adozona.hu
BH+ 2007.6.281
BH+ 2007.6.281
Ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges, bírósági eljárásban nem orvosolható eljárási szabálysértés esetén a határozatokat hatályon kívül kell helyezni [1957. évi IV. tv.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhatóság a 2001. szeptember 19-én kelt iratában értesítette a felperest, hogy a vám- és adó folyószámlákon a zárlatot 2000. december 31-ével elvégezte. Megküldte a felperesnek a záró egyenleget, amelynek végösszege negatív előjelű volt, tehát túlfizetésre utalt. A felperes az értesítést 2001. szeptember 25. napján átvette.
A felperes 2002. augusztus 5-én kérte a vámhatóságtól az 1997. május 20-tól 1997. október 1-jéig négy tételben, összesen 2 763 067 Ft összegben teljesített befizetések...
BH+ 2007.6.281 Ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges, bírósági eljárásban nem orvosolható eljárási szabálysértés esetén a határozatokat hatályon kívül kell helyezni [1957. évi IV. tv.]
A vámhatóság a 2001. szeptember 19-én kelt iratában értesítette a felperest, hogy a vám- és adó folyószámlákon a zárlatot 2000. december 31-ével elvégezte. Megküldte a felperesnek a záró egyenleget, amelynek végösszege negatív előjelű volt, tehát túlfizetésre utalt. A felperes az értesítést 2001. szeptember 25. napján átvette.A felperes 2002. augusztus 5-én kérte a vámhatóságtól az 1997. május 20-tól 1997. október 1-jéig négy tételben, összesen 2 763 067 Ft összegben teljesített befizetések visszautalását. A vámhivatal 2002. augusztus 30-án kelt levelében értesítette a felperest arról, hogy kérelme alapján intézkedett, az összeget a számlájára átutalta.
A vámhivatal a 2002. október 29. napján kelt elsőfokú határozatban akként rendelkezett, hogy az 1997. február 4., május 16. és május 20-i összesen 2 513 067 Ft összeg visszatérítésének igénye elévült. Ezért azt a felperes folyószámláról törölte, és kötelezte a felperest az összeg visszafizetésére. A felperes 2002. november 6-án a határozatban foglaltaknak eleget tett, de egyben jogorvoslati kérelmet is előterjesztett, amelynek a másodfokú hatóság helyt adott, az elsőfokú határozatot megsemmisítette és új eljárást rendelt el.
A megismételt eljárásban 2005. február 14-én hozott elsőfokú határozatban a vámhatóság akként rendelkezett, hogy a felperes által befizetett 2 513 067 Ft-ot elévültnek tekinti, és az összeget a felperes folyószámlájáról ezen oknál fogva törli.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2005. április 1. napján hozott határozatában az elsőfokú határozat rendelkező részében foglaltakat "a visszafizetési kérelmet elutasítom" szövegre változtatta. Döntését az 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) végrehajtásáról szóló 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (továbbiakban: Vhr.) 218/B. §-ában foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy az összegek visszautalását a felperes elévülési határidőn túl kérte. Az elsőfokú határozat megváltoztatására "azért volt szükség, mert az érdemi döntésnek az ügyféli kérelem teljesítéséről vagy elutasításáról kell szólnia. A döntés alapjául szolgáló indokokat az indokolás részében kell szerepeltetni".
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy a vámhatóság nem értesítette hitelt érdemlően a túlfizetésről, illetve, hogy az elévült vámteher visszautalása után annak visszakövetelésére a vámhatóság nem volt jogosult.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Megállapította, hogy a felperesnek a Vhr. 218/B. § (3) bekezdése szerinti hitelt érdemlő kiértesítése megtörtént. A vámhatóságnak jogában állt volna a visszaigénylési kérelmet az elévült tételek tekintetében elutasítania, de nem így járt el. Az elévült, de felperes részére átutalt vámteher visszakövetelésére nincs jogszabályi alap. A közigazgatási eljárás hivatalból indult, ezért a másodfokú határozat nemcsak "tartalmi szempontból jogszerűtlen", hanem "megszövegezésében is", mivel nem volt olyan kérelem, amit el lehetett volna utasítani.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, és hogy a Legfelsőbb Bíróság "hozzon az ügy érdemében a jogszabályokkal és korábbi döntéseivel összhangban álló határozatot". Kifejtette, hogy a perrel érintett "eljárásban nem visszakövetelési jogról, hanem egy jogszerűtlen döntés orvoslásáról" határozott. Az 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) jogorvoslatra vonatkozó fejezetének rendelkezései alapján nemcsak lehetősége, hanem kötelessége is volt a korábbi jogsértő döntés orvoslása és a jogszerű állapot helyreállítása.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az elsőfokú bíróság iratszerűen, megalapozottan állapította meg, hogy az e perrel érintett határozatok alapjául szolgáló közigazgatási eljárás nem kérelemre, hanem hivatalból indult. Ennél fogva a határozatok szerinti közigazgatási ügyben nem volt olyan ügyfél által előterjesztett kérelem, melynek tárgyában határozni kellett volna, illetve, amit el lehetett volna utasítani. A kérelemre indult eljárás nem a perrel érintett határozatok szerinti eljárás volt, hanem a 2002. augusztus 5-i felperesi beadvány alapján - határozathozatal nélkül befejezett - visszautalás. Az alperes e perben felülvizsgálni kért határozata ezért nem felel meg az Áe. 13. § (1) bekezdésében, 16. §-ában, 42. § (1) bekezdésében, 43. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltaknak. Az eljárási jogszabálysértések az ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges, bírósági eljárásban nem orvosolható jogsértések.
A jogsértést - nem vitásan - a közigazgatási szervnek "orvosolnia kell", erre azonban csak jogszerűen, tehát az eljárási és anyagi jogi jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően kerülhetett volna sor. A perbeli jogvita közigazgatási (vámjogi) jogviszonyból ered, ezért elbírálására a vámjogi rendelkezések az irányadóak. Az alperes azonban nem jelölte meg azt a Vtv. és a Vhr.-beli szabályt, amely alapot adhatna az elévülési időn túl tévesen kiutalt összeg határozati formában történő visszakövetelésére.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében nem határozta meg azt sem, hogy az Áe. jogorvoslatokra vonatkozó fejezetéből melyek azok a rendelkezések, amelyeket az első fokú bíróság megsértett. Konkrét jogszabályi rendelkezésre alapított érvelés hiányában a Legfelsőbb Bíróság e körben érdemi vizsgálatot nem folytathatott le. Utal azonban arra, hogy az Áe. 61. §-a szerinti rendelkezések határozatok módosítására és visszavonására vonatkozó szabályozást rögzítenek, tehát e perbeli jogvitában - visszautalás tárgyában hozott határozat hiányában - eleve nem alkalmazhatóak.
Az alperes keresettel támadott határozata továbbá - érvelésével ellentétben - rendelkező részében nem "egy jogszerűtlen döntés orvoslásáról", nem egy korábbi határozat visszavonásáról és módosításáról, hanem egy elő nem terjesztett kérelem elutasításáról tartalmaz döntést.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemmel támadott körben nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Kfv.I.35.049/2006.)