adozona.hu
BH+ 2007.11.519
BH+ 2007.11.519
Az adóalaptól való eltérést hitelt érdemlő adatokkal kell bizonyítani [2003. évi XCII. tv. 109. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a 2001. adóévre vonatkozóan személyi jövedelemadó adónemben végzett ellenőrzést a felpereseknél, melynek alapján az I. r. felperes terhére 1 310 543 Ft adókülönbözetet állapított meg, mely után 655 271 Ft adóbírságot és 755 347 Ft késedelmi pótlékot állapított meg. Másik határozatával a II. r. felperes terhére a bevallásokhoz viszonyítva 1 457 239 Ft adókülönbözetet állapított meg, amely után 728 619 Ft adóbírság és 831 101 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
...
BH+ 2007.11.519 Az adóalaptól való eltérést hitelt érdemlő adatokkal kell bizonyítani [2003. évi XCII. tv. 109. §]
Az elsőfokú adóhatóság a 2001. adóévre vonatkozóan személyi jövedelemadó adónemben végzett ellenőrzést a felpereseknél, melynek alapján az I. r. felperes terhére 1 310 543 Ft adókülönbözetet állapított meg, mely után 655 271 Ft adóbírságot és 755 347 Ft késedelmi pótlékot állapított meg. Másik határozatával a II. r. felperes terhére a bevallásokhoz viszonyítva 1 457 239 Ft adókülönbözetet állapított meg, amely után 728 619 Ft adóbírság és 831 101 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.Az alperes határozataival az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Az indokolás szerint a felperesek korábban házastársak voltak, de változatlanul közös háztartásban éltek. Az adóhatóság a 2001 évi kiadásaikat 60 941 563 Ft-ban határozta meg. Ehhez képest az adóhatóság által elfogadott források (állami kötvények visszaváltása, szülői kölcsön, gépkocsi értékesítés, részvényértékesítés) összesen 53 420 842 Ft bevételt jelentettek. Ehhez képest a 7 520 721 Ft kiadástöbbletet megfelezte a felperesek között, és megnövelte az összevonás alá eső jövedelmüket. Az adóhatóság nem fogadta el a felperesek által hivatkozott kincstári takarékjegyet, K. Z. 3 millió, N. R. 6 millió, és Sz. L.-né 2,5 millió forintos kölcsönét.
A felperesek keresetükben a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését kérték. A becslés jogalapját nem vitatták, de álláspontjuk szerint hitelt érdemlően bizonyították, hogy nem volt jövedelemadó hiányuk. Továbbra hivatkoztak az adott kölcsönökre, valamint új bizonyítékként a II. r. felperes által 2001. október 19-én lakossági devizaszámláról kivett 25 800 DEM-re.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában hivatkozott az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 12. § (1) bekezdésére, 97. § (4) bekezdésére, 108. és 109. §-ra, a Pp. 206. § (1) bekezdésére, 336/A. § (2) bekezdésére. A közigazgatási, illetve a bírósági eljárásban lefolytatott bizonyítási eljárás adatait mérlegelve megállapította, hogy a magánszemélyektől kapott kölcsönök körében a felperesek az adóhatósági megállapításokat, bizonyított mérlegelés helytelenségét hitelt érdemlő módon nem tudták cáfolni.
A felperesek által hivatkozott kölcsönökkel kapcsolatban megállapította, életszerűtlen, hogy nem készült okirat, nem volt kamatkikötés. Aggályos továbbá, hogy nem volt visszafizetési határidő, hiteltelennek tekintette, hogy a kölcsönadók a kölcsönösszeget hosszabb időn keresztül készpénzben tartották maguknál. A felperesek hivatkozásával szemben döntő jelentőséget tulajdonított annak, hogy az állítólagos kölcsönadók a kölcsön fedezetéül szolgáló vagyon meglétét, és annak forrását, hitelt érdemlően nem tudták igazolni.
A II. r. felperesi devizakivétellel kapcsolatban megállapította, hogy a felperesek - az iratok teljességére vonatkozó adóhatóság előtti nyilatkozatuk ellenére - csak keresetükben hivatkoztak először. A felperesek egybehangzóan nyilatkoztak a tagi kölcsön forrásáról, így a devizakivétel összegét nem a tagi kölcsön összegére kellett fordítaniuk. Elvileg jelentős kiadásként merülhetett fel az I. r. felperes 2001. november 22-i 5 200 000 Ft értékű gépkocsi vásárlása. A gépjármű vételárának fedezetére azonban a felperesek ellentmondóan más-más forrásokat jelöltek meg, semmi ok nem volt arra, hogy a II. r. felperes a gépkocsi vásárlást megelőzően egy hónappal kivegye a pénzt devizaszámlájáról. Az egyéb bizonyítékokkal egybevetve az elsőfokú bíróság a devizakivét, mint forrás tekintetében is azt állapította meg, hogy a felperesek hitelt érdemlő adatokkal nem bizonyították.
