adozona.hu
BH 2007.8.280
BH 2007.8.280
Lakóházépítésre alkalmas telektulajdon vásárlása után kell megállapítani az illetékfizetési kötelezettséget akkor is, ha a szerződéskötés idején életveszélyes állapota miatt lakás céljára nem használható felépítmény található az ingatlanon [1990. évi XCIII. tv. 26. §, 102. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1998. július 8. napján a II. kerületi ingatlan-nyilvántartásban 12419/20 hrsz.-on jegyzett, B. u. 169. szám alatti ingatlant 20 000 000 Ft vételárért megvásárolta. Az adásvételi szerződés 1.2. és 3. pontjaiban a felek rögzítették, hogy az ingatlanon lakóház áll, amely "természetben használhatatlan és lebontásra ítélt", a vételár meghatározásánál ezért figyelemmel voltak arra, hogy a vétel tárgya nem házas ingatlan, hanem lakóház építésére alkalmas építési telek, és a bontás költség...
BH 2007.8.280 Lakóházépítésre alkalmas telektulajdon vásárlása után kell megállapítani az illetékfizetési kötelezettséget akkor is, ha a szerződéskötés idején életveszélyes állapota miatt lakás céljára nem használható felépítmény található az ingatlanon [1990. évi XCIII. tv. 26. §, 102. §].
A felperes 1998. július 8. napján a II. kerületi ingatlan-nyilvántartásban 12419/20 hrsz.-on jegyzett, B. u. 169. szám alatti ingatlant 20 000 000 Ft vételárért megvásárolta. Az adásvételi szerződés 1.2. és 3. pontjaiban a felek rögzítették, hogy az ingatlanon lakóház áll, amely "természetben használhatatlan és lebontásra ítélt", a vételár meghatározásánál ezért figyelemmel voltak arra, hogy a vétel tárgya nem házas ingatlan, hanem lakóház építésére alkalmas építési telek, és a bontás költségét a vételárban elszámolták. A szerződő felek 1998. augusztus 6. napján az adásvételi szerződést kiegészítették azzal, hogy az ingatlanon álló felépítményre bontási engedélyt kérnek.A bontási engedély iránti kérelmet az Önkormányzat Polgármesteri Hivatal Műszaki Irodájához 1998. augusztus 7. napján az egyik eladó nyújtotta be, amely alapján az elsőfokú hatóság az 1998. október 19. napján kelt határozatával az ingatlanon lévő épület bontására az engedélyt megadta.
A felperes kérelmére az elsőfokú hatóság az 1998. október 27-én kelt határozatával az ingatlanon meglévő alagsor + földszintes lapostetős lakóépület átalakítására, magastető építésére és abban tetőtérbeépítéssel új lakás kialakítására az építési engedélyt, majd 2000. május 4. napján határozatával az építési engedélynek megfelelően megépített építményre a használatbavételi engedélyt megadta.
Az illetékhivatal az 1999. április 12. napján kelt fizetési meghagyásával felperest az ingatlanvétel után 1 040 000 Ft vagyonszerzési és 2000 Ft eljárási illeték megfizetésére kötelezte.
A felperes 1999. április 20. napján az elsőfokú hatósághoz "illeték helyesbítés iránt" kérelmet terjesztett elő azzal, hogy a bontási engedély alapján az előző tulajdonos a romos, életveszélyes épületet lebontotta, ezért az üres telek megvásárlása után illetéket nem kell fizetnie.
Az elsőfokú hatóság az 1999. december 28. napján kelt határozatával felperes kérelmét elutasította. Indokolása szerint az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 26. §-ának (1) bekezdés a) pontja és 102. §-a értelmében csak telektulajdon megszerzése esetén adható feltételes illetékmentesség. A felperes felépítményes ingatlan tulajdonjogát szerezte meg, ezért kérelme nem teljesíthető.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2003. június 6. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint mind az építési, mind pedig a használatbavételi engedély azt igazolta, hogy felperes engedélyt az ingatlanon meglévő lakóépület átalakítására és továbbépítésére kapott. Az elsőfokú illetékhatóság megkeresésére az építésügyi hatóság 2002. november 28. napján is azt a tájékoztatást adta, hogy a felperes engedélyt lakóépület átalakítására kért. Mindezek azt bizonyítják, hogy felperes nem üres telket vásárolt, illetve azon nem új épületet épített, hanem a már meglévőt alakította át.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését vagy az alperes határozatának megváltoztatásával a megállapított illeték törlését kérte. Álláspontja szerint az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés a) pontja alapján illetékmentesség illeti meg, ugyanis az épületet, amely az adásvétel időpontjában az ingatlanon állt, és életveszélyes állapotban lakhatásra alkalmatlan volt, teljes mértékben lebontották. Építési telket vásárolt tehát, és azon új lakóházat épített.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte. Indokolásában idézte az Itv. illetékmentességet szabályozó 26. §-ának (1) bekezdés a) pontját, a lakóház építésére alkalmas telektulajdon fogalmát meghatározó 102. §-ának (1) bekezdés l) pontját, a közigazgatási iratok mellett értékelte a budapesti II. kerületi építésügyi hatóság 2001. szeptember 28. napján kiadott hatósági bizonyítványát, amely szerint az ingatlanon lebontott, illetve átalakított lakóépület életveszélyes és lakás céljára alkalmatlan volt, a bontási, és építési engedélyt, azok iratanyagát, továbbá a perben meghallgatott szomszédok tanúvallomásait, az építkezés során eljárt műszaki ellenőr vallomását. A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként megállapította, hogy a felperes a perben igazolta, miszerint az általa megvásárolt ingatlanon álló és később lebontott épület a komfortfokozata, műszaki állapota alapján a szükséglakás követelményeinek sem felelt meg, így az ingatlan lakóház építésére alkalmas telektulajdon volt, ezért az illetékkedvezmény megilleti.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés a) pontját és 102. §-ának (1) bekezdés l) pontját tévesen értelmezte. A hatóságnak az illeték tárgyát képező ingatlant az illetékkötelezettség keletkezésekor, tehát az adásvételi szerződés megkötésekor volt állapotában kellett minősítenie. Az illeték tárgya - függetlenül attól, hogy az építésügyi hatóság az építményt lakhatásra alkalmatlannak és fel nem újíthatónak minősítette - a szerződés időpontjában lakásingatlan volt.
