adozona.hu
BH 2007.9.318
BH 2007.9.318
A hatósági bizonyítvány kiadása megtagadásának okait a hatóságnak bizonyítania kell [1957. évi IV. tv. 26. §, 50. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Sz. Földhivatal bejegyző határozata alapján felperes és egy (a perben nem álló) magánszemély 1/2-1/2 tulajdoni arányban tulajdonosai a B. belterület 4062 hrsz.-on jegyzett, 362 m˛ területű ingatlannak. Az ingatlant, annak felperest megelőző tulajdonosa, a továbbra is ott lakó M. P.-né a B. Községi Tanács VB-vel 1959. augusztus 1-jén megkötött bérleti szerződés alapján, mint tanácsi bérlakást bérelte, majd az 1985. március 20. napján kelt adásvételi szerződés szerint a korábbi 0215/53 hrsz.-...
BH 2007.9.318 A hatósági bizonyítvány kiadása megtagadásának okait a hatóságnak bizonyítania kell [1957. évi IV. tv. 26. §, 50. §].
A Sz. Földhivatal bejegyző határozata alapján felperes és egy (a perben nem álló) magánszemély 1/2-1/2 tulajdoni arányban tulajdonosai a B. belterület 4062 hrsz.-on jegyzett, 362 m˛ területű ingatlannak. Az ingatlant, annak felperest megelőző tulajdonosa, a továbbra is ott lakó M. P.-né a B. Községi Tanács VB-vel 1959. augusztus 1-jén megkötött bérleti szerződés alapján, mint tanácsi bérlakást bérelte, majd az 1985. március 20. napján kelt adásvételi szerződés szerint a korábbi 0215/53 hrsz.-ú ingatlan-nyilvántartási számmal, mint a B. Nagyközség Tanács kezelésében lévő állami házas ingatlant a Magyar Államtól megvásárolta.Az ingatlan az ingatlan-nyilvántartás átalakításával járó digitális alaptérkép 2005. december 16-ai forgalomba helyezésekor majorként volt az ingatlan-nyilvántartásban nyilvántartva, ezt követően "kivett udvar és gazdasági épület" a minősítése.
A felperes 2004. április 14. napján B. Nagyközség Jegyzőjétől hatósági bizonyítvány kiadását kérte arra vonatkozóan, hogy az ingatlan lakóház. Előadása szerint M. P.-né bentlakó érdekében jár el, aki 2002-ben árvízi segélyt azért nem kapott, mert - általa ki nem deríthető módon és időpontban, feltehetően tévedésből - az ingatlan-nyilvántartásban a lakóház majorként lett nyilvántartva. Benyújtotta a B. Községi Tanács Végrehajtó Bizottsága perbeli lakóingatlanra vonatkozó 1959. július 1-jén kelt bérlőkijelölési határozatát, az 1959. augusztus 1-jén kelt bérleti szerződését, az 1985. március 20-án kelt adásvételi szerződését, amelyekben bérlőként, illetve vevőként M. P.-né volt a VB-vel szerződő fél.
Az elsőfokú hatóság a 2004. június 17. napján kelt határozatával a kérelmet elutasította. Indokolása szerint a hullámterek, a parti sávok, a vízjárta, valamint a fakadó vizek által veszélyeztetett terület használatáról és hasznosításáról szóló 46/1999. (III. 18.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) 6. §-ának (6) bekezdése, valamint a B. Nagyközség Önkormányzatának 17/2002. (X. 18.) számú ÖK rendeletével elfogadott Helyi Építési Szabályzat és Szabályozási Terv 98. §-ának (11) bekezdése alapján árvíztől nem védett területen, ahol a perbeli ingatlan is található, csak horgásztanya és csónaktároló építhető. Kifejtette továbbá, hogy az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 50. §-ának (3) bekezdése alapján a hatósági bizonyítványon azt is fel kell tüntetni, hogy azt milyen bizonyítékok alapján adták ki. Álláspontja szerint a felperes által benyújtott iratok az igazolni kért adat valódiságát egyértelműen nem bizonyítják, az Önkormányzat irattárában pedig e tárgyban irat nem lelhető fel, és az Áe. 51. §-ának (2) bekezdés c) pontja alapján valótlan adat hatósági bizonyítványban nem igazolható, ezért a kérelmet el kellett utasítani.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2004. augusztus 19. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az első- és másodfokú határozat hatályon kívül helyezését és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint a hatóság az Áe. 50. §-ában foglaltakat tévesen értelmezte, a rendelkezésre álló okiratok alapján a hatósági bizonyítványt ki kellett volna adnia.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az első- és másodfokú határozatot hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Indokolásában idézte az Áe. hatósági bizonyítványt szabályozó 50. §-ának (1), (3) és (4) bekezdéseit, 51. §-ának (1)-(2) bekezdéseit, és megállapította, hogy felperes a kérelme teljesítéséhez megfelelő bizonyítékokat csatolt, amelyek szerint az ingatlan rendeltetése lakóház.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az Áe. 50. §-át tévesen értelmezte, továbbá a perbeli ingatlant hatósági bizonyítvány lakóházként nem jelölheti meg, mert nem így szerepel az ingatlan-nyilvántartásban és olyan az árvíztől nem védett területen található, ahol a 17/2002. (X. 19.) ÖK rendelet alapján csak horgásztanya vagy csónakház építhető.
