adozona.hu
BH+ 2007.9.414
BH+ 2007.9.414
I. A felszámoló intézkedése ellen előterjeszthető kifogás kapcsán a bíróság a felszámoló részére csak akkor írhat elő intézkedést vagy semmisítheti meg az intézkedését, illetve utasíthatja valamilyen eljárásra, ha a felszámoló intézkedései még nem befejezettek, illetve az utasítással a felszámoló jogszerűtlen intézkedései jogszerűvé tehetők [1991. évi XLIX. tv. (továbbiakban: Cstv.) 51. §]. II. A felszámoló kártérítési felelőssége kifogásolási eljárásban nem állapítható meg [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 51.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A hitelező a felszámoló intézkedésével szemben 2004. szeptember 21-én előterjesztett kifogásában lényegében azt sérelmezte, hogy a felszámoló 2004. szeptember 1-jén, a záróvégzés tartalmával ellentétesen, megkereste a célrészjegyes hitelezőket azzal, hogy bízzák meg az ingatlan értékesítésével. E levél - a hitelező megállapítása szerint - félrevezető, valótlan feltételezéseket tartalmaz, de a tisztázatlan jogi helyzet miatt sem volt joga a felszámolónak az adós vagyonának értékesítésére. Sére...
BH+ 2007.9.414 I. A felszámoló intézkedése ellen előterjeszthető kifogás kapcsán a bíróság a felszámoló részére csak akkor írhat elő intézkedést vagy semmisítheti meg az intézkedését, illetve utasíthatja valamilyen eljárásra, ha a felszámoló intézkedései még nem befejezettek, illetve az utasítással a felszámoló jogszerűtlen intézkedései jogszerűvé tehetők [1991. évi XLIX. tv. (továbbiakban: Cstv.) 51. §].
II. A felszámoló kártérítési felelőssége kifogásolási eljárásban nem állapítható meg [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 51. §, 54. §].
A hitelező a felszámoló intézkedésével szemben 2004. szeptember 21-én előterjesztett kifogásában lényegében azt sérelmezte, hogy a felszámoló 2004. szeptember 1-jén, a záróvégzés tartalmával ellentétesen, megkereste a célrészjegyes hitelezőket azzal, hogy bízzák meg az ingatlan értékesítésével. E levél - a hitelező megállapítása szerint - félrevezető, valótlan feltételezéseket tartalmaz, de a tisztázatlan jogi helyzet miatt sem volt joga a felszámolónak az adós vagyonának értékesítésére. Sérelmezte, hogy mintegy fél év múltán a felszámoló csak alacsonyabb értéken tudta az ingatlant eladni. Valótlannak állította a felszámolónak a hitelezői igények százalékos kielégítésére vonatkozó tájékoztatását is. Kifogásolta, hogy a hitelezői beleegyezéshez megkért levelek jelentős postaköltséget okoztak, amely csökkentette a kielégítésre fordítható felszámolói vagyont. Sérelmezte, hogy a felszámoló nem szerepeltette a felosztásra kerülő adósi vagyon között a gázcsere telepet. Nem értett egyet a kielégítési hányad csekély összegű módosulásával sem, illetve vitatta, hogy a szövetkezet elnökének személye körüli bizonytalanság tisztázásáig joga lett volna a felszámolónak eljárni. Véleménye szerint a felszámoló a vagyont jogellenesen értékesítette és törvénysértéseket követett el, emiatt a feladatai ellátására alkalmatlan. Kérte ellene büntetőeljárás kezdeményezését, illetve a kár megtérítésére kötelezését.A felszámoló a kifogás elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság 20. sorszámú végzésében a hitelező kifogását elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a felszámoló a kifogásoló tényállításait dokumentumokkal cáfolta. Kifejtette, hogy az 1999. december 9-én írt levéllel kapcsolatos kifogás elkésett, míg a 2004. szeptember 1-jén írt levéllel összefüggésben az állapítható meg, hogy az nem jogszabálysértő, hiszen a levél megírásakor a Legfelsőbb Bíróságnak az elsőfokú bíróság eljárást befejező végzését hatályon kívül helyező végzése a felszámoló előtt még nem volt ismert. Ezen túlmenően a felszámoló előrelátóan kérte a hitelezők hozzájárulását az értékesítéshez. A gázcsere telep mérlegben való szerepeltetése miatt előterjesztett kifogást amiatt nem tartotta alaposnak, mert a mérleg 1998. évben készült el, és az ennek alapján hozott végzés ellen a hitelezői választmány korábbi elnöke által előterjesztett fellebbezés már elbírálásra került, így e körben újabb kifogás előterjesztésére nincs lehetőség. Ezen túl hangsúlyozta az elsőfokú bíróság, hogy a felszámoló kötelessége az adós vagyonának értékesítése, illetve a zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat előterjesztése, s ennek alapján állapítja majd meg a bíróság a hitelezők kielégítési arányát. A gazdálkodó szervezet képviseletével összefüggésben rámutatott arra, hogy a képviselő személye körüli bizonytalanság nem akadályozhatja a felszámolási eljárás megkezdését, azonban e körben a jogosult már terjesztett elő kifogást, amely korábban szintén elbírálásra került. Tájékoztatta a feleket arról, hogy "egymással szembeni kártérítési és egyéb igényükkel a felszámolás jogerős befejezését követően fordulhatnak a megfelelő bírósághoz, hatósághoz".
