adozona.hu
BH 2007.6.193
BH 2007.6.193
I. A választottbíróságnak a saját hatásköre megállapításáról, a választottbírósági szerződés létéről és érvényességéről hozott döntését a rendes bíróság - erre irányuló kérelem alapján - nemperes eljárásban felülbírálja [1994. évi LXXI. tv. (továbbiakban: Vbt.) 25. §]. II. Ha a fél a jogorvoslat lehetőségével nem él, ez nem fosztja meg őt attól, hogy - a választottbírósági szerződés hiányára hivatkozva - a választottbírósági ítélet érvénytelenítését keresettel kérje a rendes bíróságtól [1994. évi LXXI. tv.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint 1999. október 6-án a d.-i székhelyű P. T. Co. Ltd. mint megbízó K. A. javaslatára és közreműködésével a K&H B. Rt.-vel vagyonkezelési szerződést és egyidejűleg ügyfélszámla szerződést kötött. A szerződések a K&H B. Rt. üzletszabályzatával egy jogi egységet képeztek. A vagyonkezelési szerződés 10.2 pontjában a felek a szerződésből eredő bármely vita eldöntésére alávetették magukat a Budapesti Értéktőzsde és Árutőzsde Választottbírósága kizáró...
BH 2007.6.193 I. A választottbíróságnak a saját hatásköre megállapításáról, a választottbírósági szerződés létéről és érvényességéről hozott döntését a rendes bíróság - erre irányuló kérelem alapján - nemperes eljárásban felülbírálja [1994. évi LXXI. tv. (továbbiakban: Vbt.) 25. §].
II. Ha a fél a jogorvoslat lehetőségével nem él, ez nem fosztja meg őt attól, hogy - a választottbírósági szerződés hiányára hivatkozva - a választottbírósági ítélet érvénytelenítését keresettel kérje a rendes bíróságtól [1994. évi LXXI. tv. (Vbt.) 55. § (1) bek. d) pont].
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint 1999. október 6-án a d.-i székhelyű P. T. Co. Ltd. mint megbízó K. A. javaslatára és közreműködésével a K&H B. Rt.-vel vagyonkezelési szerződést és egyidejűleg ügyfélszámla szerződést kötött. A szerződések a K&H B. Rt. üzletszabályzatával egy jogi egységet képeztek. A vagyonkezelési szerződés 10.2 pontjában a felek a szerződésből eredő bármely vita eldöntésére alávetették magukat a Budapesti Értéktőzsde és Árutőzsde Választottbírósága kizárólagos döntésének azzal, hogy a Választottbíróság a saját eljárási szabályzata szerint jár el. A K&H B. Rt. a vagyonkezelési tevékenységet 2000. március 1-jétől 2001. júniusáig K&H B. Rt. néven végezte. 2001 júniusában a vagyonkezelési tevékenységgel felhagyott és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének engedélyével az ügyfelek részére vezetett értékpapír-pénzszámla teljes egyenlegét - köztük az ügyfél nyilatkozata alapján a P. D. megbízóét is - átvezette az ABN A. E., későbbi nevén K&H E. H. Értékpapír Kereskedelmi Rt. (továbbiakban: felperes) K. Rt.-nél vezetett számlájára. Ezzel a felperes az átruházott állományra vonatkozó jogosultságok és kötelezettségek tekintetében jogelődje helyébe lépett, annak teljes körű jogutódja lett.Az állomány átruházásra tekintettel a P. D. 2001. június 27-én több, egymásra épülő szerződést kötött különböző megbízottakkal. A vagyonkezelői tevékenységre az ABN A. (Magyarország) Vagyonkezelő Rt.-vel (későbbi nevén K&H V. Rt.-vel) ún. megbízási keretszerződést kötött befektetési tanácsadásra. Az ABN A. E. Hungary Rt.-vel (későbbi nevén: K&H E. Hungary Rt.-vel, azaz a felperessel) ügyfélszámla-szerződést kötött, melynek mellékleteként különféle nyilatkozatokat is tett. Így feljogosította a számlavezetőt arra, hogy a vagyonkezelővel kötött megbízási keretszerződés alapján a vagyonkezelő részére járó tanácsadási díj összegével az ügyfélszámlát megterhelje. Nyilatkozott arra vonatkozóan, hogy a megbízásait szóban, telefonon kívánja adni, továbbá mind az értékpapír-kereskedelmi, mind a vagyonkezelési szolgáltatások keretében keletkező értesítéseket, beleértve a számlakivonatokat is, személyesen kívánja átvenni a vagyonkezelő ügyfélszolgálati irodájában. Tudomásul vette, hogy a társaságtól származó írásbeli értesítésekkel szemben a kézbesítéstől számított 3 napig emelhet kifogást, a határidő pedig jogvesztő.
A vagyonkezelői szerződés preambulumában a felek rögzítették, hogy a szerződés előfeltételeként a megbízó ügyfélszámla-szerződést kötött a felperessel.
