adozona.hu
BH+ 2007.10.461
BH+ 2007.10.461
A felszámolási eljárás közzétételétől számított 1 év után bejelentett olyan kártérítésre vonatkozó hitelezői igényt, amely már a felszámolás kezdő időpontjában ismert volt, a felszámoló nem köteles nyilvántartásba venni [1991. évi XLIX. tv. (továbbiakban: Cstv.) 37. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a 31. sorszámú végzésével elutasította a hitelezőnek 4 074 080 Ft kártérítés és annak 1998. október 1-jétől számított késedelmi kamatai megfizetése iránt előterjesztett hitelezői igényét, és a hitelezőt az adós részére eljárási költség megfizetésére kötelezte. A végzés indokolásában megállapította, hogy az adós gazdálkodó szervezet felszámolására az 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) módosítás előtti rendelkezéseit kell alkalmazni.
A hitelező IV. r. felperesként további 20 t...
BH+ 2007.10.461 A felszámolási eljárás közzétételétől számított 1 év után bejelentett olyan kártérítésre vonatkozó hitelezői igényt, amely már a felszámolás kezdő időpontjában ismert volt, a felszámoló nem köteles nyilvántartásba venni [1991. évi XLIX. tv. (továbbiakban: Cstv.) 37. §].
Az elsőfokú bíróság a 31. sorszámú végzésével elutasította a hitelezőnek 4 074 080 Ft kártérítés és annak 1998. október 1-jétől számított késedelmi kamatai megfizetése iránt előterjesztett hitelezői igényét, és a hitelezőt az adós részére eljárási költség megfizetésére kötelezte. A végzés indokolásában megállapította, hogy az adós gazdálkodó szervezet felszámolására az 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) módosítás előtti rendelkezéseit kell alkalmazni.A hitelező IV. r. felperesként további 20 társával az adós ellen a városi bíróság előtt pert indított az adós 1992. április 30-án megtartott közgyűlésén meghozott 9/1992. számú határozatok alapján a 6 éves határozott időtartamra kötött mezőgazdasági haszonbérleti szerződések azonnali hatályú felmondása érvénytelenségének megállapítása iránt, és kérte az alperes kötelezését kártérítés fizetésére. A perben ezt az igényét 1 151 625 Ft-ban, valamint ennek 1992. május 1. napjától járó évi 20%-os kamatában jelölte meg. A jogerős ítélet az adóst a IV. r. felperes javára 952 145 Ft és annak 1992. július 1. napjától járó kamata, valamint 70 000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte. Az ezt követően előterjesztett hitelezői kifogás folytán az elsőfokú bíróság a 6. sorszámú végzésével a felszámolót a hitelező követelése határidőben bejelentettkénti nyilvántartásba vételére és a Cstv. 57. § (1) bekezdés d) pontja szerinti besorolására kötelezte.
A hitelező jelen eljárásban előterjesztett, pontosított kérelmét, amely az 1993-tól 1996. évekre terjedő kárigény határidőben bejelentettkénti és a Cstv. 57. § (1) bekezdésének d) pontjába való besorolására vonatkozott, az elsőfokú bíróság azzal az indokkal utasította el, hogy az ezekre az évekre vonatkozó kárigényét a hitelező az egy éves jogvesztő határidőn túl terjesztette elő. A károkozás az 1992. április 30-i azonnali hatályú felmondás hitelező részére történő kézbesítésével bekövetkezett. A felszámolási eljárás 1992. május 26-i közzététele után a hitelező az 1992. június 24-i bejelentésében a jelen eljárásban érvényesített kártérítési igényt nem terjesztette elő. Az 1996. június 25-i kifogása hitelezői igénybejelentésnek minősül, amely azonban a Cstv. 37. §-a szerinti egy éves határidőn túl van, így az elkésett. Alaptalannak találta a kártérítési igényt a Ptk. 340. § (1) bekezdése alapján is, mert álláspontja szerint a hitelező kára kizárólag a kárenyhítési kötelezettsége elmulasztásából ered.