A végzés ellen a hitelező részéről benyújtott fellebbezés folytán másodfokon eljárt ítélőtábla végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta; megállapította, hogy a le nem rótt 7000 Ft fellebbezési eljárási illetéket és a pártfogó ügyvéd eljárásával felmerült 3000 Ft másodfokú eljárási költséget az állam viseli. Intézkedett a végzés megküldésével a pártfogó ügyvéd munkadíjának kiutalása iránt. Döntését azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatokból helytálló következtetésre jutott, míg a fellebbezésben felhozottak nem alkalmasak az első fokú végzés megváltoztatására.
Utalt arra, hogy a jelen eljárásra alkalmazandó a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi XLIX. törvény (módosított Cstv.) 51. § (1) bekezdése kimondja, hogy a felszámoló jogszabálysértése, valamint a felek, vagy más személy jogos érdekét sértő intézkedése, vagy mulasztása ellen a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül a sérelmet szenvedett a felszámolást elrendelő bíróságnál kifogással élhet.
Idézte a módosított Cstv. 48. §-ának (1) bekezdését, amely úgy rendelkezik, hogy a felszámoló az adós követeléseit esedékességkor behajtja, igényeit érvényesíti és vagyonát értékesíti, míg a felszámolási eljárás befejezéséről a módosított Cstv. 56-63. §-ai rendelkeznek. Ennek során a törvény 56. § (1) bekezdése értelmében a bíróság a zárómérleget, vagy záró egyszerűsített mérleget és a vagyonfelosztási javaslatot a kézhezvételtől számított 30 napon belül megküldi a hitelezőknek, akik az abban foglaltakat írásban kifogásolhatják. A bíróság a kifogásról tárgyaláson határoz, azonban a kifogás elutasítása ellen külön fellebbezésnek nincs helye. A 60. § (1) bekezdése alapján pedig a bíróság a zárómérleg, vagy záró egyszerűsített mérleg és a vagyonfelosztási javaslat alapján végzéssel határoz a költségek viseléséről, a felszámoló díjazásáról, a hitelezők követelésének kielégítéséről és a bankszámlák megszüntetéséről, valamint kötelezi a felszámolót a még szükséges intézkedések megtételére. Ezzel egyidejűleg dönt a felszámolás befejezéséről és az adós megszüntetéséről is.
Az idézett jogszabályokból következően a hitelezőt kétféle kifogás előterjesztésének joga illeti meg: egyrészt a Cstv. 51. §-ában szabályozott kifogás, a másik pedig a zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat ellen benyújtható kifogás. Tekintettel arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyező és új eljárás lefolytatására utasító végzésének meghozatalát követően új zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat előterjesztésére még nem került sor, ezért a hitelezői igények kielégítése, illetve a vagyon nem megfelelő felosztása jelenleg kifogással nem támadható.
Megállapította: a hitelező a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül előterjesztett kifogásában lényegében azt sérelmezte, hogy a felszámoló a célrészjegyes hitelezők részére írt levelében indokolatlanul és ezzel kárt okozva kérte a hitelezők beleegyezését az adós ingatlanvagyonának értékesítéséhez. Minthogy a felszámoló feladata - többek között - az adós vagyonának az értékesítése, amelyet önálló felelősséggel végez, nem sértett jogszabályt a felszámoló, amikor - a nem jogerős elsőfokú bírósági végzés tartalmát is figyelembe véve - írásban tájékoztatta a hitelezőket az értékesítés lehetőségéről, illetve ehhez a felhatalmazásukat kérte, bár a törvény nem írt elő hitelezői hozzájárulást e felszámolói cselekményhez. Megítélése szerint a kifogást előterjesztő e körben tévesen hivatkozott arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság döntésének figyelmen kívül hagyásával kereste meg a felszámoló a hitelezőket, mert a levél megírásakor, 2004. szeptember 1-jén a jogerős döntés a felszámoló előtt még nem volt ismert.
Tévesnek találta a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását, hogy az 1999. december 9-én írt felszámolói levél ellen előterjesztett kifogás elkésett, mert a jelen eljárás tárgya - bár a hitelező hivatkozott a korábbi levél tartalmára is - csupán a 2004. szeptember 1-jén írt felszámolói levél ellen előterjesztett kifogás lehet. Megállapította, hogy a korábbi kifogás a jelenlegi eljárás iratai között nem lelhető fel, így annak tárgyában a bíróság nem is dönthetett. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság mellőzte az 1999. december 9-én írt felszámolói levél ellen előterjesztett kifogás elkésettségre vonatkozó megállapítást.
