adozona.hu
EH 2006.1515
EH 2006.1515
A nem állami intézményfenntartó részére nyújtott normatív hozzájárulás költségvetési támogatásának minősül, ezért annak jogosulatlan igénybevevőjével szemben az eljárás az állami adóhatóság hatáskörébe tartozik [2003. évi XCII. tv. 4. §, 72. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Magyar Államkincstár Területi Igazgatósága a 2003-2004. évre ellenőrzést tartott az alperes által fenntartott P. R. Alapítványi Szakiskola részére a 2003/2004. évi tanévben folyósított normatív állami hozzájárulás felhasználása tárgyában. Ennek eredményeként megállapította, hogy 2003-ban 26 056 545 forint, 2004-ben pedig 24 270 550 forint normatív támogatás felvételére jogtalanul került sor. A felperes a fentiek miatt terjesztett elő 50 485 600 forint és járulékai visszafizetése iránti kere...
EH 2006.1515 A nem állami intézményfenntartó részére nyújtott normatív hozzájárulás költségvetési támogatásának minősül, ezért annak jogosulatlan igénybevevőjével szemben az eljárás az állami adóhatóság hatáskörébe tartozik [2003. évi XCII. tv. 4. §, 72. §].
A Magyar Államkincstár Területi Igazgatósága a 2003-2004. évre ellenőrzést tartott az alperes által fenntartott P. R. Alapítványi Szakiskola részére a 2003/2004. évi tanévben folyósított normatív állami hozzájárulás felhasználása tárgyában. Ennek eredményeként megállapította, hogy 2003-ban 26 056 545 forint, 2004-ben pedig 24 270 550 forint normatív támogatás felvételére jogtalanul került sor. A felperes a fentiek miatt terjesztett elő 50 485 600 forint és járulékai visszafizetése iránti keresetet az alperes ellen.Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adott, és ítéletében a fenti, összesen 50 485 660 forint és kamatai megfizetésében marasztalta az alperest. Megállapította, hogy bár az alperes vitatta a felperesi ellenőrzés eredményét, a felperes okiratokkal alátámasztott követelésének alaptalanságát nem tudta bizonyítani.
Az alperes fellebbezése alapján eljárva a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a pert megszüntette. A végzés indokai szerint az alperes a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (továbbiakban: Kt.) 118. §-ának (3) bekezdése alapján részesült normatív költségvetési hozzájárulásban. A hozzájárulás igénylésének és folyósításának szabályait tartalmazó 20/1997. (II. 13.) Korm. r. (a továbbiakban: R.) értelmében az igénybe vehető juttatás összegét a Magyar Államkincstár Területi Igazgatósága állapítja meg, folytatja le az éves elszámolási eljárást, valamint ellenőrzi a hozzájárulás igénylésének és felhasználásának jogszerűségét. Ha megállapítja, hogy a fenntartó a jogszerű mértéket meghaladóan vette igénybe a költségvetési hozzájárulást, a túllépés összegét valamint a késedelmi kamatot az esedékes hozzájárulásból vonja le.
Az ellenőrzés alapján megállapított és levonással nem fedezett visszafizetési kötelezettséggel összefüggő - jelen jogvita tárgyát képező - eljárásra az R. nem tartalmaz rendelkezést.
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény - a továbbiakban: Art. - 4. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a törvény hatálya kiterjed a költségvetési támogatásra. Az Art. 72. § (1) bekezdés a) pontja szerint az állami adóhatóság jár el minden adó-, költségvetési támogatás ügyében feltéve, hogy azt törvény nem utalja más hatóság vagy adóhatóság hatáskörébe. Az Art. 178. § 4. pontja értelmében adótartozás az esedékességkor meg nem fizetett adó, és a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás. Mindezen jogszabályi rendelkezésből arra következtetett, hogy a jogosulatlanul folyósított költségvetési támogatás visszakövetelése - eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában - az állami adóság hatáskörébe tartozik, ezért a felperes az alperessel szemben támasztott követelését bíróság előtt polgári peres eljárás keretében nem érvényesítheti.
A jogerős végzés hatályon kívül helyezése és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása érdekében a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.
Nem vitatta, hogy az Art. 4. § (1) bekezdésében meghatározott tárgyi hatálya akkor terjed ki a központi költségvetés terhére juttatott állami támogatásra, ha annak visszatérítése az adóhatóság hatáskörébe tartozik. Érvelése szerint a Kt. 94. § (3) bekezdésébe foglalt felhatalmazás alapján alkotott kormányrendelet kivonja az adóhatóság hatásköréből a támogatás visszakövetelését és arra a Magyar Államkincstár Területi Igazgatóságát jogosítja. Ennek megfelelően tartalmazza az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 18/B. § (1) bekezdésének g) pontja Magyar Államkincstár feladatai között a nem állami intézményfenntartók normatív támogatását.
