adozona.hu
BH+ 2007.8.367
BH+ 2007.8.367
Az erdőbirtokossági társulat a használatában lévő erdőterületre bérleti szerződés megkötésére nem jogosult. A felek bérleti díj fizetésére vonatkozó szerződését azonban mint a tényleges használatért járó ellenértékről történő megállapodást az erdőterületet jogellenesen használó alperesnek teljesítenie kell [Ptk. 198. § (1) bek., 200. § (2) bek., 234. § (2) bek., 1994. évi XLIX. tv. (továbbiakban: Ebtv.) 28. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes erdőbirtokossági társulat használatában áll az m.-i 074-es hrsz. alatt felvett 122 ha 9287 m2 területű erdő művelési ágú ingatlan. Ezzel az ingatlannal szomszédos az alperes tulajdonában álló ingatlan, amelyen az alperes jóléti víztározó létesítését határozta el 1997-ben. A tó létesítése során a felperes használatában álló ingatlan egy részén a fákat kivágta. A kialakított gát egy része is a felperes használatában lévő területen á...
BH+ 2007.8.367 Az erdőbirtokossági társulat a használatában lévő erdőterületre bérleti szerződés megkötésére nem jogosult. A felek bérleti díj fizetésére vonatkozó szerződését azonban mint a tényleges használatért járó ellenértékről történő megállapodást az erdőterületet jogellenesen használó alperesnek teljesítenie kell [Ptk. 198. § (1) bek., 200. § (2) bek., 234. § (2) bek., 1994. évi XLIX. tv. (továbbiakban: Ebtv.) 28. §].
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes erdőbirtokossági társulat használatában áll az m.-i 074-es hrsz. alatt felvett 122 ha 9287 m2 területű erdő művelési ágú ingatlan. Ezzel az ingatlannal szomszédos az alperes tulajdonában álló ingatlan, amelyen az alperes jóléti víztározó létesítését határozta el 1997-ben. A tó létesítése során a felperes használatában álló ingatlan egy részén a fákat kivágta. A kialakított gát egy része is a felperes használatában lévő területen áll. Az alperes a jóléti víztározó létesítéséhez terület-felhasználási engedélyt csak azt követően kapott, hogy a felek között 1998. április 30-án bérleti szerződés jött létre, amelyben a felperes, mint bérbeadó bérbe adta az alperes részére az m-i 074-es hrsz.-ú területnek azokat a részeit, amelyeket az alperes által kialakítandó tó vize elborított, illetőleg amelyre a tó gátja ráépült. A felek a bérbe adott terület nagyságát 1320 m2-ben állapították meg és meghatározták az alperes által a bérelt terület után fizetendő bérleti díjat is.A felperes keresetében az alperest 2001., 2002., 2003. és 2004. évekre járó bérleti díj és ez után járó késedelmi kamat, valamint a perköltség megfizetésére kérte kötelezni, arra hivatkozással, hogy az alperes ezekre az időszakokra a bérleti díjat a szerződésben foglaltak ellenére nem fizette meg.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Viszontkeresetet terjesztett elő, melyben a bérleti szerződés semmisségének a megállapítását kérte a Ptk. 452. § (3) bekezdésére hivatkozással, azzal az indokkal, hogy a felperes erdőbirtokossági társulat a használatában lévő ingatlant nem tulajdonosként használja, hanem annak maga is csak használója. A perbeli mezőgazdasági földterületet alhaszonbérbe adta, amely a Ptk. 452. § (3) bekezdésébe ütközik, ezért a szerződés semmis. Másodlagos viszontkereseti kérelme annak megállapítására irányult, hogy az 1998. április 30-án létrejött bérleti szerződés 2001. december 31. napjával megszűnt, mert az alperes ez időtől kezdve, mint tulajdonos használja a résztulajdoni illetőségének megfelelő ingatlanrészt.
A felperes a viszontkereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy az erdőbirtokossági társulat jogi személyként megszerezte a perbeli ingatlan teljes használatát, azon mint erdőbirtokossági társulat gazdálkodik, és a gazdálkodás körében, a haszonélvezet szabályai szerint, tevékenységi körének megfelelően köthetett bérleti szerződést. A megkötött szerződés nem minősül alhaszonbérletnek.
