adozona.hu
BH 2007.5.161
BH 2007.5.161
Az eljárás elhúzódása miatti kifogást, mint alaptalant el kell utasítani, ha a kifogás előterjesztésekor a mulasztás, illetve a késedelem már nem áll fenn. Ennek az új jogintézménynek a célja nem a mulasztás, illetve a késedelem megállapítása, hanem a sérelem orvoslása, azaz a mulasztás, illetve késedelem megszüntetése, az eljárás elhúzódás-mentes folytatása [Pp. 114/A. § (1)-(2) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a letevő által befizetett 704 856 545 Ft teljesítési-őrzési letétként történő elfogadását 2006. június 1-jén kelt végzésében megtagadta. A végzése ellen a letevő által benyújtott fellebbezés folytán az ügy iratai 2006. július 28-án érkeztek a másodfokú bíróságra. Az ítélőtábla kollégiumvezetőhelyettese 2006. augusztus 25-én elrendelte az ügy soron kívüli intézését. Az eljáró másodfokú tanács az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyó határozatát 2006. szeptember 7-én hozta...
A letevő - jogi képviselője útján - a 2006. szeptember 25-én kelt és aznap az ítélőtáblához benyújtott beadványában kifogással élt az eljárás elhúzódása miatt. Ebben kérte annak megállapítását, hogy az ügyben a jogorvoslati eljárás lefolytatására meghatározott határidő eredménytelenül telt el, továbbá kérte az ítélőtábla utasítását arra, hogy a másodfokú határozatot foglalja írásba és közölje a felekkel. Kifogását azzal indokolta, hogy bár az iratok az ítélőtáblára 2006. június 28-án felterjesztésre kerültek és az ügyben az ítélőtábla elnöke az augusztus 7-ei kérelem alapján augusztus 25-én a soron kívüli ügyintézést elrendelte, a másodfokú határozat meghozatalára - az iroda tájékoztatása szerint - csak 2006. szeptember 7-én került sor. Az azóta eltelt időben a másodfokú határozat írásba foglalása "a mai napig", azaz 14 nap alatt nem történt meg, annak ellenére, hogy a soronkívüliségre is hivatkozással ezt folyamatosan sürgette. Hivatkozott arra, hogy a 27/2003. (VII. 2.) IM rendelet 22. § (1) bekezdése szerint a letét elfogadásáról a bíróság a kérelem beérkezésétől számított 8 napon belül határoz. Álláspontja szerint ez a nyolcnapos határidő - a Pp. 239. §-a alapján - a másodfokú eljárásban is irányadó. A bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet (továbbiakban: BÜSZ) 33/A. § (1) bekezdése értelmében a soronkívüliség elrendelését követően az ítélőtáblának minden intézkedést haladéktalanul meg kellett volna tennie. Ebből következően haladéktalanul kellett volna gondoskodnia a határozat írásba foglalásáról és közléséről is. Az eljárás elhúzódása a letevő további károsodásához - kamatveszteséghez - vezet, így nyilvánvalóan sérti a letevő jogos érdekét.
Az ügyben eljáró bíróság a kifogást nem találta alaposnak, ezért a kifogást tartalmazó beadványt megküldte a jogosult részére, aki arra a kézbesítéstől számított 8 napon belül nem tett észrevételt. A határidő elteltét követő felterjesztésben az eljáró tanács elnöke arról adott számot, hogy a letevő által hiányolt eljárási cselekményt a bíróság még a kifogás benyújtását megelőzően elvégezte és az iratokat - az írásba foglalást követően - 2006. szeptember 21-én kiadta az irodára, amely azt másnap az elsőfokú bíróságra visszaküldte.
A kifogás alaptalan.
