adozona.hu
BH+ 2007.9.424
BH+ 2007.9.424
Aggálymentes a perben beszerzett igazságügyi szakértői vélemény, ha a közigazgatási eljárás során készült első- és másodfokú szakvéleménnyel teljes mértékben egybehangzó [1997. évi LXXXI. tv. 23. §, 168/1997. (X. 6.) Korm. r. 24. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes rokkantsági nyugdíj iránti igényt nyújtott be az alpereshez. Az OEP Orvosszakértői Intézetének elsőfokú orvosi bizottsága a 2004. november 22. napján történt vizsgálata eredményeként a felperes munkaképesség-csökkenésének mértékét össz-szervezeti szempontból 50%-osra véleményezte.
Az elsőfokú hatóság a 2004. november 29. napján kelt határozatával a felperes rokkantsági nyugdíj megállapítása iránti kérelmét elutasította.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú hatóság az ...
BH+ 2007.9.424 Aggálymentes a perben beszerzett igazságügyi szakértői vélemény, ha a közigazgatási eljárás során készült első- és másodfokú szakvéleménnyel teljes mértékben egybehangzó [1997. évi LXXXI. tv. 23. §, 168/1997. (X. 6.) Korm. r. 24. §]
A felperes rokkantsági nyugdíj iránti igényt nyújtott be az alpereshez. Az OEP Orvosszakértői Intézetének elsőfokú orvosi bizottsága a 2004. november 22. napján történt vizsgálata eredményeként a felperes munkaképesség-csökkenésének mértékét össz-szervezeti szempontból 50%-osra véleményezte.Az elsőfokú hatóság a 2004. november 29. napján kelt határozatával a felperes rokkantsági nyugdíj megállapítása iránti kérelmét elutasította.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú hatóság az OEP Orvosszakértői Intézetének másodfokú orvosi bizottsági véleményét szerezte be, amely a 2005. január 20. napján történt vizsgálat alapján a felperes munkaképesség-csökkenésének mértékét össz-szervezeti szempontból ugyancsak 50%-osnak véleményezte.
Az alperes másodfokú hatósága a 2005. február 2. napján kelt másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperesi határozatok felülvizsgálatát, és - egészségi állapotára tekintettel - a rokkantsági nyugdíj megállapítását kérte.
A munkaügyi bíróság a perben a felperes kérelmére - a felperes egészségi állapotának megítélése céljából - szakértői bizonyítást rendelt el, és szakértőként az Igazságügyi Orvosszakértői Intézetet rendelte ki. A 2005. szeptember 22. napján kelt szakvéleményben a felperes személyes vizsgálata és a rendelkezésre álló iratok alapján a szakértő 50%-os munkaképesség-csökkenést véleményezett.
A munkaügyi bíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 23. § (1) bekezdésére, és a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 24. § (1) bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy a rendelkezésre álló iratok - és különösen az alapos és aggálytalannak ítélt szakértői vélemény - szerint a felperes munkaképesség-csökkenése a keresettel támadott alperesi határozat meghozatalakor nem érte el a 67%-ot, ezért az alperes határozata jogszerű volt, amikor a felperes igényét elutasította.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárása és új határozat hozatalára utasítását kérte. Előadása szerint keresetében hivatkozott arra, hogy az őt sújtó betegségek közül magas vérnyomását emelték ki, és más súlyos, egészségügyi problémát nem vettek figyelembe, annak ellenére, hogy minden addigi kezelését, betegségét kórházi zárójelentésekkel, és orvosi szakvéleményekkel támasztotta alá. Így figyelmen kívül hagyták, hogy 1981-ben bal kezét idegkárosodás miatt műtötték, 1989-ben tüdőbeteg lett, légzésjavító inhalátor használatára szorul, 2002-ben pedig nyaki gerincsérve alakult ki.
A bírósági eljárás során újabb igazságügyi orvos-szakértő kirendelésére került sor. Ügyében szakértőként dr. V. B. igazságügyi belgyógyász, ideggyógyász, elmeorvos szakértő járt el.
