adozona.hu
BH 2007.9.313
BH 2007.9.313
Közvetített szolgáltatások fogalmának megállapítása a helyi iparűzési adó alapjának meghatározásakor [1990. évi C. tv. 52. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A helyi adóhatóság a felperesnél iparűzési adónemben 1999-2003. évekre ellenőrzést tartott. Az ellenőrzés eredményeképpen meghozott elsőfokú határozat a felperes terhére 1 066 403 Ft iparűzési adóhiányt, 533 201 Ft bírságot, és 612 633 Ft késedelmi pótlékot állapított meg.
A felperes fellebbezése folytán eljáró alperes mint másodfokú hatóság módosított határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az adóhatóság határozatában megállapította, hogy a felperes a T. Rt.-vel megkötött szerz...
BH 2007.9.313 Közvetített szolgáltatások fogalmának megállapítása a helyi iparűzési adó alapjának meghatározásakor [1990. évi C. tv. 52. §].
A helyi adóhatóság a felperesnél iparűzési adónemben 1999-2003. évekre ellenőrzést tartott. Az ellenőrzés eredményeképpen meghozott elsőfokú határozat a felperes terhére 1 066 403 Ft iparűzési adóhiányt, 533 201 Ft bírságot, és 612 633 Ft késedelmi pótlékot állapított meg.A felperes fellebbezése folytán eljáró alperes mint másodfokú hatóság módosított határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az adóhatóság határozatában megállapította, hogy a felperes a T. Rt.-vel megkötött szerződés teljesítéséhez kapcsolódó 16 db számla befogadásával kapcsolatos alvállalkozói teljesítésként elfogadott ellenértéket helytelenül vont le, mint közvetített szolgáltatás ellenértékét, az iparűzési adó alapjából.
A felperes keresetében az alperes határozatának elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte.
A megyei bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az első bíróság azt állapította meg, hogy a felperes lényegében olyan fajta koordinációs tevékenységet végzett, amely a megrendelő T. Rt. érdekkörében merült fel. Ez a tevékenység úgynevezett igénybe vett szolgáltatásnak minősül, és sem alvállalkozóként, sem közvetített szolgáltatásként nem volt elszámolható.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát.
A felperes arra hivatkozott, hogy a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) 39. § (1) bekezdése szerint jogszerűen járt el akkor, amikor az iparűzési adó alapját csökkentette az általa saját nevében a H. T. Kft.-től vásárolt, és a T. Rt.-nek, mint harmadik személynek, - írásban kötött szerződés alapján - az ott rögzített módon, változatlan formában tovább számlázott szolgáltatás értékével.
A felperes hivatkozott a T. Rt.-vel létrejött szerződés egyes pontjaira, amelynek alapján megállapítható volt, hogy az átadott okmányok darabszáma szerint változatlan formában történő továbbszámlázása történt meg a perbeli esetben.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság - a peres ügyben szereplő közigazgatási iratok alapján - az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal egészíti ki, hogy az alperes határozatának indokolását a 2005. december 29-én kelt határozatával akként módosította, hogy az eljárás során feltárt tényállással ellentétes határozati rendelkezéseket kijavította. E megállapítás azért lényeges, mert bizonyítja, hogy az adóhatóság a felperes és a T. Rt. között létrejött szerződés alapján a villanyszerelők tevékenységének ellenértékét, a vizsgálati lapok és ténymegállapító jegyzőkönyvek kiállításáról szóló számlákat, mint alvállalkozói tevékenységet elfogadta. Az ellenőrzés nem fogadta el viszont adóalap-csökkentő tételként az úgynevezett "alvállalkozó munkájának koordinálása" elnevezéssel kiállított számlák ellenértékét.
E számlákra vonatkozóan a Htv. 39. § (1) bekezdése az irányadó, mely szerint az iparűzési adó alapja az értékesített termék, illetőleg végzett szolgáltatás nettó árbevétele, csökkentve az eladott áruk beszerzési értékével, és a közvetített szolgáltatások értékével, valamint az anyagköltséggel.
A Htv. 52. § 40. pontja határozza meg a szolgáltatások értékének fogalmát, amely az adóalany által saját nevében vásárolt, és a harmadik személlyel (a megrendelővel) írásban kötött szerződés alapján a szerződésben rögzített módon részben, vagy egészben, de változatlan formában továbbértékesített (továbbszámlázott) szolgáltatás.
Közvetített szolgáltatás esetén az adóalany a vevője és a nyújtója is a szolgáltatásnak. Közvetett szolgáltatásnak az minősül, ha az adóalany a vásárolt szolgáltatást részben vagy egészben közvetíti úgy, hogy a megrendelővel kötött szerződésből a közvetítés lehetősége, a számlából a közvetítés ténye kiderül, vagyis az, hogy az adóalany nemcsak a saját, hanem az általa vásárolt szolgáltatást is értékesíti változatlan formában, de nem feltétlenül változatlan áron, egyértelműen megállapítható.
A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló adatokból a kiállított számlákból, és a felperes nyilatkozatából is az elsőfokú bírósággal egyező következtetésre jutott. Az úgynevezett "alvállalkozó munkájának koordinálása" nevű tevékenység gyakorlatilag nem magát a villanyszerelési munkálatokat a jegyzőkönyvek, felülvizsgálati lapok kiállítását, hanem a villanyszerelők kiközvetítését jelentette. E tevékenység az elsőfokú bíróság és az adóhatóság által helyesen idézett számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 3. § (7) bekezdés 1. pontja szerint úgynevezett "igénybe vett szolgáltatásnak" minősül.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. kfv. I. 35.311/2006.)