A felperes ellenkérelmében az ítélet hatályában tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az Áe. 50. §-ának (1) bekezdése értelmében a közigazgatási szerv tény, állapot vagy egyéb adat (a továbbiakban: adat) igazolására hatósági bizonyítványt ad ki. A felperes e jogszabályhely alapján kérte az elsőfokú hatóságot annak igazolására, hogy a perbeli ingatlan lakóház.
Az Áe. 51. §-ának (1) bekezdése szerint hatósági bizonyítványt akkor lehet kiállítani, ha ezt jogszabály előírja, vagy ennek szükségességét az ügyfél valószínűsíti.
A felperes megjelölte az okokat (árvízkárosodás miatti segélykérelem, illetve a perbeli ingatlanra vonatkozóan a helyi hatóság jogelődje által kiállított iratok és az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés közötti különbözőség), amely okán a hatósághoz fordult, tehát a hatósági bizonyítvány kiállításának szükségességét az alperes által sem vitatottan valószínűsítette.
Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes által a közigazgatási eljárásban benyújtott okiratok együttese (az ingatlanra vonatkozó bérlőkijelölési határozat, bérleti szerződés, adásvételi szerződés) kétséget kizáróan igazolják, hogy a helyi hatóság jogelődje az ingatlant lakóháznak minősítette, ekként adta bérbe és értékesítette a bentlakó bérlő részére. Az Áe. 26. §-ának (1) bekezdése alapján eljárva a hatóságnak kellett volna bizonyítania hiteles közokiratokkal, helyszíni szemle adataival, hogy a perbeli ingatlan rendeltetésmódja megváltozott, ezt azonban sem az elsőfokú, sem a másodfokú hatóság nem igazolta.
Az Áe. 51. §-ának (2) bekezdése szerint a közigazgatási szerv a hatósági bizonyítvány kiadását megtagadja, ha
a) kiadása jogszabályba ütközik,
b) az igazoltatni kívánt adat más okirattal bizonyítható,
c) az ügyfél a bizonyítvány felhasználásának célját nem tudja megindokolni, vagy valótlan adat igazolását kéri.
A határozatokban megjelölt Korm. r. illetve a Helyi Építési Szabályzat csak a hatálybalépését követő magatartásokra, építkezésekre alkalmazható, és jogszabályi felhatalmazás hiányában nem változtathatja meg a perbeli ingatlan korábban megállapított lakóház rendeltetését. A hatóság olyan jogszabályra, amelybe a hatósági bizonyítvány kiadása ütközne, nem hivatkozott.
Az ingatlan lakás rendeltetése a felperes birtokában lévő okiratok együtteséből megállapítható. Az Áe. 51. §-ának (2) bekezdés b) pontjára alapítottan a bizonyítvány kiadását a hatóság nem tagadhatta volna meg, mert a jogelődje által kiállított okiratok ugyan bizonyítják az ingatlan lakás rendeltetését, de ezeknek az okiratoknak a tartalmával és az alperes által sem vitatott lakásként való használat tényével az ingatlan-nyilvántartás adatai nem egyeznek.
A c) pontban foglaltak alapján sem volt helye a megtagadásnak, mert a bizonyítvány felhasználásának célját valószínűsítette a felperes, illetve a rendelkezésre álló okiratokkal - amelyekben foglaltakkal ellentétes vagy más tényt tartalmazó hiteles közokiratot a hatóság nem tárt elő - igazolta, hogy valós adat igazolását kérte.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az új eljárásban az elsőfokú hatóságnak a benyújtott okiratok alapján felperes részére a hatósági bizonyítványt a kérelemnek megfelelő tartalommal ki kell adnia.
(Legf. Bír. Kfv. II. 39.284/2006.)