A P. D. és a K&H V. Rt. között létrejött megbízási keretszerződés befektetési tanácsadásra 2002. május 31. napjával, a felek közös megegyezése alapján megszűnt. Ennek helyébe 2002. június 11. napján olyan új "Megbízási keretszerződés befektetési tanácsadásra" elnevezésű szerződés lépett, melyet megbízóként már nem a P. D., hanem a vele azonos nevű, de w.-i székhelyű P. T. Co. Ltd. (jelen per alperese) kötött meg a P. D. ügyfélszámláját továbbra is vezető felperessel, a keretszerződésben az ügyfélszámla meglétére hivatkozással. Ebben a keretszerződésben a felperes vállalta, hogy befektetési tanácsadás keretében konkrét bizományosi szerződések megkötésére tesz javaslatot, mely szerződési ajánlata bizományosi szerződést akkor hoz létre, ha az ajánlat elfogadásának időpontjában az ügylet fedezete az ügyfél- és értékpapírszámlán rendelkezésre áll.
A szerződés 4. pontjában a felek rögzítették, hogy a keretszerződés kapcsán teljesülő szerződésekről a megbízó, az ügyfélszámla-szerződésben és az üzletszabályzatban meghatározott formában, módon és gyakorisággal kap tájékoztatást. E keretszerződés 6.2 pontjában a felek úgy rendelkeztek, hogy a szerződéssel összefüggésben, annak megszegésével, érvényességével, vagy értelmezésével kapcsolatban keletkező bármely vita eldöntésére alávetik magukat a Budapesti Értéktőzsde Állandó Választottbírósága, illetve jogutódja kizárólagos döntésének azzal, hogy a Választottbíróság a saját eljárási szabályzata szerint jár el.
Az ügyfélszámla módosítására nem került sor, s a fenti két szerződés - tehát a megbízási keretszerződés befektetési tanácsadásra elnevezésű szerződés, valamint az ügyfélszámla-szerződés - volt hatályban a felek közötti perbeli jogvita keletkezésének időpontjában is.
Az 1999. október 6-ai szerződések megkötésének időpontjában a K&H B. Rt. megbízott portfólió-kezelési üzletágvezető helyettese K.A. volt. Ezt követően nevezett 2001. június 25-étől 2002. június 1-jéig az ABN A. Magyarország Vagyonkezelő Rt.-nek az értékesítési igazgatója, majd 2002. június 1-jétől a K&H E. (Hungary) Rt. üzletágvezetője, 2002. július 1-jétől a K&H B. Rt. alkalmazottja volt. A P. D. képviselőjeként J. Á. 1999-ben K. A. révén került kapcsolatba a K&H B. Rt.-vel és a perbeli jogvita keletkezéséig K. A.-val tartotta a kapcsolatot, függetlenül attól, hogy mikor, melyik társasággal került jogviszonyba.
A felek megállapodásának megfelelően J. Á. időszakonként megjelent a vele éppen szerződéses jogviszonyban álló társaságoknál és kérte a portfólióra vonatkozó elszámolásokat. Ezeknek az elszámolásoknak mindegyikét a megbízóval kapcsolatot tartó K. A. aláírásával és az ügyfélszámlát aktuálisan vezető befektetési szolgáltató bélyegzőjével ellátva kapta meg. A számlaegyenlegek kezdetektől fogva a kezelt portfólió befektetői elvárásoknak megfelelő növekedését igazolták. 2000. február 2-ától 2001. október 2-áig tartó időszakban a P. D. nevére állították ki a portfólió elszámolást. Ezt követően 2002. március 22-étől a portfólió elszámolások már a jelen per alperesének nevére és címére lettek kiállítva, melynek oka az volt, hogy az alperes bejelentette a közte és a P. D. között 2002. január 3-án létrejött megállapodást, mely szerint a P. D.-nak a K&H cégcsoporttal szembeni valamennyi követelését megszerezte. A felperes pedig ezt a bejelentést egyszerű székhelyváltozásként kezelte. 2002. március 22. és 2003. június 18. között az alperes nevére és székhelyére, változatlan ügyfélkód megjelölése mellett, 4 db portfólió elszámolás elnevezésű okirat került kiállításra. Valamennyit K. A. írta alá és a portfólió elszámolások mindegyikén, az aláírás mellett, a felperes cégbélyegzője szerepel. A 2003. június 18-ai utolsó portfólió elszámolást kivéve az alperes képviselője valamennyit személyesen a bankfiókban való megjelenésekor vette át, az utolsó portfólió elszámolás átvételére vonatkozóan nem tudott nyilatkozni az átvétel módjáról.
Az alperes birtokában lévő 2003. június 18-ai portfólió elszámolás azt igazolta, hogy a felperes az értékpapír-számláján 681 000 000 Ft árfolyamértékű, 479 878 234 Ft névértékű K&H pénzpiaci nyíltvégű befektetési alap befektetési jegyét kezeli.
