adozona.hu
BH+ 2007.10.460
BH+ 2007.10.460
I. A felszámolás kezdő időpontja - jelen esetben a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedése - után az adós vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet [1991. évi XLIX. tv. (továbbiakban: Cstv.) 34. §]. II. A cégnyilvántartásban bízó, jóhiszemű és ellenérték fejében jogot szerző fél védelme nem érvényesül, mert a felszámolás kezdő időpontjában meglévő adósi vagyon a felszámolás hatálya alá tartozik és a hitelezői igények kielégítésének kell elsőbbséget biztosítani [1991. évi XLIX
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes ellen kezdeményezett felszámolási eljárásban a Bíróság 2003. szeptember 23-án kelt végzésével a fizetésképtelenségét megállapította és elrendelte a felszámolását. A végzés ellen a felperes által elkésetten benyújtott fellebbezést az elsőfokú bíróság hivatalból elutasította. Az ítélőtábla a 2005. január 18-án kelt végzésével a fellebbezést elutasító végzést helybenhagyta. Ezt követően az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes fizetésképtelenségét megállapító végzés 2003. o...
BH+ 2007.10.460 I. A felszámolás kezdő időpontja - jelen esetben a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedése - után az adós vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet [1991. évi XLIX. tv. (továbbiakban: Cstv.) 34. §].
II. A cégnyilvántartásban bízó, jóhiszemű és ellenérték fejében jogot szerző fél védelme nem érvényesül, mert a felszámolás kezdő időpontjában meglévő adósi vagyon a felszámolás hatálya alá tartozik és a hitelezői igények kielégítésének kell elsőbbséget biztosítani [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 4. § (1) bek., 34. § (2) bek., 1997. évi CXLV. tv. (továbbiakban: Ctv.) 10. §, 17. §].
A felperes ellen kezdeményezett felszámolási eljárásban a Bíróság 2003. szeptember 23-án kelt végzésével a fizetésképtelenségét megállapította és elrendelte a felszámolását. A végzés ellen a felperes által elkésetten benyújtott fellebbezést az elsőfokú bíróság hivatalból elutasította. Az ítélőtábla a 2005. január 18-án kelt végzésével a fellebbezést elutasító végzést helybenhagyta. Ezt követően az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes fizetésképtelenségét megállapító végzés 2003. október 18-án jogerőre emelkedett. A felszámolást elrendelő végzés közzétételére a Cégközlöny 2005. március 17-ei számában került sor.A felperes képviseletében S. A. vezérigazgató 2004. október 24-én kölcsönszerződés lezárása és elszámolása elnevezésű megállapodást kötött az alperessel. A szerződés 3. pontja szerint a felperes a tulajdonában lévő M. M. típusú gyümölcssűrítő gép-együttest az ahhoz tartozó valamennyi kiegészítő egységgel együtt eladta az alperesnek 27 543 757 Ft vételárért akként, hogy abba beszámították az alperes 23 441 757 Ft követelését, továbbá a Z+D Kft-nek a felperessel szemben fennálló - és az alperesre engedményezett - 1 502 000 Ft összegű követelését. A fennmaradó 2 500 000 Ft-ot az alperes készpénzben fizette meg.
A felperes keresetében az alperest jogalap nélküli birtoklásra hivatkozással a gép-együttes kiadására kérte kötelezni. Álláspontja szerint a megállapodás már abban az időben keletkezett, amikor a felperes felszámolás alatt állt, így képviseletében csak a felszámoló volt jogosult nyilatkozatot tenni. Az adós képviseletében eljáró vezérigazgató jognyilatkozatát a felszámoló utólag nem hagyta jóvá, a gyümölcssűrítő visszaadására történő felszólítása azonban nem vezetett eredményre. A felek között nem jött létre szerződés, ezért az alperesnek nincs érvényes jogcíme a gép-együttes birtokban tartására.
Az alperes ellenkérelmében elsődlegesen az 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 40. §-ában szabályozott perindítási határidő elmulasztása miatt, másodlagosan pedig azért kérte a kereset elutasítását, mert a szerződés megkötésekor a felszámolás kezdő időpontját még nem tették közzé, arra csak jóval később került sor. Véleménye szerint kellő gondossággal járt el, amikor a cégnyilvántartást, illetőleg a jelzálog-nyilvántartást megismerve meggyőződött arról, hogy a felperes képviseletére a jogügyletnél eljáró vezérigazgató jogosult volt, ezért vele, mint jóhiszemű harmadik személlyel szemben a felszámolás elrendelése csak a közzététellel vált hatályossá.
