyzőkönyv tanúsága szerint a felperes "munkaszerződése felbontásáról" nyilatkoztak, a rendes felmondás indokát alátámasztó bizonyítékként vehető figyelembe.
A munkaügyi bíróság széles körű bizonyítási eljárást folytatott le az üzemi tanács előzetes egyetértése körében is. Az üzemi tanács elnöke, F. B. tanúmeghallgatásakor elismerte, hogy a megkeresésen szereplő dátum és aláírás tőle származik, ezért a munkaügyi bíróság következtetése a 2002. június 11-ei átvételről a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelt. Nem jogszabálysértő, ha a bíróság az ellentmondó bizonyítékok közül egyes bizonyítékokat perdöntőként értékel, ha azt kellően és meggyőzően indokolja [Pp. 221. § (1) bekezdés]. A munkaügyi bíróság részletesen kitért az egyes bizonyítékokra, és az időpontot illetően törvénysértés nélkül vette figyelembe döntő bizonyítékként az okirati bizonyítékot a bizonytalan tanúnyilatkozatokkal szemben. Az pedig nem volt vitás, hogy az üzemi tanács sem nyilvánított véleményt az előírt nyolc napon belül, ezért az alperes e nélkül is kiadhatta a rendes felmondást [Mt. 28. § (2) bekezdés, Mt. 62. § (3) bekezdés].
A rendes felmondás indokának értékelése tekintetében a Legfelsőbb Bíróság egyetért a másodfokú ítélet alapjául elfogadott elsőfokú ítéleti megállapításokkal. A felmondásban hivatkozott, a felperes által azok átvételekor nem vitatott írásbeli figyelmeztetések és a munkaügyi bíróság által meghallgatott tanúk egyértelműen és aggálytalanul bizonyították az indok valós és okszerű voltát. A 2002. június 27-ei művezetői értekezleten a felperes munkahelyi vezetői "úgy döntöttek, hogy (a felperesnek) sem a munkája, sem a hozzáállása nem megfelelő, így nem tartanak igényt a munkájára".
Az előzetes egyetértés és a rendes felmondás indokával összefüggő rendeltetésellenes joggyakorlás tekintetében a munkaügyi bíróság széles körű bizonyítási eljárást folytatott, és a tárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint a felperest figyelmeztette a Pp. 3. § (3) bekezdése tekintetében, továbbá a felperes valamennyi bizonyítási indítványának eleget tett. A felperes ebben a körben tehát alaptalanul hivatkozott eljárási jogszabálysértésre. A munkaügyi bíróság a perbeli bizonyítékok törvénysértés nélküli mérlegelésével következtetett a rendeltetésellenes joggyakorlás bizonyítottságának hiányára [Pp. 206. § (1) bekezdés, 164. § (1) bekezdés], a másodfokú bíróság pedig a Pp. 235. § (1) bekezdésének megfelelően járt el az új bizonyítékokat illetően.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.738/2006.)