adozona.hu
MBH 2007.05.180
MBH 2007.05.180
Az ügyvezető által - harmadik, kívülálló személyekkel - kötött szerződésből eredő kárért a kft. felel. Csak akkor érvénytelen a szerződés, ha azt a vezető tisztségviselő jogszabályt, illetve a kft. szerződésének (alapító okiratának) rendelkezését megsértve rosszhiszemű harmadik személlyel kötötte. A szerződés semmisségét a bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia. [1952. évi III. tv. (Pp.) 51. § a) pont, 130. § (1) bek. g) pont, 247. §; 1997. évi CXLIV. tv. (Gt. (régi)) 19. § (4) bek., 22. § (2) és (5) bek., 2
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperesi korlátolt felelősségű társaságnak 2002. január 15-től egyedüli tagja az R. Ltd. A felperes 2002. január 15-én kelt egységes szerkezetű alapító okirata szerint a társaság ügyvezetője ettől az időponttól kezdődően a II. rendű alperes, aki a társaságot önállóan jegyzi, valamint képviseli harmadik személyekkel szemben. Az alapító okirat az ügyvezető képviseleti jogkörét nem korlátozta.
A II. rendű alperes az ügyvezetői teendők...
MBH 2007.05.180 Az ügyvezető által - harmadik, kívülálló személyekkel - kötött szerződésből eredő kárért a kft. felel.
Csak akkor érvénytelen a szerződés, ha azt a vezető tisztségviselő jogszabályt, illetve a kft. szerződésének (alapító okiratának) rendelkezését megsértve rosszhiszemű harmadik személlyel kötötte.
A szerződés semmisségét a bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia.
[1952. évi III. tv. (Pp.) 51. § a) pont, 130. § (1) bek. g) pont, 247. §; 1997. évi CXLIV. tv. (Gt. (régi)) 19. § (4) bek., 22. § (2) és (5) bek., 29. § (1) bek., 39. § (1) bek., 150. § (2) bek. g) pont; Ptk. 200. § (2) bek., 234. § (1) bek.; 1997. évi CXLV. tv. (Ctv. (régi)) 3. § (3) bek., 10. § (3) bek.]
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperesi korlátolt felelősségű társaságnak 2002. január 15-től egyedüli tagja az R. Ltd. A felperes 2002. január 15-én kelt egységes szerkezetű alapító okirata szerint a társaság ügyvezetője ettől az időponttól kezdődően a II. rendű alperes, aki a társaságot önállóan jegyzi, valamint képviseli harmadik személyekkel szemben. Az alapító okirat az ügyvezető képviseleti jogkörét nem korlátozta.A II. rendű alperes az ügyvezetői teendőket 2005. június 8-ig, visszahívásáig látta el.
A közhiteles cégnyilvántartás a felperesi társaság adatait a fentiekkel megegyezően tartalmazza.
A felperes tulajdonában állt a 30340 hrsz. 2.722 m 2 területű beépítetlen ingatlan, amelyre építési engedélyezési terveket készíttetett egy 60 lakásos lakópark létrehozására. Az illetékes önkormányzat 2002. július 10-én jogerős építési engedélyt kiadta.
A felperes, valamint a III. és a IV. rendű alperesek 2003. július 11-én szindikátusi szerződést kötöttek, melyet a felperes nevében és képviseletében, annak bejegyzett ügyvezetője, a II. rendű alperes, míg a IV. rendű T. Kft. alperes nevében és képviseletében, szintén annak bejegyzett ügyvezetője, a III. rendű alperes írt alá. Rögzítették, hogy a szindikátusi szerződés aláírásával egyidejűleg társasági szerződést írnak alá az N. Kft., az I. rendű alperes létrehozására, amely projectcég.