2003 nyarán - amikor nyilvánosságra került, hogy a felperes társaságnál visszaélésekre van gyanú és K. A. ellen nemzetközi elfogatóparancs van érvényben - az alperes írásban felszólította felperest a 2003. június 18-án kelt portfólió elszámolásban szereplő értékpapírok ellenértékének megfizetésére. A felek közötti egyeztetés során a felperes akként nyilatkozott, hogy szemben az alperes követelésével az alperes javára 1920 K&H pénzpiaci alap befektetési jegyet és 850 086 Ft névértékű K&H részvényt tart nyilván. Az alperes pedig akként nyilatkozott, hogy a K&H cégekkel fennálló szerződéses kapcsolattal összefüggő jogviszonyaira tekintettel javára sem közvetlenül, sem közvetetten más személyektől, vagy jogi személytől fizetési átutalás transzferálására nem került sor, s a 2003. június 18-ai portfólió egyenleg szerinti teljes követelésre igényt tartott.
Az alperes 2003. december 5-én indított keresetet a felperes ellen a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság (továbbiakban: Választottbíróság) előtt. Keresetében kérte az alperes kötelezését 681 000 000 Ft, s ennek 2003. június 18-ától a kifizetésig járó törvényes kamata megfizetésére. Elsődlegesen a 2003. június 18. napján kiállított portfólió igazolásban foglaltak alapján, másodlagosan kártérítés jogcímén igényelte ezt az összeget.
A felperes az érdemi védekezését megelőzően hatásköri kifogást terjesztett elő, melyet a választottbíróság a 2004. május 19. napján kelt 19/2003/B.11 szám alatti külön végzésében bírált el és a perbeli jogvita elbírálására a hatáskörét megállapította. Végzését azzal indokolta, hogy a felek közötti üzleti kapcsolatot, melynek eredménye az ügyfélszámlán realizálódik, a felek között 2002 júniusában létrejött keretszerződés alapozza meg. Az egyedi szerződéskötésekre a keretszerződés szabályai szerint volt lehetőség. Ezért a felperesnek az ügyfélszámlával kapcsolatos követelése a keretmegbízási szerződés teljesítésével összefüggésben keletkező igény lehet, melyre vonatkozóan a keretszerződés 6.2 pontja tartalmazza a választottbírósági kikötést.
A végzés tájékoztatást tartalmazott arról, hogy ellene fellebbezésnek nincs helye, az érdekeltek a kézbesítéstől számított 30 napon belül a végzés felülvizsgálatát kérhetik a Fővárosi Bíróságtól. A felek a végzés felülvizsgálatát nem kérték. A felperes a kifogás elbírálás után a választottbírósági eljárásban továbbra is részt vett és ott érdemben védekezett. Azt ismerte el, hogy az alperes számláján 1920 db K&H pénzpiaci alap befektetési jegy és 850 086 Ft névértékű K&H törzsrészvény van. Ezzel az alperesi követeléssel szemben beszámítási kifogást terjesztett elő a követelés erejéig arra hivatkozva, hogy az alperes számlájára történő 4 974 380 Ft befizetés nem az alperestől származó befizetés volt. Ezt meghaladóan a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy közöttük portfólió kezelésre irányuló jogviszony jött volna létre. Hivatkozott arra, hogy ha lenne is portfólió elszámolási jogviszony közöttük, a portfólió elszámolásokat aláíró K. A. cégjegyzési joga hiányában az általa aláírt okiratok a felperes társaságot nem kötelezik. Amennyiben a K. A.-tól származó portfólió elszámolások köteleznék a felperest, úgy azok csak tartozáselismerő okiratnak minősülhetnek, mellyel szemben bizonyításnak van helye és e körben bizonyítékokat csatolt és bizonyítási indítványt terjesztett a választottbíróság elé.
A választottbíróság a 2004. szeptember 2-án kelt 19/2003/B.18. szám alatti ítéletében kötelezte a jelen per felperesét, hogy 15 napon belül fizessen meg a jelen per alperese részére 681 000 000 Ft tőkét és ennek 2003. július 15. napjától a kifizetésig járó évi 11% késedelmi kamatát. Kötelezte továbbá a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperes részére 15 870 000 Ft perköltséget. Rendelkezett a választottbírák díjának megállapításáról és az eljárási illeték viseléséről is.
Az ítélet indokolásában, a felek közötti jogviszony vizsgálata körében kifejtette, hogy a szerződő felek akarata - függetlenül attól, hogy a szerződések éppen kit jelöltek szerződő félként - kizárólag arra irányult, hogy a P. D. és jogutódja javára a felperes érdekkörébe tartozó társaságok komplex ügyfél- és értékpapír-számlavezetést, valamint tőkeszámla vezetést is magában foglaló vagyonkezelési tevékenységet végezzenek. Megállapította, hogy az alperes a P. D. szerződéses jogutódjává vált és az elfogadó nyilatkozata alapján létrejött szerződéssel megszerezte jogelődjének a felperes társasággal szemben fennálló jogosultságait és kötelezettségeit.