A végzés ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést. Annak megváltoztatásával a megjelölt évekre a kérelmében meghatározott kártérítés és járulékai hitelezői igényének határidőben érkezettként, a Cstv. 57. § (1) bekezdés d) pontjába történő besorolására kérte kötelezni a felszámolót. Kérte az adós marasztalását az első- másodfokú perköltségben is.
A másodfokon eljárt ítélőtábla 4. sorszámú végzésében az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a felszámolási eljárás és a peres eljárás iratai alapján kiegészítette azzal, hogy a városi bíróság előtt folyamatban volt perben a felperesek az eredetileg összegszerűen meg nem határozott kárigényüket az 1992. október 12-én megtartott tárgyaláson jelölték meg 8 578 923 Ft-ban és járulékaiban, és az 1992. október 22-én kelt 16. sorszámú beadványban a IV. r. felperes - a jelen eljárás hitelezője - 399 740 Ft és járuléka iránti kártérítési igényt terjesztett elő. Utóbb e kárigényt a hitelező 1 151 625 Ft-ra emelte fel. Ezt a kárigényét tartotta fenn a megismételt eljárásban is azzal, hogy a felperesek az 1996. január 12-án megtartott fellebbviteli tárgyaláson kifejezetten úgy nyilatkoztak: a jelen eljárásban kizárólag az 1992. évre vonatkozó kárukat érvényesítik, de fenntartják igényüket arra, hogy a szerződésben megjelölt további évekre vonatkozó kárukat (elmaradt hasznukat) külön perben érvényesíthessék. A városi bíróság előtt folyamatban volt perben a hitelező a bírósághoz 1997. október 16-án érkezett 22. sorszámú beadványában kárigényét 1 199 763 Ft-ban és annak 1992. május 1-jétől járó évi 20%-os kamatában jelölte meg. A bírósághoz 1996. június 25-én érkezett beadványában - egyebek mellett - a zárómérleg tervezetét kifogásolta, míg az 1993-1996. évekre vonatkozó, összegében és éves bontásban meghatározott hitelezői igényét csak 2000. február 22-én kelt levelében jelentette be a felszámolónak. Miután a felszámoló a hitelezői igénybejelentésre nem válaszolt, a hitelező kifogást nyújtott be az elsőfokú bírósághoz. E hitelezői kifogással indult a jelen eljárás, melynek során a hitelező utóbb igénye érdemi elbírálását is kérte.
Az így kiegészített tényállás alapján a másodfokú bíróság megállapította, hogy a hitelező a perben az 1992. évre vonatkozó kárigényét érvényesítette, míg az 1993-1996. évekre vonatkozó követelését csak a 2000. február 22-én kelt igénybejelentésében közölte a felszámolóval.
A hitelezőnek az 1993-1996. évekre vonatkozó igénye nem minősül a felszámoló által ismert követelésnek, mert a perben a hitelező is csak az 1992. évre vonatkozó kártérítési igényét érvényesített. A Cstv. 38. § (4) bekezdése szerint a felszámolás közzététele előtt indított peres eljárás a hitelezőt nem mentesíti a 28. § (2) bekezdés f) pontjába foglalt kötelezettség teljesítése alól. A hitelezőnek az 1996. június 25-én a bírósághoz intézett beadványa nem minősül hitelezői igénybejelentésnek, az tartalmilag és elnevezésében is kifogás, ugyanígy 1998. október 4-i beadványa is, amely a közbenső mérlegre tett észrevételt tartalmazza.
A Cstv. lehetőséget adott a hitelező számára az összegszerűségében ismeretlen, vagy összegszerűségében változó követelés bejelentésére is. Az 1992. június 24-én kelt hitelezői igénybejelentés összegében változó követelés bejelentésének minősül, azzal azonban, hogy a hitelezői igénybejelentés a perben érvényesített kártérítési igény változására utal, a perben beszerzendő szakértői véleménytől függően. Ebből és a hitelező nyilatkozatából arra a jogi következtetésre jutott, hogy a hitelezői igénybejelentés nem terjedt ki a perben nem érvényesített kártérítési követelésen kívüli igényre.