A felperes vállalta, hogy a projectcég cégbejegyzését követő három napon belül végrehajtandó tőkeemeléssel a tulajdonában lévő ingatlant 300.000.000,- Ft értékben az I. rendű alperesi cégbe apportálja. Ugyanezen tőkeemelés keretében a perbeli ingatlanra kiadott jogerős építési engedélyt a hozzátartozó tervdokumentációval együtt, összesen 50.000.000,- Ft értékben szintén apportálja.
A szerződés 8. pontjában megállapodtak arról, hogy a felperes a szindikátusi szerződés aláírásával opciós jogot ad a IV. rendű alperes részére a tőkeemelést követő üzletrészére a szerződés aláírásától számított három hónapig az üzletrész 1/3-ad részére; négy és fél hónapig az üzletrész további 1/3-ad részére; míg hat hónapig az üzletrész fennmaradó 1/3-ad részére. Mindhárom üzletrészhányad vételáraként 116.667.000,- Ft-ot határoztak meg.
Az I. rendű alperes társasági szerződését 2003. július 22. napján írták alá a felperes és a III. rendű alperes mint alapító tagok (a felperes nevében a II. rendű alperes mint a felperes ügyvezetője). A társaságot 3.000.000,- Ft törzstőkével hozták létre, melyből a felperes 100.000,- Ft, a III. rendű alperes 2.900.000,- Ft törzsbetétet szolgáltatott, ügyvezetői a II. és a III. rendű alperesek lettek.
Az I. rendű alperesi társaságot 2003. július 25-i hatállyal jegyezték be a cégjegyzékbe.
Az I. rendű alperes társasági szerződésének módosítására 2003. szeptember 18-án került sor, melynek során a törzstőkét 353.000.000,- Ft-ra megemelték. A felperes a szindikátusi szerződésnek megfelelően az ingatlant 300.000.000,- Ft értékben, a tervdokumentációkat 50.000.000,- Ft értékben apportálta.
A cégbíróság a változást a cégjegyzékbe bejegyezte. Ennek folytán a perbeli ingatlan tekintetében az I. rendű alperes tulajdonjoga vagyonbevitel címén az ingatlan-nyilvántartásba is bejegyzésre került, ezzel egyidejűleg a felperes tulajdonjogát törölték.
2004. április 30-án a felperes, valamint a III. és a IV. rendű alperesek kiegészítették a korábbi szindikátusi szerződésüket, melynek lényege szerint az opciós jog a IV. rendű alperest a szindikátusi szerződés kiegészítésének aláírásától számított 12 hónapig illeti meg.
Ugyanezen szerződő felek 2004. szeptember 15-én módosították a szindikátusi szerződésüket, ebben újabb 12 hónapot biztosítottak a IV. rendű alperes részére opciós joga gyakorlására, 330.000.000,- Ft vételárért.
Időközben az I. rendű alperes mint tulajdonos az ingatlanon megkezdte az építkezést a tervek alapján, a lakások szerkezetkész állapotúak, melyek egy részét az I. rendű alperes már értékesítette, és a vevők tulajdonjog bejegyzés iránti kérelme a tulajdoni lapon széljegyként szerepel.
A felperes 2005. június 30. napján nyújtotta be a keresetét a Fővárosi Bírósághoz.
A 2006. január 19-én tartott tárgyaláson, a 14. sorszámú jegyzőkönyvben rögzített keresetpontosításában annak megállapítását kérte, hogy a felperes, valamint a III. és a IV. rendű alperesek között 2003. július 11. napján megkötött szindikátusi szerződés, továbbá az ingatlan apportálását lehetővé tevő 2003. szeptember 18-án megkötött I. rendű alperesi társasági szerződésmódosítás jogszabályba ütközik, ezért érvénytelen. Kérte a szerződések megkötése előtt fennállott tulajdonosi helyzet helyreállítását a Ptk. 237. § (1) bekezdése alapján, olyan helyzet teremtését, amely akkor lenne, ha az érvényteleníteni kért szerződéseket meg sem kötik.