Az elsőfokú bíróság a 4. sorszámú ítéletével arra kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül adja a felperes birtokába az M. M. típusú gyümölcssűrítő gép-együttest az ahhoz tartozó valamennyi kiegészítő egységgel együtt 27 543 757 Ft értékben.
Ítéletének indokolása szerint a Cstv. 28. § (2) bekezdés e) pontja szerint a felszámolás kezdő időpontja a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedésének időpontja. A Cstv. 34. § (2) bekezdése értelmében a felszámolás kezdő időpontjától kezdődően az adós vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet. E jogszabályok attól függetlenül irányadók, hogy a szerződő fél az adós elleni felszámolás elrendeléséről tudott-e, eljárása jóhiszemű volt-e. A perbeli esetben a felszámolás kezdő időpontja 2003. október 18-a, melytől kezdve kizárólag a felszámoló volt jogosult a felszámolási vagyonnal rendelkezni. Miután a szerződést a felperes nevében megkötő vezérigazgató nyilatkozatát utóbb a felszámoló nem hagyta jóvá, eljárása álképviseletnek minősül, mely a képviseltet nem köti. Erre figyelemmel a szerződés létre sem jött, ezért megalapozatlan az alperes hivatkozása a Cstv. 40. §-ában szabályozott perindítási határidőkre. Érvényes jogcím hiányában az alperes nem szerzett jogot a perbeli ingóság birtoklására, ezért köteles azt a felperes részére kiadni.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes részéről benyújtott fellebbezés folytán másodfokon eljárt ítélőtábla a 4. sorszámú ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta és az alperest a felperes részére 15 napon belül 100 000 Ft másodfokú eljárási költség megfizetésére kötelezte. Döntését azzal indokolta, hogy jelen esetben nem alkalmazható a korábban megindult felszámolási eljárásra a Cstv.-nek a 2006. július 1-jét követően indult felszámolási eljárásokban irányadó az az új rendelkezése, mely szerint a felszámolás kezdő időpontja a felszámolást elrendelő jogerős végzés közzétételének a napja. Megállapította, hogy jelen esetben a felszámolást elrendelő bíróság helyesen határozta meg a jogerő, ezáltal a felszámolás kezdő időpontját, amelyet a csaknem másfél évvel később történő közzététel nem befolyásol. Az adott esetben a fizetésképtelenséget megállapító és felszámolást elrendelő végzés ellen elkésetten benyújtott fellebbezés a határozat jogerőre emelkedését nem akadályozta. A felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedésének megállapítására és közzétételére viszont csak akkor kerülhetett sor, amikor az adós (a jelen per felperese) az őt megillető jogorvoslati lehetőségeket kimerítette. A felszámolás kezdő időpontjának a megállapításakor jogszabálysértés ezért nem történt.
Kifejtette, hogy a Cstv. 4. § (1) és (2) bekezdései rögzítik a gazdálkodó szervezet felszámolási eljárás körébe tartozó vagyonának körét. A Cstv. 34. § (1) bekezdése rendelkezése szerint pedig a felszámolás kezdő időpontjában megszűnnek a tulajdonosnak a gazdálkodó szervezettel kapcsolatos külön jogszabályokban meghatározott jogai. A (2) bekezdés pedig úgy rendelkezik, hogy ugyanez időponttól a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet. Ez a kogens anyagi jogi rendelkezés a cégnyilvántartásba való bejegyzés és közzététel nélkül, attól függetlenül is, a törvény erejénél fogva (ipso iure) érvényesül. A felszámolás kezdő időpontja után a cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (Ctv.) 10. §-ában és 17. § (5) bekezdésében írtakhoz képest megváltozik a jogi helyzet: a képviselet nem a tagok döntésén, hanem a bíróság kijelölő határozatán alapul. A cég elleni felszámolás során harmadik jóhiszemű személy már nem hivatkozhat arra, hogy a szerződés érvényesen létrejött közte és az adós gazdálkodó szervezet között, mert az adós vezetőinek személyében bekövetkezett változásról nem tudott. A Cstv. 34. § (2) bekezdése olyan objektív helyzetet eredményez, amely független a harmadik személy jóhiszeműségétől, illetve a közhitelességen alapuló jóhiszeműséget a Cstv. 34. § (2) bekezdése eliminálja. A felszámolás kezdő időpontját követően a gazdálkodó szervezet törvényes képviselője a felszámoló, a volt vezető tisztségviselő pedig álképviselőnek minősül, az álképviselő cselekménye a Ptk. 221. §-a szerint a képviseltet nem köti. Mivel nincsen olyan közös akaratnyilatkozat, amely a képviselt nyilatkozatának minősülne, szerződés a képviselt és a harmadik személy között nem jön létre [Ptk. 205. § (1) bekezdés]. Az álképviselő által megtett jognyilatkozat érvénytelen, mert a képviselt nevében tett olyan nyilatkozatot, amire a képviselt szándéka nem terjedt ki (akarati hiba). Miután az álképviselő eljárását a felszámoló nem hagyta jóvá, ennek hiányában az álképviselő által képviselt felperes és az alperes között szerződés nem jött létre. Amennyiben a szerződés létrejötte hiányában mégis teljesítés történt, akkor annak szerződés hiányában nincs jogalapja. Ilyen esetben a felhívott eseti határozatok figyelembevételével a jogalap nélküli gazdagodás, illetve a jogalap nélküli birtoklás szabályai az irányadóak.
