adozona.hu
BH 2007.5.172
BH 2007.5.172
Lakáscélú felhasználásra felvett hitel adókedvezményként való igénybevétele [1995. évi CXVII. tv. 38. §; 2001. évi LXXIV. tv. 161. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek 1998. március 25-én kelt adásvételi szerződéssel vásárolták meg A. T. és feleségétől a J. u. 73. szám alatti lakásingatlant.
A felperesek az ingatlan vásárlásához 700 000 Ft lakásvásárlási kölcsönt vettek fel a G. Takarékszövetkezettől 1998. április 16-án. A kölcsön összegét 2001. évben egy összegben visszafizették.
A felperesek a 2001. éves adóbevallásukban a 40%-os lakáscélú hiteltörlesztés utáni adókedvezményt kívántak igénybe venni.
Az adóhatóság 2001. évre személyi jövede...
BH 2007.5.172 Lakáscélú felhasználásra felvett hitel adókedvezményként való igénybevétele [1995. évi CXVII. tv. 38. §; 2001. évi LXXIV. tv. 161. §].
A felperesek 1998. március 25-én kelt adásvételi szerződéssel vásárolták meg A. T. és feleségétől a J. u. 73. szám alatti lakásingatlant.A felperesek az ingatlan vásárlásához 700 000 Ft lakásvásárlási kölcsönt vettek fel a G. Takarékszövetkezettől 1998. április 16-án. A kölcsön összegét 2001. évben egy összegben visszafizették.
A felperesek a 2001. éves adóbevallásukban a 40%-os lakáscélú hiteltörlesztés utáni adókedvezményt kívántak igénybe venni.
Az adóhatóság 2001. évre személyi jövedelem adónemben ellenőrzést folytatott le a felpereseknél, és megállapította, hogy a felperesek az adókedvezményt jogtalanul vették igénybe, ezért az elsőfokú határozat az I. r. felperes terhére 2001. évre 49 000 Ft személyi jövedelemadó-különbözetet állapított meg, amely egyúttal adóhiánynak is minősült, kötelezte továbbá 24 500 Ft bírság és 20 403 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
Az elsőfokú adóhatóság külön határozatban a II. r. felperes terhére 2001. évre 96 062 Ft személyi jövedelemadó-különbözetet állapított meg, mely egyúttal adóhiánynak is minősült, 48 031 Ft bírságot, és 41 665 Ft késedelmi pótlékot állapított meg.
A felperesek fellebbezése folytán eljáró alperes határozataival a két elsőfokú határozatot helybenhagyta.
E határozatok ellen a felperesek keresetet nyújtottak be, amelyben kérték a határozatok hatályon kívül helyezését arra hivatkozással, hogy 1998-ban lakásvásárlási kölcsönt vettek fel a takarékszövetkezettől, a kölcsönt 2001-ben fizették vissza, a személyi jövedelemadó bevalláshoz szükséges igazolást a hitelintézettől megkapták. Valóban az igazolás kézhezvételekor észlelték, hogy az csak az I. r. felperes nevére szólt és a kölcsön céljaként nem új, hanem használt lakás vásárlását tüntettek fel. A takarékszövetkezetnél kérték az igazolás módosítását, de ettől elzárkóztak.
Az alperes nyilatkozatában a kereset elutasítását kérte, és fenntartotta a határozatában foglalt álláspontját.
A megyei bíróság ítéletével a felperesek keresetét alaposnak találta, és a keresettel támadott két alperesi határozatot az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte.
Az elsőfokú bíróság idézte ítéletében a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXXII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 38. §-át, amelyet a 2000. évi LXXIV. törvény 84. §-a akként módosította, hogy az adókedvezmény igénybevételének lehetősége csak új lakás vásárlása esetén volt igénybe vehető.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperesek által vásárolt ingatlant az eladók építették, de a tulajdonjoguk az ingatlanra csak a vásárlás évében nyert bejegyzést az ingatlan-nyilvántartásba. Az ingatlan vásárlására a felperesek által első ízben került sor. A felvett hitel tehát az első átruházáshoz kapcsolódott. A felperesek által becsatolt községi önkormányzat Polgármesteri Hivatala által kiadott igazolás szerint az első állandó bejelentett lakos 1998. szeptember 24-e óta az I. r. és II. r. felperes volt. Ebből következően a felperesek a kedvezmény igénybevételére jogosultak voltak.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperesek keresetének elutasítását.
