adozona.hu
EH 2006.1576
EH 2006.1576
A helyesbítő számla adattartamának megfelelő adókorrekció kizárólag a helyesbítő számla kiállításának napját tartalmazó adómegállapítási időszakban hajtható végre [1992. évi LXXIV. tv. 35. §, 45. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 2004. május hónapra általános forgalmi adó kiutalás előtti ellenőrzését végezte. Az ellenőrzés megállapította, hogy a felperes 2004. január 13-án kelt adásvételi szerződéssel 43 100 000 forintért megvásárolta a K., V. utca 2-4. szám alatti ingatlant a Raiffeisen Lízing Rt.-től. Az adásvételi szerződés alapján az eladó számlát állított ki, melyen a fizetési határidő 2004. április 30-a volt. A felperes a számla összegét a 2004. január havi általános forgalmi adó beva...
EH 2006.1576 A helyesbítő számla adattartamának megfelelő adókorrekció kizárólag a helyesbítő számla kiállításának napját tartalmazó adómegállapítási időszakban hajtható végre [1992. évi LXXIV. tv. 35. §, 45. §].
Az adóhatóság a felperesnél 2004. május hónapra általános forgalmi adó kiutalás előtti ellenőrzését végezte. Az ellenőrzés megállapította, hogy a felperes 2004. január 13-án kelt adásvételi szerződéssel 43 100 000 forintért megvásárolta a K., V. utca 2-4. szám alatti ingatlant a Raiffeisen Lízing Rt.-től. Az adásvételi szerződés alapján az eladó számlát állított ki, melyen a fizetési határidő 2004. április 30-a volt. A felperes a számla összegét a 2004. január havi általános forgalmi adó bevallásába beállította, ki nem egyenlített tételként göngyölítette a levonható összeget 2004. május hónapig. A számla értékét a bevallás benyújtására rendelkezésre álló idő előtt 1 250 000 Ft kivételével kiegyenlítette. Ezt követően a szerződő felek 2004. május 28-án szerződést módosítottak, mely szerint a vételárat 1 250 000 Ft-tal csökkentették. Helyesbítő számlát ezzel kapcsolatban nem állítottak ki. A felperes a szerződésmódosítás figyelembevételével készítette el a május havi általános forgalmi adóbevallását, a levonható adó alapját 1 millió Ft-tal, az általános forgalmi adót pedig 250 000 Ft-tal csökkentette. Az ellenőrzés szerint ez az eljárás nem felelt meg a jogszabályoknak. A felperes ugyanis a pénzügyi rendezést helytelenül végezte el, ezért a visszaigényelhető összeget jogosulatlanul tüntette fel.Ennek megfelelően az adóhatóság az elsőfokú határozatával a felperes terhére 6 412 000 Ft jogosulatlan igénylésnek minősülő általános forgalmi adó különbözetet állapított meg, és 1 282 000 Ft bírság megfizetésére is kötelezte.
A fellebbezés folytán eljáró alperes az elsőfokú határozatot másodfokú határozatával helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte.
A felperes arra hivatkozott, hogy nem történt jogosulatlan igénylés, hiszen az általa megvásárolt ingatlant 2004. januárjában birtokba vette, 2004 májusában pedig megtörtént az adásvételi-szerződés módosítása. Így a 2004. május 28-ai teljesítéssel az eladónak, azaz a Raiffeisen Lízing Rt.-nek kellett volna kibocsátania a számlát.
Sérelmezte a felperes azt is, hogy az adóhatóság az elsőfokú határozatát az előírt határidőt túllépve hozta meg.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletét az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 143. § (1) bekezdésére, valamint 170. § (1) bekezdésére, továbbá az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontjára, 35. § (1) bekezdés a) pontjára, és 45. § (1) bekezdés a) pontjára alapította. E jogszabályi rendelkezések alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a szerződésmódosítás az áthárított adó összegére is kihatott. A felperes által felhasznált számla az adólevonási jog gyakorlására a bevallási időszakban ezért nem volt alkalmas. Önmagában a bemutatott szerződés módosító okirat az adólevonási jog érvényesítéséhez nem elegendő.
