adozona.hu
EH 2006.1577
EH 2006.1577
Családi pótlékra csak az jogosult, akinek háztartásában a gyermek ténylegesen él. Nem állapítható meg jóhiszeműség annak a javára, aki a hatóságot nem tájékoztatja a valóságnak megfelelően [1998. évi LXXXIV. tv. 39. §, 41. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes családi pótlékot igényelt a kk. N. Z. N. és N. K. nevű gyermekei után. A családi pótlékot 2000 áprilisától 2004 áprilisáig folyósították a felperes részére. Időközben a városi gyámhivatal határozatával a felperes gyermekeit T. T.-né gyámnál helyezte el, egyúttal a felperes szülői felügyeleti jogának szünetelését állapította meg. A gyámhatósági eljárásra azért került sor, mert a felperes németországi munkavállalásra jelentkezett. A felperes a gyermekeknek háztartásából való kikerülé...
EH 2006.1577 Családi pótlékra csak az jogosult, akinek háztartásában a gyermek ténylegesen él. Nem állapítható meg jóhiszeműség annak a javára, aki a hatóságot nem tájékoztatja a valóságnak megfelelően [1998. évi LXXXIV. tv. 39. §, 41. §].
A felperes családi pótlékot igényelt a kk. N. Z. N. és N. K. nevű gyermekei után. A családi pótlékot 2000 áprilisától 2004 áprilisáig folyósították a felperes részére. Időközben a városi gyámhivatal határozatával a felperes gyermekeit T. T.-né gyámnál helyezte el, egyúttal a felperes szülői felügyeleti jogának szünetelését állapította meg. A gyámhatósági eljárásra azért került sor, mert a felperes németországi munkavállalásra jelentkezett. A felperes a gyermekeknek háztartásából való kikerülését nem jelentette be a családi pótlékot folyósító szervnek, ezért 2001 júniustól 2004 áprilisáig 449 000 forint családi pótlék kifizetésére jogosulatlannak minősült.A Magyar Államkincstár Megyei Területi Igazgatósága a 2004. június 29-én kelt határozatával a felperest 449 000 forint jogalap nélkül felvett családi pótlék visszafizetésére kötelezte, a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (továbbiakban: Cst.) 39. §-a, 41. §-a, 42. § (2) bekezdése alapján.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2004. december 30-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperesnek a jogerős közigazgatási határozat ellen benyújtott keresetét az elsőfokú bíróság megalapozottnak találta, ezért az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Álláspontja szerint tévedett az alperes, amikor a változás bejelentési kötelezettség elmulasztásához a felróhatóságot és a visszafizetésre kötelezés jogkövetkezményét fűzte. A felperes kétségtelenül nem volt jogosult a részére folyósított családi pótlék felvételére, miután a gyermekek a háztartásából kikerültek. A családi pótlék visszafizetésére kötelezésnek azonban két konjuktív feltétele van, az egyik feltétel az ellátás jogalap nélküli felvétele, a másik feltétel az ellátás felvétele ennek a személynek felróható. A felperes magatartásának felróhatósága csak a változás bejelentés elmulasztása tekintetében áll fenn, nem tekinthető az ellátást jogalap nélkül felvevő személynek, mert az ellátást nem a felperes vette fel, ezért visszafizetésre sem kötelezhető. Az alperes elmulasztotta vizsgálni azt, hogy az ellátást ténylegesen ki vette fel, ez viszont ahhoz vezetett, hogy a felperest olyan pénzösszeg visszafizetésére kötelezte, amelyhez ténylegesen nem jutott hozzá, amelyet nem vett fel. Mindezek alapján - a bíróság álláspontja szerint - a visszafizetésre kötelezésnek a Cst. 41. § (3) és (4) bekezdésében foglalt feltételei nem álltak fenn, az alperes törvénysértően kötelezte a felperest a visszafizetésre.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős ítélet "megváltoztatását" és a kereset elutasítását. