adozona.hu
BH 2007.6.206
BH 2007.6.206
Nem létező adóalany nem lehet az adóigazgatási eljárás alá vont szervezet, a nem létező adóalany nem tekinthető ügyfélnek [2003. évi XCII. tv. 6. §, 86. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az A. Kft., a T. Kft. és az I. r. felperes egyesülésével hozták létre az alapítók az A. ÁFÉSZ Rt.-t, (a továbbiakban: Rt.) mely 1996. április 1. napjával kezdte meg tevékenységét. A vállalkozás képviseletére a II. r. felperes, mint az I. r. felperes képviselője volt jogosult. A bejegyzési kérelmet a Cégbíróság 2001. szeptember 13-ai hatállyal jogerősen elutasította, de az Rt. 2002 és 2003-ban ennek ellenére tovább működött.
Az elsőfokú adóhatóság a be nem jegyzett Rt.-nél 1999-2002. évekre v...
BH 2007.6.206 Nem létező adóalany nem lehet az adóigazgatási eljárás alá vont szervezet, a nem létező adóalany nem tekinthető ügyfélnek [2003. évi XCII. tv. 6. §, 86. §].
Az A. Kft., a T. Kft. és az I. r. felperes egyesülésével hozták létre az alapítók az A. ÁFÉSZ Rt.-t, (a továbbiakban: Rt.) mely 1996. április 1. napjával kezdte meg tevékenységét. A vállalkozás képviseletére a II. r. felperes, mint az I. r. felperes képviselője volt jogosult. A bejegyzési kérelmet a Cégbíróság 2001. szeptember 13-ai hatállyal jogerősen elutasította, de az Rt. 2002 és 2003-ban ennek ellenére tovább működött.Az elsőfokú adóhatóság a be nem jegyzett Rt.-nél 1999-2002. évekre vonatkozóan bevallások utólagos vizsgálatát végezte és elsőfokú határozatával az Rt. terhére 8 000 022 Ft adókülönbözetet állapított meg társasági adó- és általános forgalmi adónemekben. 4 011 000 Ft adóbírságot, és 4 413 000 Ft késedelmi pótlékot is megállapított, ezek megfizetésére a be nem jegyzett Rt. alapítóit, valamint a be nem jegyzett Rt.-t kötelezte.
Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (Gt.) 26. § és 25. § (1) bekezdése alapján kötelezte az alapítókat korlátlan és egyetemleges felelősségükre figyelemmel.
Az I. r. felperes, a T. Kft. és a be nem jegyzett Rt. nyújtott be keresetet az adóhatározat bírósági felülvizsgálata iránt. Az elsőfokú bíróság e két utóbbi felperes vonatkozásában a pert megszüntette, részben perképesség hiánya miatt.
Az alperes - az elsőfokú bíróság első tárgyalását megelőzően - határozatát az elsőfokú határozat V. pontjában foglaltakat megváltoztatva kötelezte a II. r. felperest, mint a cégjegyzékbe be nem jegyzett Rt. képviselőjét az adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére. A Gt. 25. § (1) bekezdése alapján arra hivatkozott, hogy a II. r. felperes, mint a be nem jegyzett Rt. nevében a cégbírósági eljárás időtartama alatt eljáró és kötelezettséget vállaló képviselő felel.
A II. r. felperes keresetet nyújtott be a módosított alperesi határozat ellen, azzal hogy súlyosan megsérti az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 2. § (6) bekezdését, és az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 136. § (1) bekezdését, mivel ügyfélként a közigazgatási eljárásban nem vett részt. Érdemben is vitatta, hogy a Gt. 25. § (1) bekezdése alkalmazható lenne.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Az Art. 6. §-a, 14. §-a, 16. §-a, 24. §-a,
31. §-a, 86. § (1) bekezdése alapján kifejtette, hogy nem létező adóalany nem lehet az adóigazgatási eljárás alá vont szervezet, nem létező adóalany nem tekinthető ügyfélnek. Nem létező adóalany terhére nem lehet jogkövetkezményeket megállapítani, és ez olyan súlyos eljárási jogszabálysértés, amely az ügy érdemére is kihat.