Keresetét érdemben arra alapította, hogy az általa támadott szerződéseket a felperes képviseletében a II. rendű alperes kötötte meg, és azokat a felperes nevében a II. rendű alperesnek nem volt jogosultsága aláírni, azokról a felperes egyedüli tulajdonosa nem tudott. A II. rendű alperes a tulajdonos felhatalmazása és hozzájárulása nélkül nem rendelkezhetett volna a felperesi társaság vagyonát képező ingatlanról. A szerződések ezért sértik az 1997. évi CXLIV. törvény (Gt. (régi)) 29. § (1) bekezdését, amely a vezető tisztségviselők fokozott gondosságát írja elő, és annak megszegése esetére a vezető tisztségviselők polgári jogi felelősségét állapítja meg, valamint a Ptk. 215. § (1) bekezdését, amely harmadik személy jóváhagyásának hiányában a szerződés érvénytelenségét mondja ki. A fentieken túl hivatkozott a Ptk. 205. §-ára, valamint a 474. § (1) és (2) bekezdéseire, arra, hogy a II. rendű alperes a felperesi társasággal fennállt megbízási jogviszonya alapján a rábízott ügyet a megbízó utasításai szerint és érdekének megfelelően lett volna köteles ellátni, amely kötelezettségét súlyosan megsértette.
A per során előterjesztett kérelmében az eljárás felfüggesztését kérte, a BRFK Gazdaságvédelmi Főosztálya előtt 131-1168/2005.bü. számon folyamatban lévő büntető eljárás, illetve a Fővárosi Bíróság mint Cégbíróság előtt, az I. rendű alperesi társasággal szemben folyamatban lévő Cgt.01-05/005973. szám alatti törvényességi felügyeleti eljárás jogerős befejezéséig.
Kérte az alperesek perköltség megfizetésére való kötelezését.
Az alperesek az ellenkérelmükben, elsődlegesen az 1997. évi CXLV. törvény (Ctv. (régi)) 48. § (1) bekezdésében meghatározott hat hónapos jogvesztő határidőn túl előterjesztett keresetre figyelemmel, a per megszüntetését kérték.
Érdemben is kérték a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását.
Arra hivatkoztak, hogy a Gt. (régi) 21. § (1) és (2) bekezdése értelmében a gazdasági társaság ügyvezetését a vezető tisztségviselők látják el, amely kft. esetében az ügyvezető. A Gt. (régi) 22. § (5) bekezdése szerint az egyszemélyes társaságnál a tag az ügyvezető hatáskörét elvonhatja, és részére írásban utasítást adhat. A felperes azonban ilyen írásbeli utasításra nem hivatkozott, és az egységes szerkezetű alapító okirat szerint az ügyvezető jogköre a törvényben írtakon túl nem volt korlátozva. A Gt. (régi) 150. § (2) bekezdése szerint más gazdasági társaság alapítása, illetve ingatlan átruházása nincs a taggyűlés, illetve az alapító hatáskörébe utalva, ezért jogszabály sem korlátozta az ügyvezetőt a perbeli szerződések megkötésében. Téves ezért az a felperesi álláspont, hogy a per tárgyát képező szerződések létrejöttéhez harmadik személy, nevezetesen a felperes alapítójának a hozzájárulására lett volna szükség. Vitatta azt is, hogy a felperes alapítójának ne lett volna tudomása a szerződésekről. Végül utalt arra, hogy az eredeti állapot egyébként sem lenne helyreállítható, mivel az ingatlanon már szerkezetkész lakások vannak, melyek egy része már értékesítésre is került.
A II. rendű alperes ellenkérelmében arra is hivatkozott, hogy vele szemben a felperesnek nem is lehet kereseti kérelme, mert a megtámadott szerződéseknél ő maga nem szerződő fél.
Ellenezték a tárgyalás felfüggesztésére vonatkozó kérelem teljesítését.
