adozona.hu
BH+ 2007.7.328
BH+ 2007.7.328
Az ügyvéd biztosítása szünetel arra az időtartamra, amelyre kamarai tagságát szünetelteti; erre az időtartamra nem jár táppénz (1997. évi LXXX. tv. 8. §, 1997. évi LXXXIII. tv. 47. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes fizetési meghagyásaival dr. T. Gy. biztosított részére jogalap nélkül kifizetett táppénzellátás címén 616 060 forint, illetőleg 67 448 forint és kamatainak a megtérítésére kötelezte a felperest. Fizetési meghagyásai indokolásában megállapította az alperes, hogy a "foglalkoztatói igazolás"-on nem történt meg annak a ténynek a közlése a felperes részéről, hogy dr. T. Gy. ügyvédi tevékenysége 2000. április 11-től 2001. április 1-jéig szünetelt, ezáltal a biztosítása is szünetelt. A sz...
A 2001. július 23-tól 2001. szeptember 9-ig terjedő keresőképtelenség időszakára pedig az Ebtv. 46. §-ának (3) és (7) bekezdései, 48. §-ának (2)-(4) bekezdései és a (8) bekezdés alapján állapította meg az alperes az ellátás összegét 39 200 forintban.
A felperes kereseteiben kérte a fizetési meghagyások hatályon kívül helyezését.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes kereseteit elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperesi ügyvédi iroda dr. T. Gy. tagjának a kamarai tagsága 2000. április 11-től 2001. április 1. napjáig szünetelt, 2000. március 30-tól 2001. március 29-ig, majd 2001. július 23-tól szeptember 9-ig keresőképtelen volt. Ezen adatok egybevetéséből megállapította a bíróság, hogy a második keresőképtelenség alkalmával a biztosítás szünetelése folytán megfelelő jogszerző idő hiányában a második keresőképtelenség első napján irányadó minimálbér alapján lehetett volna csak a táppénz összegét megállapítani, ugyanakkor az első keresőképtelenség alatt 2000. április 11. napjától kezdődően a biztosítás szünetelt, ezért csak 2000. április 10. napjáig állt fenn a jogalap táppénzre. A biztosítás szünetelésének időtartama vonatkozásában a "foglalkoztatói igazolás" megjelölésű okiratok a biztosítás szünetelésének időtartamát nem tartalmazzák és ez a körülmény az, amely következtetési alap arra, hogy a felperesi ügyvédi iroda mulasztott, egyben ez a visszakövetelés jogalapja is.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezésével az alperes fizetési meghagyásainak hatályon kívül helyezését. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 164. §-ának (1) bekezdését és 206. §-ának (1) bekezdését, az 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 4. § d/3. pontját, 7. § (1) bekezdését, 9. § (3) bekezdésének a) pontját és a 10. § (2) bekezdésének b) pontját, valamint az Ebtv. 46. §-ának (1) bekezdését és (7) bekezdését. Álláspontja szerint a társas vállalkozó biztosítási kötelezettsége a tagsági jogviszony létrejötte napjától annak megszűnése napjáig tart. A biztosítás szünetelésénél a Tbj. 8. § c) pontjánál valóban van szó ügyvédről, azonban nincs szó az iroda tagjáról. Egy félreérthető, pontatlan törvényi megfogalmazást nem lehet a biztosított kárára értékelni. A táppénzellátást felvevő mindvégig a felperesi ügyvédi iroda tagja volt és maradt is, ha pedig a biztosítási kötelezettség a jogviszony megszűnéséig tart, akkor addig biztosított a felperesi ügyvédi iroda tagja. A bíróság a Tbj. az egyéni ügyvédekre vonatkozó szabályát alkalmazta az ítélet meghozatalakor és nem a társasági tagsági jogviszonyra vonatkozót. Ellentétben áll ítélete a Legfelsőbb Bíróság Mfv/K.III.10.789/2004. számú döntésével is, ugyanis a táppénz alatt is el kellett látni az iroda tagjának az iroda vezetését és a működésével kapcsolatos valamennyi teendőt. Előadta továbbá a felperes, hogy téves az ítéletnek a szünetelésre vonatkozó, a táppénz folyósítás alaptalanságát érintő megállapítása is. Az Ebtv. 46. §-ának (1) bekezdése szerint a táppénz egy évig járt, dr. T. Gy. betegsége a szünetelés előtt kezdődött és egy évig tartott. Tehát egyértelműen az ítélet indokolása szerint is később szünetelt az ügyvédi tevékenység, miként a táppénzes időszak elkezdődött. A szünetelés indoka éppen az volt, hogy a kisebb munkateherrel járó irodavezetést el tudta látni, de az ügyvédi tevékenységet nem. Passzív jogon ezért egy évi jogosult volt az igénylő a táppénzre. Az Ebtv. 46. §-ának (7) bekezdése alapján a táppénzen töltött idő nem számít megszakításnak, így a 2001. július 23-tól szeptember 9-ig tartó időszakra vonatkozó 67 448 forint visszakövetelés sem bír jogalappal.