adozona.hu
BH+ 2007.11.516
BH+ 2007.11.516
A különleges bevetési pótlék az egészségügyi szabadság idejére a távolléti díj részeként jár [Hszt. 97. §, 112. §, 254. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A rendőr törzszászlós rendfokozatú és a rendőr százados rendfokozatú felperesek az egészségi állapotuk megromlása miatt FÜV eljárást kezdeményeztek.
A FÜV eljárás elrendelésére tekintettel az állományilletékes parancsnok 2005. április 1-jei hatállyal mindkét felperestől megvonta a korábban parancsban megállapított pótszabadságra, különleges bevetési pótlékra és gépjárművezetői pótlékra való jogosultságot, valamint a szolgálati idő kétszeresen történő számításának jogosultságát.
A felperesek...
BH+ 2007.11.516 A különleges bevetési pótlék az egészségügyi szabadság idejére a távolléti díj részeként jár [Hszt. 97. §, 112. §, 254. § (2) bekezdés].
A rendőr törzszászlós rendfokozatú és a rendőr százados rendfokozatú felperesek az egészségi állapotuk megromlása miatt FÜV eljárást kezdeményeztek.A FÜV eljárás elrendelésére tekintettel az állományilletékes parancsnok 2005. április 1-jei hatállyal mindkét felperestől megvonta a korábban parancsban megállapított pótszabadságra, különleges bevetési pótlékra és gépjárművezetői pótlékra való jogosultságot, valamint a szolgálati idő kétszeresen történő számításának jogosultságát.
A felperesek a parancs ellen előterjesztett szolgálati panaszuk elutasítását követően keresetet terjesztettek elő a munkaügyi bírósághoz, amelyben annak megváltoztatását, és az alperesnek arra kötelezését kérték, hogy 2005. április 1-jei hatállyal új parancsban állapítsa meg a 14 nap pótszabadságra, a különleges bevetési pótlékra, valamint a szolgálati idő kétszeres számítására való jogosultságukat.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, mivel a 21/2000. (VIII. 23.) BM-IM-TNM együttes rendelet 35. § (4) bekezdése szerint a hivatásos állomány FÜV eljárás alá vont tagja részére az eljárás megindításától a határozat jogerőre emelkedéséig egészségügyi szabadságot kell engedélyezni, amely alatt a felperesek a szolgálati feladataikat nem látják el, ezért az annak alapján járó kedvezményekre sem jogosultak.
A munkaügyi bíróság ítéletében az alperes parancsát részben hatálytalanítva megállapította, hogy az I. és a II. r. felperes 2005. április 1-jétől folyamatosan jogosult évi 14 munkanap pótszabadságra, a szolgálati viszonyban eltöltött idő kétszeresen történő számítására, valamint a különleges bevetési pótlékra.
A jogvita elbírálásánál a munkaügyi bíróság abból indult ki, hogy a felperesek korábban a keresetükben felsorolt kedvezményekben részesültek, a beosztásuk az egészségügyi szabadság ideje alatt sem változott, és a vonatkozó jogszabályok a jogosultság megállapításához a beosztáson kívül további feltételt nem határoznak meg.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletében a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperesek keresetét elutasította.
Az ítélet indokolása szerint a Hszt. 92. §-ának (1) bekezdés b) pontja szerint az évi 14 munkanap külön pótszabadságra jogosultság feltétele nem a terrorelhárító beosztás, hanem az ennek alapjául szolgáló tevékenység végzése. A külön pótszabadság célja ugyanis az, hogy a hivatásos állomány tagjainak a folyamatos és átlagon felüli fizikai, pszichikai igénybevételből származó egészségkárosodását megelőzzék, illetve a fizikai állóképességüket megőrizzék.
A Hszt. 254. § (2) bekezdés a) pontja alapján számított különleges bevetési pótlékra jogosultság feltételeit a (3) bekezdés állapítja meg, amelyet a 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet 50. § (1) bekezdésében foglaltakkal együtt kell értelmezni. A különleges bevetési pótlék a különlegesen veszélyes szolgálati feltételek ellentételezésére, továbbá e feladatok végrehajtásához szükséges folyamatos, intenzív felkészülés ösztönzésére szolgál, kizárólag az ilyen jellegű tevékenységet közvetlenül ellátó állomány részére.
A Hszt. 329. § (1) bekezdés a) pontja alapján a terrorelhárítóknak járó kedvezményes szolgálati idő számítása tekintetében a (2) bekezdés szerint nem számítható kedvezményesen az az idő, ami alatt az (1) bekezdésben meghatározottak nem a beosztásuknak megfelelő feladatot látják el.