K. A. képviseleti jogosultságával kapcsolatban megállapította, hogy a jogviszony teljes tartama alatt ő tartotta a kapcsolatot az alperessel, illetve jogelődjével. Az általa aláírt portfólió elszámolások a felperes társaságtól származó okiratok, s azok - figyelemmel a Ptk. 220. §-ában foglaltakra - a felperes társaság üzleti körében kiállított okiratok.
A portfólió elszámolás elnevezésű okiratok jogi minősítése körében akként foglalt állást, hogy azok nem tartozáselismerő nyilatkozatok. Arra tekintettel, hogy azok a felperes üzletszabályzatában előírt kötelező értesítések, számlakivonatnak minősülnek, melynek alapján a felperes - figyelemmel arra, hogy az ügyfélszámla a bankszámlától csak a számlavezető személyében és a rajta bonyolítható forgalom korlátozott voltában tér el - bármikor igényelhette akár az értékpapírok kiadását, akár az ellenérték kifizetését. Az ügyfél részére a szerződés szerint megküldött, a kiállító üzleti körében alakszerűen kiállított okirat pedig teljes bizonyító erejű magánokiratnak minősül. A felperes a Pp. 196. § (1) bekezdés d) pontja szerint minősülő portfólió elszámolások alapján köteles az okiratokban foglalt követelés teljesítésére.
Akként foglalt állást, hogy a felperes a tartozáselismeréssel szemben a követelés alaptalanságát akkor tudta volna bizonyítani, ha nyilvántartásai az ügyfélszámla szerződésben és a saját üzletszabályzatában foglalt feltételeknek megfelelőek lettek volna. Ennek azonban minimális feltétele az, hogy az ügyfélszámlán végrehajtott jóváírások és terhelések alapjául szolgáló megbízások a megbízótól származzanak. Ennek hiányában a felperes által csatolt számlatörténet a felperes által elismert követelés megállapításához még kiindulási alapként sem szolgálhat, alkalmatlan arra, hogy a tartozás elismeréssel szemben bizonyítékként szolgáljon. A felperes további bizonyítási indítványának elutasítását is részletesen megindokolta.
A felperes keresetében a választottbírósági ítélet érvénytelenítését kérte a választottbírósági eljárásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (továbbiakban: Vbt.) 55. § (1) bekezdésének d) pontja és (2) bekezdésének b) pontja alapján. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az ítéletet olyan jogvitás ügyben hozták, amelyre a választottbírósági kikötés nem vonatkozik, másrészt arra hivatkozott, hogy a támadott választottbírósági ítélet a magyar közrendbe ütközik.
A választottbíróság hatáskörének hiányát állítva előadta, hogy a felperes és a P. D. között létrejött ügyfélszámla-szerződés nem tartalmaz választottbírósági kikötést, a tanácsadási szerződés pedig tartalmát tekintve nem kapcsolható a portfolió elszámoláshoz. Így a felek jogviszonyukban nem tettek írásban érvényes választottbírósági kikötést.
A közrendbe ütközés megállapításának indokaként hivatkozott arra, hogy a választottbíróság a valóságos helyzettől alapvetően eltérő tényállást állapított meg. A felperes képviseletében eljáró személy nem volt jogosult a felperes képviseletére. A felperes nem jogutódja a K&H Részvénytársaságnak. A portfólió elszámolások nem a valós helyzetet mutatják és a választottbíróság alaptalanul állapította meg azt, hogy az alperes számláján a felperes számlavezetésének időszakában jogosulatlan terhelések történtek volna. Alaptalan a választottbíróságnak az a megállapítása is, hogy a felperes nyilvántartási rendszere nem felelt meg a valóságnak. Állítása szerint a választottbíróság nem folytatta le a valós tényállás megállapításához szükséges bizonyítási eljárást. Nem tette lehetővé a portfólió elszámolásokkal szemben a valóságos helyzet bizonyítását és a felperes beszámítási kifogásával kapcsolatban alaptalanul mellőzte a felperes bizonyítási indítványának teljesítését. Nem bírálta el a beszámítási kifogást. Hibásan minősítette a felek közötti jogviszonyt.
Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Azzal érvelt, hogy a választottbíróság vizsgálta a hatáskörét és külön végzésben azt megállapította. E végzés ellen a felperes nem fordult jogorvoslatért a Fővárosi Bírósághoz, ezért jelen perben a választottbírósági kikötést már nem tudja eredménnyel vitatni. Másrészt a felperes által hivatkozott okokból a választottbírósági ítélet közrendbe ütközése nem állapítható meg.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította és kötelezte, hogy fizessen meg az alperesnek 2 000 000 Ft perköltséget. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a választottbíróság a hatásköréről a Vbt. 24. és 25. §-a szerint külön határozott, amit a felek a jogszabályban biztosított külön bírói út igénybevételével nem tettek vitássá.
A felperes az eljárásban ezt követően is részt vett. Ezért a felperes az ítélet érvénytelenítése iránti perben a Vbt. 55. § (1) bekezdés d) pontjára alappal nem hivatkozhat, figyelemmel a Vbt. 6. §-ára és a választottbíróság irányadó eljárási szabályzatának 8. §-ában foglaltakra is.