Helytállónak fogadta el a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak a követelés elévülésével kapcsolatos jogi álláspontját is azzal, hogy a haszonbérleti szerződésnél a haszon elmaradása, mint kár nem a szerződés felmondásakor, hanem az egyes évekre külön-külön, a gazdasági év végével [Ptk. 455. § (1) bekezdés] merült fel. Az adott évekre vonatkozó elmaradt haszon miatti kártérítési igénybejelentés ezért egy éven túli, melyet a felszámoló nem köteles nyilvántartásba venni a Cstv. 37. § (1) bekezdéséből következően, és nem köteles az általa vitathatónak minősített hitelezői igényt a Cstv. 46. § (6) bekezdése alapján a felszámolást elrendelő bíróságnak sem megküldeni.
A jogerős végzés ellen a hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen a felülvizsgálni kért határozat megváltoztatását, a hitelezői kérelmének történő helyt adást, másodlagosan a jogerős végzés hatályon kívül helyezésével a bíróságnak új eljárás lefolytatására utasítását, valamint az adós kötelezését kérte valamennyi eljárással felmerült perköltség megfizetésére.
A jogerős végzés jogszabálysértését abban jelölte meg, hogy a másodfokú ítélet megalapozatlan és a Pp. 206. §-a alapján jogszabálysértő. A megalapozatlanság, a jogszabálysértés tényét a végzésben megállapított tényállás iratellenességére és okszerűtlenségére, a felszámolási és peres eljárás keretében rendelkezésre álló okiratok tartalmához képest a végzés logikai ellentmondásosságára alapozta. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a mérlegelés körébe vont adatok értékelésénél helytelen következtetésre jutott.
Állította: a felszámoló által ismert tény volt a kártérítési perből, hogy az érvényesített kártérítési igény több évre vonatkozik. A becsatolt haszonbérleti szerződésekből kitűnik a haszonbérlet időtartama, ezért a felszámoló által már 1992-ben ismert volt, hogy az adós termelőszövetkezet károkozó magatartása kártérítést von maga után. A fellebbezésben a hitelező részletesen ismertette a többi hitelezővel kötött megállapodásokat, amellyel alátámasztotta azt, hogy az 1992. június 24-én kelt igénybejelentésében megjelölt, mintegy 8 000 000 Ft nemcsak az 1992. évre vonatkozó kártérítési igényt foglalta magában, hanem a mezőgazdasági haszonbérleti szerződés teljes időtartamára, így az 1993-1996. évek közötti időszakra vonatkozó kártérítési igényt is felölelte. A hitelező a fenti, határidőben benyújtott igénybejelentésében foglaltakat pontosította, számszerűsítette az 1996. június 25-én kelt beadványában, melyben az 1992. évet meghaladó további 4 évre érvényesíti a kártérítési igényt 4 900 000 Ft összegben.
Amennyiben elfogadható lenne az az álláspont, hogy az 1992-es igénybejelentés kizárólag csak az 1992. évre vonatkozott, s az 1996-os hitelezői beadvány nem pontosításnak, hanem új igénybejelentésnek minősül, az 1995. és 1996. évekre vonatkozó hitelezői igény semmiképpen sem minősül elkésettnek, 1 éven túlinak, figyelemmel a másodfokú bíróságnak a kártérítési igény keletkezésének időpontjával kapcsolatban kifejtett jogi álláspontjára.
Az adós felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős végzés hatályában fenntartását kérte.
A Pp. 270. § (2) bekezdése értelmében a jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni. Mind az anyagi mind az eljárási jogszabályok megsértése a felülvizsgálati kérelmet megalapozhatja.
A hitelező a felülvizsgálati kérelmét a Pp. 206. §-a megsértésére alapította.
A Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt eljárási jogszabályt. Az eljárt bíróságok a tényállást a csatolt bizonyítékok alapján, figyelembe véve a hitelező személyes nyilatkozatát is, helyesen állapították meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékelték, és helytálló az abból levont jogi következtetésük is. A felülvizsgálati eljárásban a helyesen megállapított tényállás alapján a bizonyítékok okszerű mérlegelésével levont következtetés felülmérlegelésére nincs lehetőség (BH 2001/1997.)