Az elsőfokú bíróság a 2006. január 19. napján kelt 35.G.41.079/2005/14. számú ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 2.400.000,- Ft, és a II., a III. és a IV. rendű alpereseknek egyenként 1.200.000,- Ft perköltséget.
Határozata indokolásában elsődlegesen megállapította, hogy nem megalapozott a per tárgyalásának felfüggesztésére vonatkozó felperesi kérelem, mert a kereset alapján a bíróságnak abban a jogkérdésben kellett döntenie, hogy a felperes képviseletében a támadott szerződéseket a II. rendű alperes aláírhatta-e, és ha igen, akkor ehhez kellett-e a felperes egyedüli tulajdonosának a hozzájárulása. E jogkérdés tekintetében nem minősül előkérdésnek a felperes által hivatkozott sikkasztás miatt folyamatban lévő büntető eljárás, sem a törvényességi felügyeleti eljárás.
Nem tartotta megalapozottnak az elsőfokú bíróság az alperesek permegszüntetési kérelmét sem arra figyelemmel, hogy a létesítő okirat módosítás érvénytelenségének megállapítása nem a Ctv. (régi) 48. §-a, hanem a Ptk. általános szabályai szerint indítható per, tehát a Ctv. (régi)-ben meghatározott jogvesztő határidő erre nem vonatkozik. A felperes pedig a módosított keresetében az I. rendű alperest létesítő okirat érvénytelenségére már nem hivatkozott, csak a társasági szerződés módosítás semmisségének a megállapítását kérte.
Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság érdemben bírálta el a felperes keresetét, melyet az alábbiak szerint nem tartott alaposnak.
Megállapította, hogy a felperes képviseletében a II. rendű alperes korlátozástól mentesen, önállóan volt jogosult nyilatkozni, amely nyilatkozata a felperesi céget jogosítja, illetve kötelezi, és ezen szerződéses nyilatkozathoz a felperes egyedüli tagjának a hozzájárulására nem volt szükség, azaz nincs jogalapja a felperes keresetének.
Ez következik a Gt. (régi) 39. § (1) bekezdésében, 21. § (2) bekezdésében, 22. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezésekből, valamint abból, hogy a felperes maga sem állította, hogy az alapító az ügyvezető részére írásbeli utasítást adott, illetve a hatáskörét elvonta.
Az egységes szerkezetű alapító okirat szintén nem tartalmazott korlátozást az ügyvezető jogkörét illetően. Figyelemmel a Gt. (régi) 150. § (2) bekezdése a-n) pontjaira is, megállapította az elsőfokú bíróság, hogy más gazdasági társaság alapítása, illetve az ingatlan átruházás vonatkozásában semmi sem korlátozta a II. rendű alperes jogkörét, téves tehát a felperes azon jogi álláspontja, hogy a per tárgyát képező szerződések létrejöttéhez harmadik személy, az alapító hozzájárulására lett volna szükség.
Rámutatott, hogy egy esetleges társasági szerződésbeli korlátozás, illetve a Gt. (régi) 22. § (5) bekezdésben említett hatáskörelvonás az alperesekkel mint harmadik személyekkel szemben nem bírt volna joghatállyal, azaz még egy ilyen korlátozás sem érintené az ügyvezető jognyilatkozatának érvényességét.
A Ctv. (régi) 3. § (3) bekezdése szerint a cégkivonat a cégjegyzék fennálló adatait hitelesen tanúsítja, amelynek része a cégjegyzés módja és a cégjegyzésre jogosultak neve. A Ctv. (régi) 10. § (3) bekezdése pedig kimondja, hogy a cég jóhiszemű harmadik személlyel szemben nem hivatkozhat arra, hogy valamely általa bejelentett, és a cégjegyzékbe bejegyzett adat nem felel meg a valóságnak. Az alperesek a közhiteles okiratokból hitelt érdemlően meggyőződhettek a II. rendű alperes önálló és általános képviseleti jogáról, rosszhiszeműségükre pedig a felperes maga sem hivatkozott.