E megállapítás mellett az elsőfokú bíróság érdemben is vizsgálta, hogy volt-e a felek között érvényes választottbírósági szerződés a perbeli jogvita elbírálására. A vizsgálat eredményeként akként foglalt állást, hogy a választottbíróság hatáskörének megállapítása során helytállóan döntött, az e körben meghozott végzésben szereplő jogi indokokkal az elsőfokú bíróság is egyetértett. A választottbírósági határozat indokolásában foglaltakat azonban kiegészítette azzal, hogy az ügyfélszámla vezetés és az ahhoz szervesen kapcsolódó, értékpapír-számlaszerződés is az 1996. évi CXI. törvény (továbbiakban: Ép. Tv.) 4. §-ának (1) bekezdésében megjelölt befektetési szolgáltatási tevékenységekhez kapcsolódott. A felek maguk hangsúlyozták a 2002. június 11-én kelt tanácsadási szerződésben, hogy a szerződés megkötésének előfeltételeként az alperes értékpapír-ügyfélszámla szerződést - számlaszerződést - kötött a felperessel.
A tanácsadási keretszerződés teremtette meg azt a tartós jogviszonyt, melynek keretében a felperes a tényleges befektetési szolgáltatást végezte az alperes részére. A keretszerződés volt az, amelyre tekintettel az alperes a konkrét befektetési szerződéseket a felperessel megkötötte. A befektetési szerződéseknek a lebonyolítását és elszámolását szolgálta a komplex számlaszerződés. Mindezekre tekintettel - az elsőfokú bíróság álláspontja szerint - nem tévedett a választottbíróság, amikor megállapította, hogy a keretszerződés szolgált alapjául a felperes által végzett teljes körű befektetési szolgáltatási tevékenységnek, a felek szándékegysége alapján. A keretszerződés 6.2 pontjában írt választottbírósági kikötés szövege is túlmutatott a tanácsadásra irányuló jogviszonyon, mert szóhasználata szerint a "szerződéssel összefüggésben" kitételen érteni kell a felek akaratának ismeretében azt a teljes körű befektetési szolgáltatási tevékenységet, melyet a felperes a felek közös akaratának megfelelően folyamatosan végzett, az adott két szerződés alapján. Ebből az elsőfokú bíróság arra a jogi következtetésre jutott, hogy egy a keretszerződés alapján elvállalt befektetési szolgáltatási tevékenységről és az ahhoz kapcsolódó kiegészítő számlavezetési tevékenységről szóló szerződésből eredő jogvitákra a felek érvényesen kikötötték a választottbírósági utat. Ennek folytán a felperes a Vbt. 55. § (1) bekezdésének d) pontjában foglalt érvénytelenítési okra alaptalanul hivatkozott.
A választottbírósági ítélet közrendbe ütközésének vizsgálata körében az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a választottbíróság határozatában az annak meghozatalához vezető tárgyalás során lefolytatott bizonyítási eljárás eredményét értékelte és ebből vonta le azokat a következtetéseit, amelyek a jogvita érdemi elbírálását jelentették. A Vbt. 41. §-ának (2) bekezdésén alapuló indokolási kötelezettségének eleget tett. A bizonyítékok értékelése után a jogvitát a polgári jog szabályai szerint döntötte el, értelmezve a felek szerződését és a rendelkezésre álló bizonyítékokat. Határozatában kifejtette, hogy milyen bizonyítékok alapján állapította meg a tényállást, miként értékelte, mérlegelte azokat és egyes indítványoknak miért nem adott helyt. Az ítéleti döntéshez vezető indokokat is rögzítette. Azt, hogy a választottbíróság által megállapított tényállás mennyiben felel meg a - felperes álláspontja szerint ettől eltérő - valóságos tényállásnak, a rendes bíróság érvénytelenítési perben nem vizsgálhatja. A felek közötti jogviszony esetleges téves választottbírósági minősítése sem alapozhatja meg a választottbírósági ítélet érvénytelenítését, mert ez nem jelenti egyúttal a közrendbe ütközést is. A választottbíróság ítéletében olyan megállapítást nem tett, amely a jogbiztonságot veszélyeztetné. Az ítélet közrendbe ütközése az állam társadalmi, gazdasági rendjének alapját képező olyan rendelkezések sérelmét feltételezi, amely az állam polgárainak egészét megtestesítő közösségre kihatóan vonja kétségbe az alapvető normákat.
Ez a perbeli esetben nem állapítható meg. A jogviszony és a portfólió elszámolások esetleges téves értelmezése nem alapozhatja meg a választottbírósági ítélet érvénytelenítését, mert ez nem jelenti egyúttal a közrendbe ütközést is.
A jogerős elsőfokú ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben annak megváltoztatását, és a választottbírósági ítélet érvénytelenítését kérte, elsődlegesen a választottbíróság hatáskörének hiánya, másodlagosan a választottbírósági ítélet közrendbe ütközése alapján. Kérte továbbá az alperes marasztalását a perköltségben.
Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet megalapozatlan és jogszabálysértő, mert a választottbírósági ítélettel elbírált jogvitára a tanácsadási szerződés hatásköri kikötését irányadónak tekintette és a választottbírósági ítéletet nem érvénytelenítette a Vbt. 55. § (1) bekezdés d) pontja alapján.
Érvelése szerint a felperes annak folytán, hogy a hatáskört megállapító választottbírósági végzést nem támadta meg a Vbt. 25.§ (1) bekezdése alapján, illetve, hogy - a választottbíróság hatáskörének vitatása mellett - a választottbírósági eljárásban továbbra is részt vett, nem vesztette el azt a jogát, hogy a Vbt. 55. § (1) bekezdése d) pontjában megjelölt okok fennállására tekintettel kérje a választottbírósági ítélet érvénytelenítését. Ennek az elsőfokú bíróság által kifejtett álláspontnak nincs jogszabályi alapja. A Vbt. 25. §-a a választottbíróság hatásköri döntésének, míg az 55. § (1) bekezdés d) pontja a választottbíróság ítéletének megtámadására nyújt lehetőséget. E két rendelkezés két különböző jogorvoslati lehetőséget ad és az azokkal kapcsolatos kérelmek elbírálása során a bíróság is különböző tényeket kell hogy vizsgáljon. A Vbt. 25. §-a esetén azt, hogy van-e egyáltalán olyan választottbírósági kikötést tartalmazó szerződés a felek között, amelyre a másik fél hivatkozik és amelynek alapján helye lehet a választottbíróság eljárásának. Ebben az eljárási szakaszban a bíróság még nem tudja érdemben vizsgálni, hogy a választottbíróság ítélete olyan kérdésben születik-e majd, amely a választottbírósági kikötést tartalmazó szerződéshez kapcsolódik. Ugyanakkor a Vbt. 55. § (1) bekezdése szerinti, a választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránti eljárás során már teljes terjedelmében tudja a bíróság vizsgálni azt, hogy a választottbírósági ítélet olyan ügyben született-e, amely ügy elbírálására van választottbírósági kikötés. A perbeli esetben a felperes éppen azért nem élt a Vbt. 25. §-a szerinti lehetőséggel, mert belátta azt, hogy a felek között van olyan - egyébként a per tárgyához nem kapcsolódó - szerződés, amelyben választottbírósági kikötés szerepel és, hogy az eljárásnak ebben a szakaszában nem dönthető el, a választottbíróság ítéletében a kikötésen alapuló hatáskörének keretei között marad, vagy túllépi azt, ahogy az a jelen ügyben is történt.
A Vbt. 25. §-a szerinti kérelem benyújtásának elmulasztásához sem a Vbt., sem más jogszabály jogvesztő hatást nem fűz. Nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely azt mondaná ki, hogy ha a Vbt. 25. §-a szerinti eljárást valaki nem kezdeményezi, az később a Vbt. 55. § (1) bekezdés d) pontja alapján nem kérheti az érvénytelenség megállapítását. Ugyanígy akkor is lehetőség van a Vbt. 55. § (1) bekezdés d) pontjában megjelölt okra hivatkozva a választottbírósági ítélet érvénytelenítését kérni, ha a Vbt. 25. §-a alapján kezdeményezett bírósági eljárás lezárta előtt a választottbíróság ítéletet hoz, vagy ha a bíróság elutasítja a Vbt. 25. §-a szerinti kérelmet.
A jogerős ítéletben foglaltakkal szemben az sem eredményezte "a kifogás jogáról való lemondást", hogy a felperes érdemben részt vett az eljárásban a választottbíróság hatásköri döntésének meghozatalát követően. A felperesnek ugyanis nyilvánvalóan nem volt más választása, minthogy érdemi védekezését előterjessze. Ezt akkor is meg kellett volna tennie, ha a Vbt. 25. §-a alapján bírósághoz fordul, mert a Vbt. 25. §-a (2) bekezdése szerint a bírósághoz fordulás nem képezi akadályát az eljárás folytatásának.
A választottbíróság hatásköre hiányának körében érdemben továbbra is arra hivatkozott, hogy a választottbíróság az alperes elsődleges kereseti kérelmének adott helyt, tehát az alperes követelését egy feltételezett portfólió-kezelési szerződésen, illetve az értékpapír-ügyfélszámla szerződésen alapuló követelésként fogadta el. Az értékpapír-ügyfélszámla szerződés és a hozzá kapcsolódó felperesi üzletszabályzat nem tartalmaz a választottbíróság hatáskörére vonatkozó kikötést és írásbeli szerződés hiányában nyilvánvalóan nincs ilyen a portfólió-kezelési jogviszonyra vonatkozóan sem.
