adozona.hu
BH 2007.7.238
BH 2007.7.238
Nem hatályos a betéti társaság beltagja tagsági viszonyának felmondása, ha az írásbeli nyilatkozatot önmagához mint a társaság képviselőjéhez intézi, és nem közli a társaság másik (kültag) tagjával - Hatályos felmondás hiányában továbbra is a beltagot kell a társaság képviselőjének tekinteni [1997. évi CXLIV. tv. (továbbiakban: Gt.) 86. § (1) bek., 92. § d) pont, 93. § (2) bek., 104. § (1) bek. a) pont; Ptk. 221. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A II. r. felperest 2001. október 31-én alapította az I. r. felperes mint beltag, valamint M. I. kültag, képviselője pedig alapítás óta folyamatosan az I. r. felperes volt. 2002. április 2-án megkötött kölcsönszerződés alapján az I. r. alperes a II. r. felperes részére - 48 havi visszafizetési kötelezettség mellett - 12 millió forint kölcsönt folyósított. Az I. r. felperes és fia, a III. r. felperes közös tulajdonosa a m.-i 32.674/A/1. helyrajzi szám alatti társasházi ingatlannak. Ezen ingatla...
BH 2007.7.238 Nem hatályos a betéti társaság beltagja tagsági viszonyának felmondása, ha az írásbeli nyilatkozatot önmagához mint a társaság képviselőjéhez intézi, és nem közli a társaság másik (kültag) tagjával - Hatályos felmondás hiányában továbbra is a beltagot kell a társaság képviselőjének tekinteni [1997. évi CXLIV. tv. (továbbiakban: Gt.) 86. § (1) bek., 92. § d) pont, 93. § (2) bek., 104. § (1) bek. a) pont; Ptk. 221. § (3) bek.].
A II. r. felperest 2001. október 31-én alapította az I. r. felperes mint beltag, valamint M. I. kültag, képviselője pedig alapítás óta folyamatosan az I. r. felperes volt. 2002. április 2-án megkötött kölcsönszerződés alapján az I. r. alperes a II. r. felperes részére - 48 havi visszafizetési kötelezettség mellett - 12 millió forint kölcsönt folyósított. Az I. r. felperes és fia, a III. r. felperes közös tulajdonosa a m.-i 32.674/A/1. helyrajzi szám alatti társasházi ingatlannak. Ezen ingatlan tekintetében az I. r. és a III. r. felperesek mint tulajdonosok 2002. április 2-án megkötött szerződésekkel a kölcsönszerződés teljesítésének biztosítására vételi jogot engedtek, illetve jelzálogjogot alapítottak az I. r. alperes javára. A részletfizetési kötelezettség elmulasztása miatt az I. r. alperes 2003. március 3-án kelt levelével a kölcsönszerződést felmondta és bejelentette, hogy vételi jogát érvényesíteni kívánja.2003. április 2-án az I. r. felperes terjesztett elő keresetet az I. r. alperessel szemben, melyben az I. r. alperessel megkötött mindhárom szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte a Ptk. 210. § (1) és (4) bekezdés alapján, majd utóbb arra is hivatkozott, hogy a szerződések létre sem jöttek. A per során önként perbe lépett a II. és III. r. felperes is, utóbbi a szerződő félként általa is aláírt két szerződés tekintetében kérte - a pertársai által megjelölt okokból - az érvénytelenség megállapítását.
Mind az I. r. alperes, mind az annak jogutódjaként - engedményezés címén - önként perbe lépő II. r. alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperesek keresetét elutasította. Az I., II., III. r. felpereseket egyetemlegesen kötelezte 250 000 - 250 000 Ft perköltség megfizetésére az I-II. r. alperesek javára, továbbá a II-III. r. felpereseket egyetemlegesen kötelezte az állam javára 720 000 Ft eljárási illeték megfizetésére.