A módosított alperesi határozat az eljárásban ügyfélként részt nem vevő, a be nem jegyzett Rt. képviselőjére is kiterjesztette a másodfokú határozatát. Az Áe. 2. § (6) bekezdése alapján azonban sérült a II. r. felperes joga, hiszen az eljárásban ügyfélként nem vett részt jogszerűen, még úgy sem, mint a be nem jegyzett cég képviselője, hiszen a bejegyzése sem volt joghatályos a képviseleti jogosultságra.
Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint az új eljárásban az adóhatóságnak vizsgálnia kell, hogy ki vonható ellenőrzés alá, figyelemmel arra is, hogy az alapítók egy része felszámolás alatt áll. A jogutódi felelősségre, és a mögöttes felelősségre figyelemmel kell vizsgálni, hogy kivel szemben folytatható le az ellenőrzés.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a keresetek elutasítását. Jogi álláspontja szerint az Art. 5. § (1) bekezdése, 11. §, 11/A. §, 106. §-ai alapján jogszerűen folytatta le az ellenőrzést a régi Gt. hatálya alá tartozó, be nem jegyzett Rt.-vel szemben. Az Art. 135. § (1) bekezdése alapján jogszerűen változtatta meg az alperes határozatát és kötelezte a II. r. felperest. A II. r. felperes mögöttes felelőssége a Gt. 25. § (1) bekezdése, és az Art. 35. § (1) bekezdés, (2) bekezdés f) pontja alapján megállapítható. Jogszabálysértésként jelölte meg, hogy az elsőfokú bíróság nem adott megfelelő utasítást az új eljárásra vonatkozóan.
Az I. r. felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte annak helyes ténybeli és jogi indokai alapján.
A II. r. felperes a jogerős ítélet hatályban való fenntartását indítványozta azzal, hogy a Gt. 25. §-a csak újonnan alapított gazdasági társaságokra vonatkozik, az alperesi módosító határozat jogszabályellenes, az adóhatóság nem létező adóalanyra folytatott le ellenőrzést.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a felperesek mögöttes felelősségét a Gt. 25. § (1) bekezdése, illetve az Art. 35. § (1) bekezdés, (2) bekezdés f) pontjára figyelemmel érdemben nem vizsgálta, mivel jogi álláspontja szerint az alperes eljárásában olyan súlyos eljárásjogi jogszabálysértést követett el, amely megalapozta határozatának hatályon kívül helyezését. Erre figyelemmel - bár az alperes felülvizsgálati kérelmében és a II. r. felperes felülvizsgálati ellenkérelmében hivatkozott a Gt. mögöttes felelősséget megállapító szabályára - a Legfelsőbb Bíróság érdemben nem vizsgálhatta ezt a jogi kérdést. A Legfelsőbb Bíróságnak az alperes felülvizsgálati kérelme alapján azt kellett vizsgálnia, hogy az alperes elkövetette-e az elsőfokú bíróság által megállapított eljárási jogszabálysértést, és ez olyan súlyos jogszabálysértés-e, amely önmagában megalapozza a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését.
A Legfelsőbb Bíróság a perbeli tényállás alapján azt vizsgálta, hogy az adóhatóság jogszerűen folytathatott-e ellenőrzést nem létező adóalannyal szemben, vele szemben hozhatott-e határozatot, majd e határozatát megváltoztathatta-e, és olyan személlyel szemben, aki az adóigazgatási eljárásban nem vett részt, hozhatott-e e kötelező határozatot vagy sem.
Az elsőfokú bíróság közigazgatási kollégiuma már több eseti döntésében foglalkozott azzal a jogi kérdéssel, hogy kivel szemben folytatható le adóigazgatási eljárás. A Legfelsőbb Bíróság Hivatalos Gyűjteményének 2005/1383. sorszám alatt megjelent jogesete (Kfv. I. 35.072/2005/5.) egyértelműen kifejtette, hogy az adóhatóság ellenőrzését csak az ellenőrzés idején is létező gazdasági társasággal, illetve adózóval vagy jogutódjával szemben folytathatja le akként, hogy biztosítja az ellenőrzési, adóigazgatási eljárásban őt megillető jogokat. Abban a perbeli esetben az ellenőrzés elrendelésekor és az adóigazgatási eljárás lefolytatásakor a gazdasági társaság a cégnyilvántartásból már törlésre került.