Az első fokon eljárt városi bíróság végzésével a 2001. évre követelt 92 584 Ft bérleti díj tárgyában a pert megszüntette, figyelemmel arra, hogy a felek arra vonatkozóan végzéssel jóváhagyott egyezséget kötöttek. Az ítéletben pedig az elsőfokú bíróság arra kötelezte az alperest, hogy a felperesnek 15 napon belül fizessen meg 252 960 Ft-ot, valamint ez összeg után a késedelembe eséstől a kifizetésig járó törvényes mértékű kamatokat. Kötelezte az alperest a felperes részére 78 357 Ft perköltség megfizetésére is. A felperes ezt meghaladó keresetét és az alperes viszontkeresetét elutasította. Megállapította, hogy a feljegyzett 15 000 Ft viszontkereseti illetéket az állam viseli. A bérleti díjak összegét az elsőfokú bíróság arra figyelemmel állapította meg, hogy megítélése szerint a felek közös megegyezéssel eltekintettek a bérleti díj infláció mértékével megegyező felemelésétől. A viszontkereset elutasítását azzal indokolta, hogy a felek között nem alhaszonbérletbe adási szerződés jött létre. A felperes nem haszonbérlő, hanem az erdőbirtokossági társulatról szóló 1994. évi XLIX. törvény rendelkezései szerint gazdálkodik a használatában lévő területen. Miután a felperes a tulajdonosok személyétől elkülönült önálló gazdálkodó szervezet, jogi személy, így az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nem kizárt az sem, hogy a tulajdonosok egyikével, így az alperessel bérleti szerződést kössön. A felperes elkülönült jogi személyisége folytán a felperes és az alperes között korábban létrejött bérleti szerződést az alperes tulajdonszerzése nem szünteti meg.
Az elsőfokú ítélet ellen mind a felperes, mind az alperes fellebbezést nyújtottak be. A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását, az alperes fizetési kötelezettségének 319 026 Ft-ra és kamataira történő felemelését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a felek közös megegyezéssel eltekintettek a bérleti díjak infláció mértékével való megemelésétől. Az e körben kötött egyezség kizárólag 2001. évre vonatkozott.
Az alperes a fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének teljes elutasítását, és a viszontkeresetének történő helyt adást kért. Fenntartotta azt a jogi álláspontját, hogy a felperes vele jogszerűen nem köthetett volna bérleti szerződést, mert az nem erdőhasználati jellegű erdőgazdálkodási tevékenység körében jött létre, továbbá mint az adott területnek 2001. februárja óta résztulajdonosa, saját tulajdonrészét nem vehette volna bérbe. A Ptk. 322. §-a értelmében a bérleti szerződés a felek között megszűnt.
A másodfokon eljárt Megyei Bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, a felperes keresetét teljes egészében elutasította. Megállapította, hogy a peres felek között 1998. április 30-án az m.-i 074-es hrsz.-ú erdő-ingatlan 1320 m2-nyi területe bérletére megkötött szerződés érvénytelen. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, és kötelezte a felperest - leletezés terhe mellett - további 3200 Ft jogorvoslati illeték lerovására. Mellőzte az alperesnek elsőfokú perköltségben marasztalását, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt az alperes részére 30 000 Ft első- és másodfokú perköltséget, továbbá akként rendelkezett, hogy a felperes saját költségeit viselni köteles. Megállapította, hogy az alperes fellebbezése folytán feljegyzett fellebbezési illetéket az állam viseli.
Döntésének indoka szerint a másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy az alperesnek a Ptk. 452. § (3) bekezdésére alapított viszontkeresete alaptalan. Megítélése szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes a tulajdonosoktól elkülönült jogi személy és az erdőbirtokossági társulatokról szóló törvény rendelkezései szerint gazdálkodik a használatában lévő földterületen, tehát azt nem haszonbérleti jogviszony alapján használja. Így az általa az alperessel kötött bérleti szerződés nem tekinthető alhaszonbérleti szerződésnek, ez okból a semmisség nem állapítható meg. Ugyanakkor megítélése szerint a felek közötti szerződés jogszabályba ütköző jellege és ezért semmissége megállapítható az erdőről és az erdő védelméről rendelkező 1996. évi LIV. törvény (továbbiakban: Evt.), továbbá az erdőbirtokossági társulatról rendelkező 1994. évi XLIX. törvény (Ebtv.) rendelkezései alapján.