Az elsőfokú ítélet indokolása tényként rögzítette, hogy az I. r. felperes jelenleg is beltagja a II. r. felperesi betéti társaságnak, és jogosult a társaság képviseletére. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a Ptk. 210. § (1) bekezdésében és (4) bekezdésében írt feltételek fennállása hiányában a perbeli szerződések nem érvénytelenek. A szerződés megkötésekor tévedés nem állt fenn. A felperesek nem állították, hogy az I. r. alperes vette volna rá megtévesztéssel, vagy jogellenes fenyegetéssel a vele szerződő feleket a szerződés megkötésére. Az pedig, hogy az I. r. alperes harmadik személy részéről történt megtévesztésről vagy jogellenes fenyegetésről tudva kötötte volna meg a szerződéseket, a perben nem nyert bizonyítást. A felperesek tisztában voltak azzal, hogy milyen szerződéseket írnak alá, azok létre nem jöttére való hivatkozás is alaptalan.
Az elsőfokú ítélet ellen az I. és III. r. felperesek terjesztettek elő fellebbezést, melyben az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására, új határozat hozatalára való utasítását kérték.
A másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezését pedig részben változtatta meg. Az I. r. alperes javára fizetendő perköltség megfizetésének határidejét 15 napban állapította meg, mellőzte a felperes perköltségekben marasztalását a II. r. alperes javára, a II. és III. r. felperesek részéről az államnak fizetendő kereseti illeték összegét pedig 720 000 Ft-ról 900 000 Ft-ra emelte fel.
A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság a fellebbezésben írtakkal szemben a Pp. 3. § (3) bekezdésében írtaknak megfelelő tájékoztatást adott a bizonyításra szoruló tényekről a jogi képviselő nélkül eljárt I. r. felperes részére, a tájékoztatás és többszöri felhívás ellenére nem tett azonban a perben sem az I. r. felperes, sem a később önként perbe lépő II. r. és III. r. felperes az ügy érdemére vonatkozó bizonyítási indítványt. Nem lehet megállapítani, hogy az elsőfokú eljárásban 2005. szeptember 6-án megtartott tárgyalás megkezdése előtt a bíróság kézhez vette volna a felperesek 2005. szeptember 5-én meghatalmazott jogi képviselőjének a tárgyalás megkezdése előtti órában faxon előterjesztett előkészítő iratát. A felperesek indokolatlan késedelmére figyelemmel azonban jogosult volt az elsőfokú bíróság ezen a tárgyaláson az "előkészítő irat bevárása nélkül" ítéletet hozni, az előkészítő irat tartalmát pedig - a Pp. 235. § (1) bekezdésében írtakra tekintettel - a másodfokú bíróság már nem vehette figyelembe.
Egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, hogy a II. r. felperes nem szűnt meg, és az I. r. felperest a még létező II. r. felperes képviselőjének kell tekinteni. Ennek megállapítása során figyelembe vette megyei bíróság mint cégbíróság 2005. szeptember 14-én meghozott végzését. Hangsúlyozta, hogy a betéti társaságot a tagok közül csak az üzletvezetésre jogosult beltag képviselheti, a Bt. pedig képviselő nélkül nem maradhat, nem működhet. Rámutatott arra, hogy az I. r. felperes rendes felmondásának kérdésében nincs jogerős döntés, így a bíróság csak a közhiteles cégkivonat alapján állapíthatja meg a Bt.-re vonatkozó adatokat. Mivel jelenleg a cégkivonat szerint olyan eljárás nincs folyamatban, amely érintené a nyilvántartott adatokat, nem hivatkozhat az I. r. felperes arra, hogy a tagok személyében vagy a képviselő személyében a változás bekövetkezett volna.
A jogerős ítélet ellen az I. és III. r. felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, melyben az első- és másodfokú ítéletek hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérték. Álláspontjuk szerint mindkét ítélet iratellenes, tényszerűtlen, okszerűtlen következtetéseken alapul, sérti az 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 9. § (2) bekezdésében, 92. § d) pontjában, 93. § (1) bekezdésében, valamint a Ptk. 321. § (1) bekezdésében és a Pp. 72. §-ában írtakat.
A felülvizsgálati kérelem szerint tételes jogszabályi rendelkezéseknek mond ellent a jogerős ítéletnek az az álláspontja, hogy a II. r. felperes cégkivonatának adatait kell irányadónak tekinteni annak megállapításánál, hogy az I. r. felperes jelenleg is tagja és képviselője a II. r. felperesnek.