Megállapította az elsőfokú bíróság azt is az Art. 128. § (1) bekezdése alapján, hogy az elsőfokú adóhatóság határozatának keltezése nem lépte túl a meghatározott hatvan napot. Kétségtelen, hogy a postázásra a határozathozatali határidőt követően került sor. Téves azonban a felperesnek az az álláspontja, miszerint a határidő túllépése esetén az adó-megállapítási jog már ne lenne érvényesíthető. Ilyen rendelkezést sem az Art. sem a felperes által idézett államigazgatási eljárás szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény nem tartalmaz.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének megfelelő döntés meghozatalát.
A felperes megismételte azt az álláspontját, miszerint jóhiszeműen járt el akkor, amikor az általános forgalmi adó bevallásában a visszaigényelt összeget feltüntette. Az eladó kérésük ellenére sem bocsátotta ki a helyesbítő számlát 2004 augusztusáig.
A felperes fenntartotta azt az álláspontját is, hogy az Art. 128. § (1) bekezdésében írt hatvan napos határidő túllépése miatt az adóhatóság nem volt jogosult az ügyben adókülönbözetről szóló határozat hozatalára.
A Legfelsőbb Bíróság végzésével a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A jogerős ítélet felülvizsgálatát a Pp. 270. § alapján jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni. A felperes a jogerős ítélet jogszabálysértését két ok miatt látta megállapíthatónak. Részben hivatkozott arra, hogy a megvalósult adásvételi szerződésnek megfelelő vételár kifizetését követően a jogszabállyal ellentétesen minősítette az adóhatóság az általános forgalmi adó visszaigénylését jogosulatlannak, részben az eljárásjogi határidő túllépése miatt az adóhatóság nem is volt jogosult adó megállapítására.
A Legfelsőbb Bíróság a felperes által hivatkozott jogszabálysértéseket nem találta megállapíthatónak.
Az adóhatóság és az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a tárgyidőszakban 2004. május 28-án az eladó és a vevő szerződésmódosítást hajtott végre. Önmagában azonban ez az írásbeli szerződésmódosítás nem volt elegendő az adóügyi következmények megfelelő rendezéséhez.
Az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdése alapján az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Az adó-visszaigénylési lehetőséghez pedig ezen túl a számlán feltüntetett vételár kiegyenlítésének igazolása is szükséges.
Ahhoz, hogy a felperes által már levonhatóként érvényesített adó összege a szerződés módosításának megfelelően javítható, és a pénzügyi rendezés ténye bizonyított legyen, szükség lett volna az Áfa. tv. 45. § (1) bekezdés a) pontja szerinti helyesbítő számla kiállítására.
Ennek hiányában ugyanis az adóhatóság nem tudta megállapítani a pénzügyi rendezés végrehajtását. A helyesbítő számla adattartamának megfelelő adókorrekció az Áfa tv. 45. § (3) bekezdése alapján kizárólag a helyesbítő számla kiállításának napját tartalmazó adó-megállapítási időszakban hajtható végre. Ez az esemény pedig a perbeli adatok szerint a felperes által jelzett, illetve az adóhatóság által vizsgált időszakban nem történt meg, csak egy későbbi hónapban. Így nem volt jogszabálysértő az a megállapítás, mely szerint a felperes az ellenőrzési időszakban benyújtott adóbevallásában tévesen tüntette fel a meghatározott általános forgalmi adó összegét, mint visszaigényelhető adót, ez jogosulatlan igénylésnek minősült.
Osztotta a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság álláspontját az eljárási határidő túllépésével kapcsolatosan. Az adójogszabályok illetőleg eljárási jogszabályok nem tartalmaznak olyan rendelkezést, mely szerint jogvesztő határidőnek minősülne az ügyintézési határozathozatalra nyitva álló határidő, illetőleg a késedelmes postázás okán az adóhatóság elvesztené az adó-megállapítási jogosultságát. Ugyancsak nem állapíthatta meg a Legfelsőbb Bíróság azt sem, hogy a határozat késedelmes postázása az ügy érdemi eldöntésére kihatással lett volna.
Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság jogerős ítélete a jogszabályoknak megfelelt, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.048/2006.)