Az alperes fenntartotta azt az álláspontját, hogy az elsőfokú bíróság a jogszabállyal ellentétesen állapította meg, azt, hogy a felperesek a személyi jövedelemadó kedvezményt igénybe vehették volna.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A felperesek 2001. évben új lakás vásárlása utáni adókedvezményt kívántak érvényesíteni, ezért az adóbevallásukhoz mellékelték a G. Takarékszövetkezet igazolását. Ez az igazolás kizárólag az I. r. felperes nevére lett kiállítva és arról szólt, hogy az I. r. felperes által használt lakás vásárlásához nyújtottak hitelt, amely hitelt a felperes visszafizette.
A pénzintézet az igazolást a perbeli időben hatályos, az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 35. § (4) bekezdés n) pontja alapján a 3. számú mellékletben meghatározott tartalommal állította ki. Az Art. 35. § (4) bekezdése, valamint az Szja. tv. 38. §-a alapján a pénzintézet a magánszemélynek olyan igazolást bocsát ki, amelynek alapján a magánszemély a jövedelemadó kedvezmény igénybe vételére jogosult. A magánszemély tehát a kedvezményt csak abban az esetben érvényesítheti, ha arról igazolással rendelkezett.
A perbeli esetben a hitelt nyújtó takarékszövetkezet igazolása az I. r. felperes nevére szólt, és a hitel céljaként "használt lakás vásárlása" került feltüntetésre.
Az elsőfokú bíróság megkereste az igazolást kiállító G. Takarékszövetkezetet, amely úgy nyilatkozott, hogy a hitel célját az ügyfél által benyújtott dokumentumok alapján állapította meg, elsősorban az 1998. március 25-én kelt adásvételi szerződés szerint.
Az elsőfokú bíróság ezen igazolásban foglaltakat felülbírálta, és megállapította, hogy az igazolás közlése téves volt, a felperesek ugyanis nem használt lakást, hanem új lakást vásároltak.
A Legfelsőbb Bíróság elsődlegesen rámutat arra, hogy a felperesek az Szja. tv. 38. § alapján kizárólag akkor jogosultak kedvezményre, ha az erre irányadó igazolással rendelkeznek. A perbeli esetben az I. r. felperes rendelkezett olyan igazolással, mely szerint használt lakás vételére vett fel hitelt. Az adóhatóság ezért helytállóan rendelkezett arról, hogy az I. r. felperes számára a használt lakás vásárlására jutó kedvezményt veszi figyelembe a személyi jövedelemadó megállapításakor.
Másrészt megállapította a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy az alperes helytállóan minősítette - a kiadott igazolással egyezően - a felperes által vásárolt ingatlant használtnak. Az Szja. tv.-t módosító 2001. évi LXXIV. törvény 161. § (7) bekezdése ugyanis úgy rendelkezett, hogy a lakáscélú felhasználásra felvett hitel akkor minősül adókedvezmény igénybevételéhez megfelelőnek, amennyiben a hitel célja új lakás tulajdonjogának adásvétellel történő megszerzése és egyéb építés, bővítési célok. Az új lakás fogalmát a 161. § (7) bekezdés aa) pontja úgy határozta meg, hogy a kedvezmény szempontjából új lakásnak minősül az a lakás, amelynek első átruházására a kedvezmény alapjául szolgáló hitel felhasználásával került sor, és a kedvezményt igénybe vevő magánszemélyt megelőzően más ezt a lakóingatlant lakcímként nem jelentette be.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az alperessel abban, hogy a személyi jövedelemadó kedvezmény szempontjából az új lakás fogalma úgy értendő, hogy csak az minősülhet új lakásnak, amennyiben azt értékesítési céllal építették, vagy az építtető az építési engedélyek alapján saját részére új lakást épít. A felperesek a perbeli lakást magánszemélytől vásárolták 1998. évben. Az eladók az építési telket 1992-ben szerezték meg, és a felépített épületre a használatbavételi engedélyt 1993-ban szerezték meg. Ez azt jelenti, hogy ebben az időpontban minősült A. és felesége tulajdonában levő lakásingatlan "új lakásnak". A felperesek tehát a kiadott igazolással egyezően már használt lakást vásároltak, ebből a szempontból nem volt jelentősége annak, hogy az ingatlanban kik voltak az első ízben bejelentett személyek.
A felperesek által becsatolt fényképfelvételek jogi relevanciával nem bírtak. Ezért helyesen állapította meg, az adóhatóság határozatában, hogy a felperesek a lakáscélú hitel után járó jövedelemadó kedvezményt jogtalanul vették igénybe.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése szerint hatályon kívül helyezte, és a felperesek keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.219/2005.)