A fentiek következtében a Magyar Államkincstár Területi Igazgatósága hatáskörébe utalt normatív támogatási kötelezettségből származó peres ügy nem minősül adótartozásnak, ezért a támogatás visszakövetelésére nem az Art., hanem a Pp. előírása az irányadó.
Utalt arra is, hogy az adóhatóság hatáskörébe tartozó befizetéseket a jogalkotó úgy szabályozza, hogy azokat "adók módjára behajtandó köztartozásnak" minősíti. A törvényi szóhasználat az Art. hatálya alá tartozó beszedéseket illetően egységes. Az adók módjára behajtandó köztartozás megnevezést a Kt. és az R. nem tartalmazza, mely az előzőeken túl is igazolja, hogy a perbeli visszafizetés nem tartozik az adóhatóság hatáskörébe.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot a felülvizsgálat Pp. 275. § (2) bekezdésében meghatározott korlátai között vizsgálva megállapította, hogy a felperes rendkívüli perorvoslati kérelme nem alapos.
Az Art. 72. §-ának (1) bekezdésében főszabályként tartalmazza, hogy az adó vagy költségvetési támogatás ügyében automatikusan áll be az állami adóhatóság eljárási jogosultsága, illetve kötelezettsége ha a törvényalkotó másként nem rendelkezik. Az Art. a fenti rendelkezésében törvény szintjén határozza meg azt a jogforrást, amely az állami adóhatóság helyett más hatóság, vagy adóhatóság számára hatásköri szabályt tartalmazhat.
A közoktatási törvény nem rendelkezik a jogtalanul felvett költségvetési támogatás visszafizetésére vonatkozó eljárás lefolytatásáról, a törvény felhatalmazása alapján alkotott kormányrendelet, az Art. 72. § (1) bekezdésében meghatározott jogforrási szintnek pedig nem felel meg.
Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 18/B. § (1) bekezdés g) pontja értelmében a Kincstár feladata egyebek mellett a folyósított humánszolgáltatások normatív támogatási előirányzataival kapcsolatos adatszolgáltatás, folyósítás, ellenőrzés.
Az Áht. idézett rendelkezése megnevezi a Kincstárnak a nem állami intézményfenntartók normatív támogatásával kapcsolatos feladatait, de a támogatás visszatérítése tárgyában az állami adóhatóságon kívül más hatóság számára nem teremt hatáskört.
Ugyanez vonatkozik a Magyar Államkincstár Területi Igazgatóságának az R. által meghatározott és a jogerős végzés szerint korlátozott hatáskörére.
Az Art. 4. § (2) bekezdése értelmében a végrehajtás és az ezzel összefüggő nyilvántartás tekintetében e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni azokra a köztartozásokra, igazgatási és bírósági szolgáltatások díjaira, amelyekre törvény az adók módjára való behajtást rendeli el.
A törvény hivatkozott rendelkezése nem hagy kétséget afelől, hogy az Art. fentiekben ismertetett szabálya a törvény hatályát csupán a végrehajtásra és az ehhez kapcsolódó regisztrációra terjesztette ki.
Téves tehát a felülvizsgálati álláspont abban a részében is, amelyben az adók módjára behajtandó köztartozásokat minősíti az adóhatóság hatáskörébe tartozó befizetésekként. Ezért a felperes érvelése abban sem osztható, hogy ha a Kt. és az R. nem tartalmazza az adók módjára behajtandó köztartozás megnevezését, az egyúttal kizárja az állami adóhatóság eljárási kötelezettségét is.
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvényt (továbbiakban: régi Art.) a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: új Art.) 180. § (2) bekezdésével 2004. január 1-jétől hatályon kívül helyezte. A Legfelsőbb Bíróság ezért felülvizsgálati határozatában a hatályos törvény rendelkezését hívta fel, amelynek az ügyben alkalmazott szabályai egyébként azonosak a régi Art. előírásaival.
A Legfelsőbb Bíróság a fentiekben kifejtett indokok alapján megállapította, hogy a jogerős határozat nem tartalmazta a felperes felülvizsgálati kérelmében megjelölt jogszabálysértéseket, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. VIII. 21.423/2006.)