adozona.hu
BH+ 2007.10.451
BH+ 2007.10.451
A kereseti illetéket a keresetben érvényesített összeg alapján kell leróni [1990. évi XCIII. tv. 38. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes szállítási szerződésből eredően 21 723,42 Euro és ennek 2003. október 1. napjától járó kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest az eredetileg fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmében. Ezen peren kívüli eljárásban személyes költségmentesség engedélyezését kérte. A becsatolt bankszámla kivonat alapján a Megyei Bíróság 2005. február 1-jén kelt végzésében a felperes részére költségmentességet engedélyezett.
Az elsőfokú bíróság az ellentmondás folytán perré alakult, maj...
BH+ 2007.10.451 A kereseti illetéket a keresetben érvényesített összeg alapján kell leróni [1990. évi XCIII. tv. 38. §].
A felperes szállítási szerződésből eredően 21 723,42 Euro és ennek 2003. október 1. napjától járó kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest az eredetileg fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmében. Ezen peren kívüli eljárásban személyes költségmentesség engedélyezését kérte. A becsatolt bankszámla kivonat alapján a Megyei Bíróság 2005. február 1-jén kelt végzésében a felperes részére költségmentességet engedélyezett.Az elsőfokú bíróság az ellentmondás folytán perré alakult, majd szünetelés után folytatódott eljárásban 2006. június 29-én ítéletet hozott; ebben részben helyt adott a felperes keresetének, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 30 nap alatt 989 786 forintot, és ezen összeg késedelmi kamatát; ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Rendelkezett a felperes költségmentessége folytán le nem rótt kereseti illeték viselése tárgyában is. A fenti ítélet részbeni megváltoztatása iránt az alperes terjesztett elő fellebbezést.
A fellebbezési eljárásban az Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság 4. sorszám alatt végzést hozott, ebben a felperes személyes költségmentességét megvonta, és kötelezte, hogy a végzés jogerőre emelkedését követő 8 napon belül leletezés terhe mellett rója le a meg nem fizetett 337 400 forint kereseti eljárási illetéket. A végzés indokolása szerint a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 8. § (1) bekezdés c) pontja alapján felülvizsgálta a felperes részére biztosított személyes költségmentesség feltételeinek a fennállását, és megállapította, hogy részére, mint jogi személy részére költségmentesség nem volt engedélyezhető. Vizsgálta ugyanakkor azt is, hogy fennálltak-e felperes esetében az illetékfeljegyzési jog engedélyezésének feltételei az illetékekről szóló többször módosított 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 60. § (1) bekezdése alapján. A bíróság a felperes által a fizetési meghagyás kibocsátása iránti eljárásban becsatolt bankszámla kivonat alapján úgy ítélte meg, hogy az illeték előzetes megfizetése a felperesnek nem jelentett volna anyagi helyzetével arányban nem álló megterhelést, ezért nem találta megállapíthatónak az illetékfeljegyzési jog engedélyezését sem.
A fenti végzés ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő, ebben az alábbiakat kérte; a Legfelsőbb Bíróság állapítsa meg, hogy a személyes költségmentesség felperest megilleti, ennek hiányában engedélyezzen részére illetékfeljegyzési jogot, és mentesítse a 337 400 forint kereseti illeték lerovásának kötelezettsége alól. Végül, ha a Legfelsőbb Bíróság úgy dönt, hogy a fenti kérelmek nem teljesíthetők, úgy kérte, hogy a lerovandó illeték összegét 60 000 forintban állapítsa meg.
Indokolásul azt adta elő, hogy a személyes költségmentesség felülvizsgálatára az eljáró bíróságnak egy évenként van lehetősége. Az elsőfokú ítélet meghozatalakor a személyes költségmentesség vizsgálatra került, ezen időponttól számított egy év pedig még nem telt el. Minden alapot nélkülözőnek tartotta a másodfokú bíróság azon megállapítását, hogy a felperesnek illetékfeljegyzési jog sem volt engedélyezhető, hiszen szerinte megállapítható, hogy a cégnek nagyon kis összegű felhasználható készpénze volt az eljárás megindításakor, így az illeték lerovása rendkívüli nehézségbe ütközött volna. Állította, ez a helyzet azóta sem változott. Sérelmezte, hogy az Ítélőtábla nem hívta fel nyilatkozat megtételére, újabb okiratok csatolására. Rámutatott arra, hogy a felperessel szemben méltánytalan lenne a bíróság eljárása, mert nagy valószínűséggel a felperes a követelt összeget nem tudja majd behajtani. Végül arra hivatkozott, hogy az eljárás jelen szakaszában a pertárgy értéke 989.000 forint, így, ha le is kell róni az illeték összegét, az helyesen 60 000 forint lenne.
A fellebbezés nem alapos.
Nem állja meg a helyét az a felperesi állítás, hogy a másodfokú bíróság a költségmentesség fennállásának feltételeit egy éven belül vizsgálta felül, hiszen az elsőfokú bíróság 2005. januárjában szólította fel a felperest vagyoni viszonyainak igazolására, a másodfokú bíróság pedig a fellebbezéssel támadott határozatát 2006. október 17-én hozta meg. A költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 8. § (1) bekezdésének a) pontja szerint a bíróság a személyes költségmentesség feltételeinek fennállását felülvizsgálja az eljárás jogerős befejezéséig - az engedélyezés időpontjához képest - évente. A 8. § (1) bekezdés c) pont szerint pedig az eljárás bármely szakában - ideértve a felülvizsgálati kérelem elbírálását is -, ha adat merül fel arra nézve, hogy a feltételek már az engedélyezéskor sem álltak fenn, vagy utóbb megszűntek. A perbeli esetben a másodfokú bíróság a 8. § (1) bekezdés c) pontját alkalmazta, így annak sem volt jelentősége, hogy a másodfokú határozat meghozatalára mikor került sor. Az pedig világosan kitűnik a végzésből, hogy a kedvezmény megvonására milyen - a cég anyagi helyzetétől független - okból került sor.
Téves az a felperesi hivatkozás is, hogy az eljárás kezdetén igazolta, miszerint az illeték előzetes lerovása számára rendkívüli nehézséget jelentett volna. Az illetékekről szóló többször módosított 1990. évi XCIII. törvény 60. § (1) bekezdése szerint a bíróság akkor mentesítheti a felet az illeték előzetes megfizetése alól, ha az a fél jövedelmi és vagyoni viszonyaival arányban nem álló megterhelést jelentene. A felperes által csatolt utolsó három hónapra vonatkozó bankszámla kivonat adataiból megállapítható, hogy a felperes a lerovandó illeték többszörösével rendelkezett készpénzben, ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú végzés megváltoztatására alapot nem talált. Az illetékfeljegyzési jog tárgyában meghozandó döntésre az nincs kihatással, hogy a felperes a követelését mennyiben tudja majd végrehajtani. Miután a fenti Itv. 38. § (1) bekezdése szerint az illetéket az eljárást kezdeményező fél az eljárás megindításakor köteles megfizetni, ezért a kereseti illeték összege mindig a keresetben érvényesített követeléshez igazodik; ez a perbeli esetben forintra átszámítva 5.590.739 forint volt. Ezért alaptalanul állította a felperes, hogy a másodfokú bíróság nem a perben igényelt összeghez igazodva határozta meg a lerovandó kereseti illeték összegét.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 259. §-a szerint alkalmazandó 253. § (2) bekezdése alapján az ítélőtábla végzését helybenhagyta. (Legf.Bír.Pf.VII.24.705/2007.)