Végül kifejtette, hogy a Gt. (régi) 29. § (1) bekezdésére, illetve a Ptk. 474. § (1) és (2) bekezdésére való felperesi hivatkozás a jelen per elbírálása szempontjából azért nem bírt jelentőséggel, mert ennek a pernek a tárgya kizárólag a támadott szerződések érvényessége, vagy érvénytelensége volt. Ezért nincs annak jelentősége, hogy a felperes esetlegesen, a törvényi feltételek fennállása esetén érvényesít-e kártérítési igényt a II. rendű alperessel szemben.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben annak megváltoztatásával a keresetnek helyt adó döntés hozatalát, és az alpereseknek az első- és a másodfokú eljárás költségeiben való marasztalását kérte.
Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete téves és jogsértő. Hangsúlyozta, hogy miután az érvénytelenség jogkövetkezménye az eredeti állapot helyreállítása, ezért nem mellőzhető mindazoknak a perben állása, akiket az ilyen bírósági döntés érint.
Az ingatlanon időközben előrehaladt az építkezés, azonban az I. rendű alperes nem fizette ki a kivitelező H. Rt. számláit, amely így nem vitatott követelést tart nyilván. Ezért az eredeti állapot helyreállítása esetén az I. rendű alperessel szemben elveszíti az ingatlanfedezetre vezethető kielégítés lehetőségét. A felperes álláspontja szerint, a H. Rt.-nek a perben állása akkor is mellőzhetetlen, ha a bíróság a keresetet elutasítja.
A Ptk. rendelkezései szerint valamely szerződés akkor semmis, ha az jogszabályba ütközik, vagy a jogszabály megkerülésével jött létre. A Gt. (régi) 150. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik az adózott eredmény felhasználására vonatkozó döntés. A társaság vagyona két részből, egyrészt az induló vagyonból, másrészt a társaság működése során keletkezett vagyonból áll. A társaság tevékenységének a folyományaként keletkező pozitív eredmény a társaság vagyonát gyarapítja, ennél fogva ez a vagyon nem más mint a társaság gazdasági tevékenységének az adózás utáni eredménye. A perbeli ingatlan nyilvánvalóan nem minősül a társaság induló vagyonának, ha pedig nem az, akkor ételemszerűen a gazdasági tevékenység révén gyarapította a társaság vagyonát, azaz a gazdasági tevékenység adózott eredménye. Miután a Gt. (régi) 19. § (4) bekezdése értelmében az egyszemélyes társaságnál a legfőbb szerv hatáskörébe tartozó kérdésekben az egyedüli tag dönt, így a Gt. (régi) hivatkozott 150. §-a olyan kógens előírás, amely szabályozására az alapító okiratban nem kell kitérni. Megsértésének jogkövetkezménye pedig az érvénytelenség, ahol a szerződő felek jó vagy rosszhiszeműsége irreleváns. Emellett azonban állította, hogy a felek nem is voltak jóhiszeműek, mert az okiratok tartalma egyértelműen arra utal, hogy az I. rendű alperesi társaság alapításának felvállalt célja kizárólag a felperes, illetve a felperes tulajdonosa vagyonának az elvonása volt. Az alperesek nem igazolták, hogy a felperes vagyonának az I. rendű alperes tulajdonába apportálásakor rendelkeztek volna a felperes alapítójának a társaság adózott eredménye ily módon történő felhasználásról döntő határozatával, ezért elvonták a kizárólagos alapítói jogkört, amelynek törvényi jogkövetkezménye az ügylet semmissége és az eredeti állapot helyreállítása.
