adozona.hu
BH 2007.10.347
BH 2007.10.347
Nincs jogszabályi akadálya annak, hogy gazdasági társaság a tagjainak tulajdonában álló ingatlan használatára bérleti szerződést kössön, és a bérleti díjat - a megállapodásnak megfelelően - a bérbeadókat terhelő kölcsöntartozás törlesztésére utalja át - A szerződés megkötése és teljesítése az ügyvezető vétkes kötelezettségszegésének nem tekinthető [1997. évi CXLIV. tv. (továbbiakban: Gt.) 29. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a felperes jogalap nélküli gazdagodás címén előterjesztett keresetének helyt adott. Kötelezte az I. és a II. r. alperest egyetemlegesen, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 9 316 334 Ft-ot, és annak törvényes kamatait, valamint 326 875 Ft perköltséget. Kimondta továbbá, hogy az alperesek kötelesek a Magyar Államnak, külön felhívásra megfizetni, a felperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 558 980 Ft kereseti illetéket. Határozatának indokolásában kifej...
BH 2007.10.347 Nincs jogszabályi akadálya annak, hogy gazdasági társaság a tagjainak tulajdonában álló ingatlan használatára bérleti szerződést kössön, és a bérleti díjat - a megállapodásnak megfelelően - a bérbeadókat terhelő kölcsöntartozás törlesztésére utalja át - A szerződés megkötése és teljesítése az ügyvezető vétkes kötelezettségszegésének nem tekinthető [1997. évi CXLIV. tv. (továbbiakban: Gt.) 29. §]
Az elsőfokú bíróság a felperes jogalap nélküli gazdagodás címén előterjesztett keresetének helyt adott. Kötelezte az I. és a II. r. alperest egyetemlegesen, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 9 316 334 Ft-ot, és annak törvényes kamatait, valamint 326 875 Ft perköltséget. Kimondta továbbá, hogy az alperesek kötelesek a Magyar Államnak, külön felhívásra megfizetni, a felperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 558 980 Ft kereseti illetéket. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a felperes kft. az alperesekkel kötött bérleti szerződés alapján, olyan ingatlan használatáért fizetett bérleti díjat, amelyet az ő vagyonából, a műhely építésére felvett hitel általa történő törlesztése folytán szereztek meg az alperesek. A törlesztő részletként kifizetett összegek, mint a felperes kft. rovására szerzett vagyoni előny visszatérítésére a Ptk. 361. §-a alapján a felperes jogosult volt. Az elsőfokú bíróság, a perben kirendelt igazságügyi könyvszakértő véleménye alapján, a kereset összegét megalapozottnak ítélte.Az alperesek fellebbezése folytán indult másodfokú eljárás során a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az alperesek perköltségviselésre kötelezését mellőzte, mert a felperesnek perköltségigénye nem volt. Kimondta, hogy az alperesek kötelesek az államnak, külön felhívásra, az 559 000 Ft feljegyzett fellebbezési illetéket egyetemlegesen megfizetni. Határozatának indokolása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, érdemi döntése helytálló volt. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság jogi indokaival azonban nem értett egyet.
Álláspontja szerint a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazására - annak szubszidiárius jellegére tekintettel - nem volt mód. Az adott tényállás mellett ugyanis, a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 29. § (1) bekezdése alapján, a felperes és az alperesek között kárkötelmi jogviszony áll fenn. A Pp. 206. § (1) bekezdésében foglalt, a bizonyítékok értékelésére vonatkozó szabály alkalmazásával a másodfokú bíróság úgy ítélte, az alperesek nem bizonyították, hogy közöttük és a felperes között ténylegesen létrejött bérleti szerződés az érintett ingatlan használatára vonatkozóan. Azzal a magatartásukkal azonban, hogy a felperes érdekeinek figyelmen kívül hagyásával a felperessel a saját tartozásukat fizettették meg, kárt okoztak. A Gt. 29. § (1) bekezdése alapján, ügyvezetői tisztségükre tekintettel, azt kötelesek megtéríteni. Kártérítési kötelezettségük a Ptk. 334. § (1) bekezdése értelmében egyetemleges. Az ítélőtábla a kereset összegét - miután a fellebbezést benyújtó alperesek azt nem vitatták - nem vizsgálta.
Az alperesek a jogerős ítélettel szemben benyújtott felülvizsgálati kérelmükben kérték annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és a felperes keresetének elutasítását. A támadott határozat ügy érdemi elbírálására kiható jogszabálysértését a Gt. 29. § (1) bekezdésére hivatkozással jelölték meg. Vitatták, hogy a felperesnek kárt okoztak azzal, hogy a tulajdonukban álló ingatlan használatáért bérleti díjat számítottak fel. Hivatkoztak arra is, nem volt jogszabályi akadálya annak, hogy az alperesek által korábban alapított Kft. hiteltartozásának törlesztésére a felperes által befizetett bérleti díj átutalásával kerüljön sor.
A felperes a jogerős ítélet hatályban történő fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem keretei között vizsgálta. Megállapította, hogy az, az ügy érdemi elbírálására kihatóan, az alábbiakra tekintettel, jogszabálysértő.
A peres iratok között fellelhető társasági szerződés alapján megállapítható, hogy a felperes kéttagú korlátolt felelősségű társaság. Alapítói és ügyvezetői az I. és a II. r. alperesek voltak. A társaság alapításának időpontja 1998. december 7-e. A peres iratok között található, az 1999. január 4-én készült taggyűlési jegyzőkönyv és az annak mellékletét képező bérleti megállapodás is. Aszerint: a felperes társaság, a két tagjának, illetve ügyvezetőjének tulajdonában álló ingatlant használja, a taggyűlés határozata értelmében, havi 186 000 Ft bérleti díj ellenében. E díjfizetést az F. Takarékszövetkezet részére kell a tulajdonosokat terhelő hiteltörlesztésre közvetlenül átutalni.
Az ítélőtábla megállapításával szemben tehát az alperesek bizonyították a bérleti szerződés létrejöttét. Az a körülmény, hogy a könyvelésüket pontatlanul vezették, a megállapodás megkötését nem teszi kétségessé. Adat nem merült fel, és a felperes sem hivatkozott arra, hogy a bérleti díj összege, az ingatlan használatára tekintettel, méltánytalanul magas lenne. Miután az alperesek egyúttal a felperes társaság tagjai is voltak, ezért ügyvezetői tevékenységüket és a gazdasági társaság érdekeit is ennek figyelembevételével kell értékelni. Az önálló jogi személy, a tevékenységéhez telephellyel rendelkezni köteles felperes gazdasági társaságnak, az ingatlan használatra kötött szerződését, az üzleti életben elfogadottnak, érdekeivel megegyezőnek kell tekinteni. Nem állapítható meg érdeksérelem amiatt sem, hogy a bérleti díjat nem közvetlenül a bérbe adó alperesek részére kellett folyósítani, hanem azt az alperesek korábbi vállalkozási tevékenységével összefüggésben keletkezett hiteltörlesztésre kellett átutalni. A peres eljárás során, nem merült fel arra sem adat, hogy az alperesek a jogszabályoknak, a társasági szerződésnek, a taggyűlés által hozott határozatoknak, az ügyvezetési kötelezettségeiknek vétkes megszegésével, a felperesnek, a keresetlevélben megjelölt kárt okozták. Jogszabálysértő ezért a Gt. 29. § (1) bekezdése alapján, az alpereseket marasztaló jogerős ítélet. A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alkalmazásával azt hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Gfv. X.30.306/2006.)