Az elsőfokú bíróság a választottbírósághoz hasonlóan, jogszabálysértően, a tényleges tartalmán túlmenő tartalommal ruházta fel a tanácsadási szerződést, amikor annak hatásköri kikötését az alperes követelése elbírálására irányadónak tekintette, a felperes és az alperes teljes jogviszonyára irányadó keretszerződésként értelmezte. Ezzel szemben a tanácsadási szerződés kizárólag az eseti bizományi megbízások adása és tanácsadás körében minősül keretszerződésnek, az értékpapír-ügyfélszámla szerződés, illetve az esetleges portfólió-kezelési szerződés vonatkozásában nem. Ezért a bíróságnak a választottbíróság hatáskörének hiánya miatt érvénytelenítenie kellett volna a választottbíróság ítéletét.
A választottbírósági ítélet közrendbe ütközése körében a felperes továbbra is arra hivatkozott, hogy a választottbíróság perbeli ítélete precedens értékű. Szakmailag súlyosan hibás álláspontot alakított ki a befektetési szolgáltatások alapvető intézményeivel kapcsolatban. Így ezekkel az intézményekkel kapcsolatos bizalmat és jogbiztonságot sérti azzal, hogy a felperes és több más befektetési szolgáltató által, sok ezer ügyfél számára használt, a dematerializált értékpapírok vonatkozásában tulajdonjog fennállását, illetve annak változását is igazoló nyilvántartási rendszert és annak adatait bizonyítékként teljesen figyelmen kívül hagyta.
A választottbíróság ítélete ellenkezik a tisztességes eljáráshoz való alapjoggal [Alkotmány 57. § (1) bekezdés] és a Pp. 1., 2. §-aiban foglalt alapelvekkel amiatt, hogy a választottbíróság a köztudomásúan hamis és valótlan tartalmú okirattal szemben a felperes bizonyítási indítványainak nem adott helyt, a portfólió elszámolással szemben az ellenbizonyítás lehetőségét kizárta. Ezzel lehetetlenné tette az igazság feltárását, a valós tényállás megállapítását. A választottbíróság ítélete következtében az alperes nyilvánvalóan jelentősen gazdagodott, ami ellentétes az igazságszolgáltatás funkciójával és a társadalom értékítéletét súlyosan sérti. Mindez a közrend sérelmét jelenti.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Az érdemi ellenkérelmében kifejtett jogi álláspontját továbbra is fenntartotta.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan, mert a felülvizsgálni kért jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül jutott arra a következtetésre, hogy a választottbírósági ítélet érvénytelenítésének a felperes által hivatkozott okai a perbeli esetben nem valósultak meg.
A felülvizsgálati kérelemben előadottak alapján a Legfelsőbb Bíróságnak először abban a kérdésben kellett döntenie, hogy a választottbírósági ítéletnek a Vbt. 55. § (1) bekezdés d) pontjára alapított érvénytelenítése iránti jogát elvesztette-e a felperes annak folytán, hogy a választottbíróságnak a hatásköre megállapításáról hozott külön végzése ellen a Vbt. 25. §-ának (1) bekezdésében biztosított jogorvoslati joggal nem élt és továbbra is részt vett az eljárásban.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint ebben a jogkérdésben a jogerős ítélet téves álláspontot foglalt el és a felperes álláspontja a helytálló.
A Vbt. 25. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha a választottbíróság megállapítja hatáskörét, bármelyik fél az ezen döntésről kapott értesítés kézhezvételétől számított 30 napon belül kérheti az 51. §-ban megjelölt bíróságot, hogy határozzon a választottbíróság hatásköréről. A Vbt. 25. § (2) bekezdése szerint pedig a kérelemre vonatkozó döntés meghozataláig a választottbíróság folytathatja az eljárást és határozatot hozhat.
E jogszabályi rendelkezésekből megállapítható, hogy a hatáskör tárgyában hozott választottbírósági döntés ellen a külön jogorvoslat igénybevétele csak lehetőség, de nem kötelezettség, maga a törvény sem mondja ki a jogvesztést arra az esetre, ha e jogorvoslati lehetőséggel a fél nem élt.
Másrészt, ha a felperes élt volna a külön jogorvoslat jogával, akkor arról az elsőfokú bíróság nemperes eljárásban végzéssel döntött volna (Vbt. 51. és 53. §-a), amely határozat ellen a további jogorvoslatot a törvény kizárja. Tehát ez a peren kívüli eljárásban hozott rendes bírósági határozat sem fellebbezéssel, sem felülvizsgálati kérelemmel nem támadható. Ez a szabályozás - a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint - nem jelentheti azt, hogy ha a választottbíróság jogerősen megállapítja hatáskörét az ügy elbírálására, ne lehetne azt érvénytelenítési perben támadni a Vbt. 55. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt rendelkezések alapján. A Vbt. 24-25. §-aihoz fűzött törvényi indokolás is azt hangsúlyozza, hogy a választottbíróságnak az a határozata, amelyben saját hatásköréről, valamint a választottbírósági szerződés létéről és érvényességéről dönt, adott esetben nem kizárólagos és nem is végleges. Pozitív döntését a bíróság a 25. § alapján felülbírálhatja, de felülbírálható az a választottbírósági ítélet érvénytelenítésére irányuló perben (55. §), illetve szűk körben az ítélet végrehajtásának megtagadására vonatkozó eljárás keretében is (59. §).