A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) 114/A. § (1) bekezdése szerint a fél, a beavatkozó, valamint az eljárásban részt vevő ügyész az ügyben eljáró bíróságnak a (2) bekezdésben meghatározott mulasztása miatt ugyanezen bíróságnál írásban kifogást nyújthat be, kérve a kifogás elbírálására hatáskörrel rendelkező bíróságtól a mulasztás tényének megállapítását, valamint - megfelelő határidő tűzésével - a mulasztó bíróságnak a (2) bekezdés a) és c) pontjában foglalt esetben az elmulasztott eljárási cselekmény elvégzésére, vagy határozat meghozatalára, a (2) bekezdés d) pontjában foglalt esetben pedig az adott ügyben leghatékonyabb intézkedés foganatosítására történő utasítását.
A Pp. 114/A. § (2) bekezdése értelmében kifogás akkor terjeszthető elő, ha:
a) a törvény a bíróság részére az eljárás lefolytatására, eljárási cselekmény elvégzésére, vagy valamely határozat meghozatalára határidőt állapított meg, azonban az eredménytelenül eltelt,
b) a bíróság az ügyész, az eljárásban részt vevő személy, a megkeresett szerv, vagy személy részére az eljárási cselekmény elvégzésére határidőt tűzött ki, amely eredménytelenül eltelt, és a bíróság a mulasztóval szemben nem alkalmazta a törvény által lehetővé tett intézkedéseket,
c) a bíróság elmulasztotta a perek ésszerű időn belül történő befejezésére irányuló kötelezettségét azáltal, hogy az ügyben a bíróság utolsó érdemi intézkedése óta eltelt az az ésszerű időtartam, amely elegendő volt arra, hogy a bíróság az eljárási cselekményt elvégezze, vagy annak elvégzéséről rendelkezzen, azonban a bíróság ezt nem tette meg.
A kifogás benyújtója beadványában nem jelölte meg, hogy kifogását mely jogszabályhelyre alapítja. A Legfelsőbb Bíróság a kifogás tartalmából arra a következtetésre jutott, hogy a kifogással élő a Pp. 114/A. § (1) bekezdésének a) pontjára alapítja kifogását, azaz arra, hogy a törvény a bíróság részére az eljárás lefolytatására az eljárási cselekmény elvégzésére, vagy valamely határozat meghozatalára határidőt állapított meg, azonban az eredménytelenül eltelt. A Pp. 114/A-114/B. §-aiban szabályozott új jogintézmény, a bírósági eljárás elhúzódása miatti kifogás benyújtásának célja az, hogy az eljárás menetében bekövetkezett bírói mulasztás, vagy késedelem esetén az ügyben eljáró bíróság szüntesse meg a késedelmét, vagy - ha ezt nem teszi - a kifogás elbírálására jogosult felsőbb bíróság hívja fel erre a késedelmeskedő, mulasztó bíróságot.
A Pp. 114/A. §-ának (1) bekezdéséből az állapítható meg, hogy a kifogás elbírálásának nem a mulasztás megállapítása a célja, hanem az, hogy a bíróságot a szükséges eljárási cselekmények elvégzésére ösztönözze, illetve alapos kifogás esetén a felsőbb bíróság az ügy érdemében eljáró bíróságot a szükséges intézkedés megtételére kötelezze. Nem célja ennek a speciális eljárásnak annak vizsgálata, s arra vonatkozó megállapító határozat hozatala, hogy a bíróság a korábbi intézkedéseit határidőben meghozta-e, vagy sem. (Lásd erről a Pécsi Ítélőtábla Gpkf. II. 30.170/2006/3. számú határozatát).
Miután jelen ügyben megállapítható, hogy az ítélőtábla eljáró tanácsa még a kifogás 2006. szeptember 25-ei benyújtását megelőzően a 2006. szeptember 7-én meghozott másodfokú határozatát írásba foglalta, majd az iratokat a határozat közlése céljából az ítélőtábla irodáján keresztül visszaküldeni rendelte az elsőfokú bíróságnak, s a visszaküldés 2006. szeptember 22-én megtörtént, nincs olyan eljárási cselekmény, melyre a Legfelsőbb Bíróság az ítélőtáblát utasíthatná. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az alaptalan kifogást elutasította.
(Legf. Bír. Gkif. XI. 30.427/2006.)