Megállapította továbbá, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan mutatott rá arra, miszerint a hitelező kártérítési igénye a jelen eljárásban nem érvényesíthető. A bíróság a nemperes eljárásban a kifogás tárgyában csupán kétféle döntést hozhat: ha a kifogást megalapozottnak találja, a felszámoló intézkedését megsemmisíti és az eredeti állapotot helyreállítja, vagy a felszámoló részére új intézkedés megtételét írja elő, ellenkező esetben a kifogást elutasítja. Ebből következően a felszámoló kártérítési felelősségét az elsőfokú bíróság a jelen eljárásban nem is vizsgálhatta. Az adós 1994. november 10-i időponttal került felszámolás alá, ettől az időponttól kezdődően a Cstv. 34. § (2) bekezdése értelmében a felszámoló eljárása jogszerű, minthogy a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot a felszámolás kezdő időpontjától kezdve csak a felszámoló tehet. A szövetkezet korábbi képviseletével összefüggésben előadottak pedig nem lehetnek a kifogás tárgyai.
A másodfokú bíróság az adós vagyonának értékesítésével összefüggésben rámutatott, hogy a felszámoló e tevékenységét önálló felelősséggel végzi, melynek során a Cstv. 54. §-a szerint az adott helyzetben általában elvárható gondossággal köteles eljárni. Amennyiben a kifogást tevőnek akár a vagyon értékesítéséből, akár a felszámoló egyéb tevékenységéből kára keletkezik, kártérítési igényét a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint érvényesítheti a felszámolóval szemben.
A jogerős végzés ellen a hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyet a részére kirendelt pártfogó ügyvéd fenntartott. A jogerős végzés jogszabálysértését abban jelölte meg, hogy az elsőfokú bíróság a tévesen és iratellenesen megállapított tényállás alapján helytelen következtetésre jutva utasította el a kifogását, a másodfokú bíróság pedig szintén iratellenesen és jogszabálysértően állapította meg, hogy a hitelező által felhozottak nem alkalmasak a felszámolói jogszabálysértés alátámasztására és ezért az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Hivatkozott arra, hogy a felszámoló csak a másodfokú eljárásban csatolta a hitelező által hiányolt információ bizonyítékait.
Az eljárt bíróságok - álláspontja szerint - megsértették a Cstv. 6. § (2) bekezdése értelmében alkalmazandó Pp. 2. § (1) bekezdésében foglalt alapelvi rendelkezést, mely szerint "a bíróságnak az a feladata, hogy…………… a feleknek a jogviták elbírálásához, a perek tisztességes lefolytatásához……………. való jogát érvényesítse". Kérte a felülvizsgálati ügyben tárgyalás tartását.
Felülvizsgálati kérelmét utóbb kiegészítette azzal, hogy elsődlegesen a jogerős végzés hatályon kívül helyezésével a jogszabályoknak és hitelezői kifogásában foglaltaknak megfelelő új határozat hozatalát, másodlagosan a jogerős végzés hatályon kívül helyezésével az első fokon eljárt bíróság utasítását kérte új eljárásra és új határozat hozatalára.
Az adós felszámolója a felülvizsgálati kérelemre észrevételeket nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el, mert végzés elleni felülvizsgálati kérelem esetén tárgyalás tartása nem kérhető.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan, mert a jogerős végzés nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat.
Az eljárt bíróságok a kifogás elbírálásához szükséges bizonyítási eljárás lefolytatása alapján, a felek nyilatkozatait és a csatolt okiratokat figyelembe véve,a végzésben felhívott jogszabályok helyes értelmezésével helytálló jogi következtetéssel utasították el a hitelező kifogását. A jogerős végzésben e körben kifejtettekkel a Legfelsőbb Bíróság is egyetért. Az kiegészítésre nem szorul.
A Cstv. 51. § szerint előterjeszthető kifogás kapcsán a bíróság csak akkor írhat elő a felszámoló részére intézkedést, vagy semmisítheti meg a felszámoló intézkedését, illetve utasíthatja valamilyen eljárásra, ha a felszámoló intézkedései még nem befejezettek, illetve az utasítással a felszámoló jogszerűtlen intézkedései elháríthatók, jogszerűvé tehetők.
A felszámolónak az az intézkedése, hogy az ingatlan értékesítése előtt a hitelezők véleményét levélben kikérte, olyan befejezett cselekmény, amellyel kapcsolatban utóbb a bíróság már semmiféle intézkedést nem tud tenni. A levéllel kapcsolatos postaköltség esetlegesen kártérítési igény megalapozására alkalmas, annak törvényi feltételei bizonyítottsága esetén, ez azonban - ahogyan arra a másodfokú bíróság helyesen mutatott rá -, nem kifogásolási eljárásban, hanem polgári peres eljárásban érvényesíthető. Téves a hitelezőnek azzal kapcsolatos érvelése, hogy a felszámoló kártérítési felelősségének jogalapját már a kifogásolás elbírálása kapcsán, a felszámolási eljárásban kellene megállapítani.
Miután a jogerős határozat a jogszabályoknak megfelel, a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős végzést hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Gfv.XI.30.110/2007.)