adozona.hu
BH+ 2007.8.374
BH+ 2007.8.374
A jogszabály nem határozza meg, hogy a fizikai foglalkozású munkavállalók besorolásánál kit kell nagy gyakorlati tudású szakmunkásnak tekinteni. Ha erről a kollektív szerződés sem rendelkezik, a munkáltató jogkörébe tartozik, hogy az egyes munkavállalók besorolásánál e feltétel fennállását megállapítsa [6/1992. (VI. 27.) MüM rendelet 2. § (2) bekezdés, melléklet E) pontja].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes szakszervezet a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes munkáltatónál az autóbuszvezetők besorolása jogellenesen alacsony színtű, mert nem felel meg a képzettségüknek, nagy gyakorlati tudásuknak.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság az ítélet tényállása körében megállapította, hogy az alperesnek a kereset benyújtásakor hatályos kollektív szerződése 1. számú melléklete 2. pontjának 1. alpontja szerint az autóbuszveze...
BH+ 2007.8.374 A jogszabály nem határozza meg, hogy a fizikai foglalkozású munkavállalók besorolásánál kit kell nagy gyakorlati tudású szakmunkásnak tekinteni. Ha erről a kollektív szerződés sem rendelkezik, a munkáltató jogkörébe tartozik, hogy az egyes munkavállalók besorolásánál e feltétel fennállását megállapítsa [6/1992. (VI. 27.) MüM rendelet 2. § (2) bekezdés, melléklet E) pontja].
A felperes szakszervezet a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes munkáltatónál az autóbuszvezetők besorolása jogellenesen alacsony színtű, mert nem felel meg a képzettségüknek, nagy gyakorlati tudásuknak.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság az ítélet tényállása körében megállapította, hogy az alperesnek a kereset benyújtásakor hatályos kollektív szerződése 1. számú melléklete 2. pontjának 1. alpontja szerint az autóbuszvezetők szakmunkás kategóriában vannak besorolva az Országos Képzési Jegyzékről szóló 37/2003. (XII. 27.) OM rendelet 2. számú mellékletének megfelelően. A munkakörök besorolásához bértarifa rendszer nem kapcsolódik.
Az alperes álláspontjával szemben a bíróság kifejtette, hogy nem lehetséges az autóbuszvezetőket általánosan a mester kategóriába besorolni, mert a 6/1992. (VI. 27.) MüM rendelet melléklete szerint csak a mesterszakmunkás bizonyítvánnyal, technikus képesítéssel, valamint a nagy gyakorlati tudással rendelkező szakmunkások sorolhatók ide; az utóbbi feltétel elbírálása a munkáltató hatáskörébe tartozik. Mindezeket figyelembe véve az alperes kollektív szerződésében az autóbuszvezetők besorolása jogszerű.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta helyes indokai alapján.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását, a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte. Az indokolás szerint azért jogszabálysértő az ítélet, mert a kollektív szerződés az autóbuszvezetőket nem a 6/1992. (VI. 27.) MüM rendelet mellékletében meghatározott 57-58 kódszám alapján, a jelenleginél magasabb bérezéssel járó besorolással kezeli. A FEOR számok (83570 illetve 83580) megfelelő kódszámát a kollektív szerződés átveszi (83570), de betanított munkás besorolásnak megfelelő bérrel alkalmazzák az autóbuszvezetőket. Álláspontja szerint az autóbusz vezetésre jogosító engedély mesterszakmunkás bizonyítvánnyal egyenértékű a szakma és a hivatalos hatósági jellegű engedélyezés miatt, az autóbuszvezetők nagy gyakorlati tudású szakmunkások lévén eleve mesternek számítanak.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperesnek a kereset benyújtásakor hatályos kollektív szerződése az I. számú mellékletében a munkavállalók besorolási feltételeit meghatározta, ehhez kapcsolódó munkabértételt (személyi alapbért) nem állapított meg. Úgy rendelkezett, hogy a munkavállalók bérének megállapítása a szakképzettségnek, gyakorlati időnek és a szakismeretnek megfelelően a munkaszerződésben történik. Ebből az következik, hogy az autóbuszvezetők szerződéses munkabére egyéni jogvita tárgyát képezheti.
A kollektív szerződés I. számú melléklete a szakirányú szakmunkás bizonyítvánnyal és szakképzettséggel rendelkező járművezetőket 551-561. kódszámmal sorolta be, amely a 6/1992. (VI. 27.) MüM rendelete (továbbiakban: R.) mellékletének E) pontjában a szakmunkások besorolási feltételeire megállapított kódszámnak (55-56) felel meg. Tekintettel arra, hogy a kollektív szerződés ugyanezen melléklete az autóbuszvezetők FEOR számát a 37/2003. (XII. 27.) OM rendelettel megállapított Országos Képzési Jegyzékkel egyezően jelölte meg, amely szakképesítéssel rendelkező munkakört jelent, az autóbuszvezetőket a szakmunkások körébe sorolta be a kollektív szerződés.
Megalapozatlanul állítja ezért a felülvizsgálati kérelem, hogy az autóbuszvezetők csak betanított munkás besorolásúak.
"Mester" 57-58 kódszám szerint a mester szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkező, a technikus képesítésű, valamint a nagy gyakorlati tudású szakmunkásokat kell besorolni az R. rendelkezése alapján. Arra vonatkozó szabályt a rendelet nem állapít meg, hogy kit kell nagy gyakorlati tudású szakmunkásnak tekinteni, és a kollektív szerződés sem határoz meg erre részletesebb előírást [R. 2. § (2) bekezdése]. Ennélfogva a munkáltató jogkörébe tartozik, hogy az egyes munkavállalók besorolásánál e feltétel fennállását megállapítsa.
A felülvizsgálati kérelemnek az az okfejtése, hogy az autóbuszvezetők esetében az ehhez szükséges hatósági engedély eleve megalapozza a nagy gyakorlati tudású szakmunkásként való minősítést, nem foghat helyt, hiszen a "hatósági engedély" (járművezetésre jogosító okmány) az előbbi feltétel meglétét önmagában nem bizonyítja [35/2000. (XI. 30.) BM rendelet 3. számú melléklet].
A kifejtettekre tekintettel a jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül hagyta helyben a keresetet elutasító elsőfokú ítéletet.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.741/2006.)