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Cst. 39. §-át, a 41. § (1), (3) és (4) bekezdését. Az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a jogszabályi rendelkezéseket, ezért tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a bejelentési kötelezettség elmulasztásából eredő jogalap nélküli kifizetésért az ellátást igénylő személy nem felel, ha az ellátást nem ő vette fel, vagy arról nem rendelkezett. A családi pótlékot folyósító szerv az igénybejelentővel áll közigazgatási jogviszonyban, az igénylő valamennyi kötelezettségéről tájékoztatást kap az igénylés során, ezért a felelőssége fennáll, mert a jogalap nélküli folyósításra az ő jogsértő magatartása, bejelentési kötelezettségének elmulasztása vezetett. Felróhatósága esetén felelőssége attól függetlenül megállapítható, hogy az ellátást ténylegesen ki vette fel. Annak ugyanis, hogy a pénz felvétele jogszerű volt-e, nincs jelentősége, ha a Cst. 41. §-ának alkalmazása szempontjából a folyósítás jogszerűtlen. A felperest nem mentesíti a bejelentési kötelezettség alól az a körülmény, hogy a gyámhatóság a gyerekek elhelyezéséről, gyám kirendeléséről rendelkezett. A határozatot a gyámhivatal a családi pótlékot folyósító szerv részére hivatalból nem küldi meg, a felperes változás bejelentési kötelezettsége ezért változatlanul fennállt. A családi pótlék nem alanyi jogon jár, azt minden esetben igényelni kell. A gyám kirendelésével nem változik meg automatikusan az igénylő személye, a gyámnak önállóan, külön kell igényelnie az ellátást.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Arra hivatkozott, hogy a folyósított összegek a gyermekek érdekében kerültek felhasználásra.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást a Kfv. 2. számú végzésével elrendelte, mert a felülvizsgálati kérelem a Pp. 270. § (2) bekezdésében foglalt formai feltételeknek megfelelt.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az elsőfokú bíróság tévesen foglalt állást abban a jogkérdésben, hogy a felperes milyen feltételek mellett kötelezhető jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetésére. A peres eljárás során nem volt vitatott az a tény, hogy a felperest a Cst. 39. §-a alapján változás bejelentési kötelezettség terhelte. Erről a kötelezettségről a felperes az igénybejelentő nyomtatványból, illetve a folyósítást elrendelő határozatból is tudomást szerzett. A felperesnek tisztában kellett lennie azzal is, hogy családi pótlék csak a háztartásában nevelt gyermekek után kerül folyósításra, így a gyermekeknek T. T.-né gyámnál történő elhelyezése az ellátás folyósítását érintő lényeges körülmény. A felperes elmulasztotta bejelentési kötelezettségét, ezért a Cst. 41. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt feltétel és a felperes magatartásának felróhatósága a Cst. 41. § (3), illetve (4) bekezdés b) pontja alapján fennállt.
A közigazgatási hatóságok a felperes visszafizetési kötelezettségét a felróhatóság alapján törvényesen állapították meg, az elsőfokú bíróság jogsértően tekintette a felperes keresetét megalapozottnak. Az elsőfokú bíróság tévesen utalt arra, hogy a visszafizetésre kötelezésnek feltétele az ellátásnak az igénylő részéről való tényleges felvétele, vagy erről való rendelkezése, továbbá tévesen állapította meg azt is, hogy a bejelentési kötelezettség elmulasztása pénzfelvétel hiányában nem von maga után felróhatóságot. Egy állami juttatás törvényes feltételeit az arra igényt tartó - igényjogosult - félnek nemcsak a jogok, hanem az ezzel kapcsolatos kötelezettségek tekintetében is ismernie kell és be kell tartania. A jogkövetkezmények alól nem mentesít az sem, ha az államháztartást nem érte kár, mert a családi pótlékot a gyermekekre fordították, ugyanis a Cst. ilyen mentesítési okot a visszafizetési kötelezettség alól nem ismer.
Mindezek alapján az alperes jogszerűen állapította meg, hogy a bejelentés elmaradása a felperesnek felróható, az ellátás jogalap nélküli felvétele megvalósult azzal, hogy az ellátást az ő jogán arra nem jogosult részére folyósították. A felróhatóság kizárólag a felperes gondatlanságából fakadóan keletkezett, mert az igénybejelentésből, a folyósítást elrendelő határozatból tudott arról, hogy az ellátás folyósítására az ő jogán nem kerülhetett sor, miután a gyermekek a háztartásából kikerültek.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat megsértette, ezért azt a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes alaptalan keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. II. 39.323/2005.)