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Kifejtette, hogy a felperes tévesen értelmezi a Tbj. 8. § c) pontját, azt, hogy az irodai tagsági viszonya nem szűnt meg, az más törvényi rendelkezések alá tartozik, viszont mivel a kamarai tagsága szünetelt, így ügyvédi tevékenységet sem folytathatott ezen időszak alatt. A társaság tagja és az ügyvédi kamarai tagsági viszony, az ezzel összefüggő biztosítási jogviszony különböző jogi megítélés alá esik. Amennyiben az ügyvéd kamarai tagsága szünetel, szünetel arra az időtartamra a biztosítása is, erre az időszakra az Ebtv. 47. § (2) bekezdésének a/ pontja értelmében táppénzellátást sem lehet folyósítani, mivel keresetveszteség sem merült fel a tevékenység végzésének hiányában. Azzal a felperesi hivatkozással szemben, hogy táppénz maximum egy évig jár, az Ebtv. 46. § (1) bekezdése alapján táppénz a keresőképtelenség tartamára jár, legfeljebb azonban a biztosítási jogviszony fennállása időtartama alatt egy éven át, ezzel az időtartammal dr. T. Gy. ügyvéd nem rendelkezett.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Tbj. 8. §-ának c) pontja alapján az ügyvéd biztosítása szünetel arra az időtartamra, amelyre kamarai tagságát szünetelteti.
Az Ebtv. 47. § (2) bekezdésének a/ pontja értelmében nem jár táppénz a keresőképtelenségnek arra az időtartamára, amely alatt a biztosítás szünetel.
Az Ebtv. 66. §-ának (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy a foglalkoztató és egyéb szerv köteles megtéríteni a jogalap nélkül felvett egészségbiztosítási ellátást, ha az ellátás jogalap nélküli megállapítása, illetőleg folyósítása mulasztásának vagy a valóságtól eltérő adatszolgáltatásának a következménye és az ellátást az (1) bekezdés alapján visszakövetelni nem lehet.
Arra tekintettel, hogy dr. T. Gy. ügyvéd kamarai tagságát a perbeli időszakban szüneteltette, a Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló peradatok alapján megállapította, hogy az alperes törvényes határozatot hozott a Tbj. és az Ebtv. idézett rendelkezései alapján a felperesi ügyvédi iroda jogalap nélkül kifizetett táppénzellátás megtérítésére kötelezéséről.
Ugyancsak jogszerű határozattal kötelezte az alperes a felperest dr. T. Gy. második keresőképtelensége után a jogalap nélkül kifizetett táppénz megtérítésére a minimálbér alapulvételével, az Ebtv. 46. § (3) és (7) bekezdései és 48. §-ának (2), (4) és (8) bekezdéseiben foglalt szabályok alkalmazásával.
Tévedett a felperes a Tbj. 8. § c) pontjának értelmezésében; a Tbj. ezen szabálya kizárólag a kamarai tagság szüneteltetése esetére rendelkezik a biztosítás szüneteléséről, ezért alkalmazásánál irreleváns az, hogy dr. T. Gy. ezen időszak alatt is az iroda tagja maradt és ott munkát végzett. A felperes tévesen hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati kérelmében megjelölt ítéletére, mert ez a jelen perbeliétől eltérő tényálláson alapult; betéti társaság beltagjának táppénzre jogosultságáról - személyes közreműködési kötelezettségének teljesítésére tekintettel - döntött a Legfelsőbb Bíróság a Tbj. 10. § (2) bekezdésének a) pontja és az Ebtv. 43. §-ának (1) bekezdése alapján. A felülvizsgált ügyben azonban nem az előbbi rendelkezések, hanem a Tbj. 8. §-ának c) pontja alapján kellett dr. T. Gy. ügyvéd biztosítási jogviszonyának szünetelését megállapítani.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv/K.III.10.593/2006.)