A Legfelsőbb Bíróság kifejtette, hogy ez a gazdasági társaság már nem volt adózó, nem volt létező társaság és adóalany, így vele szemben adókülönbözetet, adóhiányt feltáró, jogkövetkezményeket alkalmazó határozatot sem lehetett volna hozni.
A Legfelsőbb Bíróság határozatainak Hivatalos Gyűjteménye 2001/588. sorszám alatt tette közzé a Kf. V. 29.859/1999. sorszámú ítéletét, melyben kifejtette, hogy nem létező adóalany nem lehet az adóigazgatási eljárás alá vont személy vagy szervezet, mert nem létező adóalany nem tekinthető ügyfélnek. Nem létező adóalannyal szemben lefolytatott ellenőrzés és nem létező adóalany terhére megállapított jogkövetkezmény olyan súlyos eljárási szabálysértés, amely az ügy érdemére is kihat.
A perbeli eset annyiban tér a fent ismertetett két jogesettől, hogy azokban létező, de megszűnt gazdasági társasággal szemben folytatott le az adóhatóság adóellenőrzést. A perbeli esetben pedig be sem jegyezték az Rt.-t, így nem is vált jogalannyá. Az Art. 6. §, 14. §, 16. §, 24. §, 31. § és a 86. § (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy nem létező adóalany nem lehet az adóigazgatási eljárás alá vont szervezet, nem létező adóalany nem tekinthető ügyfélnek, így vele szemben jogkövetkezményeket sem lehet megállapítani.
Az adóhatóság jogszerűtlenül lefolytatott ellenőrzési eljárásán még az sem változtat, hogy bár először az Rt.-vel szemben hozta meg határozatát, de azt az alperes megváltoztatta és a mögöttes felelősség alapján a II. r. felperest kötelezte az adókülönbözet és járulékainak megfizetésére. Ez a megváltoztató határozata további eljárásjogi jogszabálysértésekhez vezetett.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében határozatának módosításával kapcsolatban az Art. 135. § (1) bekezdésére hivatkozott. Ezek szerint, ha az adóhatóság megállapítja, hogy a felettes szerv vagy a bíróság által még el nem bírált határozata jogszabálysértő, határozatát az adózó terhére a határozat jogerőre emelkedésétől számított 1 éven belül, az adózó javára az adómegállapításhoz való jog elévüléséig módosíthatja vagy visszavonhatja. Az Art.-nak ez a szabálya adózóról rendelkezik, és ez alatt az adózó alatt azt a magánszemélyt, gazdasági társaságot, stb.-t kell nyilvánvalóan érteni, aki ügyfélként az addigi eljárásban részt vett. Az eljárásban ügyfélként részt nem vevővel szemben, annak terhére határozatot nem lehet módosítani. A módosított határozatban kötelezett ugyanis sem az ellenőrzés lefolytatásakor, sem az első- és másodfokú adóigazgatási eljárás során nem gyakorolhatta ügyféli jogait, az iratokba nem tekinthetett bele, bizonyítékokat nem csatolhat, a közigazgatási eljárásban biztosított jogorvoslati jogát zárná ki ez a fajta alperesi megoldás.
A fentiekre figyelemmel az elsőfokú bíróság mind a nem létező adóalannyal szemben lefolytatott ellenőrzés, mind az ügyfélként részt nem vevő II. r. felperes vonatkozásában módosított alperesi határozat vonatkozásában helytállóan állapította meg az alperesi eljárás és határozat súlyos eljárásjogi jogszabálysértő jellegét, amelyre figyelemmel a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján törvényesen helyezte hatályon kívül a közigazgatási határozatokat.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében foglaltakkal szemben az elsőfokú bíróság megfelelő iránymutatást adott az új eljárásra vonatkozóan, mely szerint az adóhatóságnak a mögöttes felelősség Gt. és Art. szabályaira figyelemmel kell vizsgálnia, hogy kivel szemben folytathatja le új eljárását.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.144/2006.)