Megítélése szerint helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor az alperest a gyümölcssűrítő gép-együttes és tartozékainak a kiadására kötelezte, mert szerződés hiányában az alperesnek a dolog birtokban tartására nem keletkezett jogcíme, ezért a jogalap nélkül birtokolt gépet a Ptk. 193. § (1) bekezdése szerint köteles a dolog birtoklására jogosultnak kiadni. A dolog birtoklására a Ptk. 112. §-a szerint annak tulajdonosa, a felperes jogosult, aki annak visszaadását a Ptk. 115. § (3) bekezdése alapján jogszerűen követelhette.
Erre irányuló viszontkereset hiányában nem intézkedett a másodfokú bíróság az eredeti állapot teljes egészében történő helyreállításáról, illetőleg a felperesnek a 2 500 000 Ft megfizetésére kötelezésétől. Felhívta az alperes figyelmét arra, hogy ezt az igényét a felszámolási eljárásban érvényesítheti.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben eddigi jogi álláspontját fenntartva a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, helyette a kereset elutasítását és a felperes kötelezését kérte a perköltségek viselésére. Felülvizsgálati kérelmében állította, hogy a jogerős ítélet sérti a perbeli időszakban hatályos Cstv. 27. § (1) bekezdését, 34. § (2) bekezdését, 40. § (1) bekezdését és a Ptk. 237. § (1) bekezdését. E jogszabályokat az eljárt bíróságok tévesen értelmezték.
Álláspontja szerint a felszámoló nem tehet tetszőleges nyilatkozatot, nem élhet vissza a jogaival. Csak olyan esetben tagadhatja meg egy jognyilatkozat jóváhagyását, ha az érinti a Cstv. 40. §-ban meghatározott esetköröket. A felperessel a perbeli gép átruházására kötött szerződés ezeket az esetköröket nem meríti ki, hiszen egy korábban, már a felszámolás iránti kérelem benyújtása előtt is fennálló, biztosítékokkal alátámasztott követelést váltott ki az átruházási szerződés.
A gazdasági élet biztonsága miatt a megtámadás joga korlátlan ideig nem illeti meg a felszámolót. A felszámolás közzététele napjától a kereset benyújtásáig, de még az előzetes írásbeli felhívásig is jóval több mint 180 nap telt el, emiatt elkésettség okából a kereset elutasításának lett volna helye.
Fenntartotta azt a jogi álláspontját is, hogy a Cstv. 34. § (2) bekezdésében előírtak arra az esetre vonatkoznak, amikor egy ügyletkötésre a felszámolás közzétételét követően került sor, amikor a közhitelű nyilvántartásokból egyértelműen megállapítható, hogy ténylegesen ki jogosult nyilatkozatot tenni. Ez azonban nem alkalmazható a perbeli esetre, amikor a felszámolás közzétételét megelőzően történt a szerződés megkötése és a kívülálló fél kellő körültekintéssel, a közhitelű nyilvántartásokban bízva járt el. Az ellenkező eset súlyos jogbizonytalanságot eredményezne, amely az Alkotmányban körülírt több alapjogot sértene.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte, mert álláspontja szerint az abban foglalt jogértelmezés megfelel a jogszabályoknak és a kialakult bírói gyakorlatnak is.
A Pp. 270. § (2) bekezdése alapján a jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozott végzés felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni. Mind az anyagi, mind az eljárási jogszabályok megsértése a felülvizsgálati kérelmet megalapozhatja.
A Legfelsőbb Bíróságnak az alperes felülvizsgálati kérelme alapján abban a jogkérdésben kellett döntenie, hogy a felszámolási eljárás megindítására tekintettel a képviseleti joggal már nem rendelkező korábbi képviseletre jogosult személy által megtett szerződési nyilatkozatnak melyek a jogkövetkezményei.