Az Ebtv. 28-ának § (3) bekezdése szerint a társulat kizárólag erdőgazdálkodási és ahhoz közvetlenül kapcsolódó tevékenységet folytathat. Annak megállapításához, hogy mi minősül erdőgazdálkodási és ahhoz közvetlenül kapcsolódó tevékenység folytatásának, az Evt. rendelkezéseiből kell kiindulni. Az Evt. 7. §-a szerint e törvény alkalmazásában erdőgazdálkodásnak minősül az erdő 2. §-ban foglaltak szerinti fenntartására, közéleti (helyesen: közcélú) funkcióinak biztosítására, őrzésére, védelmére, az erdővagyon bővítésére, valamint az erdei haszonvételek gyakorlására irányuló tevékenységek összessége. Az Evt. 14. §-a sorolja fel az erdőgazdálkodó jogait és kötelezettségeit. Az Evt. 7. §-a szerint az erdőgazdálkodó jogosult az erdei haszonvételek gyakorlására. Az erdei haszonvételek körét az Evt. 58. §-a sorolja fel. E szerint erdei haszonvétel: a fakitermelés, az erdészeti szaporító anyag gyűjtése, a vadászati jog hasznosítása, az elhalt fekvő fa és gally gyűjtése, a kidöntött fáról történő fenyőgally, toboz és díszítőlomb gyűjtése, a gomba, a vadgyümölcs, moha, virág, illetőleg gyógynövény gyűjtése, a bot, a nád, a sás, a gyékény termelése és a fű kaszálása, a méhészeti tevékenység, a fenyőgyanta gyűjtése. A felsorolás taxatív, nem tartozik az erdei haszonvételek körébe az erdőterület bérbe adása. A fentiekből a másodfokú bíróság megítélése szerint az következik, hogy a felperes, aki az erdőgazdálkodási tevékenységét a erdőbirtokosságról rendelkező törvény keretei között, nem pedig tulajdonosi minőségénél fogva végzi, az erdőterület bérbeadására nem jogosult. Az általa használt erdőterület bérbeadására kötött szerződés jogszabályba ütközik, ezért a Ptk. 200. § (2) bekezdése szerint semmis. Megítélése szerint a felperes kereseti követelését semmis szerződésre alapította, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, és a keresetet elutasította.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy az alperes viszontkeresete a szerződés semmissége tekintetében - eltérő jogi indokból - alapos, ugyanakkor az alperes határozott viszontkereseti kérelmet nem terjesztett elő az eredeti állapot helyreállítására. Ezért a másodfokú bíróság a semmisség megállapításán túl, erre irányuló határozott kereseti kérelem hiányában, az eredeti állapot helyreállításáról nem rendelkezett. A felperes eredménytelen, illetőleg az alperes eredményes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság a Pp. 78. § (1) bekezdése alkalmazásával a felperest kötelezte az alperes mindkét-fokú eljárással felmerült költségei megfizetésére.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen az ítéletek megváltoztatásával az alperes viszontkereseti kérelme elutasítását, az alperesnek a módosított kereseti kérelem szerinti marasztalását kérte, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra és új határozat hozatalára.
A jogerős ítélet jogszabálysértését abban jelölte meg, hogy bár a felperes a 2003. december 18-i keltű iratában annak megállapítását kérte, hogy a felek között a bérleti szerződés létezik, viszont az alperes attól nem jogosult elállni, az elsőfokú bíróság e kereseti kérelemrész felől nem határozott, s ezt a másodfokú bíróság sem észlelte.
A Legfelsőbb Bíróságnak az F.13. szám alatt csatolt végzésére hivatkozással vitatta annak az ítéleti megállapításnak a helytálló voltát is, hogy az erdőterület bérbeadása nem tartozik az erdei haszonvételek körébe.
Hivatkozott arra, hogy a felperesnek nem állt szándékában a terület bérbeadása az alperes részére, hiszen a területet az alperes önkényesen foglalta el. Miután a felperes birtokvédelmet kért, csak akkor fogadta el és írta alá az alperes a bérleti szerződést. A területen kialakított tó nem jöhetett volna létre, ha a felperes ezt a jogellenesen elfoglalt területrészt nem adja bérbe az alperesnek. Ehhez képest az alperes magatartása a Ptk. 4. § (4) bekezdésében megfogalmazott alapelvbe ütközik, amely szerint saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat. A bérleti szerződés megkötésére az alperes kezdeményezésére, a felperes együttműködési hajlandóságának tanúsításaként, került sor. Egyébként pedig a társulat egységes szerkezetbe foglalt alapszabályából kitűnik, hogy a társaság tevékenységi körében szerepel az ingatlan bérbeadása, üzemeltetése, így az erdőbirtokossági társulat jogosult bérleti tevékenységet végezni akár üzletszerűen is.