A jelen eljárásra az 1991. évi XLIX. törvénynek a módosítás előtti rendelkezéseit kell alkalmazni (továbbiakban: Cstv.). A Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pontja azt tartalmazza, hogy a gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségét megállapító és a közzétételt elrendelő végzésnek tartalmazni kell a hitelezőknek szóló felhívást, hogy ismert, vagy összegszerűségében ismeretlen, illetve összegszerűségében változó követeléseiket a felszámolás kezdő időpontjától számított 30 napon belül a felszámolónak jelentsék be.
A felszámolási eljárás kezdő időpontjában a hitelező követelése ismert volt, mert a felszámolási eljárás megindulása előtt a 6 éves határozott időtartamra kötött mezőgazdasági haszonbérleti szerződés azonnali hatályú felmondására már sor került. E felmondásra vonatkozó határozatot többek között a jelen eljárás hitelezője is keresettel támadta meg. A keresetében azonban kizárólag csak az 1992. évre vonatkozó kárigényét érvényesítette az adós gazdálkodó szervezet ellen. A kereseti kérelemben nincs utalás a további évekre vonatkozó elmaradt haszonra, mint kárra. Helytálló ezért a jogerős végzésnek az a megállapítása, hogy bár a hitelezőnek az 1992. június 24-i hitelezői igénybejelentése összegében változó követelés- bejelentésnek minősült, ez azonban csak az 1992. évre vonatkozott és az ezen belüli kártérítési igény változására utalt a perben beszerzendő szakértői véleménytől függően. A hitelezői igénybejelentés tehát nem terjedt ki a további évekre vonatkozó kártérítési követelésre.
A Cstv. 37. §-a úgy rendelkezik, hogy a gazdálkodó szervezettel szemben fennálló olyan követeléseket, amelyeket a felszámolás kezdő időpontjától számított 30 napon túl, de egy éven belül jelentettek be, - ide nem értve a felszámoló által ismert követeléseket - a felszámoló nyilvántartásba veszi, és - ha az 57. § (1) bekezdésében felsorolt tartozások kiegyenlítése után van rá vagyoni fedezet, kielégíti.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságnak azt a jogi érvelését találta helytállónak, hogy a károsodás az 1992. április 30-i azonnali hatályú felmondás hitelező részére történő kézbesítésével már bekövetkezett, mert ez időponttól kezdve a mezőgazdasági haszonbérleti szerződés teljes tartamára vonatkozóan a hitelező elesett a haszonbérleti szerződésből eredő várt eredménytől, haszontól. A hitelezői igényét ezért nemcsak az 1992-es évre, hanem a haszonbérleti szerződés szerinti valamennyi évre vonatkozóan határidőben be kellett volna jelentenie ahhoz, hogy azt a felszámoló nyilvántartásba vegye és kiegyenlítse. A másodfokú ítéletben felhívott Ptk. 455. §-a nem a kártérítés esedékességére vonatkozik, hanem a haszonbér időszakonkénti utólagos megfizetésére vonatkozóan tartalmaz rendelkezést.
Alaptalanul érvel a hitelező azzal, hogy a haszonbérleti szerződés időtartamából a felszámoló által ismertté vált a haszonbérlet teljes időtartamára az adós termelőszövetkezet kártérítés fizetésére vonatkozó kötelezettsége. A perben előterjesztett kártérítési igény kifejezetten csak az 1992-es évre vonatkozott, úgyszintén a jogerős ítélet alapján a felszámolóhoz intézett hitelezői igénybejelentés is.
A jogerős végzés helytállóan következtetett arra is, hogy az 1996. június 25-én kelt beadvány nem minősül hitelezői igénybejelentésnek. A hitelező személyesen az elsőfokú bíróság előtt 2005. május 31-én tartott meghallgatásán maga adta elő, hogy hitelezői igényét az 1993-1996. évekre csak 2000. február 22-én kelt levelében jelentette be a felszámolónak. Ez azonban az eljárásra alkalmazandó Cstv. 37. §-ában meghatározott, a felszámolás kezdő időpontjától számított 1 éves határidőn túli, ezért ennek a hitelezői igénynek a nyilvántartásba vételére és kielégítésére a felszámoló nem köteles.
Miután a jogerős végzés nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályt, azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv.XI.30.212/2007.)