A Gt. 9. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Ptk. 321. § (1) bekezdés és a Gt. 97. § (1) bekezdés rendelkezései értelmében, ha a határozatlan időre alapított betéti társaság tagja rendes felmondással írásban felmondja 3 hónapra tagsági viszonyát, akkor a három hónap elteltével a tagsági viszony megszűnik. Az I. r. felperes 2004. március 1-jei rendes felmondása folytán az I. r. felperes 2004. június 1-je óta már nem tagja a II. r. felperesnek, ebből következően annak képviselője sem lehet. A tagsági jogviszony megszűnése a törvény erejénél fogva bekövetkezett, éspedig függetlenül a cégbíróság bármilyen eljárásától. A Legfelsőbb Bíróságnak a BH 2001. évi számában 334. sorszám alatt és a BH 1998. évi számában 90. sorszám alatt közzétett döntései szerint a tag cégjegyzékből való törlése nem konstitutív hatályú, tehát a felmondó nyilatkozat közlése folytán bekövetkezik a tagsági jogviszony megszűnése, - sőt adott esetben a cég megszűnése is - függetlenül attól, hogy a tag cégjegyzékből való törlésére mikor kerül sor. Ha a betéti társaság egyetlen létező beltagja részéről kerül sor a felmondásra, akkor a felmondási idő elteltével annak ellenére nem lesz sem beltagja, sem képviselője a betéti társaságnak, hogy a cégnyilvántartás továbbra is feltünteti a beltagot és a képviselőt.
Tévesen indultak ki tehát az eljárt bíróságok a cégkivonat adataiból és kiindulópontjuk azért is nonszensz volt, mert 2004 szeptemberében már a II. r. felperes vonatkozásában is bekövetkezett a megszűnési ok. Az I. r. felperes tagsági viszonya annak ellenére megszűnt, hogy ezzel nem ért egyet a másodfokú bíróság, melynek logikájából az következne, hogy a halál csak a halotti anyakönyvi kivonat kiállításakor következik be.
Törvénysértő, hogy a másodfokú bíróság "a Pp. 64. § (3) bekezdésében foglalt önkéntes perbelépést vélelmezett" annak érdekében, hogy az elsőfokú ítélet "mindenképpen megmaradjon".
Érthetetlen a másodfokú ítélet 5. oldalának első bekezdésében kifejtett álláspont. A felperes képviselője 2005. szeptember 6-án 11 óra 22 perckor - és nem 1 órával később - küldött fax-üzenetet a bíróságra, ezt az iratot a bírósági adminisztráció bevihette volna a tárgyalóterembe. A keresetváltoztatásra a felperesek jogosultak voltak, a Pp. 235. § (1) bekezdésére való hivatkozás pedig értelmezhetetlen.
Az alperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérték.
A jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem minősül jogszabálysértőnek.
A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt szükségesnek tartja annak rögzítését, hogy a felülvizsgálati eljárás rendkívüli jogorvoslati eljárás, melynek során a rendelkezésre álló iratok alapján kerülhet sor döntéshozatalra, és nincs helye bizonyítás felvételének [Pp. 275. § (1) bekezdés]. A felülvizsgálati kérelem elbírálásakor a Legfelsőbb Bíróságnak abban kellett állást foglalnia, hogy a másodfokú bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján az anyagi és eljárási jogszabályoknak megfelelő döntést hozott-e, nem vehet viszont figyelembe olyan új tényeket, melyekre a jogerős ítélet meghozatalát megelőzően a fél nem hivatkozott. Ezért kell irrelevánsnak tekinteni mindazt, amit az I. és III. r. felperesek új tényként a felülvizsgálati eljárásban megtartott tárgyaláson előadtak.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet meghozatalakor rendelkezésre álló iratok alapján az alábbiakat állapította meg.