A tárgyaláson határozottan kérte, hogy a bíróság tüdőgyógyász szakorvost rendeljen ki állapota megvizsgálására, és szakvélemény készítésére.
Indítványát a bíróság figyelmen kívül hagyta, az ideggyógyász által készített szakvéleményt aggálytalannak és alaposnak találta.
A felperes álláspontja szerint a jogerős ítélet az ügy érdemére kihatóan jogszabálysértő, a Pp. 177. § (1) bekezdésébe, és az 53/1993. (IV. 2.) Korm. rendelet 1. §-ába ütközik.
Kifogásolta, hogy a bíróság által elfogadott szakértő a per során általa indítványozott, és állapota vizsgálatához szükséges speciális képesítéssel - tüdőgyógyász - nem rendelkezett. Ennek megfelelően a bíróság által eldöntendő egészségügyi szakkérdésben nem, vagy csak részlegesen rendelkezett szakmai kompetenciával, így az általa adott véleményt a bíróság nem, vagy csak részben fogadhatta volna el. Ebből következően a bíróság a szükséges bizonyítás maradéktalan lefolytatása nélkül hiányos tényállás alapján döntött, az ítélet meghozatala során megsértette a Pp. 206. § (1) és (2) bekezdésének a bizonyítékok értékelésére, a tényállás megállapítására vonatkozó szabályait.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a munkaügyi bíróság megfelelő bizonyítási eljárás lefolytatását követően, az eljárásjogi jogszabályi rendelkezések betartásával, helytálló jogi álláspontot alakított ki az ügyben.
A felperes bizonyítási indítványának megfelelően szakértői bizonyításra került sor a perben.
A munkaügyi bíróság az Igazságügyi Orvosszakértői Intézetet - nem egy orvos-szakértőt - rendelt ki. Szakértői intézmény kirendelése esetén az ügyben eljáró igazságügyi szakértőt a szakértői intézmény vezetője az intézményben működő igazságügyi szakértők közül jelöli ki, az erre irányadó jogszabályi rendelkezések szerint. Az igazságügyi szakértő a szakvéleményt a saját szakmai felelőssége mellett az intézmény nevében adja, és az intézmény bélyegzőjét használja. A szakvéleményt a szakértő írja alá, a szakvéleményben feltünteti nevét és szakterületét is.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a 2005. szeptember 20-án kelt orvos-szakértői vélemény áttanulmányozása alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy az a felperes által a keresetében és a felülvizsgálati kérelmében is hivatkozott betegségekre részletesen kitért, a munkaképesség-csökkenés mértékének meghatározásakor mindezeket figyelembe vette, a felperes személyes vizsgálatán túl a rendelkezésre állt orvosi dokumentációt is szakvéleménye részévé tette, és értékelte.
Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes munkaképesség-csökkenését össz-szervezeti szempontból kell megítélni az orvosszakértői vizsgálatok során.
Szakértői intézet kirendelésekor a konkrétan eljáró szakértő kijelölése nem a bíróság, hanem az intézet vezetőjének feladata.
A felperes által is állított, és orvosi leletekkel alátámasztott helyzet szerint a felperes többféle, több orvosi szakterületet érintő megbetegedésben szenved, ebből következően a kifejezetten tüdőgyógyász szakorvos eljárása az igazságügyi szakvélemény elkészítésekor nem volt indokolt. Ezen megbetegedésére vonatkozó egészségügyi dokumentáció a szakvéleményt készítő igazságügyi orvosszakértő rendelkezésére állt, azt szakvéleményében rögzítette is.
Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy helyesen értékelte aggálymentesnek a munkaügyi bíróság a perben beszerzett orvos-szakértői véleményt, tekintettel arra, hogy az az addig keletkezett valamennyi korábbi orvosszakértői véleménnyel - megállapításait, és a munkaképesség-csökkenés mértékére vonatkozó végső következtetését tekintve is - teljesen összhangban állt.
Nem sértette meg tehát a munkaügyi bíróság sem a szakértői bizonyításra, sem a rendelkezésre állt bizonyítékok értékelésére és mérlegelésére vonatkozó, felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat.
Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. MfvK.IV.10.458/2006.)