A FÜV eljárás alatt a felperesek szolgálati feladataikat tartósan nem látják el, így hosszabb időn keresztül nem végzik azt a tevékenységet, amelyhez a különleges körülményekhez kapcsolódó kedvezmények társulnak.
A jogerős ítélet ellen a felperesek felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő, amelyben annak hatályon kívül helyezését, és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását kérték. Fenntartották azt a perben is elfoglalt álláspontjukat, hogy a kedvezmények a beosztás fennállásához kapcsolódnak, márpedig a FÜV eljárás alatt a beosztásuk nem változott. A Hszt. 92. § (1) bekezdés b) pontja a pótszabadságra való jogosultság szempontjából nem tartalmaz megszorító rendelkezést, és ugyancsak nem tartalmaz ilyet a Hszt. 329. § (1) bekezdés a) pontja sem. A Hszt. 330. §-a kifejezetten nevesíti azokat az eseteket, amelyeket a szolgálati idő számításánál figyelmen kívül kell hagyni, ezek között azonban az egészségügyi szabadság nem szerepel. A bevetési pótlék vonatkozásában a Hszt. 97. §-ának (5) bekezdésére hivatkoztak, miszerint a szabadság idejére távolléti díj jár, amelynek számításánál a bevetési pótlékot figyelembe kell venni. Végül, a FÜV eljárás miatti távollét a másodfokú bíróság álláspontjával szemben ideiglenes jellegű, ezért semmi sem indokolja a kedvezmények állományparancsban való megvonását.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, annak ténybeli és jogi megalapozottságára hivatkozással.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az állományilletékes parancsnok a felpereseknek a perrel érintett jogosultságait a FÜV eljárás megindítása miatt vonta meg.
A 21/2000. (VIII. 23.) BM-IM TNM együttes rendelet 35. § (4) bekezdése szerint a hivatásos állomány FÜV eljárás alá vont tagja részére az eljárás megindításától a határozat jogerőre emelkedéséig egészségügyi szabadságot kell engedélyezni.
Eltérő rendelkezés hiányában a FÜV eljárás miatt engedélyezett egészségügyi szabadságra a Hszt-nek a szabadságra vonatkozó általános rendelkezéseit kell alkalmazni. Eszerint - ahogyan ezt helyesen a felülvizsgálati kérelmükben maguk a felperesek is kifejtették - a Hszt. 97. § (5) bekezdésében foglaltak alapján a szabadság címén engedélyezett távollét idejére távolléti díjat kell folyósítani.
A Hszt. 112. §-a szerint távolléti díj fejében a hivatásos állomány tagja részére az alapilletmény, az illetménykiegészítés, valamint a rendszeres illetménypótlékok együttes összegének a távollét idejére számított időarányos átlaga jár. A 20/1997. (III. 19.) BM rendelet 19. § (1) bekezdés b) pontja a különleges bevetési pótlékot a távolléti díj számítása szempontjából rendszeres illetménypótléknak minősíti. A (2) bekezdés szerint a távolléti díj összegének megállapításánál az esedékesség időpontjában érvényes alapilletmény, illetménykiegészítés, rendszeres illetménypótlékok együttes összege az irányadó. Helyes álláspont szerint ezért a felpereseket a különleges bevetési pótlék az egészségügyi szabadság idejére a Hszt. 112.§-a alapján kiszámított távolléti díj részeként megilleti.
A Hszt. alap és pótszabadságra vonatkozó rendelkezései (Hszt. 90. §, 91. §, 92. §) sem a rendes, sem a pótszabadságra való jogosultságot nem zárják ki az egészségügyi szabadság miatti távollét idejére. Kizáró rendelkezés hiányában pedig az alperesnek a 14 nap pótszabadság megvonására vonatkozó parancsa jogszabályi alappal nem bírt.
A másodfokú bíróság jogértelmezésével szemben a Hszt. 329. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés nem a szolgálati beosztásból egészségügyi szabadság miatti távollétre, hanem a beosztástól eltérő feladat ellátásának idejére vonatkozik.
A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben megalapozottan hivatkoztak a Hszt. 330. § (1) bekezdésében foglaltakra, mely szerint a szolgálati idő számítása szempontjából csak az ott felsorolt idők hagyhatók figyelmen kívül, abban pedig a szabadságon töltött idő nem szerepel.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdésében foglaltak alkalmazásával hatályon kívül helyezte, és a rendelkező rész szerinti kiegészítéssel a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.911/2006.)