A cégjegyzék szerint a II. r. felperes létező cég, beltagja és képviselője pedig az I. r. felperes. Azt az I. r. felperes sem vitatta, hogy a kereset benyújtásakor - 2003. április 2-án - a még létező II. r. felperesben tagsági jogviszonya és képviseleti joga is fennállt, erre figyelemmel jelentette be 2003. május 16-án - a II. r. felperes képviselőjeként - a II. r. felperes önkéntes perbelépését, és járt el a perben a II. r. felperes nevében, egyebek mellett a 2004. május 25-én megtartott tárgyaláson is. 2004. december 3-án hivatkozott az I. r. felperes először arra, hogy a II. r. felperesnek már nem tagja és nem képviselője és tudomása szerint a betéti társaság megszűnése is bekövetkezett. Perbeli előadása szerint a 2004. március 1-jei rendes felmondása folytán szűnt meg 2004. június 1-jén tagsági jogviszonya és erre tekintettel képviseleti jogosultsága a II. r. felperes megszűnésére pedig további három hónap elteltével azért került sor, mert új beltag nem lépett be a betéti társaságba.
A jelen eljárásban irányadó 1997. évi CXLIV. tv. (a továbbiakban: Gt.) 53. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a gazdasági társaság a cégjegyzékből történt törléssel szűnik meg. Ez annyit jelent, hogy önmagában a Gt. 104. § (1) bekezdés a) pontjában írt megszűnési ok fennállása miatt nem lehet a céget megszűntnek tekinteni, a cég mindaddig létező jogalany, amíg a cégjegyzékből való törlés, mint jogi aktus foganatosítására a cégbíróság részéről nem kerül sor. Ezért csak a cégjegyzék adatai alapján lehet megállapítani, hogy valamely cég megszűnése bekövetkezett-e, jelen esetben pedig a cégjegyzék alapján egyértelmű volt, hogy a II. r. felperes létező jogalany.
A II. r. felperesnek egyetlen beltagja és egyetlen kültagja volt, és mivel a kültag a társaság üzletvezetését és képviseletét nem láthatta el, az I. r. felperes mint beltag volt jogosult és köteles az üzletvezetésre, továbbá a II. r. felperesnek a bíróságok előtt, valamint harmadik személyekkel szembeni képviseletére is [Gt. 101. § (3) bek., 102. §, 86. § (1) bek., 88. §, 39. § (1) bek.]. Természetesen tagsági jogviszonyának megszűnése maga után vonta volna képviseleti jogának megszűnését is. A továbbiakban ezért azt kellett eldönteni, hogy az eljárt bíróságok helyesen tekintették-e fennállónak az I. r. felperes tagsági jogviszonyát.
Az I. r. felperes állítása szerint a tagsági jogviszony megszűnésének alapjául a Gt. 92. § d) pontjában írt rendes felmondás szolgált. Rendes felmondás útján - a Gt. 93. § (1) bekezdésében írtak szerint - a tag írásban és három hónapra mondhatja fel tagsági jogviszonyát. A tagsági viszony felmondása a felperesek által hivatkozott, a BH 2001. évi számában 334. sorszám alatt közzétett döntés szerint is olyan címzett egyoldalú jognyilatkozat, amely csak akkor hatályos, ha azt a társaság képviselőjével, illetve a "tagsággal" közölték. A megyei bíróság mint cégbíróság ugyan az I. r. felperes bejelentése alapján 2004. szeptember 14-én meghozott végzésében megállapította, hogy az I. r. felperes 2004. március 1-jén rendes felmondása alapján az I. r. felperes tagsági jogviszonya 2004. június 1. napjával megszűnt és mivel a kültag nem jelentett be a törvényben írt határidőn belül új beltagot, a társaság megszűnése is 2004. szeptember 1. napjával bekövetkezett, ezt a végzést azonban a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezte és a cégbíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. E végzés szerint az I. r. felperes a rendes felmondást saját magának mint képviselőnek címezte, ezért tisztázásra szorul, hogy e jognyilatkozatát közölte-e a II. r. felperes kültagjával is, mert ennek hiányában a felmondás nem tekinthető joghatályosnak. A megyei bíróság mint cégbíróság 2005. szeptember 14-én meghozott végzésével pedig annak megállapítása mellett, hogy az I. r. felperes nem igazolta rendes felmondásának a kültaggal való közlését, elutasította az I. r. felperesnek a tagok sorából való törlésére irányuló kérelmét.