A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését, és keresetüknek történő helyt adást, mivel az megsértette a Pp. 206. § (1) bekezdését, 3. § (5) bekezdését, 339. § (1) bekezdését, az Art. 109. § (3) bekezdését, 143. § (1) bekezdését. Jogi álláspontjuk szerint okirati bizonyítékkal rendelkeznek a devizakivétellel kapcsolatban, illetve tanúvallomások álltak rendelkezésre az I. r. felperes 2001 évben magánkölcsönökkel rendelkezett kiadásai fedezetére. Az elsőfokú bíróság az okirati és tanúbizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütköző módon értékelte, illetve hagyta figyelmen kívül. A felperesek hitelt érdemlően bizonyítani tudták kiadásaik forrását.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta annak helyes indokaira tekintettel.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Art. 109. § (1) bekezdése értelmében, ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. A (3) bekezdés alapján, a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést, az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja. E szabályozás alapján az adóhatóságnak kell bizonyítani a becslési eljárás alkalmazásának szükségességét, ezt követően a bizonyítási teher megfordult, és az adózónak kell bizonyítania a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést. Ezt erősíti a Legfelsőbb Bíróság eseti döntése is, amely a Közigazgatási és Gazdasági Döntvénytár 2006/104. sorszám alatt jelent meg, és amely elvi éllel mutat rá arra, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózónak kell hitelt érdemlően igazolnia. Ennek alapján nem elég az adózónak valamiféle bizonyítékokat nyújtania az adóalaptól való eltérésre, hanem hitelt érdemlő adatokkal kell bizonyítania.
A perbeli esetben a felperesek részben kölcsönökre, részben a II. r. felperes által kivett devizára hivatkoztak. Az elsőfokú bíróság valamennyi, felperesek által hivatkozott bevétel forrását megvizsgálta, e körben bizonyítási eljárást folytatott le. A Pp. 206. § (1) bekezdése értelmében a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. A Pp. 221. § (1) bekezdése alapján az ítélet indokolásában röviden elő kell adni a bíróság által megállapított tényállást az arra vonatkozó bizonyítékok megjelölésével, hivatkozni kell azokra a jogszabályokra, amelyeken a bíróság ítélete alapszik. Meg kell röviden említeni azokat a körülményeket, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, végül utalni kell azokra az okokra, amelyek miatt a bíróság valamely tényt nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte.
A felperesek felülvizsgálati kérelmükben lényegében a bizonyítékok mérlegelését támadták. A felülvizsgálati eljárásban - annak rendkívüli perorvoslati jellegére figyelemmel - a tényállás módosítására, a bizonyítékok újraértékelésére, felülmérlegelésére általában nincs lehetőség. Erre csak akkor van mód, ha a jogerős határozatot hozó bíróság tényállást nem állapított meg, vagy a megállapított tényállás hiányos, vagy iratellenes megállapításokat tartalmaz, illetve a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül mérlegelte. A Legfelsőbb Bíróság ezeket az elveket figyelembe véve vizsgálta felül a felperesek által támadott jogerős ítéletet.
Ennek alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást teljes körűen feltárta, ismertette a perben alkalmazandó jogszabályokat. A bizonyítékok mérlegelésénél számba vette a bizonyítékokat, ezeket önmagukkal és más bizonyítékokkal együtt ütköztette és értékelte, részletesen indokolta, hogy mely bizonyítékot miért nem fogadott el.
Az ún. vagyonosodási eljárásban - ahogy arra a Legfelsőbb Bíróság már korábban utalt - az adóalaptól való eltérést, hitelt érdemlő adatokkal kell igazolni. A Legfelsőbb Bíróság megállapítása azonos az elsőfokú bíróság által megállapítottakkal, mely szerint a felperesek által felajánlott bizonyítékokkal hitelt érdemlően tudták igazolni az adóalaptól való eltérést. A Legfelsőbb Bíróság is egyetért azokkal az ellentmondásokkal és életszerűtlen helyzetekkel, amelyekre külön is kitért az elsőfokú bíróság. A II. r. felperes devizakivételével kapcsolatban az elsőfokú bíróság nem vitatta az okirat meglétét és helytállóságát, de arra a megállapításra jutott, hogy ennek összegét nem az adóhatóság által feltárt kiadásokra fordították a felperesek.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint az elsőfokú bíróság ítéletében a tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése, mérlegelése körében jogszabálysértés nem volt megállapítható. Ezért a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Kfv.I.35.010/2007).