A másodfokú tárgyaláson fellebbezését kiegészítette, és arra is hivatkozott, hogy a perbeli szerződések azért is jogszabályba ütköznek, mert a Gt. (régi) 150. §-a szerint az alapító jogkörébe tartozik azon szerződések megkötésének jóváhagyása is, amelyet a társaság az ügyvezetőjével köt. Miután a II. rendű alperes a megalapított I. rendű alperesi társaságban ügyvezetői tisztséget vállalt el, ezért ez a szerződés ilyennek tekintendő, melyet az alapító nem hagyott jóvá.
Arra figyelemmel, hogy az alperesek célja a keresetben sérelmezett szerződésekben az volt, hogy egy igen nagyértékű vagyonelemet a felperesi társaságból elvonjanak oly módon, hogy azt jogi eszközökkel minél nehezebb legyen reparálni, álláspontja szerint a támadott szerződések azért is semmisek, mert azok a jóerkölcsbe ütköznek.
Az alperesek a fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását és a felperes perköltségben való marasztalását kérték.
Arra hivatkoztak, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, amelyből helyes jogi következtetésre jutott.
A fellebbezésben foglaltakra előadták, hogy a felperes nem bizonyította, hogy az ingatlan-vásárlás forrása ténylegesen mi volt, az például tagi kölcsön vagy hitel is lehetett. Előadták, hogy a felperes a perbeli ingatlant 2001. február 5-én vásárolta meg, okfejtése alkalmazásával ez a vásárlás a felperesi társaság 2000. évi gazdálkodásának az eredménye, amelyről az alapító a 2000. évi beszámoló elfogadásával egyidejűleg döntött. Ez lehetett az a döntés, hogy az eredményből a társaság ingatlant vásárol. A perbeli ingatlan két évvel későbbi elidegenítése semmiféle jogértelmezés szerint nem minősülhet úgy, mint a három gazdasági évvel korábbi eredmény felhasználása, mert az már akkor megtörtént. A Gt. (régi) 150. § (2) bekezdés a) pontja kifejezetten a számviteli törvény szerinti beszámolóhoz kapcsolódó eredmény felhasználását utalja a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe. A perbeli ügylet a 2003-as gazdasági év része, ott azonban ez sem nem nyereség, sem nem veszteség, mivel az apportálás fejében az ezzel azonos értékű üzletrészhez jutott a társaság, ami ugyanúgy a vagyonának a része.
Végül kifejtették, hogy álláspontjuk szerint a keresetet azért is el kellett volna utasítani, mert az nem felel meg a Pp. 123 §-ában foglaltaknak, figyelemmel arra, hogy az I. rendű alperes a perbeli ingatlan bejegyzett tulajdonosa, így a felperesi kereset nem irányulhatott volna megállapításra.
Arra a felperesi hivatkozásra, amely szerint a perbeli szerződések jóerkölcsbe ütköznek, a jogi képviselő úgy nyilatkozott, hogy azt megalapozatlannak tartja.
A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és helytálló jogi következtetéssel és megalapozott jogi indokolással hozta meg a döntését. Ítélete a vonatkozó anyagi jogi és eljárási jogszabályoknak mindenben megfelel.
A fellebbezés azon érvelése kapcsán, amely szerint a kivitelező perbenállása nem lett volna mellőzhető, rámutat a Fővárosi Ítélőtábla, hogy a Pp. 51. § a) pontja szerinti egységes pertársaság feltételei még a fellebbezésben állítottak valósága esetén sem állnának fenn.
A kivitelezőnek az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joga nincs, a becsatolt tulajdoni lap másolat tanúsága szerint. Ezért nem sértett eljárási szabályt az elsőfokú bíróság, hogy nem hívta fel a felperest a Pp. 130. § (1) bekezdés g) pontjára figyelemmel a keresete kiterjesztésére.