Mindezen határozatok ismeretében állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az I. r. felperest a II. r. felperes képviselőjének kell tekinteni. Ez a megállapítás a Ptk. 221. § (3) bekezdésében írtakra tekintettel is helyes volt. E jogszabályhely szerint a képviselő nem járhat el, ha a szemben álló vagy ellentétesen érdekelt fél ő maga, vagy olyan személy, akit ugyancsak ő képvisel. Az adott esetben az I. r. felperes rendes felmondásának fogadására jogosult személynek egyértelműen a II. r. felperes kültagja minősült, ugyanis csak ő képviselhette a társaság érdekeit az I. r. felperessel szemben. A kültaggal való közlésnek garanciális jelentősége van annak meghatározásánál, hogy ténylegesen mikor következik be a 3 hónapos felmondási idő lejártával a tagsági viszony megszűnése, mely időpont a taggal való elszámolás és a tagi felelősség terjedelme szempontjából - a Gt. 95. § (1) és a Gt. 97. § (1) bekezdésében írtak szerint - döntő jelentőséggel bír. Csak a kültaggal való közlés esetén nyílik lehetőség a felmondási idő meghosszabbítására is a Gt. 93. § (2) bekezdés alkalmazásával. A rendes felmondásnak a másik taggal való közlése a Gt. 104. § (1) bekezdés a) pontjában írtakra tekintette is indokolt. E rendelkezés szerint a betéti társaság megszűnik, ha abból valamennyi beltag kiválik, kivéve, ha az utolsó beltag kiválásától számított három hónapon belül új beltag belépését a cégbírósághoz bejelentik. Nyilvánvaló, hogy a beltag kiválása esetén a kéttagú betéti társaság kültagja csak akkor kerülheti el, hogy a betéti társaság a törvény erejénél fogva megszűnjön, ha a felmondásról tudomást szerez, és gondoskodhat új beltag belépéséről. Nem merült fel adat arra, hogy a kültaggal írásban közlésre került a felmondás, erre a felperesek a fellebbezésükben sem hivatkoztak. Nem nyert tehát bizonyítást, hogy létezett olyan hatályos felmondás, amely a tagsági jogviszonyt megszüntethette volna.
Mindezekre tekintettel azt kell megállapítani, hogy a másodfokú bíróság nem sértette meg a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályok rendelkezéseit azzal, hogy az I. r. felperest a II. r. felperes képviselőjének tekintette.
A felülvizsgálati kérelem iratellenesen állítja, hogy az I. és III. r. felperesek faxon előterjesztett, 2005. szeptember 26-ai előkészítő irata nem 12 óra 22 perckor, hanem egy órával korábban érkezett meg az elsőfokú bíróságra. Az azonban tény, hogy a fax üzenet az elsőfokú eljárásban megtartott utolsó tárgyalás kezdő időpontja - 13 óra 15 perc - előtt az elsőfokú bíróságra megérkezett, így az attól függetlenül hatályosan előterjesztettnek minősül, hogy az ítélethozatal előtt ténylegesen bemutatták-e az eljáró tanácsnak. Ebben az előkészítő iratban az I. és III. r. felperesek távollétükben kérték megtartani a tárgyalást, utaltak arra, hogy a perben még szükséges "peres és egyéb ügyek iratainak beszerzése" -, de a pontos ügyszámok megjelölése nehézségekbe ütközik -, és végül kérték M. I. kültag és dr. O. Gy. ügyvéd személyes meghallgatását. Nem jelölték meg, hogy a tanúkat milyen tényekre kérik meghallgatni (Pp. 167. §), arra pedig felülvizsgálati kérelmükben sem mutattak rá, hogy bizonyítási indítványuk mellőzése mennyiben érintette az ügy érdemi elbírálását. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint nincs jelentősége annak, hogy a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a fenti előkészítő irat tartalmát, mert akkor sem követett volna el eljárási szabálysértést, ha az előkészítő irat vizsgálata alapján mellőzte volna a bizonyítási indítványok előterjesztését.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv. IX. 30.199/2006.)