Amennyiben a jogerős ítélet jogszerűen is állapította volna meg a felek közötti szerződés semmisségét, a felperes álláspontja szerint akkor is ki kellett volna mondania azt, hogy az alperes a felperesi területeket milyen jogcímen használta az elmúlt években. Ez a használat jár-e értékcsökkenéssel, illetve kell-e az alperesnek a terület használatáért valamilyen térítést fizetnie, s ha igen, mennyit, ha nem, miért nem.
Jogszabálysértőnek állította a jogerős ítéletet amiatt is, mert a semmisség következményét a másodfokú bíróság teljes körűen nem vonta le.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását és a felperes kötelezését kérte a felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült perköltség megfizetésére. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes nem tulajdonosa a perbeli ingatlannak, az alperes pedig az ingatlanon fennálló résztulajdonjoga folytán a Ptk. 140. § (1) bekezdése alapján saját jogán is jogosult volt a perbeli ingatlan használatára. Hivatkozott arra, hogy 2001. december 31-ét követően a felek között a bérleti díj vonatkozásában nem volt megállapodás, és ez időponttól kezdődően a tulajdonszerzése folytán a felek közötti bérleti szerződés megszűnt.
A felülvizsgálati kérelem az alább kifejtettek szerint nem alapos.
A Ptk. 4. § (1) bekezdése követelményként fogalmazza meg, miszerint a polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően, kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni. A 4. § (4) bekezdése szerint pedig, ha ez a törvény szigorúbb követelményt nem támaszt, a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat.
A nem vitás tényállásból megállapíthatóan az alperes a tulajdonában álló ingatlanon a jóléti víztározót úgy alakította ki, hogy annak kialakítása és a tó létesítése során a felperes használatában álló erdőterület egy részét elfoglalta, azon a fákat kivágta, és a kialakított gát egy részét is a felperes használatában álló területen helyezte el. Az alperesnek ez a magatartása jogellenes volt, hiszen az erdőbirtokossági terület birtoklására, használatára annak elfoglalásakor semmilyen jogcíme nem volt. Az alperes csak a jogellenes használat legalizálása esetében kaphatott engedélyt a tó kialakítására, illetve használatára. Ebben az alperes által kialakított kényszerhelyzetben került sor a bérleti szerződés megkötésére. Minthogy azonban a felperes, mint erdőbirtokossági társulat az adott területnek nem volt tulajdonosa, mert annak tulajdonosai az erdőbirtokosság tagjai, a másodfokú bíróság helytállóan jutott arra a jogi következtetésre, hogy az Ebtv. 28. § (3) bekezdése szerinti erdőgazdálkodási és ahhoz közvetlenül kapcsolódó tevékenység folytatása körében a felperes az adott területre bérleti szerződés megkötésére nem volt jogosult. Ezért a bérleti szerződés a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján, mint jogszabályba ütköző szerződés semmis.
Az alperes által történt tényleges használat azonban a felperes használati jogát korlátozta, az alperes által történt tényleges használatért a felperes részére ellenszolgáltatás jár, melyet a felek is így ítéltek meg, amikor a perbeli szerződést megkötötték. Ezért a felek megállapodása, mint a tényleges használatért járó ellenértékről történt megállapodás, érvényes szerződés, [Ptk. 234. § (2) bekezdés], melyet az alperesnek a Ptk. 198. § (1) bekezdése alapján teljesítenie kell.
Ebből következően az alperes jogszerűen nem követelheti vissza a peresített időszakot megelőző évekre kifizetett használati díjakat.
Annak folytán azonban, hogy az alperes a perbeli ingatlanból 1998. november 26-án 7/28345-öd, majd 2001. február 8-án 207/28345-öd, összesen 214/28345-öd tulajdoni illetőséget szerzett, tulajdonostárssá vált a perbeli - az erdőbirtokossági társulat használatában álló - ingatlanban, a Ptk. 140. § (1) bekezdése alapján jogosult tulajdoni hányada arányában a dolog birtoklására és használatára. A megszerzett tulajdoni illetőség 9279 m2 nagyságú területnek felel meg, amely jóval nagyobb, mint az alperes által a tóval és annak építményével elfoglalt terület. Ebből következően az alperes a keresetben megjelölt időszakra vonatkozóan használati díj megfizetésére már nem köteles, mert a területet tulajdonjoga alapján jogosult használni.
A fenti indokolásbeli változtatással a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv.XI.30.043/2007.)