adozona.hu
BH+ 2007.11.521
BH+ 2007.11.521
Íz- és illatanyag keverékek vámtarifa besorolása [64/1995. (XI. 24.) IKM-PM r.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhatóság a felperesnél utólagos ellenőrzést végzett 1999. január és 2003. június 30-ig terjedő időszakra. Az ellenőrzés vizsgálta a vámkezeltetett vámáruk vámtarifa besorolását. Az ellenőrzés eredményeként az elsőfokú vámhatóság 18 vámkezelésnél állapított meg helytelen vámtarifaszám besorolást, egy esetben az általános forgalmi adókód megjelölését tartotta tévesnek. Ennek megfelelően 19 elsőfokú határozatot hozott, ebből 18 határozatban módosította a felperes által vámkezelni kért Bacon ...
BH+ 2007.11.521 Íz- és illatanyag keverékek vámtarifa besorolása [64/1995. (XI. 24.) IKM-PM r.]
A vámhatóság a felperesnél utólagos ellenőrzést végzett 1999. január és 2003. június 30-ig terjedő időszakra. Az ellenőrzés vizsgálta a vámkezeltetett vámáruk vámtarifa besorolását. Az ellenőrzés eredményeként az elsőfokú vámhatóság 18 vámkezelésnél állapított meg helytelen vámtarifaszám besorolást, egy esetben az általános forgalmi adókód megjelölését tartotta tévesnek. Ennek megfelelően 19 elsőfokú határozatot hozott, ebből 18 határozatban módosította a felperes által vámkezelni kért Bacon illataroma, illetőleg ízesítésű por vámtarifa besorolását. Ennek következtében további vámteher megfizetésére kötelezte a felperest. Egy határozatával az általános forgalmi adókód módosítása következtében befizetett összeget utalt vissza a felperes részére.A felperes a vámteher-fizetési kötelezettségeket megállapító 18 határozat ellen fellebbezett. A fellebbezés eredményeként meghozott - 2004. július 8-án kelt - alperesi másodfokú határozatok az elsőfokú határozatokat helybenhagyták.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja az volt, hogy az általa importált B. aromára vonatkozóan helytállóan alkalmazta a 3302.10-90-02, illetve a 3302.10-90-99 vámtarifaszámot. Ez a termék a gyártó I. GmBh által a vámeljárásokban való felhasználás céljára kiadott hivatalos nyilatkozat alapján cc.34,2%-os arányban ún. illatanyag kompozíción alapuló élelmiszeripari felhasználásra (nem közvetlen emberi fogyasztásra) szánt keverék, mely ún. oldó- és hordozóanyagként zsemlemorzsát, növényi olajat, sót és különböző vegyi anyagokat tartalmaz.
A Legfelsőbb Bíróság ítélete folytán eljárási jogszabálysértés miatt hatályon kívül helyezett és új eljárásra utasított ügyben a Fővárosi Bíróság folytatta le a peres eljárást. A beszerzett igazságügyi szakértői vélemények, továbbá az ügy elbírálásához irányadó jogszabályi rendelkezések [vámtarifáról szóló 1995. évi CI. törvény 2., 3., 5. és 6. §, valamint a kereskedelmi vámtarifa kihirdetéséről szóló 64/1995. (XI. 24.) IKM-PM együttes rendelet 2. §, 3. § (1) bekezdés] alapján megállapította, hogy az alperes helyesen sorolta be a perbeli terméket a 21-es Árucsoportba.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és keresetének megfelelő ítélet meghozatalát. A felperes fenntartott és ismételten hangsúlyozta a besorolásra vonatkozó álláspontját. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az igazságügyi véleménnyel ellentétes következtetésre jutott. A felperes ellentmondásosnak találta a jogerős ítélet indokolását a közvetlen fogyasztásra alkalmasság, illetve alkalmatlanság kérdésében, valamint hiányosnak találta a magyarázatot arra vonatkozóan, hogy miért nem irányadók a 23/1990. (XII. 3.) PM rendelet 2. számú mellékletében közölt áruosztályozási rendelkezések.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perbeli esetben eldöntendő kérdés az volt, hogy a felperes által importált B. illataroma, illetve B. ízesítésű por a 210390-90-00 vagy a 330210-90-02 vámtarifaszám alá osztályozandó.
A két vámtarifaszám külön áruosztály és árucsoport alá tartozik. Az elsőfokú bíróság a perbe a felperes kérelmére élelmiszeripari szakértőt és vámszakértőt rendelt ki a termék besorolása érdekében. Az élelmiszer szakértő a termék gyártmánylapja alapján nyilatkozott az összetételről és az ezzel kapcsolatos élelmiszeripari minősítésekről. A vámhatóság a termékből mintát vett és az egyéb iratok alapján javasolta a VPVI a vámáru besorolására megnevezett vámtarifaszámot. A kirendelt vámszakértői vélemény kizárólag egy okból zárta ki a IV. Áruosztály Élelmiszerkészítmények 21. Árucsoportjába való besorolást, a 21. Árucsoport ugyanis: A különböző ehető készítmények címet viseli. Az igazságügyi vámszakértő e címből arra a következtetésre jutott, hogy mivel az aromakeverék étkezésre nem alkalmas - az élelmiszer szakértői megállapítás alapján -, a 21-es Árucsoportba való besorolása eleve kizárt.