Nem vesztette el a felperes az érvénytelenítés iránti kereset benyújtására vonatkozó jogát annak folytán sem, hogy a választottbírósági eljárásban továbbra is részt vett. E körben a jogerős ítéletnek a Vbt. 6. §-ára történt hivatkozása téves.
A Vbt. 6. §-a értelmében azt a felet, akinek tudomása van arról, hogy a törvény bármely, a felek eltérő megállapodását megengedő rendelkezésének, vagy a választottbírósági szerződés bármely előírásának nem tettek eleget, és az eljárásban továbbra is részt vett, anélkül, hogy ezen mulasztás miatti kifogását haladéktalanul, vagy ha arra határidőt szabtak, e határidőn belül bejelentené, úgy kell tekinteni, mint aki a kifogás jogáról lemondott. Ez a szabály tehát azt az esetet rendezi, ha a bíróság, vagy a fél részéről eljárási hiba, vagy mulasztás történik olyan körben, amelyben a felek eltérő megállapodását a törvény lehetővé teszi. A Vbt. eltérő megállapodást nem engedő módon külön jogorvoslati lehetőséget biztosít a hatáskör tárgyában hozott döntés megtámadására, de nem mondja ki, hogy ha a fél ezzel nem él, elveszítené a másik jogorvoslati lehetőségét, nevezetesen azt, hogy az ítélet érvénytelenítését kérje a választottbíróság által elbírált jogviszonyra vonatkozó választottbírósági szerződés hiányára hivatkozva. A jogvesztést csak a Vbt. állapíthatná meg, kiterjesztő jogértelmezéssel nem lehet korlátozni a rendes bírósághoz fordulás Vbt. 55. §-ában biztosított jogát.
A kifejtettekre figyelemmel a bíróságnak érdemben vizsgálnia kellett fennáll-e Vbt. 55. § (1) bekezdésének d) pontjában foglalt érvénytelenítési ok a perbeli esetben. E körben a jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy a felek közötti jogviszony elbírálására van érvényes választottbírósági szerződés.
Helytállóan mutatott rá arra, hogy a felek között létrejött jogviszonyok összefüggnek egymással. Így a tanácsadási szerződés 6.2 pontjában foglalt kikötés körébe - mely szerint a szerződéssel összefüggésben annak megszegésével, érvényességével, vagy értelmezésével kapcsolatban keletkezett bármely jogvita elbírálására a választottbíróság jogosult - beletartozik a tanácsadási szerződés, mint keretszerződés alapján a felperes által ténylegesen végzett befektetési, szolgáltatási tevékenységből és az ahhoz kapcsolódó kiegészítő számlavezetési tevékenységből eredő jogvita is. A felek közötti jogviszonyok összefüggései miatt a később létrejött választottbírósági szerződés kiterjed a korábban létrejött szerződésből eredő jogvitára is, mert az is "a szerződéssel összefüggésben keletkező bármely vita" fogalmába beletartozik. Ezért téves a felperesnek az az érvelése, hogy a tanácsadási szerződés választottbírósági kikötése nem alkalmazható a választottbíróság által elbírált portfólió elszámolási jogvitára.
Jogszabálysértés nélkül állapította meg a jogerős ítélet, hogy a választottbíróság ítélete nem ütközik a magyar közrendbe sem. A felperes a közrendbe ütközés megállapításának indokaként polgári anyagi és eljárásjogi szabályok téves alkalmazására hivatkozott, az egyes jogviszonyok téves minősítését, a bizonyítékok mérlegelését, bizonyítási indítványa elutasítását sérelmezte. Ezzel azonban tartalmilag a választottbírósági ítélet érdemi felülbírálatát kívánta elérni. A Vbt. 55. §-ához fűzött törvényi indokolás is hangsúlyozza azonban, hogy az érvénytelenítési okok nem a jogvita érdemi elbírálásával, a választott jog helyes, vagy helytelen alkalmazásával, az ítélet, vagy az indokolás helytálló, vagy téves voltával függenek össze. A polgári bíróság érdemben nem bírálhatja felül a választottbíróság ítéletét. Ebből következően a polgári bíróság érdemben nem vizsgálhatja, hogy a befektetési szolgáltatások alapvető intézményeivel, a felperes nyilvántartási rendszerének hiányaival kapcsolatos választottbírósági megállapítások helytállóak-e, illetve, hogy a választottbíróság helyesen mérlegelte-e a bizonyítás eredményét, vagy megalapozottan utasította-e el a felperes további bizonyítási indítványát. Mindezek a jogvita érdemi elbírálása körébe tartoznak és nem a közrendbe ütközés vizsgálatával függenek össze.
A felek szerződéses vitájában egy esetleges jogszabálysértő választottbírósági ítélet sem valósítja meg a gazdasági, társadalmi rend alapjainak sérelmét, azaz a közrend sérelmét.
A kifejtett indokokra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatása alapján azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott felülvizsgálati ok mégsem áll fenn, ezért a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával.
(Legf. Bír. Gfv. XI. 30.073/2006.)