A fellebbezésben már konkrétan, a Gt. (régi) 150. § (2) bekezdés a) és j) pontjaiba ütközés miatt megállapítható érvénytelenségi okra való hivatkozás kapcsán rögzíti a másodfokú bíróság, hogy e körben is annak van perdöntő jelentősége, amit az elsőfokú bíróság az ítéletében helyesen állapított meg; eszerint a harmadik személyekkel kötött szerződéseknek a társaság legfőbb szerve általi jóváhagyása a társaság belső ügye. A jóváhagyás hiánya nem hat ki a szerződés érvényességére. Ezért még abban az esetben is, ha a hivatkozott szerződések megkötése során a felperesi társaság ügyvezetője a hatáskörét akár jogszabályba ütköző módon is túllépte volna, - amelyet egyébként a másodfokú bíróság sem látott megállapíthatónak - ez a magatartása nem eredményezné a szerződéseknek ez okból való érvénytelenségét.
Hasonlóan foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság, ugyan még az 1988. évi VI. törvény kapcsán, de érdemben jelen ügyben is irányadó módon a BH 622/1994. és az EBH 194/2000. szám alatt közzétett eseti döntéseiben, valamint a Pfv.IX.20.708/2002/2. számú felülvizsgálati döntésében. A jóváhagyás hiánya az ügyvezető felelősségét megalapozhatja, de a megkötött szerződést nem teszi érvénytelenné.
Az elsőfokú bíróság döntése az e körben kialakult egységes bírói gyakorlatnak megfelel.
Végül a jóerkölcsbe ütközésre alapított semmisségi ok kapcsán rögzíti a másodfokú bíróság, hogy a felperes erre az elsőfokú eljárás során nem hivatkozott.
A Ptk. 200. § (2) bekezdésének utolsó fordulata szerint semmis a szerződés akkor is, ha nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik.
A fellebbezési szakban a felperes erre való hivatkozását a másodfokú bíróság azért nem tekintette a Pp. 247. §-ába ütköző meg nem engedett keresetváltoztatásnak, illetve fellebbezés kiterjesztésnek, mert az e körben kialakult bírói gyakorlat értelmében a semmisséget a bíróságnak hivatalból is észlelnie kell. Ez következik a Ptk. 234. § (1) bekezdésének azon fordulatából, hogy a semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség. (Legfelsőbb Bíróság Pfv.VII.20.614/2004/5; Pfv.E.20.255/2005/4.)
A rendelkezésre álló adatok alapján, figyelemmel a perbeli szerződések tartalmára és a felperes által hivatkozott okokra, a Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróságnak nem kellett volna hivatalból vizsgálnia, hogy nem áll-e fenn a jóerkölcsbe ütközés mint semmisségi ok.
A másodfokú bíróság e körben azt állapította meg, hogy a szerződések alapján a felperesi társaság a bevitt apportnak megfelelő névértékű üzletrészt kapott, amelyre opciós jogot engedett. Az opciós jog határidőben történő gyakorlására vonatkozó adat nem ismert.
Önmagában a szerződések eredményeként megvalósult jogi helyzet és az, hogy a felperes alapítója - állítása szerint - a jogügyletről nem tudott, nem alapozzák meg a keresetben támadott szerződések nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző jellegét.
Mivel a fellebbezésben a jogi képviselő érdemben olyan új tényt nem állított, illetve olyan új bizonyítékra nem hivatkozott, amely alapot adott volna az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megváltoztatására vagy eltérő jogi következtetés levonására, ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. § (3) bekezdése alapján - annak helyes indokaira tekintettel - helybenhagyta.
A fellebbezés nem vezetett eredményre, ezért a másodfokú bíróság a Pp. 239. §-a alapján alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése szerint kötelezte a felperest az alperesek részére az ügyvédi munkadíjból álló másodfokú költségének megtérítésére. Az ügyvédi munkadíj mértékét a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (1) és (5) bekezdése alapján mérlegeléssel állapította meg figyelemmel a pertárgy értékére és az elvégzett ügyvédi munkára; az az általános forgalmi adót tartalmazza.
(Fővárosi Bíróság G.41.079/2005/14.
Fővárosi Ítélőtábla Gf.40.494/2006/4.)