A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza korábban kifejtett álláspontját, mely szerint adott termék élelmezésre való alkalmassága, illetve emberi fogyasztásra való közvetlen megfelelőségének kérdése kizárólag vámszempontból releváns és nem élelmezés-, vagy táplálkozástudományi kérdés (Kfv.I.35.027/2006/10.számú ítélet). A legtöbb élelmiszeripari alap- vagy segédanyag közvetlen fogyasztásra nyilvánvalóan nem alkalmas. Ezért megfelelően hivatkozott az alperes arra, hogy amennyiben a 21-es Árucsoportba sorolt konkrét termékek csoportjait megvizsgálva látható, hogy azok nagy részére jellemző a közvetlen emberi fogyasztásra való alkalmatlanság. (Például: a kávé, tea, vagy malátakivonat, élesztő különböző fajtái, így a takarmányélesztő, elkészített sütőpor, mustárliszt és dara, keserűaroma, fehérjekoncentrátum, stb.)
A felperes felülvizsgálati kérelmében kiemelte a 23/1990. (XII. 3.) PM rendelet 2. számú mellékletének 2103/90 vámtarifaszámhoz sorolt 2. pontban jelzett magyarázatát. Ez a magyarázat a Vámegyüttműködési Tanács Harmonizációs Rendszerbizottságának áruosztályozási véleménye, amely a felperes által nevesített esetben az összetett ízesítő anyagokról szól.
A Legfelsőbb Bíróság - hasonlóan az alpereshez - úgy értékelte, hogy ezek az ízesítő anyagok csak egy csoportját képezik a 2103 árucsoportba tartozó termékeknek. Az élelmiszer-szakértői vélemény is megállapította, hogy a termékek felhasználásának hatása, a termék ízének és illatának kialakítása, az élelmiszerek zamata, az illat- és ízanyagok komplex hatásaként jönnek létre. A felperes által gyártott kekszek fogyasztása során tapasztalható, és a termékek megnevezésében kiemelten szereplő Baconos, azaz füstöltsonkás illatot és ízt elsődlegesen az aromakompozíció határozza meg. A termék végleges zamatának kialakításához természetesen egyéb anyagok is hozzájárultak.
A felperes által megadott árucsoport a VI. Áruosztályba tartozik, amelynek fő elnevezése vegyipar, vagy vele rokon iparok termékei. A 33. Árucsoport megnevezése pedig: Illóolajok és rezinoidok; illatszerek, szépség- és testápoló készítmények. Az ezen árucsoporthoz tartozó megjegyzések 2. pontja szerint a 3304 vámtarifaszám szövegében az "illatanyag kifejezés csak a 3301 vámtarifaszám alá tartozó anyagokra, az ezen anyagokból elkülönített illat-alkotórészekre, vagy szintetikus aromaanyagokra vonatkozik". E meghatározásnak a perbeli termék megfelelőségét megállapítani nem lehetett, ugyanis a gyártólapon szereplő illat- és ízanyagok pontosan nincsenek definiálva, így a szakértő sem tudta megállapítani, hogy a 3301 vámtarifaszám alatt felsorolt árumegnevezésekből származnak-e az illat-és ízanyagok.
Helyesen állapította meg ugyanakkor az elsőfokú bíróság és az alperes, hogy a 23/1990. (XII. 3.) PM rendelet 1. számú mellékleteként kihirdetett Vámtarifa Magyarázat 3302 vámtarifaszámhoz tartozó megjegyzések szerint ide az illatanyag-keverékek, valamint az iparban nyersanyagként használt keverékek tartoznak.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes helytállóan hivatkozott felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében több esetben tévesen jelölte meg a 23/1990. (XII. 3.) PM rendelet számát.
A perbeli termékek olyan alkotórészeket is tartalmaznak, amelyek alkalmassá teszik az emberi fogyasztásra szolgáló termékek ízesítésére, azaz közvetlen emberi fogyasztásra. Ez utóbbi fő besorolási szempont, illetőleg elhatárolás miatt a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletében megfogalmazott jogi indokokat - figyelemmel a 64/1995. (XI. 24.) IKM-PM együttes rendelet 1. számú mellékletében szereplő Harmonizált Rendszer 1-es és 6-os szabály alkalmazására - jogszerűnek találta.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Kfv.I.35.291/2006.)