A felperes az ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Itv. 102. §-ának (1) bekezdés l) pontja alapján e törvény alkalmazásában lakóház építésére alkalmas telektulajdon: az építésügyi szabályoknak és a településrendezési tervnek megfelelően kialakított, lakóépület elhelyezésére szolgáló, beépítetlen földrészlet, továbbá az előbbi feltételeknek egyébként megfelelő olyan földrészlet, amelyen csak szükséglakás, illetőleg olyan lakás céljára használt helyiségcsoport (helyiség) van, ami még a szükséglakás követelményeinek sem felel meg. Az Itv. 3. §-ának (3) bekezdés a) pontja alapján a visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség a szerződés megkötése napján keletkezik. Az Itv. 102. §-ának (3) bekezdése értelmében az (1) bekezdés f) és l)-m) pontjaiban foglaltak alkalmazásakor a vagyontárgy minősítése tekintetében az illetékkötelezettség keletkezésekor fennálló állapot az irányadó. Annak a kérdésnek az eldöntésében tehát, hogy a felperes által vásárolt ingatlan lakóház építésére alkalmas telektulajdon volt-e, az adásvételi szerződés megkötésekor, 1998. július 8. napján fennállott állapot az irányadó.
A szükséglakás fogalmát a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ltv.) tartalmazza. Az Ltv. 2. számú mellékletének 6. pontja szerint e törvény alkalmazásában szükséglakás az olyan helyiség (helyiségcsoport), amelynek (amelyben legalább egy helyiségnek)
a) alapterülete hat négyzetmétert meghaladja;
b) külső határoló fala legalább tizenkét centiméter vastag téglafal, vagy más anyagból épült ezzel egyenértékű fal;
c) ablaka vagy üvegezett ajtaja van; továbbá
d) fűthető; és
e) WC használata, valamint a vízvétel lehetősége biztosított.
A felperesnek a per során azt kellett bizonyítania, hogy a megvásárolt ingatlanon csak szükséglakás, illetőleg olyan lakás céljára használt helyiségcsoport (helyiség) állt, ami még a szükséglakás követelményeinek sem felelt meg.
A Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. E jogszabályhely alapján az elsőfokú bíróság helytállóan folytatta le a bizonyítási eljárást a felperes által vásárolt ingatlan beépítettsége körében.
A Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs, a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. E jogszabályhely értelmében a Legfelsőbb Bíróságnak felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére, a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére általában nincsen lehetősége. Erre csak akkor van módja, ha a jogerős ítéletet hozó bíróság a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül mérlegelte.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság valamennyi, a rendelkezésére álló, a közigazgatási eljárásban és a perben előtárt bizonyítékot megvizsgálta, azokat a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján a maguk összességében értékelte, és meggyőződése szerint elbírálva állapította meg, hogy a felperes által megvásárolt ingatlanon az adásvétel időpontjában a szükséglakás követelményeinek sem megfelelő építmény állt.
Az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés a) pontja alapján mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól a lakóház építésére alkalmas telektulajdonnak (tulajdoni hányadnak), valamint ilyen ingatlanon alapított vagyoni értékű jognak a megszerzése, ha a vagyonszerző az ingatlanon a szerződés illetékkiszabásra történő bemutatásától számított 4 éven belül lakóházat épít. A felperes vagyonszerzése e jogszabályhelyben és az Itv. 102. §-ának (1) bekezdés l) pontjában meghatározott lakóház építésére alkalmas telektulajdonra vonatkozott, ezért az illetékmentesség feltétele e tekintetben teljesült.
Miután az elsőfokú bíróság csak az alperes határozatát helyezte hatályon kívül, a felperesi kérelem és fellebbezés eldöntetlen maradt, ezért az alperesnek a továbbiakban akként kell a fellebbezés elbírálásakor eljárnia, hogy a felperes 1998. július 8. napján lakóház építésére alkalmas telektulajdont vásárolt.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálva a Pp. 275. §-ának (2) és (3) bekezdései alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. II. 39.206/2006.)