A jogerős ítélet az ott felhívott jogszabályok helyes értelmezésével helytállóan jutott arra a jogi következtetésre, hogy a felszámolási eljárás kezdő időpontjától kezdve a felszámolás alá került adós gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot már csak a felszámoló tehetett. Ebből következően a korábbi szervezeti képviselő álképviselőnek minősül, az általa megtett jognyilatkozat pedig - a felszámoló jóváhagyásának hiányában - érvénytelen; ennek folytán az álképviselő által képviselt felperes és az alperes között szerződés nem jött létre. A szerződés létrejötte hiányában pedig az alperesnek nincs érvényes jogcíme a létre nem jött szerződés alapján részére átadott gyümölcssűrítő gép-együttes és tartozékai birtokban tartására.
Kétségtelen, hogy a felszámolási eljárás Cégközlönyben történő közzétételére az adós fizetésképtelenségét megállapító és felszámolását elrendelő végzés meghozatalát követően - a végzés elleni kétségtelenül elkésett jogorvoslat folytán - hosszabb idő elteltével került sor. A szerződés megkötésekor a közhiteles cégnyilvántartásban a felperes képviseletére jogosult személyként S. A. vezérigazgató volt bejegyezve. A Cstv. 34. § (2) bekezdésének rendelkezése folytán azonban - függetlenül attól, hogy a cégjegyzék mit tartalmazott - a felszámolás kezdő időpontjától kezdve a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot már csak a felszámoló tehetett. Ez azt a problémát veti fel, hogy a képviseleti joggal már nem rendelkező ügyvezető nyilatkozatának jogkövetkezményeit illetően a közhitelesség elve szembekerül a hitelezők érdekeinek védelmével.
A 2006. július 1-jéig hatályban volt 1997. évi CXLV. törvény (Ctv.) 10. § (1) bekezdése tartalmazza, hogy a cég a cégjegyzékben bejegyzett adatra, illetve a cégnyilvántartásban szereplő - az adat igazolására szolgáló - okiratra harmadik személlyel szemben csak azt követően hivatkozhat, ha az adat a cégközlönyben közzétételre került, kivéve, ha bizonyítja, hogy a harmadik személy az adatot, illetve az okiratot már korábban ismerte. A közzétételt követő 16. napig a harmadik személy bizonyíthatja, hogy az adat, illetve az okirat megismerésére nem volt lehetősége. A (2) bekezdés úgy rendelkezik, hogy ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell annak jóhiszeműségét, aki a cégnyilvántartásban szereplő, illetve a cégközlönyben közzétett adatban bízva ellenérték fejében szerez jogot. A 17. § (5) bekezdése szerint pedig a közzététel megtörténtét követően a cég nem hivatkozhat harmadik személlyel szemben arra, hogy a bejegyzett képviselő a hatáskörét túllépve járt el.
A jogerős ítélet a felhívott jogszabályok helyes értelmezésével helytállóan jutott arra a jogi következtetésre, hogy a felszámolás a gazdálkodó szervezetnek egy speciális, összhitelezői szempontokat előtérbe helyező létszakasza. A Cstv. szabályainak, mint speciális szabályoknak kell biztosítani elsőbbséget a Ctv. általános szabályaihoz képest. Ennek folytán a cégnyilvántartásban bízó, jóhiszemű és ellenérték fejében szerző fél védelme a Cégtörvény idézett rendelkezései ellenére sem érvényesül, mert elsőbbséget kell biztosítani a hitelezői igények kielégítésének.
Ezt a jogi álláspontot erősíti a Cstv. 4. §-a (1) bekezdésének rendelkezése is, amely szerint a felszámolási eljárás körébe tartozik a gazdálkodó szervezet minden vagyona, amellyel a felszámolási eljárás kezdő időpontjában rendelkezik. Ezt a szabályt függetlenül attól alkalmazni kell, hogy a felszámolás közzététele megtörtént-e már.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a fent kifejtettekkel azonos jogi álláspontot tartalmaz a Győri Ítélőtábla Polgári Kollégiumának 1/2006. (XII. 1.) számú véleménye, amely a jelen ügyben is felmerült jogkérdés részletes elemzésével foglalkozott.
Miután a jogerős ítélet helytállóan jutott arra a jogi következtetésre, hogy a szerződés a felek között létre nem jöttnek tekintendő, téves az alperesnek az a jogi érvelése, amely a Cstv. 40. §-ában meghatározott megtámadási jogra és annak határidejére vonatkozik. A megtámadás joga a felszámolót nyilvánvalóan az érvényesen létrejött szerződés esetében illeti meg. Az adott esetben azonban a szerződés nem jött létre. Létre nem jött szerződés folytán, érvényes jogcím hiányában ezért köteles az alperes a birtokába került dolgot a felperes részére kiadni.
A kifejtett indokokra tekintettel a jogerős ítélet a jogszabályoknak megfelel, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv.XI.30.131/2007.)